Lengyel János: TÖRTÉNELMI PIKANTÉRIA AVAGY EGY TÚLVILÁGI KONFERENCIA JEGYZŐKÖNYVE

 

Hatalmas terem jókora kerek asztallal, székekkel. Az egyik falon soknégyzetméteres világtérkép, amelyen folyton égő piros lámpák jelzik a konfliktusos övezeteket. Még üres a helyiség, de már érkeznek a hamarosan kezdődő konferencia résztvevői. Elsőként Bonaparte Napóleon, oldalán herr Schiklgruberrel, a hírhedt szobafestővel, ismertebb nevén Hitlerrel. Beszélgetnek.

Napóleon: Ha azt mondom, fehér, akkor fehér. Nincs ember Franciahonban, aki ellentmondani merészelne nekem.

Hitler: Ja. Remek, de nem az igazi. Nekem egész Európa behódolt!

Napóleon: És Oroszország?

Hitler: Most miért kekeckedsz? Neked talán nem Oroszországba tört bele a svájci bicskád? Emlékezz a borogyinói ütközetre, Ivánra meg a vodkájára. És persze Moszkvára. Mi is történt ott?

Napóleon: Én legalább bejutottam. Te a frontra sem dugtad ki az orrodat.

Hitler: Ja. De akkor más idők jártak. Akkor még nem voltak úriemberek. Az én időmben rajtam kívül egy sem akadt...

A beszélgetés itt megszakad. Újabb hírességek csoportja özönlik a terembe: Néró, a pirotechnikával kacérkodó babérlevél-kereskedő, Henrik, a méltán elhíresült házassági tanácsadó, Mátyás, az igazságügyi szakértő és hun-cut Attila, az Etele tér keresztapja. Mind a négyen a nagy shownokot, Vlagyimir Iljics Lenin(grádo)t hallgatják.

Lenin (körbeforgó tekintettel): Elvtársak! Bocsánat. Mi is az élet lényege? Harcolni az igazságért!

Mátyás: Ez az én asztalom, kopasz. Egyébként helyénvaló, amit mondasz.

Lenin: Szembe kell szállni a hatalommal! Le a zsarnoksággal!

Néró (Henrik helyeslő bólogatása közepette): Na-na!

Lenin: Az uralkodók elleni harcot csak akkor hagyjuk abba, ha már mi leszünk az uralkodók!

Egyenruhás, tömött bajszú férfiú lép oda a szónokhoz: Zsugás Vili, aki Sztálin művésznéven játszotta el szerepét a nagy történelmi drámában.

Sztálin: Uljanov elvtárs jól mondta. Mikor én kerültem hatalomra, megmutattam a népnek a helyes utat. Igyekeztem leszoktatni őket az olyan burzsoá csökevényről, mint az evés. Rámutattam, hogy a villanyáram használata vétkes energiapazarlás. A fűtés, az értékes szén- és fakészletek elégetése is. Szinte bűn! Továbbá: ingyen utaztattam és nyaraltattam a népet. Olyan csodálatos tájakat ismerhettek meg, mint a Csukcs-félsziget, a Léna és a Jenyiszej folyók környéke, a Jeges-tenger partvidéke vagy Kamcsatka. Megnyertem nekik a háborút. Megnyertem nekik a békét. Mégis én voltam a Rossz! Na, nem a filmsorozatos doktor. Pedig minden építő jellegű kritikára nyitott voltam.

Lenin (rezignáltan): Az...

Benyomul a meghívottak újabb csoportja: II. Rákóczi Ferenc, a Rodostó-Tours igazgatója, Kolumbusz Kristóf, a világ pechjére Amerikát felfedező olasz, Ferenc József, az öreg huszár, Julius Ceasar, jobbján nejével, Március Idusával, Brezsnyev elvtárs, a plecsni gyűjtők doyenje, Luther Márton, a reformista, Rettegett Iván, a szurokfőző, Kun Béla, akivel Nagy Feró hej-de szeretne beszélni, a Szűz jegyében született Johanna,  Mahatma Gandhi, az első bőrfejű, Abraham Lincoln, a híres céltábla, Nagy Sándor, a peches világhódító, végül XVI. Lajos és Boleyn Anna, a fejetlenség mintaképei. Miután elfoglalják helyüket a kerek asztalnál, a soros elnök, Brezsnyev kísérletet tesz a konferencia megnyitására.

Brezsnyev: Továriscsi! Továr iscsi! Továr iscsi...

Kolumbusz: Na. Mindjárt kibukik a nyuszi. Igaz, én gyorsabban felfedeztem Amerikát, bár Indiát kerestem.

Henrik: Legalább a Play Boy nyuszi lenne.

Luther (fejcsóválva): Uram, könyörülj tévelygő szolgádon, hogy

energiája kitartson az ülés végéig.

Ceasar: Az ülés megkezdődött, más szóval: a kocka el van vetve!

Lenin: Világ proletárjai, egyesüljetek!

Kolumbusz (fanyalogva): Ez már uncsi. A római fószer folyton a mezőgazdasággal jön elő, a kis kopasz meg ezzel a szexuális maszlaggal.

Brezsnyev: Továriscsi! Továr iscsi...

Rettegett Iván: Maradjál már, Leonyid!

Lenin: Elv... barátaim! Azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk a világ problémáit, és érdemi javaslatokat dolgozzunk ki a hivatalban lévő kollégák számára. Nos, a világhelyzet korántsem megnyugtató. Kérem, fejtsék ki észrevételeiket, tegyék meg javaslataikat!

Mátyás: Fő az igazság.

Johanna: Srácok! Hallottátok, hogy az amcsik Afganisztán és Irak után most Irán ellen készülnek? De rég voltam egy jó kis csatában!

Gandhi: Ejnye, húgom! Szomorú, hogy mindig vérontáson jár az eszed. A békés módszerek mindig célszerűbbek, lásd az én példámat.

Rákóczi: Valóban? Hogy is volt azzal a merénylettel?

Sztálin: Én undorodom a mészárlástól.

Lincoln: Azért végeztetted mással.

Néró: Vilikém, a te G-szigeteiden még Robinson sem unatkozott volna.

Lincoln: Uraim, ne személyeskedjünk. Komoly problémák megoldását kell elősegítenünk. Úgy gondolom, a közel-keleti válság rendezése esetén jelenlegi utódom sem lenne annyira bús...

Lenin: Ne feledkezzünk meg a három országot érintő kurdkérdésről!

Néró: Tényleg szexuális problémáid vannak, Vilikém?

Lenin: Vlagyimir! Hányszor kell még bizonygatnom, hogy nem én vagyok Vili?!

Rákóczi: Csigavér, vagy mi ír...! Ne feledd, ezek a hülye rómaiak még most is azt hiszik, minden út Rómába vezet, ahol a harangok közlekednek.

Rettegett Iván: Dá, dá. Via a pia!

Luther: Te, Mathias! Úgy hallottam, a közel-keleti ramazúriba Hungária is belekeveredett.

Sztálin: Azt Vlagyimir és George majd elintézi.

Hitler: A zsidók is...

Attila: Mindig velük hozakodsz elő. Hagyd már békén őket!

Hitler (indulatosan, rikácsolva): Ezekért a szavakért megérdemelnél egy Auschwitzba szóló „putyovkát"!

Napóleon: Dolfikám, ne idegeskedj. Te tudod a legjobban, hogy fő a nyugalom; mármint az örök nyugalom.

Henrik: Hozzá kell szólnom e magasröptű eszmecseréhez, mert engem komoly aggodalommal tölt el az Albionban kialakult helyzet.

Kun Béla: Te beszélsz?! Nézd meg, mit művelnek Magyarországon a kisdobosok! Hej, ha ezt Kádár elvtárs tudná!

Johanna: Apropó, hol van a Jani bá'?

Nagy Sándor: Rangadót játszik a Vasas a Fradival, odament az öreg.

Néró: Sose szerettem a focit.

Henrik: Így aztán gőzöd sincs róla, te babérkoszorús pojáca.

Néró: Attól függetlenül elfoglaltuk Britanniát, igaz?!

Lenin: Ha már itt tartunk, meg kellene választanunk a soros elnököt. Természetesen magamat javasolom.

Brezsnyev: Továriscsi! Továr iscsi...

Attila: Kuss, öreg hullarobot, mert hazaváglak!

Johanna: Etele, ne bántsd az öreg Leót. Szerintem csak az elemet kellene benne kicserélni.

Napóleon: Johannácskát ajánlom elnöknek.

Lenin (méltatlankodva): Ugyan miért? Én több könyvet írtam!

Napóleon: Csakhogy Johannácskának jobb lábai vannak.

Ceasar: A kocka el van vetve.

Mátyás: Anyád, meg a frissen mosott tunikája!...

Kolumbusz: Akkor hát szavazzunk!

A legtöbb voksot Johanna kapta. Leninre csak Brezsnyev szavazott, ami érthető, ahogy Attila megfogalmazta: „Már nem áll fel az öregnek". Miután az új soros elnök elfoglalta a helyét, a konferencia résztvevői felszólították Brezsnyevet, hogy a tőle telhető leggyorsabb iramban húzzon el a búsba. A szemöldökkirály azonban meglepően gyors mozdulattal vaskos papírköteget vett elő, és több évtizedes rutinnal hozzákezdett búcsúbeszéde felolvasásához. A hallgatóság úgy vélte, ennek fele sem tréfa: hanyatt-homlok,  fejvesztve igyekezett távozni a teremből, élén Boleyn Annával és XVI. Lajossal.