BREXIT - politikai lehetőségek és gazdasági következmények a Századvég tanulmánya

Forrás: UN Comtrade Database, 2015Forrás: UN Comtrade Database, 2015Theresa May 2017. január 17-i beszédében felvázolta az Egyesült Királyság tárgyalási kiindulópontját az Európai Unióból való kilépés kapcsán. Ebben megerősítette, hogy az Egyesült Királyság a jövőben nem kíván az Egységes Piac tagja maradni.

A britek legfőbb problémái az EU-val szemben: a korlátlan munkaerő-beáramlás a többi tagországból, a piacot korlátozó, túl sok szabályozás, valamint a brit befizetés a közös költségvetésbe. Meglepőbb volt azonban a brit miniszterelnök asszony azon kijelentése, hogy az Európai Unióval új vámmegállapodást akar, ugyanis a jelenlegi vámunió a közös külső tarifák rendszerével korlátozná az Egyesült Királyság harmadik országokkal kötendő kereskedelmi megállapodásait. Ezekből a pontokból világos, hogy a brit kormányzat egyelőre inkább a szakértők által „hard" azaz kemény Brexit-nek nevezett megoldásra készül, amelynek értelmében a norvég és svájci példával ellentétben az ország drasztikusabban szakítana az Európai Unióval.

Bár azóta a brit Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján kiderült, hogy a kilépési tárgyalások megkezdése előtt a kormánynak a brit parlament jóváhagyását is meg kell szereznie, a beszédben elhangzott szempontok támpontot adnak ahhoz, hogy elemezhető legyen a kilépés hatása az Európai Unióra nézve. Azzal együtt, hogy még számos jogi és politikai bizonytalanság övezi a britek tényleges kilépését az EU-ból, és igazán a tárgyalások lezárásának éve sem körvonalazódik, ha a Brexit megvalósul, a Századvég szerint a legfontosabb lehetséges jövőben hatások az alábbiak:

Kevesebb gazdasági liberalizmus

Margaret Thatcher miniszterelnöksége óta az Egyesült Királyság hagyományosan a piacorientált reformok egyik legfontosabb előmozdítója az Európai Unióban. Az ország erősen szorgalmazta a szolgáltatások és a tőke áramlásának további liberalizálását és az európai szabályozás csökkentését. Emellett inkább a piaci megoldásokat, valamint a lentről jövő kezdeményezéseket támogatták az állami centralizáló törekvésekkel szemben. Piaci liberalizmusának köszönhetően az Egyesült Királyság hagyományosan a külső országokkal tervezett szabadkereskedelmi egyezmények egyik legnagyobb támogatója. Az ország többek között támogatta az Egyesült Államokkal tervezett úgynevezett TTIP megállapodást, valamint a Japánnal és Kínával tervezett szabadkereskedelmi egyezményeket is. Bár az Egyesült Királyság kilépésévvel továbbra is maradnak olyan országok, amelyek inkább a gazdasági liberalizmus hívei, szavazati arányuk és így vétó, illetve befolyásolási lehetőségeik jelentősen csökkennek majd.

Csökkenő világgazdasági súly, romló védelmi képességek

Szakértők attól félnek, hogy a brit kilépéssel az Európai Unió inkább befelé fog fordulni és ismét erősödni fog a protekcionizmus, ami a jövőben gazdaságilag marginalizálhatja a kontinenst. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Egyesült Királyság kilépésével az Európai Unió elveszíti a második legnagyobb gazdaságát, így a jövőben kevésbé vonzó gazdasági célpont lehet a fejlődő országok, valamint Kína, illetve az Egyesült Államok számára.

Az Egyesült Királyság kilépésével az Európai Unió elveszíti a kettőből az egyik nukleáris hatalmát, illetve ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagját, valamint egyik legnagyobb és legütőképesebb katonai erejét.

Nagy-Britannia azon kevesek egyike a NATO tagországok között, ahol a védelmi kiadások elérik a költségvetés 2 százalékát. Az ország a világ egyik legnagyobb és az Unión belül pedig a legjelentősebb védelmi költségvetésével rendelkezik. Ráadásul nem csak katonai ereje jelentős, hanem a nemzetközi felmérések szerint a világ egyik legbefolyásosabb hatalma is a brit kulturális kapcsolati hálón keresztül. Ennek köszönhetően az EU óhatatlanul veszíteni fog nemzetközi tekintélyéből és befolyásából. Az Egyesült Királyság külpolitikailag az egyik legaktívabb tagja volt a szervezetnek. Az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb fejlesztési segélyeket nyújtó országa és erősen támogatja a közös európai katonai hadműveleteket is. Ennek köszönhetően az Egyesült Királyság külpolitikailag meghatározó szereplő a fejlődő országokban, illetve a volt brit gyarmatokon. Az EU érdekérvényesítő képessége ezekben az országokban jelentősen csökkenhet a Brexit után. Szakértők szerint az Egyesült Királyság aktív külpolitikai tevékenységének elvesztésével tehát fenn áll annak a veszélye, hogy az Európai Unió a jövőben kevésbé hangsúlyos globális szereplő lesz. A kilépés szintén nagyobb nyomást helyez Németországra, hogy a jelenleginél aktívabb külpolitikai szerepet vállaljon, különösképpen Európán kívül ellensúlyozva ezzel a brit külpolitikai befolyás elvesztését.

Hagyományosan Nagy-Britannia az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese Európában, korábban több esetben is sikeresen közvetített a két kontinens között. Az Egyesült Királyság kiválása tehát kiélezheti a transzatlanti kapcsolatokat is, illetve elemzők szerint a Trump elnök által folytatott új külpolitikai irányvonalban az Európai Unió a meggyengülésével párhuzamosan kevésbé hangsúlyos szerepet kaphat Nagy-Britanniával szemben.

Kérdéses, hogy a Brexit után hogyan működnek együtt a brit és az uniós hírszerzési szervek. Nagy­Britannia rendelkezik a világ egyik legkiterjedtebb és leghatékonyabb hírszerzési hálózatával. Az Egyesült Királyság ráadásul a terrorizmus ellenes politikák egyik legfontosabb előmozdítója a világon és az EU saját 2005-ös terrorizmus ellenes politikája is a brit modellen alapszik. May fentebb már idézett beszédében ugyanakkor kijelentette, hogy az Egyesült Királyság továbbra is szeretné fenntartani a terrorizmus-ellenes és biztonságpolitikai együttműködéseket az Európai Unióval.

Az Egyesült Királyság kilépésével viszont új lehetőségek nyílhatnak a közös védelempolitika fejlesztése terén. Az Egyesült Királyság ugyanis inkább a NATO-ban látta a kontinens biztonságának zálogát és elutasította a külön európai kezdeményezéseket. Az ország kilépésével azonban ismét napirendre kerülhetnek olyan, a britek által hagyományosan megvétózott politikák, mint például a közös európai hadsereg, vagy főparancsnokság létrehozása.

Alacsonyabb költségvetés

Nagy-Britannia az Európai Unió költségvetésének egyik legnagyobb nettó befizetője. Az ország befizetése ráadásul az elmúlt években jelentősen növekedett. Érzékletes adat például, hogy a 2015-ös brit hozzájárulás majdnem a duplája volt a 2010-es hozzájárulásnak, a brit kormányzat számításai szerint pedig a brit befizetések 2020-ig folyamatosan növekedtek volna. Szakértői számítások szerint az Egyesült Királyság kilépésével az Európai Uniónak mintegy 5,8 százalékkal kell csökkentenie kiadásait, vagy ennyivel növelnie az országok hozzájárulását ahhoz, hogy fennmaradjon a jelenlegi költségvetési keret.

Forrás: Office for National Statistics, UN Database, 2015Forrás: Office for National Statistics, UN Database, 2015

Kereskedelmi és beruházási egyezmény az EU és Nagy-Britannia között

A Századvég megvizsgálta azt a kérdést, hogy ha a Brexit megvalósul, akkor vajon milyen formában folytatódik tovább az együttműködés Nagy-Britannia és az EU között. Ami bizonyos, hogy az Egyesült Királyság nem kíván részt venni a munkaerő szabad áramlásában, ezért közös piaci együttműködés - ahol az áruk, szolgáltatások, tőke és munkaerő szabadon áramlik - elképzelhetetlen. A brit miniszterelnök asszony beszéde alapján a jelenlegi egységes vámszabályozás sem megfelelő, tehát a vámunió is túl sok lenne a britek számára.

A másik véglet, mint legrosszabb forgatókönyv, hogy minden érintett ország tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO), így az ott alkalmazott vámszintek lennének az irányadóak, de ez gyakorlatilag a teljes gazdasági elhidegülést jelentené, hiszen a kétoldalú egyezményekkel minden más partnerország kedvezőbb feltételekkel kereskedne a felekkel. A Századvég elemzése alapján egyik félnek sem érdeke leépíteni ilyen mértékig a kapcsolatokat. A kereskedelmi - és tőkestatisztikák alapján megállapítható, hogy az EU többi tagállama számára fontos felvevőpiac a brit gazdaság, és összességében az EU nettó exporttöbbletet, azaz többletjövedelmet termel az áruk és szolgáltatások kereskedelme Nagy-Britanniával. Az EU tagállamok többségében a kereskedelmi függőség részükről nagyobb az Egyesült Királyság felé, mint fordítva.

Közvetlen beruházások tekintetében az állapítható meg, hogy több tőke áramlott Nagy-Britanniába az EU többi országából, mint fordítva. Ez látszólag Nagy-Britannia függőségét mutatná, de ha iparági szerkezetében vizsgáljuk a tőkeáramlást, akkor ez elsősorban a tudás és technológiaigényes brit ágazatokba áramlik a termelési láncban, amelyek nehezebben helyettesíthetőek más uniós kapacitással, mint az összeszerelő üzemek. Amennyiben az áruk és szolgáltatások szabad mozgása fennmarad, akkor ezeket a kapacitásokat a Brexit nem mozgatja meg. Így a tőkemozgás esetében sem érdekeltek a felek a kapcsolatok felbontásában.

Bár az elmúlt fél évben hírek sokasága szólt arról a nemzetközi gazdasági sajtóban, hogy a londoni székhelyű bankok többsége elkészítette az áttelepülés forgatókönyvét, nem valószínű, hogy a pénzügyi tőke tömegével hagyná el Nagy-Britanniát a Brexit miatt. Ugyanakkor az Európai Egységes Piac elhagyása azt is jelenti, hogy a londoni székhelyű bankok elveszítik működési engedélyüket (single passport) az Európai Unió területén. Ezért szükséges lesz egy központot, új leányvállalatot létrehozniuk a londoni mellé, amely legnagyobb eséllyel Frankfurtba, Párizsba, esetleg Milánóba költözik.

Összességében tehát a négy szabadság elvéből Nagy-Britannia mindössze a munkaerő szabad áramlását kívánja felmondani, míg az áruk, szolgáltatások és tőke szabad mozgását nem. Az EU többi tagállamának sem áll érdekében elzárkóznia, sőt, az Egyesült Királyság jövedelmi előnyöket és a nemzetközi termelési láncba való bennmaradásukat kínálja számukra. Munkaerő szempontjából sem történik valószínűleg drasztikus lépés. Jelenleg Nagy-Britanniában 2,3 millió uniós munkavállaló dolgozik. A miniszterelnöki Brexit-terv ismertetőjében elhangzottak alapján nem kell automatikusan elhagyniuk a brit munkaerőpiacot, hanem a jövőbeni bevándorló munkaerőre alkalmazzák majd a korlátozásokat. Már csak azért sem érné meg a brit gazdaság számára hazaküldeni a külföldieket, mert akkor betöltetlen állások millióival kellene számolnia, elsősorban az alacsonyabb bérköltséget igénylő ágazatokban. Ez pedig jelentős hatékonyságromláshoz és termeléskieséshez vezetne.

A fenti gondolatmenet alapján ezért a legvalószínűbb forgatókönyv egy Brexit utáni helyzetben, hogy az Egyesült Királyság és az Európai Unió a manapság „divatos" kereskedelmi és beruházási partnerség keretében folytatja tovább a gazdasági együttműködést. Erre vonatkozóan az Uniónak már számos kezdeményezése van Kanadától kezdve, az USA-n, Ukrajnán és Kolumbián keresztül a mostanában formálódó Japánnal való együttműködésig.

 

Magyarországot érintő következmények

Politikai és gazdasági elemzések szerint Magyarország a Brexit-nek kevésbé kitett országok közé tartozik, ezért az Egyesült Királyság kilépése nem lesz olyan kifejezetten erős hatással hazánkra, mint például Írországra, vagy Hollandiára. A Brexit talán legfontosabb következménye Magyarországot illetően a közös költségvetés várható csökkenése lesz. A 2020-től kezdődő költségvetési ciklus és jövőbeni Európai Uniós támogatások szintje a Brexit nélkül is erősen kérdéses volt, az egyik legnagyobb nettó befizető ország kilépése pedig még inkább arra ösztönözheti a többi nagy befizető országot, hogy csökkentsék hozzájárulásaikat az EU költségvetéséhez.

Vélhetően nem számíthatunk arra, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó többszázezer magyar visszatérne esetleg a hazai munkaerőpiacra. Egyrészt úgy tűnik, hogy nem kell elhagyniuk a brit munkaerőpiacot, másrészt, ha mégis, akkor az egyéb nyugat-európai munkaerőpiacok - az elmúlt hat év jelentős magyar kormányzati bérreformjai mellett - a fennálló jelenlegi bérkülönbségek okán még valószínűleg elszívnák a túlnyomó többségüket. Ugyanakkor érdemes hozzátennünk, hogy Magyarország szempontjából a munkavállalók esetleges hazaáramlása pozitív hatásokkal járhat, orvosolva ezzel a jelenlegi strukturális munkaerőhiányt.

Magyarország mindemellett elveszít egy fontos szövetségest a Bizottság túlhatalmával és a túlzott Európai Uniós szabályozással szemben. Az Egyesült Királyság, Magyarországhoz hasonlóan a „Nemzetek Európájának" képviselője volt, amelyben a szuverén és szabad nemzetek önkéntesen és nem külső nyomásra fűzik minél szorosabbra kapcsolataikat. A Brexit, mint figyelmeztető jel az Európai Unió felé - amely eddig a nemzetállami érdekeket kevésbé vette figyelembe - a jövőben visszafoghatja a föderális törekvéseket, amely kedvez a magyar kormány álláspontjának.

A Brexit lehetőségekkel is jár Magyarország számára. A magyar kormányzat támogatja például egy közös európai haderő felállítását, amely pedig a brit vétó megszűnésével így a jövőben már könnyebben megvalósulhat.

Kutasi Gábor, PhD, vezető közgazdász, Századvég Gazdaságkutató Zrt, egyetemi docens

Kiss István - vezető kutató, Századvég