Czakkerné dr. Pásztor Anita: Gondolatok a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntető anyagi jogi rendelkezésekről


I. Bevezetés

A bűnözés és ennek részeként a fiatalkorúak bűnözése nemcsak jelenkorunk problémája, de az elkövetett bűncselekmények számának emelkedése, különös agresszivitása rendkívüli figyelmet igényel. Az 1990-es évek közepétől megfigyelhető ezen cselekmények számának növekedése mellett az elkövetés módszereinek rendkívüli eldurvulása.[1] Sokszor teljesen öncélúan, az alapbűncselekménytől függetlenül kínozzák meg áldozatukat a fiatal elkövetők.[2]

A deviáns viselkedést tanúsító fiatalok közös jellemzője életük strukturálatlansága, céltalanul lézengenek, családjuk nem gondozza őket és nincs olyan szilárd életképük sem, amelynek alapjait a család a korai életszakaszukban megalapozta volna. A súlyos magatartási problémával küzdő fiatalok általában nem kapták meg a nevelés során a szülőktől a társadalmi beilleszkedéshez szükséges szociális ismereteket. Ezen családokban gyakoribb az egyszülős családfő, az alacsony jövedelem és a munkanélküliség.

A bűnözői életforma, életvitel kialakulásának megakadályozásához időben fel kell ismernünk és ellensúlyoznunk az antiszociális tendenciákat. A büntető igazságszolgáltatásnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a fiatalokra jellemző életkori sajátosságok eltérő megítélést igényelnek. A hatóságoknak hatékony együttműködéssel és gyors reagálással mindent meg kell tenniük azért, hogy az áldozattá, illetve bűnelkövetővé válást megakadályozzák, valamint a bekövetkezett kriminalizációt úgy kezeljék, hogy a fiatalkorú személyiségfejlődése ne szenvedjen csorbát.

A fiatalkorú terheltekre vonatkozó büntetőjogszabályok hazai fejlődését tekintve megállapíthatjuk, hogy már a Csemegi-kódex néven ismert első magyar Btk., az 1878.5.tc. általános része is tartalmazott speciális szabályokat, mely rendelkezések értelmében fiatalkorúnak minősültek a 12. és 16. év közötti elkövetők.[3] A jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv, a 2012. évi C. törvény megszületéséig számos módosítás történt ezen jogterületen az adott kor nemzeti és nemzetközi megítélésének megfelelően, azonban jelenleg is 12. életév a büntetőjogi felelősségre vonás alsó korhatára kiemelkedő súlyú bűncselekmények elkövetése esetén.

II. Az új Btk. XI. fejezete

Az új törvénybe beépítésre kerültek a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok annak ellenére, hogy a magyar jogrendszer 1951-1961 között külön törvényben tartalmazta a fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi jogi szabályokat[4], kihangsúlyozva ezzel a felnőtt elkövetőktől eltérő megítélés, elbírálás szükségességét. Jelenleg a Büntető Törvénykönyv XI. fejezetének speciális szabályait kell alkalmazni a társadalom ezen, sajátos jellemzőkkel bíró tagjai által elkövetett cselekmények elbírálása esetén, míg eltérő rendelkezés hiányában az Általános Részben foglaltak az irányadók.

A fiatalkorúság az új Btk.-ban

Az új Btk. 105. § (1) bekezdése alapján fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. Az Általános Részben található 16. § értelmében azonban nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve a kiemelt, külön nevesített élet, testi épség elleni és vagyon elleni bűncselekményeket, ha az elkövetéskor rendelkezett a következmények felismeréséhez szükséges belátással.

A fiatalkorú terhelt elkövetéskori életkorát vizsgálni kell a büntetőeljárás során annak megállapítása érdekében, hogy vele szemben a speciális szabályok szerint kell-e eljárni. Nem magyar állampolgárságú terhelt esetén is a magyar Btk.-ban meghatározott életkort kell figyelembe venni, nem az állampolgársága szerinti ország rendelkezését. A fiatalkorú elkövető csak a 12., illetve 14. születésnapjának eltelte után vonható büntetőjogi felelősségre, ezen időpont előtt még gyermekkorúnak tekintendő, míg a 18. születésnapján elkövetett bűncselekmény miatti eljárásban fiatalkorúnak tekintendő. Azonban a 7258. számú Büntető Jogegységi Döntés alapján a fiatalkorúra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályok csupán akkor alkalmazhatók, ha a terheltet kizárólag fiatalkorban elkövetett bűncselekményekért vonják felelősségre. Ha vele szemben mind fiatalkorúként, mind felnőttként megvalósított bűncselekmények miatt folyik büntetőeljárás, azt az általános szabályok szerint kell lefolytatni[5]. Ugyanez érvényes arra az esetre, ha a fiatalkorban megkezdett állapot-bűncselekmény átnyúlik az elkövető felnőttkorára is[6].

A tevékeny megbánás alkalmazhatósága a fiatalkorú elkövetőnél

A fiatalkorú elkövetővel szemben a Btk. 107. § rendelkezése alapján a felnőtt korú elkövetőknél szélesebb körben érvényesül a tevékeny megbánás, mint büntethetőséget megszüntető ok. A speciális szabályozás az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettekre is kiterjeszti ennek alkalmazását, de a tevékeny megbánás alkalmazhatóságát kizáró, Btk. 29. § (3) bekezdésben foglalt okok a fiatalkorú elkövetőkre is érvényesek.

Fiatalkorúval szemben alkalmazható büntetések és intézkedések speciális szabályainak áttekintése

A fiatalkorúval szemben alkalmazható szankciók közül a büntetés a tett és a bűnösség arányos, megtorló reakciója, míg az intézkedés megelőző, nevelő jellegű, a Btk. 106. § (1) bekezdése értelmében ezen szankciók célja, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék.

A (2)-(3) bekezdés alapján pedig a jogalkalmazónak szem előtt kell tartania, hogy a jogalkotó az intézkedéseket alkalmasabbnak találja a nevelési cél eléréséhez, és szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés alkalmazására csak akkor ad lehetőséget, ha ez a nevelési cél enyhébb joghátrány alkalmazásával nem érhető el, illetve a bűncselekmény elkövetésekor 14. életévét be nem töltött terhelttel szemben csak intézkedés alkalmazható. Ezen jogalkotói elvárásoknak a bíróság csak a súlyosító és enyhítő körülmények együttes értékelésével, a fiatalkorú terhelt elkövetés utáni és eljárás alatti magatartásának, családi körülményeinek vizsgálatával felelhet meg. Szabadságelvonással járó büntetést azonban csak végső esetben alkalmazhat a jogalkalmazó bíróság, ilyen okok lehetnek a sorozat-elkövetés, a többes halmazat, a több minősítő körülmény.[7]

A törvény XI. fejezete az Általános Részben meghatározott intézkedések - így a megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka, pártfogó felügyelet, elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, kényszergyógykezelés - közül a próbára bocsátás, jóvátételi munka és pártfogó felügyelet szabályait határozza meg a felnőtt korú elkövetőkre vonatkozó szabályoktól eltérően, illetve az általános szabályokhoz képest további intézkedésként javítóintézeti nevelés alkalmazását is lehetővé teszi a fiatalkorúval szemben.

A fiatalkorú terhelttel szemben alkalmazható legenyhébb intézkedési fajta a megrovás - legelőször az 1908. évi XXXVI. törvénycikkben találkozhatunk vele dorgálás néven -, amely erkölcsi jellegű elítélést jelent, a jogalkalmazó ügyészség vagy bíróság a helytelenítését fejezi ki és felhívja az elkövetőt, hogy tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.

A próbára bocsátást főként a rövid tartamú büntetések helyett alkalmazzák a gyakorlatban, melyet a régi Btk., az 1978. évi IV. törvény tett általánossá, és az új törvény változtatás nélkül vett át. A bíróság nagyobb tárgyi súlyú ügyben is alkalmazhatja, ha alkalmasnak találja a nevelési célok elérésére. Ekkor a bíróság megállapítja a büntetőjogi felelősségét a fiatalkorú terheltnek, de a büntetés kiszabását elhalasztja, amely pártfogó felügyelet alkalmazása mellett sok esetben lehetővé teszi a fiatalkorú helyes irányú fejlődését.

A jóvátételi munka fiatalkorúval szemben akkor alkalmazható, ha az ítélet meghozatalakor a 16. életévét betöltötte és emellett a pártfogó felügyeletet is el kell rendelni a 119. § (2) bekezdésére figyelemmel. Egyébként az általános szabályok alkalmazandók ezen intézkedésnél.

A törvény a felnőtt korúakra vonatkozóan a pártfogó felügyelet kötelező és mérlegelésen alapuló eseteit határozza meg, azonban a fiatalkorúakra taxatíve felsorolja az elrendelés kötelező eseteit a fiatalkorú helyes irányú személyiségfejlődése érdekében. A bíróság határozatának ezen rendelkezése deklaratív jellegű, míg vádemelés elhalasztása esetén az ügyész állapítja meg a pártfogó felügyeletet. Ezen járulékos intézkedés időtartama alatt a pártfogolt köteles a magatartási szabályok megtartására, a kapcsolattartásra, de ez az intézkedés nem jegyezhető be a személyi okiratba, azonban a határozatot köteles magánál tartani a terhelt.

A törvény 63. § (1) bekezdésében meghatározott további intézkedések, így az elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, a kényszergyógykezelés és a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések vonatkozásában nem kerültek előírásra a fiatalkorúakra vonatkozó külön szabályok, így a velük szembeni eljárásban az általános szabályok alkalmazandók e tekintetben.

A törvény az Általános Részben szabályozott büntetések közül a szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, kitiltás és kiutasítás szabályait határozta meg az általános szabályoktól eltérően a fiatalkorú terheltek esetében, míg a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás az általános szabályok szerint alkalmazandó.

A büntetések közül a legsúlyosabb a szabadságvesztés büntetés, amely fiatalkorúval szemben csak végső eszközként alkalmazható, ha a büntetés vagy intézkedés célja más módon nem érhető el.[8] A legrövidebb időtartama a Btk. 109. § (1) bekezdése alapján 1 hónap bármely bűncselekmény esetén és nem függ a fiatalkorú életkorától sem.[9] A kiszabható maximum tekintetében a törvény különbséget tesz aszerint, hogy a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor a 16. életévét betöltötte-e, illetve mennyi a Különös Részben kijelölt büntetési tételkeret felső határa.

A Btk. 110. §-a rendelkezik arról, hogy fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani a szabadságvesztést, ha a fiatalkorút bűntett miatt minimum kétévi, vagy a fiatalkorú visszaesőt minimum egyévi szabadságvesztésre ítélik, illetve a minimum egyévi szabadságvesztést, ha a fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. Minden más esetben fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani a szabadságvesztést, vagyis velük szemben fegyház fokozat nem alkalmazható.

A törvényalkotó a Bnytv. 20. § d) pontjára figyelemmel határozta meg 3 évben a szigorúbb végrehajtási fokozatot jelentő körülmény figyelembevételét, mert a bűnügyi nyilvántartás a javítóintézeti nevelés végrehajtásának befejezését követő 3 évig tárolja ezen adatokat.

Az elzárás büntetést a törvényalkotó eredetileg a fiatalkorúak és az első bűncselekményt elkövetők büntetéseként kívánta bevezetni, amely a rövid tartamú szabadságvesztés alternatívája.[10] A Btk. 111. §-a akként rendelkezik, hogy az általános részben meghatározott 5-90 nap tételkeret helyett fiatalkorúval szemben 3-30 nap közötti elzárás szabható ki. A kiszabható tételkeret maximuma a fiatalkorú elkövetővel szemben kiszabható legalacsonyabb mértékű szabadságvesztés mértékéhez igazodik.

A fiatalkorúakkal szemben közérdekű munka kiszabását az 1997. évi LXXIII. törvény 8. §-a tette lehetővé 1997. november 15. napjától, ha a fiatalkorú az ítélet meghozatalakor a 18. életévét betöltötte. Ezzel szemben az új Btk. a 16. életév betöltését írja elő a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) rendelkezéseivel összhangban, mely szerint munkaviszonyt az létesíthet munkavállalóként, aki a 16. életévét betöltötte. A másodfokú bíróság is kiszabhatja ezen büntetést, ha a feltételek a határozatának meghozatala idejére következnek be. A nem teljesített közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén a 21. életévét be nem töltött elítélt vonatkozásában a végrehajtási fokozat fiatalkorúak fogháza, a 21. életévét betöltött elítéltnél pedig fogház.

Pénzbüntetést akkor lehet alkalmazni fiatalkorúval szemben, ha a vagyoni hátrány őt személyesen érinti és önálló keresete, vagyona van. A jövedelem körébe nem vonható be a fiatalkorút, vagy gondozóját megillető szociális juttatások, míg a vagyon olyan ingó vagy ingatlan tárgy, amely kizárólag a fiatalkorú tulajdona és értéket képvisel, végrehajtás alá vonható. A pénzbüntetés előnye, hogy nem szakítja ki az elkövetőt a családi, munkahelyi környezetből, viszont eltérő hatással bír a különböző jövedelemmel, vagyonnal bíró elkövetőkre. A pénzbüntetés napi tételeinek száma és az egy napi tétel összege jóval alacsonyabb a felnőtt korú elkövetőkre kiszabhatónál és nem teljesítése esetére lehetővé teszi a közérdekű munkára történő átváltoztatást amennyiben a 112. §-ban foglalt feltételek fennállnak. Ekkor egy napi tétel helyébe 2 óra közérdekű munka lép, egyebekben az általános rendelkezések alkalmazandók.

A kitiltás a tartózkodási hely szabad megválasztását korlátozza, amely egy vagy több településre, vagy a település, illetve az ország meghatározott részére vonatkozhat, de a 118. § értelmében a megfelelő családi környezettel rendelkező fiatalkorú nem tiltható ki arról a településről, ahol családja él. Megfelelő a családi környezet, ha alkalmas a fiatalkorú nevelésére és olyan értékek közvetítésére, amely a bűnismétlés gátja. Ennek nem feltétele a kétszülős háztartás.

A kiutasítás jogintézményét az 1998. évi LXXXVII. törvény 10. §-a iktatta be a régi Btk.-ba 1999. március 1-jei hatállyal, általános szinten szabályozza a törvény. Ez a büntetés csak nem magyar állampolgárral szemben alkalmazható, már az a kettős állampolgár sem utasítható ki, akinek az egyik állampolgársága a magyar. Fiatalkorúval szemben kedvezőbb feltételeket szab a törvény, mert csak minimum tízévi szabadságvesztés esetén alkalmazható, ha az elítélt országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné és ezzel nem sérül az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikke által védett családi élet tiszteletben tartásához való joga.

A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásának feltételei azonosak a fiatalkorúra is, azaz akit szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek és méltatlan a közügyekben való részvételre, azok gyakorlásától el kell tiltani. A joggyakorlat általában állam elleni, hivatalos személy elleni és egyéb erőszakos, illetve élet elleni bűncselekmények szándékos elkövetése esetén alkalmazza. Mértéke 1 és 10 év között terjedhet, mely az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Specialitása csak annyi ezen szankciónak, hogy a fiatalkorút egy évet meghaladó szabadságvesztésre ítéljék.

A halmazati és összbüntetés alkalmazása fiatalkorú elkövetők esetén

A halmazati büntetés kiszabásának általános szabályai a fiatalkorúakra is vonatkoznak, azaz egy büntetést kell kiszabni a legsúlyosabb büntetési tétel alapulvételével. A törvény a halmazati büntetés felső határait illetően azonban speciális szabályokat állít fel, miszerint a 16. évét betöltött fiatalkorú életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménye esetén maximum 20 év, 10 évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, illetve 16. évét be nem töltött fiatalkorú életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekménye esetén maximum 15 év, illetve maximálisan kiszabható 5 év szabadságvesztés esetén 7 év 6 hónap a halmazati büntetés felső határa. A törvény rendelkezése szerint, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább három, súlyos erőszakos személy elleni bűncselekmény, akkor a legsúlyosabb büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, de a 16. évét betöltött elkövető esetén maximum 20 év, a 16. évét be nem töltött terhelt esetén pedig maximum 15 év.

Összbüntetésbe foglalásnál, amennyiben javítóintézeti nevelés találkozik szabadságvesztéssel, akkor az utóbbit kell végrehajtani. Ennek tartamát azonban a bíróság meghosszabbíthatja egy évvel a 106. §-ban írt cél érdekében, de a javítóintézeti nevelés hátralévő részét nem érheti el.

Az egységes intézkedés

Az összbüntetéshez hasonló sajátos jogintézmény. Célja, hogy kiküszöbölje azon hátrányokat, amelyek a terheltet a több javítóintézeti nevelés folyamatos töltése miatt érik. A még végre nem hajtott, illetve folyamatosan foganatosított egységes intézkedéseket lehet egységes intézkedésbe foglalni az alapítéletek szerinti tartam és nem a hátralévő részek alapulvételével.[11]

Az előzetes fogvatartás és házi őrizet beszámítása, valamint a mentesítés

A fiatalkorúval szemben foganatosított előzetes letartóztatás és házi őrizet teljes idejét be kell számítani a javítóintézeti nevelésbe, melynek során egy napi előzetes fogvatartás, illetve három napi házi őrizet egy nap javítóintézeti nevelésnek felel meg. Szabadságvesztés, elzárás, pénzbüntetés és közérdekű munka esetén a beszámítást az általános szabályok szerint kell elvégezni.

A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés célja az elítélt fiatal rehabilitációja, amely történhet a törvény erejénél fogva, bírói határozat alapján és kegyelem útján. A bírósági utólagos mentesítés kedvezőbb a fiatalkorúra, mint a felnőtt korúakra, mert az egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetés kitöltése után, ha a törvény erejénél fogva nem mentesült, azonnal kérelmezheti, nem kell a törvényi mentesítéshez megállapított idő fele részének eltelnie.

Összességében megállapítható, hogy az új Btk. fiatalkorúakra vonatkozó fejezete szigorúbb szabályozást vezetett be az életkor részbeni leszállításával, az elzárás, mint új szabadságelvonó büntetés bevezetésével és a javítóintézeti nevelés maximális tartamának három évről négy évre emelésével a szakemberek által megfogalmazott prevenciós célok figyelmen kívül hagyásával.

Jogerősen elítélt fiatalkorúak megoszlása családi környezet szerint
2010. év, Bács-Kiskun Megye

Bűncselekmény

Összesen

Szülők közös
háztartása

Csak egyik
szülő
háztartása

Egyéb

I. Személy elleni bűncselekmény összesen, ebből
1. emberölés,
2. könnyű testi sértés,
3. súlyos testi sértés.

37
1
4
26

18
1
1
13

13
-
2
10

6
-
1
3

II. Közlekedési bűncselekmény összesen, ebből
1. közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény,
2. ittas járművezetés.

9
2
4

2
1
1

4
1
2

3
-
1

III. Vagyon elleni bűncselekmény összesen, ebből
1. lopás vétsége,
2. lopás bűntette,
3. rablás,
4. rongálás,
5. jármű önkényes elvétele.

219
61
117
10
8
12

100
31
50
6
4
1

80
19
45
2
2
9

39
11
22
2
2
2

Forrás: Bíróság

 


A szerző bírósági titkár, Kecskeméti Járásbíróság.

[1] Gönczöl Katalin: A bűnözés társadalmi összefüggései. Társadalmi Szemle, 1994/5. sz.

[2] Orell Ferenc János: A gyermekkori bűnözés helyzetéről és megelőzéséről ügyészi szemmel. Belügyi Szemle 1995/7-8. sz., 27. o.

[3] Nagy Ferenc - Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része

[4]Vaskuti András: Az életkor és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések az új Btk.-ban; Jogtudományi Közlöny 2015/4.

[5] BH 1986/397.

[6] BH 1981/272.

[7] Törvény miniszteri indokolása

[8] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része

[9] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része

[10] 2012. februári törvényjavaslat tervezetének indokolása

[11] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része

Az eredeti írás megjelent: http://ujbtk.hu/czakkerne-dr-pasztor-anita-gondolatok-a-fiatalkoruakra-vonatkozo-specialis-bunteto-anyagi-jogi-rendelkezesekrol/

 

CsatolmányMéret
BJSZ_2017_1_CzakkernePasztorAnita_kulonlevonat.pdf265.48 KB