Kell ez nekünk?

Sokan szurkolnak még a radikális oldalon is annak, hogy ilyen, vagy olyan, valós, vagy valósnak vélt okok miatt, a civilnek álcázott tüntetések folytatódjanak úgy Budapesten, mint a nagyobb vidéki városokban. Azonban csak nagyon kevesen vannak olyanok, akik hajlandóak arra is, hogy továbbgondolják az eseményeket. Nagyon kevesen teszik fel azt a kérdést, hogyha az, ami most van, amerikai segédlettel mondjuk néhány hónapon belül megbukik, akkor mi jön, vagy mi jöhet utána.

Néhányan abban ringatják magukat, hogy majd egy előrehozott választás után nemzeti radikális kabinet alakulhat, de afelől azért nagy illúzióink ne legyenek, hogy ezt a nyugati globalisták mennyire is tolerálnák. Még annyira se, mint a mostani narancsos felállást. A valószínű folytatás inkább az ukránoknál bemutatottak szerint alakulhat, aminek a részleteiről viszont nem nagyon szólnak a honi hírek. Pedig lenne miről írni.

Az ukrán választások után ugyanis Petro Porosenko ukrán elnök, finoman szólva is egész sajátosan válogatta össze kabinetje tagjait. A legfőbb pozíciókat konkrétan nem ukránok kapták, hanem lényegében az Egyesült Államok delegáltjai. Így lett pénzügyminiszter Natalia Jasko, gazdasági fejlesztési miniszter Aivaras Abromavicius, egészségügyi miniszter Alexander Kvitasvili és belügyminiszter-helyettes Ekaterine Zguladze.

A nevek első olvasatra szinte rendben vannak, olyan ukrános hangzásúak. Azonban a helyzet messze nem ennyire egyszerű.

Natalia Jasko, aki a múlt kedden lett hivatalosan ukrán állampolgár valóban ukrán származású, de az Egyesült Államokban született és ott is végezte tanulmányait. A kilencvenes években az amerikai külügyminisztérium kötelékében a kijevi amerikai nagykövetségen dolgozott, nemrég pedig az amerikai kormány által létrehozott Western NIS Enterprise Fundnál volt befektetési alapkezelő.

Alexander Kvitasvili szintén alig egy hete ukrán állampolgár, mivel egyébként grúz, aki csakúgy mint minisztertársa, az Államokban végezte tanulmányait. Ő volt Grúziában néhány éve a Szaakasvili-féle amerikai bábkormány egészségügyi minisztere.

Ekaterine Zguladze is grúz és ő is miniszter, pontosabban belügyminiszter volt a Szaakasvili-kormányban. Az ukrán kinevezésig Franciaországban élt és arra a kérdésre, hogy miért vállalta el a feladatot így válaszolt: „a közös ellenség, Oroszország miatt." Aivaras Abromavicius, az új gazdasági miniszter pedig litván. Szintúgy kiváló amerikai kapcsolatokkal és szintúgy egy hetes ukrán állampolgársággal lett miniszter, mint ahogy a többiek is.

Ők adják az új ukrán kormány gerincét. Ők képviselik innentől Ukrajna érdekeit.

Ugye nem nehéz kitalálni, hogy milyen érdekek mentén?

Akik pedig eddig szimpatizáltak a tüntető "civilekkel" gondolkodjanak el azon, hogy kell-e ez nekünk. Kell-e itthon egy, az ukránokéhoz hasonló forgatókönyvből játszódó hatalomváltás.

Az eredeti megjelent:

http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2014/12/kell-ez-nekunk.html