Emlékezés az Euroastra alapítójára Dr. Pósvári Sándorra

Néhai Dr Pósvári Sándor, az Euroastra Alapító főszerkesztőjeNéhai Dr Pósvári Sándor, az Euroastra Alapító főszerkesztője Pósvári Sándor fõszerkesztõ, gépíró, grafikus stb. sajnos csak volt. Ő az akitől megörököltem az Euroastrát tragikus halála után. Amikor ezt az interjút adta, akkor már viszonylag kevés volt hátra életéből. Sajnos. Archivumunk mélyéről került elő ez a cikk, mert ennek webes változata is elveszett a régi astra adatainak pontosan 1 év és 43 hét előtti pusztulása előtt. Így újra közzétesszük. Talán látja Odaföntről, hogy nem felejtjük.

 

Pósvári Sándor: "...egyszerûen "ráérzek" a dolgokra"

Egy kalandos életút felén

Az internet-guruként ismert Pósvári Sándor ez euroASTRA tulajdonos-fõszerkesztõje . Amikor az életérõl kérdeztem, örömmel kezdett mesélni: "Gyerekkoromban állatorvosnak készültem, de atletizáni kezdtem és 100-on serdülõ bajnok lettem. Ott maradtam. Sok bajnokság, verseny, edzõtábor. Érettségi elõtt a TF-re jelentkeztem - hívtak is -, de apám szívinfarktusa miatt nem mehettem nappalira. Segédmunkás lettem TF-hallgató helyett, a BKV 06-os raktárában dolgoztam. Ekkor a Honvéd ajánlotta, menjek sportszázadba. Le kellett tudni a hadsereget, elmentem. 2 évig a Flotillánál, a Magyar Haditengerészetnél loptam az idõt és matrózként szereltem le. Fegyverem nem volt, számunkra a szolgálat az edzés volt".

Utána, mint oly sokunk életében, a továbbtanulás következett. "Közgázra sajátos politikai nézeteim miatt nem vettek fel (ebben része lehetett annak is, hogy az 1972 március 15-i tüntetések mindegyikén "hiánytalanul" részt vettem - nyilvántartásba vettek). Ennek következtében elvégeztem egy kiegészítõ közgazdasági szakközepet - történelembõl soha nem vettek volna fel -, majd a Közgázra jelentkeztem - de már pg-bõl felvételiztem a történelme helyett, ahova 20-ból 18,5 ponttal fel is vettek. Az egyetemen UV nélkül jutottam túl, estin ez állítólag ritka.

Közben volt a Fortran. 2 hét alatt megettem a könyvet, a 20 perces nagyszünetben 2 vizsgafeladatot csináltam meg, miközben a vizsgán egy példára 2 órát adtak. 1983-ban a Magyar Postánál láttam elõször "számítógépet" - ZX-Spectrumnak hívták. 10 perc múlva megmutattam fõnökömnek, én akkor már kezelni tudtam."

De vajon honnan jött a tudomány? "Megmagyarázhatatlan módon egyszerûen "ráérzek" a dolgokra. De csak a szoftvereknél, hardver nem érdekel; mindig kín, ha azzal is kell foglalkoznom.
A C-64 volt a nagy áttörés. Akkoriban sokat jártam fogorvoshoz, sokat kellett várni. Tudtam, jön a C-64, ezért a várószobában megtanultam a C-64 Basic nyelvét. Gép még nem volt, de a Posta fenntartási tevékenység elemzõ szoftverét már megírtam. 2 nappal a gép érkezése után már mûködött is. Az MPS 801-esen már pontos táblázatokat nyomtattam - igaz, az oszlopok még eléggé az ökörpösre emlékeztettek.
Elkezdtem a Számítástechnikai Közgazdász továbbképzést is, de tanulmányaimat megszakítottam.
Ekkor már 5 programnyelvbõl tettem vizsgát, sok programot írtam-fejlesztettem. De a szakközgazdász továbbképzés nagyon unalmas volt. Nem csoda: a Közgázon VT600-as volt, nekem meg IBM 286-osom - igaz, akkor már az Magyar Villamosmûvek-nél dolgoztam. Beleszerettem a táblázatkezelõkbe, nagy sikereket értem el, megbecsültek, minden technikai kívánságomat kielégítették. Ekkor kapcsolódtam elõször "hálózatra". Telefonon összekötöttük a saját gépemet a Villamosmûvek számítóközpontjával. Késõbb a cég MIS projectjében vezetõ szerepet kaptam. A Price Waterhouse és az Ontario Hydro volt a partnerünk. Meg is hívtak Kanadába. 6 hét alatt 2 óceánt és nagyon sok számítástechnikát láttam. Ez 1988-ban volt, s ekkor végképp elköteleztem magam a gépi alkalmazások mellett."

Persze az élet nem csak a számítógépek körül forgott. "A rendszerváltás idején kõkeményen politizáltam SZDSZ szinekben. A politika nem nekem való, ezért felhagytam ezzel és az MVMT-vel is, és egy házasságközvetítõ irodát nyitottam. Arra gondoltam, hogy szubjektív és számítástechnikai elemekkel keresek partnert. 3 hónap múlva bezártam - úgy láttam, szélhámosság lenne, ugyanis 3 nõre 1 férfi jutott a jelentkezõk közül. Ezután a Magyar Rádió Gyermekkórusának lettem a mendzsere. CD-ket csináltattam, támogatókat szereztem, elvittem a gyerekeket Dijon-ba, Bern-be, kétszer felléptünk a Notre Dame-ban, a Mátyás templomban és egymagam szerveztem a Wiener Sengerknaben koncertjét is a Kongresszusi Központban."

Aztán Sándor ismét visszatért a számítógépek világába. "Egy kormány-alapítvány programigazgatója lettem. ISO 9000-rel, TQM-mel és kisvállalkozásfejlesztésel foglalkoztam. Úgy véltem, kell csinálnom egy kisvállalkozást is ahhoz, hogy testközelbõl lássam a dolgokat. Ez lett az euroASTRA. Voltak sikereim, elsõ magyarként meghívtak elõadást tartani a magyar kisvállalkozásokról az EU kisvállalkozói konferenciájára is. Hazahoztam Brüsszelbõl egy projectet, 80% valós technikai támogatás volt benne, szemben az akkor szokásos 10%-kal."

De az élet könyörtelen, nem csak jót, rosszat is hoz. "Történt egy üzemi baleset: Szegeden voltam hivatalos úton, mikor piros lámpánál várakozva belém szállt egy hölgy hátulról úgy 80-al. Azóta 3 gerincsérvem van, mûteni nem lehet - nyak, hátközép és derék. Az orvosk 67 %-ra rokkantosítottak.
Az alapítvány után a vállalkozást folytattam - bár egy évig még betegállományban voltam -, pecséteket terveztem és szállítottam pl. a Pénzügyinisztériumnak, az Igazságügyminisztériumnak, és több önkormányzatnak is. UV-s pecsétek voltak, gyakorlatilag másolhatatlanok. Ezt szerettem volna tovább kamatoztatni, amikor leszerzõdtem egy, állítólag nagy ügynökhálózattal rendelkezõ Kft-vel. Bomba üzletnek gondoltam, de tévedtem. 4-5 "ügynök" nagyon kevés az országos hálózathoz. Rokkantnyugdíjas lettem 67%-kal, azt gondoltam, ez a kánaán, mert a nyugdíj mellett kereshetek az euroASTRA Internet Magazinnal."

Aztán jött még egy utazás: "1995-ben meghívtak Madridba. Olyan programozókat kerestek, akiket rajtam keresztül láttak volna el munkával. Kevés szabadidõmben HTML-eztem is egy keveset odakint, majd amikor hazajöttem, mindjárt kaptam egy megrendelést, de ráfizetéses lett az elsõ bolt. Késõbb sok page-et csináltam és jogtiszta, általam vásárolt szoftverekkel.
Aztán jött a Bõs-Nagymaros Hága-i tárgyalása. Amerikai ismerõseim szóltak: nincs egyetlen magyar honlap sem, amely a Hágai Perrel foglalkozna, csinálhatnék egyet. Elkészült. Magyarországon több szolgáltatót kerestem meg, hogy feltehessem a netre, de mindenhol elutasítottak, ill. pénzt kértek, holott ez egyértelmûen egy "közhasznú" site volt. Végül a Soros Alapítvány akkor induló C3-as szervere segített, a GREENPOINT volt az elsõ 'civil' oldal a C3-on."

Ekkor fontos döntés született: "Elhatároztam, hogy bérlek egy szerver-helyet San Franciscoban - ott a legolcsóbb és nincs "domain karbantartási díj" - és regisztráltatom a http://www.euroastra.com/ domaint. Ha pedig az embernek van 25 megája a neten, akkor töltse azt ki valamivel. Ez ma az euroASTRA Internet Magazin."

És megint közbeszólt a sors, de Sándort nem olyan egyszerû letörni. "1998 októberében 40%-ra "javították" rokkantságomat az orvosok. Errõl a gerincem nem tud, viszont nyugdíjat nem fizetnek, így hát itt a NAGY ÉLET. Oktatok néha, írok néha, fizetnek is - néha.
Pázmándra 1998 szeptemberében költöztünk. Egy pályázat megnyerése után csináltam a faluban egy Teleházat, 4 milliós berendezést helyeztünk üzembe áprilisban. Verõfényes szombati nap volt, amikor az üzembe helyezéssel végeztünk, hétfõn a polgármester lecseréltette a zárakat. Az 5 éves szerzõdésünket júniusban indoklás nélkül felmondta. De mi legyen a gépekkel? A Teleház Szövetség tárgyalásokat javasolt, de lehet úgy tárgyalni, hogy kizárnak valahonnan, elveszik értékeidet, nem fizetik ki addigi, zsebbõl elõlegezett költségeidet, aztán azt mondják: na most már tárgyalhatunk!? Pedig High-tech a cucc, a teljes falu kaphatna rajta keresztül Internet szolgáltatást. Ez lenne a jövõ útja."

Vajon mik a vágyai? "Egy szerencsés URL fellelése után megvásároltam a http://velencei.to/   és a http://hungary.cc/ domait is. Itt tartunk most: az euroASTRA és a http://velencei.tó/ sikeresen üzemel. Most pedig megkezdtem a http://hungary.cc/  Politikai Hetilap fejlesztését. Szeptemberben már politikai vitákat folytathattok ott..-)))) - de ezt követõen társakat kell keresnem. Nagyon sok a munka, szívesen csinálom, de nem jut idõ pénzt keresni. Ma egy kicsi - de talán értékes - tartalomszolgáltatás nagyon sok pénzt hoz - a telefontársaságnak. Mi viszon szegényedünk, a szó legszorosabb értelmében. Isõt kell nyernem, miközben a lapok színvonalát emelem. Ezt csak társakkal tudom megvalósítani.

Nem adom fel és egyre inkább hiszem, hogy elõbb-utóbb "magasabb" helyeken is ráébrednek az Internet erejére. Azonban kicsit elkedvetlenít az a "szigor" amit a "szerzõi jogok védelme" jelszóval egyes hatóságaink - és más szervezetek - mûveltek az utóbbi egy évben. Rengeteg a félreértés, a jog és a rendõrség még nem készült fel a XXI. Századra. Talán egy alulról szervezõdõ és "odafent" elismert Internetes érdekvédelmi szervezet, mondjuk az általunk összehozott MIME, vagy még inkább egy leendõ Internet-Kamara segíthetne. Talán."

És a közeljövõbeli tervek? "Elõrehaladott tárgyalásokban vagyok több olyan befektetõ csoporttal, akik a magyar Internet piacon jelentõs vállalkozásokat mûködtetnek. A jelenlegi helyzet szerint rövidesen megállapodásra juthatunk a hogyanban és a mikéntben.
A magyar Internet piacon megindult a pénz. Új szolgáltatással betörni nem, vagy alig lehet. Én viszont nem tudom tartósan magas színvonalon üzemeltetni a három szolgáltatást ha egyedül csinálom tovább. Elõtérbe kerül a szponzor szerepe, felértékelõdik a már bevezetett szolgáltatások értéke. Közeledik a Matáv-koncesszió vége. Végre sok lelkes kis csapat találja meg megélhetését értelmes, mások számára hasznos munkával az Interneten. Remélhetõen a gyorsan kb. tízszeresére növekvõ felhasználói oldal legnagyobb örömére. Az Internet mindenkinek segíteni fog az egyéniségéhez, érdeklõdéséhez legjobban illõ oldalak felfedezésében, a munkában, a kapcsolatépítésben, a kommunikációban. Öröm lesz Internetezni, sok szép és tartalmas oldalban lelik majd kedvüket a felhasználók, így pl. az euroASTRA-ban is."

A jelen tehát bizakodásra ad okot. Sándor nagyszerû végszóval zárja beszélgetésünket: "Azt gondolom, 1983 óta 1-2 évvel megelõzöm koromat. Minden bejön amit kitalálok, minden gyümölcsözik - csak mindíg másoknak. Le kéne állni? Pihenni? Nem, nem fáradok. Hajtok."

Kéner Eszter
bestee@westel900.net