Könnyűzene-történeti konferencia a CSTP Feszten -- Film és könnyűzene egymásra hatása a Kádár-korszakban

Az NKA Cseh Tamás Program elmúlt három évét bemutató CSTP Feszt részeként a Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram zenetörténeti konferenciát szervez június 21-én, az A38 Hajón. A Cseh Tamástól vett cím - "Vászonról ránk néztek" - arra utal, hogy a tanácskozás témája a könnyűzene és a film egymásra hatása a Kádár-korban.

●        A Cseh Tamás Program a CSTP Feszt részeként a Hangőr Egyesülettel közösen tudományos konferenciát szervez június 21-én az A38 Hajón.

●        A konferencia témája: film és könnyűzene egymásra hatása a Kádár-korszakban.

●        A rendezvényen három szekcióban kilenc előadásra kerül sor a téma tudományos kutatóitól. Az előadók között ott lesz Benke Attila, Csatári Bence, Dragojlovics Péter, Ignácz Ádám, Jávorszky Béla Szilárd, Rosta N. Napsugár, Szabó Kata és Tóth Eszter Zsófia.

●        A konferencia anyaga kötet formájában is megjelenik majd.

●        A belépés díjtalan, de a korlátozott befogadóképesség miatt regisztrálni kell a timea.murzsa@cstp.hu email-címen.

 

Azt követően, hogy a majd' egy évtizeden át tartó megtorlások árán sikerült a társadalom jelentős hányadát félelemmel itatnia át, a Kádár-rezsim megértőbbik arcát igyekezett mutatni az ifjúság felé. Igaz, a „vadnyugati nadrág" viselése tilos még, s innen vagyunk Kádár Jánosnak a frizurahosszra vonatkozó nagyvonalú kijelentésén is, a hatvanas évek közepére a beatzenekarok puszta tűrése is a konszolidáció békejobbjaként hathatott. Abban az időben a tviszt más lassan pásszé lett, helyette a mindig problémás ifjúság minta nélkül való mozdulatokban kísérelte meg kifejezni a könnyűzene iránti odaadó rajongását. A külföldről becsempészett lemezeken és a zavart nyugati adókról elcsípett dalokon túl ugyanis nemigen lehetett pontosabbat tudni az akkori Magyarországon a nyugati könnyűzenéről, kivált a vizuális ismeretek voltak különösképpen elenyészőek. De hiába bosszankodott a „finom melódiákhoz" szokott munkás-paraszt közönség a túlontúl hangos dobzajra, meg az állatias üvöltözésre, a beat őrületét nem lehetett többé visszatuszkolni abba a bizonyos megátalkodott imperialista palackba, amelyből kiszabadult. Konferenciánk a könnyűzene és a film magától értetődő, mégis nehezen induló Kádár-kori nászának körülményeit, illetve gyümölcseit igyekszik számba venni.

 

 

 

"Vászonról ránk néztek" - A könnyűzene és a film egymásra hatása a Kádár-korszakban

Az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja és a Hangőr Egyesület konferenciája

 

A konferencia részletes programja

2017. június 21., szerda, A38 Hajó Kiállítótér (Petőfi híd, budai hídfő)

 

10:00 Köszöntő (Bajnai Zsolt)

          Megnyitó (Vass Norbert)

 

I. szekció

Elnök: Bajnai Zsolt

 

10:10-10:35

Csatári Bence: Az Ezek a fiataloktól a Kopaszkutyáig - a Kádár-kori könnyűzenei filmgyártás politikatörténeti háttere

 

Előadásomban az 1967-ben készült Ezek a fiatalok című filmmel kezdődő és az 1981-es Kopaszkutyával betetőződő Kádár-kori könnyűzenei filmgyártás helyzetének politikatörténeti hátterét kívánom bemutatni. Terveim szerint körbejárom az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya (amelynek könnyűzenei referense rendszerint a filmgyártást is felügyelte), a Művelődésügyi, Kulturális, majd Művelődési Minisztérium, valamint a kulturális tárca alá tartozó Filmfőigazgatóság ezirányú működését. Tevékenységük vizsgálata során azt a szempontot igyekszem a középpontba helyezni, hogy milyen működési mechanizmus keretében, valamint miféle módszerek igénybe vételével - egyebek mellett az akkoriban meglehetősen szokatlannak, a demokrácia egyik megnyilvánulásának is számító körkérdések kozmetikázott elemzésével - irányították a pártállami szervek a könnyűzenei filmgyártást. Emellett rávilágítok a kádári-aczéli kultúrpolitika ezen a téren is több alkalommal bekövetkező inkonzekvens voltára is.

Csatári Bence (1972) történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója.

10:35-11:00

Ignácz Ádám: Vitányi Iván szerepe az Extázis 7-től 10-ig című filmben

 

Kovács András Extázis 7-től 10-ig című 1969-es dokumentumfilmje nemcsak a beatzene rajongóinak körében keltett feltűnést, de megjelenése a populáris zenéről, illetve az ifjúsági kultúráról folytatott közéleti viták és tudományos diskurzusok kibontakozásához is nagyban hozzájárult. A film egyik kulcsszereplője az a Vitányi Iván, aki a marxista zeneszociológia és művelődéskutatás legkorszerűbb módszereivel közelített a populáris zenéhez. Előadásomban előbb Vitányi filmbéli megnyilvánulásait elemzem röviden, majd pedig részletesen igyekszem bemutatni az általa vezetett kutatócsoport generatív zenei képességekre vonatkozó vizsgálatait.

Ignácz Ádám (1981) zenetörténész.

11:00-11:25

Szabó Kata: Beatzenekarok a KISZ-bizottság előtt

 

Előadásomban Gazdag Gyula A válogatás című filmjét elemzem, hangsúlyt helyezve a helyi KISZ-szervezetek ifjúságpolitikai elvárásaira, valamint a beatzenészek helyzetére a hivatalos szervek előtt. Az 1970-ben elkészült, és 1982-ig betiltott Balázs Béla Stúdiós dokumentumfilm nemcsak az ifjúság és a pártfunkcionáriusok viselkedés- és megítélésmódjába, hanem a könnyűzene hangszerelési körülményeibe is betekintést ad. A jelenleg Los Angelesben élő, korábban a Színház és Filmművészeti Iskolán tanító rendezőnek második, külföldön is díjazott filmje koncertjelenetekkel is demonstrálja a korabeli beatzenekari megszólalást és a KISZ szerepét a könnyűzenei élet alakulásában.

Szabó Kata (1987) az ELTE-BTK Atelier Európai Társadalomtörténeti és Historiográfiai Tanszékének doktorandája.

11:25-11:50 Vita

 

11:50-12:50 Ebédszünet

 

II. szekció

Elnök: Rozsonits Tamás

 

13:00-13:25

Galambos István: A „Fényes szelektől" Fényes Szabolcsig - a proletárdiktatúra és a filmzene Fényes Szabolcs munkássága tükrében

 

A két világháború között létrejött, majd első virágkorát élő magyar filmművészet népszerűségéhez jelentősen hozzájárultak a filmekben hangsúlyos szerephez jutó zeneművek, dalok, amelyek nem ritkán váltak a mai napig ismert slágerré. A második világháborút követően mind a filmesek, mind a zeneszerzők új elvárásokkal szembesültek, így az alkotók egy része háttérbe szorult. Az 1945 előtti színházi, filmes és zenei világ ugyanakkor a proletárdiktatúrában mindvégig - tehát a Kádár-érát is beleértve - szoros megfigyelés alatt állt, a kultúrát ellenőrző ügynökök jelentéseiben gyakran találkozunk az előző időszak zeneszerzőivel, rendezőivel, illetve színészeivel. Az 1956 után kibontakozó kádári kultúrpolitika nemcsak hangoztatni kívánta az eredményeit, hanem - propagandisztikus célból - valóban népszerű filmeket akart a mozikba és a televízióba, ezért újra felfedeztek és foglalkoztattak ismert, kiváló zeneszerzőket. A két világháború közötti zeneszerzők közül tehát sokan szenvedtek mellőzést 1956 előtt készült filmeknél, ám egyikük, Fényes Szabolcs a Kádár-korszak egyik legnépszerűbb és legtöbbet foglalkoztatott szerzője lett, akinek a zenéje még a nyolcvanas években is töretlenül népszerű volt. Előadásomban Fényes Szabolcs életpályáját az általa szerzett filmzenék és az állambiztonsági iratok tükrében mutatnám be, foglalkozva a szerző második világháborút követő sorsával és a hatvanas évektől tapasztalható újrafelfedezésével.

Galambos István (1976) történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója.

 

13:25-13:50

Dragojlovics Péter: Kancsalul festett egekből hullik a kép - a hazai ifjúsági kultúra mozgóképes lenyomatai

 

Az előadás témája az ifjúsági kultúra - azon belül elsősorban a beat/rock - megjelenése a korszak filmjeiben, illetve a filmes világ viszonya ehhez a kultúrához. A korszak monokulturális viszonyaiból adódóan, s abból is következően, hogy annak a korosztálynak, amely az ifjúság zenéjének művelője/közönsége volt - ellentétben a Nyugattal -, nem adódott lehetősége olyan filmek elkészítésére, amelyek ezt az életérzést igazán hitelesen be tudták volna mutatni, meg tudták volna örökíteni az utókor számára. Nekünk nincsenek Szelíd motorosaink, Eper és vérünk, de a helyzet sajnos nem sokkal jobb akkor sem, ha a rendelkezésünkre álló egyéb mozgóképes anyagokat (pl. koncertfilmek) vizsgáljuk meg. Az 1960-as évek közepétől készült témába vágó filmektől (Szerelmes biciklisták, Ezek a fiatalok) egészen a nyolcvanas évekig készült mozgóképes anyagokig fog ívelni az előadás. A kulcskérdés a hitelesség. Mennyire adnak ezek a filmek/TV-felvételek reális, hiteles képet az ifjúsági kultúráról, eltorzítják/meghamisítják-e (s ha igen, milyen módon, milyen mértékben) az erről kialakuló képet, különösen a későbbi generációk esetében?

Dragojlovics Péter (1979) zenei szakíró.

13:50-14:15

Benke Attila: Szabadság, csalódás, apokalipszis - rockzene és nemzedéki közérzet három Kádár-kori magyar filmben

 

A klasszikus Kádár-korszak három részre bontható aszerint, hogy a filmek hogyan viszonyultak a puha diktatúrához, illetve az éppen népszerű zenei irányzatokhoz. A reményekkel teli hatvanas években a beatzene még összhangban volt a szabadságvágytól fűtött fiatalok lázadásával, az illúziók vesztését és a konzervatív fordulatot jelentő hetvenes években a hatalommal és a megszelídített beatzenével szemben egyaránt bizalmatlanná váltak a korszak alkotásai, míg az apokaliptikus hangulatú nyolcvanas években az újérzékenység filmjeibe betört a szétmálló puha diktatúra számára félelmetes újhullámos punk rock. Előadásomban a zene, a film és a hatalom kapcsolatának változását kívánom bemutatni három reprezentáns alkotáson - Banovich Tamás: Ezek a fiatalok (1967), Zsombolyai János: A kenguru (1976), Bódy Gábor: Kutya éji dala (1983) - keresztül.

Benke Attila (1986) filmtörténész, kritikus.

 

14:15-14:40 Vita

 

III. szekció

Elnök: Vass Norbert

 

15:00-15:25

Jávorszky Béla Szilárd: Nagylemezek helyett - a kortárs magyar film és a popzenei underground kapcsolata a nyolcvanas években

 

Bár a kortárs magyar film és a popzene gyakorlatilag a hatvanas évek vége óta érintkezik egymással, a nyolcvanas években minden korábbinál intenzívebben találtak egymásra. Különösen az akkoriban kibontakozó rockzenei underground és a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei között alakultak ki erős szellemi szimpátiák és kötődések. Mindez a leginkább annak volt köszönhető, hogy a hivatalos intézményrendszeren kívüliség igazi közösséggé formálta az amúgy egymástól függetlenül függetlenségre törekvőket. A második nyilvánosság különböző fórumain nagyjából ugyanazok az emberek vettek részt, függetlenül attól, hogy irodalmi, képzőművészeti, filmes vagy zenei eseményről volt szó. Mindezt tovább erősítette, hogy sok művész több műfajban (film, zene, irodalom, képzőművészet) is kísérletezett, szabadon váltogatva a különböző kifejezési formákat. A kortárs film és az underground zene között a két legfontosabb kapocs Bódy Gábor és Xantus János volt, akik filmjeikben tendenciózusan mutatták be a főváros földalatti életének fontos előadóit. Az underground zene és a filmművészet egymásra találásának pedig még egy fontos következménye lett: mivel az akkori egydimenziós struktúrában és politikai klímában a legtöbb underground zenekar nem jutott, nem juthatott lemezfelvételekhez, zenei életművüket épp ezen filmekhez készült zenék, illetve az ezekben megjelenő koncertfelvételek dokumentálták. Előadásomban ennek a különleges együttműködésnek a zenei aspektusát szeretném bemutatni. Hogy az egyazon körhöz tartozó filmesek miként tették lehetővé, hogy egyes underground előadók - a hivatalos szervek tiltása/negligálása ellenére - lemezminőségű felvételeket készíthessenek, amelyek aztán egyfajta szamizdat kazetta formában terjedtek az egyetemisták körében, és amelyek ma a nyolcvanas évek adekvát szonikus dokumentumai. Hogy poptörténeti szempontból melyek azok a legfontosabb filmek, amelyek az underground zenei színteret képben és hangban dokumentálták; miközben ezek a filmes lehetőségek sokszor katalizátorává is válhattak pályáknak, folyamatoknak.

Jávorszky Béla Szilárd (1965) zenei szakíró, zeneszociológus.

 

15:25-15:50

Rosta N. Napsugár: A 3T rendszere a Kopaszkutya szemén keresztül

 

A Rákosi-korszak után a Kádár-rendszerben a „2T"-s besorolás után megjelent a „3T"-s kategorizálás, ami alapvetően határozta meg a film- és a zeneművészetet. Az 1981-ben elkészült Szomjas György alkotás, a Kopaszkutya - amely mára kultuszfilmmé nőtte ki magát - korhűen mutatja be a rockzenekarok helyzetét az akkori politikai rendszerben. A film szűrőjén keresztül megvizsgáljom, hogy kihatott-e a politika a benne szereplő zenészek életére, és ha igen, milyen módon; hogy miként lehet az, hogy a filmet magát bemutatták, de az album tiltólistára került, s hivatalosan csak 1993-ban jelenhetett meg. Illetve kitérek arra is, hogy a korábbiakhoz képest javult vagy rosszabb lett a kapcsolat a Hobo Blues Band tagjai és Erdős Péter között az alkotás hatására.

Rosta N. Napsugár (1988) zenei újságíró.

 

15:50-16:15

Tóth Eszter Zsófia: Az 1980-as évek emblematikus szórakozóhelyei és a film - az Árnyékszázad és a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmek elemzése

 

Az 1980-as évek végének két emblematikus szórakozóhelye volt: a Fekete Lyuk és a Tilos az Á. Két játék- és egy dokumentumfilm részben ezeken a helyeken játszódik. A Fekete Lyukat Dér András alkotása, az Árnyékszázad, a helyre járókat Varga Ágota dokumentumfilmje, az Érdeklődés hiányában a holnap elmarad jelenítette meg, a Tilos az Á pedig a Hazai Attila íróhoz köthető emblematikus filmben, a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című alkotásban kap szerepet. Előadásomban a helyek és irányzatok történetnek rövid ismertetése után bemutatom a filmek befogadástörténetét, a rendszerváltás környéki morális pánikot és a fiatalok szubkultúráit.

 

Tóth Eszter Zsófia (1975) történész, társadalomkutató, a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársa.

 

16:15-16:40 Vita

 

16:40 Zárszó