Albert a szerver:egy napom

Albert a szerverAlbert a szerver 

Az egész úgy kezdõdött, hogy elkezdett hangosan sípolni a hangszóróm. Az adminisztrátorom ráaludt a billentyûzetemre, amitõl telement a konzolom ?B" betûkkel. Reggel ott virított a Caps-Lock lenyomata a homlokán, de én nem nevettem ki! Mégis csak kollégák lennénk, vagy mi. Azt azért furcsállottam, hogy ilyen sokáig bennmaradt szoftvert installálni rajtam. Jól ismer engem, hiszen õ konfigurált, és tudhatja, hogy rám lehet számítani.

 

Gondosan ügyelek a raidbe kötött diszkjeimre, automatikusan frissítem a szoftvereimet és végzem a rámszabott céges levelezést. Jaj, az nagyon szórakoztató ám! Én fõleg azokat a leveleket szeretem, amiben versek vannak. De ilyenekbõl sajnos csak elvétve akad. Pedig én két magot odaadnék a processzoromból, ha ezentúl csak verses leveleket kéne küldözgetnem. A kedvencem például az a "Harminckét bites lettem én" kezdetû, amit egyszer egy levelezõlistán olvastam. Na, nem munkaidõben, hanem reggel, amikor a naplófájlokat rotáltam és maradt szabad load-om. De ezek a felhasználók itt a cégnél nem verseket küldözgetnek, hanem Word fájlokat, meg táblázatokat, meg Zipeket. Én azért ezeket is becsülettel átnézem, mert sose lehet tudni. Hátha valaki a prezentációjához mottónak beír valami szép rímet ...

De én nem tartanám ám meg magamnak ezeket a verses leveleket. Van a rack-szekrényben egy csinos új blade szerver, Cecília, neki küldenék belõlük. Már pingeltünk párszor, és úgy látom meg van közöttünk az összhang. Még csak megabites a kapcsolatunk, de ebbõl bármi lehet. Különösen a reggeli változások fényében. Mert, hogy Caps-Lock fejû kollégám, aki álmában kissé össze is nyálazta a billentyûzetem Alt gombját, ami azóta mintha nyikorogna is, szóval úgy tûnik, hogy az új archiváló csomaggal szorosabbra fûzte kapcsolatomat a blade-es kislánnyal. Ebbõl még bármi lehet! Legszívesebben ezt le is kopognám, de egyrészt nincsenek fa alkatrészeim, másrészt meg az nem venné ki jól magát, ha egy magamfajta jó munkás szerver nem rendszerszerû kattogó hangokat adna ki. Nincs igazam? Na de, hogy egyik processzemet a másikba ne öltsem, az történt, hogy ezentúl Cecíliával közösen intézzük a levelezést. Két gép, egy lélek leszünk, nem lesz nálunk jobban teljesítõ levelezõ rendszer!

No, nem mintha eddig nem jól teljesítettem volna. Mondjuk délelõtt az egyik levelezõszerver beszólt, hogy én stréber vagyok. Még hogy, én? Csak mert megpróbálom alaposan végezni a munkámat? Én kérem úgy tanultam, hogy a jó szerver ahol tud, segít. Bár lehet, hogy ezt nem a szerverekrõl hallottam, de a ventillátoraimra mondom ránk is igaz. Nekem például négy kilences a rendelkezésreállásom, amivel elsõ vagyok a gépteremben, és ha Cecíliával minden rendben megy, akkor ez csak jobb lesz. Na, mondjuk, eddig sem egyedül húztam az igát, mivel barátommal Bertolddal egy ideje már terhelésmegosztásban vagyunk. Ha nekem kicsit túlpörögnek a prociaim vagy elfáradok, õ átvesz tõlem feladatokat. De ha verset talál a postázandók között, azért szól nekem. Jó gyerek, bár néha azért elveszti a fejét. Illetve az adatait. Pedig mindig mondom neki, amit az üzemeltetési meg karbantartásilistákról jövõ levelekben szoktam olvasni: ?menteni, menteni, menteni". Csak ami ki van írva egy másik tárolóra, lehetõleg másik helyiségben, vagy másik kontinensen, csak az van biztonságban. Múltkor is idéztem neki ezt a szép mondást, mire azt mondja, hogy backuphatod. Velem így nem lehet beszélni! Nekem jogtiszták a szoftvereim és a felmenõim között még mainframe gépek voltak! Úgyhogy megmondtam Bertoldnak: ne a szád járjon, hanem hagyjad, hogy Cili könnyítsen a terheden, add oda neki a régi leveleket! Azóta kicsit halkabban pörgeti a diszkjeit ...

De mostantól úgyis minden más lesz, mert a Cili segít! Csak nehogy Bertold is belezúgjon a Cilibe! Cili majd leveszi a régi leveleket, és így majd nem a mi vállunkat nyomják; segít keresni bennük; ami nem kell egyáltalán, majd Cili kitörli. És a mentéseink sem a régiek lesznek. Mármint, hogy meglesz minden, mint régen, de a visszaállítás egyszerûbb és zökkenõmentesebb lesz. Mert a mentés az egy dolog, fontos dolog, de még fontosabb, hogy az adatok biztosan és gyorsan visszaállíthatók legyenek. Már csak ezért is, mert nem venném a lelkemre, hogy a backupok között elkallódjanak a Cecíliának küldött vagy írt verseim -  na meg persze a céges levelek sem, illetve hát, khm, azok elsõsorban ...