Szaharov Konstantin

Amerikai történészek szerint az 1917-es októberi forradalom után kétmillió ember hagyta el Oroszországot. Menekültek a polgárháború, intervenciós háború, éhínség elől, legtöbbjüknek annyi vagyonuk volt, mint a rajtuk lévő ruha. A cár tisztjei és tábornokai is elmenekültek Sejtették mi várna rájuk a bolsevikok győzelme után.

   Közöttük volt Szaharov Konstantin altábornagy. Hiába keresnénk a Google-on, nem találnánk róla semmit. Történetét szavahihető atyai jóbarátom mondta el, neve a titkom marad, törvény adta jogom.

   Az emigránsok, közöttük nyelveket beszélő, képzett, diplomás emberek szétszéledtek Európában, elsősorban Franciaországban, Németországban próbáltak letelepedni. Lett belőlük utcaseprő, lakáj, dzsigoló, takarító, pincér. Akik látták a Magyarországon többször is bemutatott, Jacques Deval: Tovaris c. színdarabját, tudják miről beszélek.

   Szaharov elvetődött hazánkba is, ahol kapcsolatba lépett Szentgáli Antallal, a Magyarországi Turul Szövetség helyettes nagyvezérével. Rendszeres anyagi támogatást kért tőle megélhetéséhez, cserébe vállalta volna, hogy elősegíti a turáni mozgalmat, amely ígérete szerint egyszer majd komoly ütőkártya lesz a trianoni revízió (elcsatolt területek visszafoglalása) megvalósításánál. Állította, hogy Oroszország lakosságának 80 %-a turáni vérű és bekapcsolható a Turul Szövetség munkájába, eszméjébe.

   A gondolatmenetet megszakítva néhány szó a Magyarországi Turul Szövetségről. Ezt a két világháború közötti radikális szervezetet nem minősítem, megtették már történészeink. A turul, a magyar mondák mitologikus madara. Kézai Simon Gesta Hungarorum elnevezésű Képes Krónikája szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul (kerecsensólyom) volt a magyarság hadi jelvénye. A turulmadár mítosza rendkívül népszerű és elfogadott hazánkban, csak Budapesten tizennégy turul szobor van, a vidékieket nem tudtam összeszámolni.

   A múlt század harmincas éveiben tízezrek hittek a revízióban (országgyarapításnak is nevezték), Szaharovban, abban hogy az orosz és magyar nép vérrokonságban van egymással. A Szovjetunióval javultak kapcsolataink, 1940-ben visszaadták a világosi fegyverletételnél  Paszkievics herceg vezette orosz hadsereg által elkobzott 1848-as Szabadságharc magyar zászlóit. Azóta is legbecsesebb ereklyéink közé tartoznak. Az ünnepélyes aktus 1940. augusztus 23-án történt. 1941. augusztus 12-én hadat üzentünk a Szovjetuniónak. Ismét rosszul döntöttünk rosszkor, mint az első világháború idején.

   A Magyarországi Turul Szövetség mindent megpróbált annak érdekében, hogy életjáradékot adjon az állam Szaharovnak. A kérelem Horthy Miklós kormányzóig is eljutott, a döntésről nincs tudomásom. Valószínűleg nem kapta meg az életjáradékot. Nyughelye a stockholmi, XIII. századbeli Riddarsholmskyrkan kolostortemplom és királyi temetkezőhely kolumbárium termében egy urnafülkében van.

Láng Róbert