A lyukas csizma stratégiája

 

A licenc régi latin eredetű szó. Engedélyt jelent. Engedélyt arra, hogy valaki valamit, ami más embertől függ, megcsinálhat. A számítástechnika gyakorlatában ez azt jelenti, hogy valaki megvásárolta a program használati jogát. S azt az általa nem befolyásolható szerződésben foglaltak szerint gyakorolhatja - ha egyáltalán tudja. Már őseink megszívlelték az elvet: ne állíts betarthatatlan szabályokat, mert akkor az első adandó alkalommal megszegik őket.

Mint egykori arab évfolyamtársam, aki, miután jól benyakaltunk, kifejtette: Ő bizony iszik, mert Allah otthon van. Nos, úgy tűnik, hogy a szoftveres cégek nem rendelkeztek megfontolt ősökkel. Ha az ember végigolvas néhány licencszerződést, olyan feltételekkel találkozhat benne, amelyek láttán az ész megáll és ácsorog. De mielőtt ide jutnánk, nézzünk egy-két jó példát - sajnos abból van kevesebb. A sokat szidott - de termékeiben és a szabványai miatt kikerülhetetlen - szoftveróriás, a Microsoft is felismerte, valamit tennie kell ahhoz, hogy a sajátos felhasználói szerződést komolyan vegyék. Az már kiderült, hogy az erőszak legfeljebb csak az ellenszenvet fokozza, más eredménnyel nem kecsegtet. Nosza, gondoltak kettőt, s három lett belőle.

Mindenekelőtt bevezették az úgynevezett downgrade jogot. Rájöttek, hogy sok embernek nem kellenek az új programverziók, például mert gépük nem alkalmas azok futtatására. Külföldön a régi verziókat fillérekért meg lehet vásárolni különböző kiadványok mellékleteként. Itthon azonban az új változat megjelenésével ezek a szoftverek egyszerűen eltűnnek a boltokból - hiszen a gyártók a régi változatokat kivonják a forgalomból. Vagyis aki továbbra is a régi verziót akarta használni, annak a betű szabályai szerint vétkeznie kellett. A kispénzű felhasználók részére találták tehát ki, hogy az új verzió megvásárlása esetén ugyanannak a programnak a korábbi változatai közül azt használja az ügyfél, ami éppen elmegy a gépén. S ha valaha lesz pénze, akkor felteheti a ma legkorszerűbbet, ami akkor már szintén őskori kövület lészen.

Sajnos a szórásból valami miatt kimaradtak az operációs rendszerek.

Ám megengedték azt - amit amúgy is megcsinált mindenki -, hogy az árva felhasználó az otthoni gépén és a munkahelyén ugyanazt a példányt használja.

Ehhez képest feltűnő, vajon a cégek nagy része miért nem engedi meg biztonsági másolat készítését sem... Más cégek felett pedig mintha megállt volna az idő. A felhasználót valamiféle ellenségnek tekintve, minden lehetséges kitolással, másolásvédelemmel látják el a programjaikat. Ezek természetesen tíz eset közül abban az egy esetben mondanak csődöt, amikor a lehető legnagyobb kárt okozzák. Miután a felhasználó megkísérli rájuk borítani a nagyasztalt, faarccal válaszolják: megszegtük a licenc feltételeit, és ők az abban foglaltak alapján mossák kezeiket.

Abban szinte minden szoftveres cég egyetért, hogy a felhasználónak semmi köze ahhoz, mit is csinál a megvásárolt program. Ahhoz pedig mégannyira sincs köze, milyen módon korlátozzák a jogait. Gondoljunk például arra a kulcsfontosságú megállapításra, amely oly sok licencszerződésben megtalálható: a cég csak azt garantálja, hogy a licenc mellé megvásárolt programlemezen géppel olvasható formában az a program rejlik, amit megvettünk. Arról természetesen szó sincs, hogy az a program fut-e majd egyáltalán. Mivel a programokat a szerzői jog védi, semmiféle garanciális kötelezettség nincsen. Ha mégis, akkor a különösen lelkiismeretes szoftveres cég ritka esetével találkoztunk.

A dolog csak tovább bonyolódik, ha a csavaros eszű jogászok segédcsapatokat kapnak a marketinges közgazdászok személyében. Amit ők együtt produkálnak, az a megboldogult társadalmi rendszerben gyakorolt trükkre emlékeztet: amikor a kifogástalan katonai surranók talpát átfúrták, majd a lyukat kátrányos szigetelőszalaggal beragasztva, az eredetileg jó terméket a Bizományi Áruházban eladták festőcsizmának.

Amikor szeretnék a maximumot kihozni a licenceladásokból, akkor vagy a termékek elosztását vagy az ilyen könnyített, lyukascsizma-verziók elkészítését tűzik ki célul. Biztosan hiányoztak azon az órán, amikor a határhaszon elméletét okították az egyetemen. Amely szerint minél kevesebb féle termék van a piacon, a kereslet az ár csökkentésével együtt annál inkább növekedik (egy adott határig), s az így befolyt összjövedelem magasabb, mint egy adott, magas áron.

A programok marketing típusú csonkolása két irányban indult el. Az egyik esetben a felhasználói és a hálózatos funkciókat korlátozzák.

Más esetben viszont ugyanazon kódot használják fel a különböző verziókban, csak éppen letiltják az egyes funkciókat. Majd a termék mindenféle hangzatos neveket ráaggatva kerül a polcokra.

Végül is ezért nem hibáztatok egyetlen céget sem, hiszen a másik is azt csinálja. A hibás a vásárló, aki igényli és megveszi ezeket a butított alkotásokat...

A marketingesek sokszor hangsúlyozzák, azért kell újabb és újabb verziókat kibocsátani, mert újabb funkciókat építenek a programba. Arra azonban senki sem gondolt, hogy a felhasználók többségének nem kellenek a pluszszolgáltatások. Ők egyvalamire akarják használni a programot. A számítástechnika őskorából ismert egyszerű termékek valahogy elfelejtődtek a dollár százakért és forint tízezrekért vesztegetett programok kavalkádjában. Pedig egy DOS szövegszerkesztőben az írásra lehet koncentrálni - nem zavar a sok csingilingi.

Kétségtelen, a felhasználók sem ártatlanok abban a nagy játékban, amit licencversenynek nevezünk. Megpróbálnak kitérni a betarthatatlan feltételek elől, amelyek alapján a forgalmazó pedig még több pénzt szeretne bezsebelni. Ebben az össznépi játékban tehát csak a megfizethető ár és a betartható feltételek lehetnek azok, amelyek valóban csökkenthetik a kalózkodás arányát.

Az eredeti megjelent: 1997. decemberében

Az eredeti megjelenése óta helyzet annyiban változott, hogy a Nagyságos Microsoft operációs rendszerek tekintetében és az Office programcsomagnál a konstellációk rendkívüli együttállása esetén lehetőséget a a downgrade jogra, így nem kell a Microsoft által is beismerten elbaltázott Vistát és az ő rokonságát telepíteni. És ezt legálisan is meg lehet tenni. Természetesen megfelelő asztrológiai konstellációban. Vagy ami szerencsés, a tiszta szoftver programban az okítási intézményekben.  Még egy ideig... - a szerk,