Netizenné válni

Citizen. Az angolszász nyelvekben ezzel az ógörögbôl vett szóval fejezik ki az állampolgár fogalmát. Pontosabb jelentése: városlakó, olyan ember, akinek kötelességei és jogai vannak abban a közösségben, amelyben él, miként kötelessége alakítani, gazdagítani és jobbítani is azt.

 

Nos, az informatika létrehozott egy újfajta állampolgárságot. A Netizen olyan állam virtuális lakója, az Interneté, amely behálózza egész bolygónkat. Nincsenek politikai határok, csak azok az etikai korlátok, amelyeket a lakók önmaguknak építettek ki. A Net polgára nemcsak szabadnak született, mint minden állampolgár, de valóban szabad is.

Ám ez a szabadság sokakat zavar. Leginkább azokat, akik csak korlátokban, hatalomban, adókban és megtorlásban képesek gondolkodni. Az iskola, ahol a Netizen felcseperedett, a BBS volt, az elektronikus levelesládák világa. Ott történt az elsô nagy próbatétel. Egyes ügyészek szerint a FIDO BBS hálózat a szerzôi jogok sérelme és a gyermekpornográfia fertôjévé vált.

Kommandósok támadták meg az olaszországi BBS-üzemeltetôket, lefoglalták a berendezéseket,  letartóztatták a rendszergazdákat, akik saját pénzükbôl üzemeltették a rendszert.

Nem telt bele pár óra, és a segélykiáltások eljutottak a világ minden részébe. Német diákok indultak útnak, hónuk alatt saját, régebbi gépeikkel, hogy pótolják a kiesô levelezési kapcsolatot. Itt Magyarországon is megoldottuk az elszakadt kapcsolatok helyreállítását.

Az elektronikus közösség jól vizsgázott. A másik nagy erôpróbát most állja ki a Net: Amerika a cenzúra pártjára állt. Az elsô kísérletet az FDA (Federal Decency Act, illetlenségi törvény) jelentette, amelynek örvén, az illetlen szavak szörnyű veszélyére hivatkozva akarták ellenôrizni, lehallgatni és feldolgozni a Net egész levelezését. Hosszú és eredményes kampány során végül megbuktatták a kezdeményezést - az amerikai legfelsôbb bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította azt. A veszély létrehozta a mai napig működô „Blue Ribbon" mozgalmat, amely egyrészt szervezi a tiltakozást, másrészt tovább figyelmeztet a Net szabadságát fenyegetô veszélyekre.

Rendszeresen bocsátanak közre „Orwell alert"-eket, azaz orwelli riadókat, amelyekre oda kell figyelni, s minden szükséges fórumon tiltakozni kell az abban leírt újabb és újabb korlátötlet megvalósítása ellen.

Ötletek pedig szép számmal vannak. Amerikai bíróságon van az az ügy, amely szerint egy hivatkozás elhelyezése valamely oldalon már a szerzôi jogok sérelme. Már az USA szenátusánál van a szerzôi jogi törvénynek egy olyan módosítása, amely már az idézetet és a magáncélra készült jegyzeteket, másolatokat is a szerzôi és kapcsolt jogok súlyos sérelmének tekinti!

A nagy médiacégek speciális szoftverekkel kajtatják a Netet, érdekeik megsértôire vadászva. Teszik ezt annak ellenére, hogy olykor hatalmas öngólt lônek, mint például a Star Trek filmsorozat jogtulajdonosa, aki saját rajongóinak Web-lapjait vette össztűz alá.
Az Internet szuverén országként működik. Saját játékszabályai vannak. A legfôbb cél: az állampolgár maximális hatékonysággal szórakozzon, dolgozzon, vásároljon. Önmagából annyit, és csakis annyit tárjon fel a világ elôtt, amennyit ô maga akar. Ez a Net legfontosabb sajátja.

Sohasem tudja a partner, kivel áll kapcsolatban, hacsak mi el nem mondunk magunkról valamit. Nem látszik, ki fehér vagy színes bôrű, magyar, román, zsidó, szerb vagy arab. Egy dolog van csak: valaki kérdezett valamit, s erre másvalaki szabad akaratából választ ad.
Kevesen tudják, hogy a Net a lengyel államcsíny idején, a Tienanmen téri tüntetéskor, sôt a délszláv polgárháború idején is működött. Szarajevó és sok kisváros a legnagyobb harcok idején is elérhetô volt a Neten. Az ellenzéki rádióadásokat is csak itt lehetett hallani, miután a hatalom lekapcsolta adóikat. Bécsi és budapesti egyetemi szerverek vitték a világba a másik fél hangját.

Félô, hogy a mindenkori Nagy Testvérek szellemi gyermekei továbbra is meg szeretnék tartani a tűrés-támogatás-tiltás privilégiumát. Pedig ez az út ma már nem járható. A Net polgárai nagykorúvá váltak. Szeretnék szuverén módon rendezni saját sorsukat.

Az eredeti megjelent:

2005. szeptember