GEORGE GERSHWIN (1898-1937)

A leghíresebb amerikai zeneszerző és zongorista szülei 1891-ben Szentpétervárról emigráltak Amerikába az oroszországi pogromok miatt. Brooklyn szegény zsidónegyedében születtek fiaik, Ira és Jacob. Jacob Gershowitz (később George Gershwin) sportolónak készült, de amikor bátyja, Ira 1910-ben kapott egy pianínót, már csak improvizálással foglalkozott.

16 éves korában a helyi kórus zongorakísérője lett, holott addig nem tanult zenét. Egy zeneműboltban helyezkedett el, ahol sok embert és sok híres slágert megismert. 1915-től vett leckéket Kilényi Edétől. Kottaírást, zeneelméletet, hangszerelést tanult nála. 1919-től zenés műsorokhoz írt dalokat, és hamar a Broadway népszerű szerzőjévé vált. 1922-ben komponálta első dzsesszoperáját, a Blue Monday-t. 1924-ben született meg a Rhapsody in Blue (rossz magyar fordításban: Kék rapszódia) zongorára és dzsessz-együttesre. Óriási sikert aratott New Yorkban. Mai zenekari változatát két év múlva készítette el. 1925-ben írta a nagyszerű F-dúr zongoraversenyt, ami szintén világraszóló siker lett. 1928-tól a Carnegie Hallban lépett fel az Egy amerikai Párizsban című művével. Ebben európai élményét, az 1920-as évek párizsi hangulatát örökítette meg.

Ide kívánkozik két anekdota. Mindkettőt Igor Stravinsky mesélte. Gershwin Párizsban találkozott Maurice Ravellel, és tanulni akart tőle. Ravel megkérdezte: „mennyit keres ön egy-egy művével?" Gershwin megmondta. Ravel erre azt válaszolta: „akkor inkább én fogok tanulni öntől". A másik történet szerint Arnold Schönberget is kérte, hadd lehessen a tanítványa. Schönberg visszautasította: „ön máris az egyedülálló Gershwin, mellettem csak egy második Schönberg lehetne". 

1932-ben Ira Gershwin Pulitzer-díjat kapott öccse zenéjéhez írt szövegei miatt. George-ot régen foglalkoztatta DuBose Heyword regénye Porgy and Bess történetéről az amerikai feketék társadalmában. Amikor a színdarab szerzői joga lejárt, Heyword és Ira Gershwin együtt írták a librettót George megálmodott operájához. Szokatlanul hosszú ideig, 11 hónapig komponálta, és 9 hónapig hangszerelte. A korabeli először Amerika idegenkedve fogadta a feketékről szóló dzsesszoperát a songokkal, spirituálékkal és a népies recitativókkal, de az 1935 végi bemutató New Yorkban elképesztő siker lett. George Gershwin ezután Hollywoodba költözött, és rengeteg nagyszerű filmslágert írt a Fox Film Corporation számára. Az anyagi megbecsülés ellenére egyre inkább depressziós lett. Magányosan festegetett és kiválóan rajzolt. Ira felesége, Leonore ápolta. Az orvosi diagnózis szerint hisztériában szenvedett. 1937-ben az F-dúr zongoraverseny előadásán rosszul lett, és 38 évesen agydaganatban meghalt.

Dalait a leghíresebb előadók tűzték műsorukra. Életéről 1945-ben filmet forgattak. 1986-ban posztumusz kapott Grammy-díjat és Kongresszusi Aranyérmet. Ma már létezik Gershwin-díj is, amelynek plakettjén a bátyjával, Irával (1896-1983) együtt ábrázolják.

 

Porgy és Bess

Ira Gershwin az afro-amerikai négerek és indiánok népi beszédét használta a szövegkönyvhöz. A Gershwin-testvérek 1934-ben elutaztak Dél-Karolinába, hogy tanulmányozzák a helyiek muzsikáját és szóhasználatát. Nem hiába dolgoztak! A három órás előadás a legjavát kívánja az előadóktól.

A sztori

Az elképzelt tengerparti falu, Catfish Row kikötői utcájában, lepusztult házak között sok szegény fekete halász él. Ha idejük van, kockajátékkal szórakoznak. Egy verekedés folytán a szép fiatal lány, Bess részeges, erőszakos barátja, Crown megöli Robbins-t. A gyilkos elmenekül, Bess pedig a nyomorék koldus, Porgy kunyhójában húzza meg magát. Robbins holttestét a felesége, Serena szobájában ravatalozzák fel. Az utca népe gyönyörű dallal búcsúztatja a halottat. Serena olyan szegény, hogy nincs pénze a temetésre, ezért a temetési vállalkozónál kell ledolgoznia az árát. A gyilkosság kivizsgálására nyomozó érkezik, aki tanúnak magával viszi Petert, a mézárust.

A II. felvonásban Bess leszokik a kábítószerről, Porgyért dolgozik. Ám a Sporting Life nevű kábítószercsempész igyekszik elcsábítania lányt. Nem sikerül - egyelőre. Catfish Row népe átmegy a közeli szigetre majálisozni. Ott Bess-t elrabolja a szigeten rejtőzködő Crown. Testileg-lelkileg meggyötri a lányt, aki szabadulása után visszatér Porgyhoz. A tengeren vihar dúl, a falu lakói a halászok életéért fohászkodnak.

A III. részben Crown megjelenik Bess-ért, de Porgy leszúrja a gazfickót. A testét kilöki az utcára. Megint jön a nyomozó. Előállítja Porgyt, hogy azonosítsa a hullát. Ez eltart egy hétig, miközben Sporting Life újra megkörnyékezi a lányt, aki ismét visszautasítja. A csempész bosszúból egy jó adag kokaint hagy nála. A lány nem bír ellenállni a méregnek, és végül elmegy a férfival New Yorkba. Amikor Porgyt elbocsátják a rendőrök, mert semmit nem tudtak meg tőle. A koldus hazatér az üres kunyhóba. A szomszédoktól megtudja, mi történt. Porgy ekkor befogja a kecskéjét a kis kordéba, és Bess keresésére indul.

A megható „fekete opera" koncertváltozatát először a Carnegie Hallban adták elő, majd énekesekkel a Broadway-n. Utóbbiban 124 előadást ért meg, utána a társulat amerikai körútra indult. Európába 1943-ban jutott el. Budapesten 1970-ben játszották először Radnai György és Házy Erzsébet emlékezetes főszereplésével, Máté Péter és Blum Tamás fordításában. Az 50 éves Radnainak nagy megpróbáltatás volt a térden csúszó koldus alakítása, mégis remekül élvezhető előadás lett az amerikai csúcsopera.1973-ban Szegeden játszották. A budapesti Operaházban 1981-ben felújították, majd 1991-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, 2013-ban Szegeden és az Erkel Színházban tűzték műsorra. 2017-ben az Operaházban és a Margitszigeten megint bemutatják. Ezúttal amerikai énekesek is fellépnek benne.

Európában elég ritkák a fekete énekesek, így furcsán hatnak a feketére suvickolt fehér művészek. Gershwin zenéje azonban az egész világon diadalt arat.

DOBI ILDIKÓ