Révay András: Turán, Tabunello, Járdovány

Bizonyára bármelyik kvízműsorban sokaknak súlyos fejtörést okozna, ha ennek a három szónak a megfejtését kérné a játékvezető. Így elöljáróban azt is elárulhatjuk, hogy a minapi Zwack Open, borértőnek joggal nevezhető közönsége között is a megkérdezettek többsége, általában csak az egyikre tudta a választ.

Nincs tehát abban semmi meglepő, ha azonnal elkezdődött a vadászat a különlegességekre, a rendezvényen megjelent tíz borász, összesen 44 különböző bora között. Hát még, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egyik-másik asztalon már a palack címkéje is rejtvénynek látszott. Például nincs rajta más, csak egy nyolcas! Persze az egri Nyolcas és fia Pincészet elég jól ismert ahhoz, hogy már ennyiből is felismerjék, az ő boraikról van szó, hiszen valóban a tulajdonosok vezetékneve ez a szám! Elforgatva a palackokat, azután kiderül a többi szükséges információ is. Az egyiket, például a 2015-ös Kékfrankost, a pár héttel ezelőtt lezajlott Kékfrankos bemutatón, több mint száz közül a negyedik legjobbnak ítélte a zsűri. A címben szereplő három név közül a legkönnyebben megfejthető is az ő asztalukon állt. A Turán, egy 1963-ban, festőszőlőnek nemesített magyar fajta. Kevesen készítenek belőle önálló bort, ugyanis nagy gondosságot igényel. Sok benne a festékanyag és a tannin. A pohárba töltve először az ibolyás - rózsás illat hívja fel magára a figyelmet, köszönhetően a nemesítés egyik alanyának, a Csabagyöngyének. Mögötte pedig komoly, testes bor rejtőzik. Érdemes vele megismerkedni!

Ha borkedvelők körében kimondjuk azt a szót, hogy Gere, mindenki azonnal rávágja, hogy Kopár, de nagy összegben lehetne arra fogadni, hogy elsőre senki nem mondaná a Járdovány nevet. Ám itt, a Zwack Openen annyit megtudhattunk róla, hogy ez egy régi kárpát-medencei fajta. A Gere pincészetnél viszont - a pécsi kutatóintézettől szerzett alapanyagból - hat egyéb, hasonlóan régi fajtával, 2006-ban és 2007-ben egy Kárpát nevű házasítás született. Olyan kevés volt a szüretelhető mennyiség, hogy nem lehetett külön borokat készíteni belőlük. Viszont azután a Csókaszőlőt és a Járdoványt leválasztották a többitől, és ez utóbbiból egész Magyarországon csak itt készítenek önálló bort. Ez egy nagyon későn szüretelhető fajta. A 2015-ös évjárat már robosztus bort adott, a tannin ugyanis engedi hosszan érni. Még a 2011-es is elegáns és még jó néhány évet „maga előtt tudó" bor. Illatában nagyon intenzív, némileg muskotályosnak tűnő, a túlérett meggy, a feketebogyósok jelenek meg benne, egy kis rózsás aromával párosítva, ettől igazán különleges lesz és egyedi. A kishordó használata miatt, a vaníliás, tölgyfás fűszeresség is felfedezhető benne. „Fiatal" színe van, vörös, kellemes, jól iható. A 2014-es bármelyik halétellel könnyen párosítható volt, a 15-ös valószínűleg jól illene a vadszárnyasból készült ételekhez.

Míg a Turánról és Járdoványról kiderült, hazai fajtákról van szó, a Tabunello megfejtése már nem ilyen egyszerű. Amint azt a termelő, 2HA Pincészetnél elárulták: ez egy fantázianév. Két részből a tabu és a Brunello szavakból rakták össze. Ez utóbbi bor a Toszkánában jól ismert, alig 2500 év óta termelt Sangiovese szőlőből készül. A szőlőt a pincészet tulajdonosa, Török Csaba hozta be és engedélyeztette idehaza, azóta fél hektáron termeli és úgy 2000 palack bort állít elő belőle évente. Ez a Tabunello, mely - ha a franciákhoz hasonlítanánk - inkább burgundi, mint bordói jellegű. Delikát ízei vannak, avaros, gombás illatjegyekkel „indít", mégis könnyen fogyasztható, inkább közepes, mint nagy testű. Úgy 20 fokon ajánlatos felszolgálni, talán nem meglepő, hogy az olasz tésztákhoz tökéletes!

A szokatlan nevekre vadászók a Figula Pincészet asztalánál is megálltak, a Sóskút címkék láttán. Az elnevezés a pincészet filozófiájából adódott, mert ők előszeretettel készítenek dűlőszelektált, terroir borokat. Ez is egy dűlő és nem szőlőfajta neve. A palackban 2015-ös Olaszrizling van. A borvidék legészakibb területén, erősen meszes altalajon található, negyvenéves ültetvény 2015-ben nagyon egyedi bort adott. Egyedisége, kicsit alacsonyabb alkoholtartalomban, jó savakban és kifejezetten intenzív, szinte már rizlinghez hasonló „frivol" illatban nyilvánul meg. Kiválóan megfelel a nemzetközi divatnak. Olyannyira, ebben az évben Párizsból, ötezer fehérbor közül - egyedüli magyarként - aranyérmet hozott el. A Chardonnay is dűlőszelektált, mert ennél a pincészetnél az egyediségre törekednek, boraikat kis tételben készítik. Ha egy bor tud valami különlegeset, akkor azt megmutatják a közönségnek, még ha gazdaságilag nem is a legjövedelmezőbb! A pincében ugyanis már nem lehet csodát tenni, a munka 90 százalékát a szőlőben kell elvégezni. A pincében már csak annyi a feladat - mondják - hogy ne rontsunk el semmit!

Az természetes, és szinte magától értetődő, hogy a Dobogó pincészet jelen van minden Zwack Open-en, de az is hagyomány, hogy mindig mutatnak valami újat is. Most a 2015-ös évjáratú Furmint az újdonság. Különlegessége, hogy ez egy nagyszerű és könnyű évjárat volt. A jó és rossz évjárattal szemben ugyanis helyesebb könnyű és nehéz évjáratról beszélni. Korán, szeptember első hetében már szüretelni lehetett, azt és akkor, amit, és amikor eredetileg is szerették volna. Különösebb veszteség nélkül, 19 ezer palackot tudtak ebből a borból készíteni. Külön öröm, hogy az idén ez lett az Országház bora! Hasonlóan korábbi könnyű évjáratokhoz nagyon ásványos ízvilágú, kiváló kísérője lehet halételeknek, rizottóknak, különlegesebb tenger gyümölcsei ételeknek, de egy baráti beszélgetés mellé is bátran ajánlható. Nyáron tanácsos egy kicsit túlhűteni, úgy 10 fokra, mert amikor a bor a pohárba kerül, gyorsan visszamelegszik. Előtte szellőztessük, levegőztessük, az elindítja az illatok aromák feltáródását és kellemesebbé teszi a fogyasztást - tanácsolták a Dobogó Pincészet asztalánál a kóstolgatóknak.