Vicenzai iparosok és hazai cégek szerződése

 

Október 30-án a Vicenzai Iparosok Szövetsége és a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara (MOKK) közös fórumot tartott Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épületében, ahol sajtóértekezletet követően együttműködési szerződést írtak alá.  Az vicenzai olasz delegációt Massimo Calearo Ciman elnök vezeti a budapesti látogatáson, a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamarával (MOKK), melyet  Alessandro Stricca elnök képviselt.  

 

Október 30-án a Vicenzai Iparosok Szövetsége és a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara (MOKK) közös fórumot tartott Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épületében, ahol sajtóértekezletet követően együttműködési szerződést írtak alá.  Az vicenzai olasz delegációt Massimo Calearo Ciman elnök vezeti a budapesti látogatáson, a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamarával (MOKK), melyet  Alessandro Stricca elnök képviselt.  

A fórumon olasz részről Ciman úr,  dr.Daniele Fanin, a Magyarországi Olasz Kerskedelmi Kamara Igazgatótanácsának tagja szólt a magyarországi pénzügyi rendszerről,  dr.Garlanda Paolo, az Unicredit Bank Hungary Zrt. ismertette a bank történetét, tevékenységét és távlatait,  majd dr.Radetzky Jenő,  a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke mutatta be a kamarát.

Az aláíráson megjelent Merényi Miklós, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium korábbi nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakállamtitkára, a Magyar Köztársaság újonnan kijelölt Római Nagykövete,  Spinelli Paolo Guido, Olaszország Magyarországi Nagykövete és  dr.Ponz de Leon pisani Alessio, az Olasz Külkereskedelmi Intézet Budapesti irodájának igazgatója.

Az aláírt egyezmény olasz résztől illeszkedik azon megállapodások sorába, melyre példa az olasz – szlovák kamarával tavaly parafált megállapodás. Elhangzott; a most aláírt budapesti egyezség előrelépési lehetőséget jelent a Magyarországon tevékenykedő vicenzai vállalatok és a magyar cégek együttműködésében. Az egyezmény értelmében a MOKK magyar tagvállalatai ingyenesen csatlakozhatnak a Vicenzai Iparosok Szövetségéhez. Ez az eredeti és innovatív formula megfelelő alkalom a vállalkozások nemzetközivé tételére és ahhoz, hogy a vicenzai és a magyar vállalatok kamatoztassák  tapasztalataikat, elősegítve a kereskedelmi kapcsolatokat és a termelést.

Calearo úr elmondta, az együttműködési szerződés újabb lépcsőfoka annak a tevékenységnek, melyet szövetségük a Magyarországon működő vicenzai cégek érdekképviseletében végez.  A szlovákiai pozitív tapasztalokból indultak ki,  melyek során Szlovákiában új ügyfélszolgálati irodát nyítottak ezekben a napokban Samorinban (Somorján),  20 km-re Pozsonytól.  Ez az iroda elektro-mechanikai tevékenységeket menedzsel, s a határ közelsége miatt magyarországi érdeklődésre-tevékenységre is számot tart.

Alessandro Stricca, a MOKK elnöke szerint a megállapodás tovább erősíti Magyarország és Észak-Kelet Olaszország jó kapcsolatát, előmozdítja a két ország vállalkozásai közötti együttműködést, különösen a kis- és középvállalatok szektorában. Magyarország ma nehéz időszakon megy keresztül, utalt rá Stricca elnök, de kifejezte meggyőződését, hogy a hasonló intézkedések a jövőben is segítik az olasz északkeleti régióból a tőkebeáramlást hazánkba, a legjobb feltételeket kínálva a kereskedelmi együttműködések számbeli növeléséhez olyan régi partnerek között, mint Vicenza és Magyarország.  A magyar gazdaság plurális, de az EU 10-20%-os éves növekedési üteme mögött elmaradunk a magunk 2-3%-ával. 

Az együttműködésre a két ország KKV-i közötti szintkülönbségek csökkenése komoly lehetőségeket nyújt (pl. a bútoriparban),  nagy lehetőségeket jelenthet együttműködésünkre az orosz piac, továbbá a kárpát-medencében való közös megjelenés.

A Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamarával való együttműködés megfogalmazott célja;  egyre biztosabb segítséget nyújtani a vicenzai cégeknek

-a termelésben,

-a szolgáltatások területén,

-új partnerek keresésében,

-az alkalmazott munkaerő kiválasztásában,

-a promóciós tevékenységek szervezésének támogatásában.

Összegezve:  az egyezmény hangsúlyozza; mélyreható, sokoldalú integrációt kell létrehozni a MOKK és a vicenzai szövetség között. 

http://www.cciu.com/

http://www.cciu.com/index.php?lang=hu

Harmat Lajos

Kormányzati Negyed: határidőre kiürítette érintett területeit a MÁV

  A tervezett Kormányzati Negyed területeA tervezett Kormányzati Negyed területe

A területátadás első fázisaként az október 31-i határidőre kiürítette, az irodákat pedig elköltöztette a vasúttársaság a Nyugati pályaudvar azon részeiről, ahol az új Kormányzati Negyedben a Kormányzati Épületegyüttes jelentős része fog felépülni. A terület kiürítésével a vasúttársaság 4,4 milliárd forint vételárelőleghez jut, melyet 2007. november 30-ig utal át a MÁV számlájára a Kincstári Vagyoni Igazgatóság.

  A tervezett Kormányzati Negyed területeA tervezett Kormányzati Negyed területe

A területátadás első fázisaként az október 31-i határidőre kiürítette, az irodákat pedig elköltöztette a vasúttársaság a Nyugati pályaudvar azon részeiről, ahol az új Kormányzati Negyedben a Kormányzati Épületegyüttes jelentős része fog felépülni. A terület kiürítésével a vasúttársaság 4,4 milliárd forint vételárelőleghez jut, melyet 2007. november 30-ig utal át a MÁV számlájára a Kincstári Vagyoni Igazgatóság.

A kormány 2007. május 11-i határozata szerint az új kormányzati negyed 30 hektáros területen valósul meg a Podmaniczky utca és a Váci út közötti területen, amelynek nagyobb része a Nyugati pályaudvarhoz kapcsolódóan a MÁV ZRt. tulajdonában volt. Az építkezés megkezdése érdekében a MÁV kiüríti és átadja a szükséges területeket a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak. A szerződés szerinti első teljesítés és területátadás a mai napon történt meg.

Mint az már ismeretes, a MÁV ZRt. és – a Magyar Állam képviseletében – a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2007. augusztus végén ingatlan adásvételi szerződést kötött a Nyugati pályaudvar Podmaniczky utcai oldalán a posta épületétől a Ferdinánd hídon túli kazánházig kb. 100 méter széles területre. Az eladás tárgyát képező terület 46812 négyzetméter (kb. 4,7 hektár), ahol az építészeti tervpályázat szerint a Kormányzati Negyed épületegyüttese fog felépülni 2009 májusára.

Az átadási határidő teljesítése érdekében a MÁV ZRt. szerződésben vállalta, hogy első ütemben a Podmaniczky utcai oldalon található irodákat, műhelyeket és raktárakat 2007. október 31-ig kiüríti. A szerződési feltételeknek megfelelően a terület kiürítése a mai napon sikeresen megtörtént. Az itt működő szervezetek a MÁV ZRt. székházába és más telephelyeire költöztek. A kitelepítésre került funkciók jelentős része nem kötődik a pályaudvarhoz, így az nem nehezíti és akadályozza a Nyugati pályaudvar utasforgalmát és az utas-kiszolgálást.

Átfogó támadás alatt az internetes alkuszok oldalai

 A támadás lebonyolítása trójai ügynökprogramokkalA támadás lebonyolítása trójai ügynökprogramokkal

Ismeretlen tettes ellen indítanak eljárást azok az internetes biztosításközvetítők, amelyeknek internetes portálját 2007 október 30 óta rendszeres túlterheléses támadások érik. A támadás időben egybeesett a 2008. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (kgfb) díjak meghirdetésével, amelyeknek kalkulációját az autósok jelentős hányada az adott társaságok oldalain végzi.

 A támadás lebonyolítása trójai ügynökprogramokkalA támadás lebonyolítása trójai ügynökprogramokkal

Ismeretlen tettes ellen indítanak eljárást azok az internetes biztosításközvetítők, amelyeknek internetes portálját 2007 október 30 óta rendszeres túlterheléses támadások érik. A támadás időben egybeesett a 2008. évre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (kgfb) díjak meghirdetésével, amelyeknek kalkulációját az autósok jelentős hányada az adott társaságok oldalain végzi.

A Netrisk, a CLB és a Praeventio azután döntött a közös fellépésről, hogy világossá vált: a külső támadók által indított akció nem csupán egyes szolgáltatókat érint, hanem több online biztosításközvetítő cég működését is azonos módon akadályozza.

A három társaság hangsúlyozza: az összehangolt támadások nem csupán az adott szolgáltatókat, hanem a kgfb teljes rendszerét is komolyan károsítják. Az évente meghirdetett tarifák alapján minden évben csupán egy hónapja van az autósoknak arra, hogy eldöntsék, a következő évre terveznek-e biztosítót váltani. A mérlegeléshez a legkézenfekvőbb eszközt az online kalkulátorok jelentik, így ezek blokkolása autósok százezreinek információszerzési lehetőségeit korlátozza súlyosan. Ezért a társaságok remélik, hogy a hatóságok és az internetszolgáltató társaságok segítségével sikerül gyorsan felderíteni a támadások forrását.

A Netrisk, a CLB és a Praeventio fontosnak tartja kiemelni, hogy az ilyen jellegű akciók során a rendszerek adatbiztonsága sértetlen marad. A DDoS támadás célja ugyanis nem az adathalászat, hanem az, hogy a támadó rejtett programokkal megfertőzött számítógépek segítségével képes legyen egy időben olyan nagymértékű adatáramlást előidézni a szolgáltató szervere felé, ami annak lelassulását vagy akár lefagyását is okozhatja.

Egyházellenes szélsőbal kirohanás a magyar forradalom évfordulóján

Magyar Szociális Fórum 

A Magyar Katolikus Egyházzal szembeni kirohanásra használt fel az 1956-os magyar forradalom 51-ik évfordulóját egy szélsõbaloldali magyar szervezet elnöke.

Magyar Szociális Fórum 

A Magyar Katolikus Egyházzal szembeni kirohanásra használt fel az 1956-os magyar forradalom 51-ik évfordulóját egy szélsõbaloldali magyar szervezet elnöke.

Benyik Mátyás, a neosztálinistákat, anarchista csoportokat és trockista köröket tömörítõ Attac Magyarország vezetõje azzal vádolta meg a magyar katolikus egyházat, hogy retrográd szerepet  játszik és semmi köze a haladáshoz.

Az Attac vezetõjének állásfoglalása azzal a társadalompolitikai konferenciával kapcsolatosan fogalmazódott meg, amelyet a Magyar Szociális Fórum kezdeményezésére tartottak október 27-én „Az 1956-os magyar forradalom értékei az igazságosabb és emberibb új társadalmi rend megteremtéséhez" címmel, és amelyen képviseltette magát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottsága is.

A  Magyar Szociális Fórum Kerekasztalának és a szocialista Reformkörök Alapítványnak a közös rendezésében, a Nagy Imre Társaság ügyvezetõ elnökének elnökletével és Szekeres Imrének, az MSZP elnökhelyettesének védnökségével megrendezett tanácskozást Benyik Mátyás „a jobboldal által uralt konfereciának" nevezte, és azt írta róla az Európai Szociális Fórum hálóján, hogy a kapitalizmus fenntartása érdekében harmadik utas szellemben össze akarta keverni a szocializmust a kapitalizmussal.

A cikk az Indymedia honlapján jelent meg http://hungary.indymedia.org/cikk.shtml?x=40124

A közterületen rendőrségi jóvahagyás nélkül lehet sajtótájékoztatót tartani: Pert nyert az IKSZ alelnöke a rendőrség ellen

 Bírósági ítélet 1.oldalBírósági ítélet 1.oldal

 A közterületen tartott sajtótájékoztató NEM bejelentésköteles. A bírósági ítélet ismét igazolja, hogy a rendőrség sajátosan érdekeinek és a kapott parancsoknak megfelelően (át)értlemezi a jogot, és nem tanul azoknak a bírósági eljárásoknak a sorozatából, amelyek rendre ellene ítélkeznek. Most kaptuk meg a Magyar Demokrata Fórumtól az alábbi anyagot amelyben független bíróság mondja ki: hogy a közterületen tartott sajtótájékoztató NEM bejelentésköteles.

 Bírósági ítélet 1.oldalBírósági ítélet 1.oldal

 A közterületen tartott sajtótájékoztató NEM bejelentésköteles. A bírósági ítélet ismét igazolja, hogy a rendőrség sajátosan érdekeinek és a kapott parancsoknak megfelelően (át)értlemezi a jogot, és nem tanul azoknak a bírósági eljárásoknak a sorozatából, amelyek rendre ellene ítélkeznek. Most kaptuk meg a Magyar Demokrata Fórumtól az alábbi anyagot amelyben független bíróság mondja ki: hogy a közterületen tartott sajtótájékoztató NEM bejelentésköteles.

Szövegtest Precedens értékű bírósági ítélet született abban a perben, amit Stágel Bence, az IKSZ alelnöke indított a rendőrség ellen.

A KDNP ifjúsági társszervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) képviseletében Stágel Bence alelnök 2007. május 13-án sajtótájékoztatót tartott a Margitszigeten, kifejezve az IKSZ tiltakozását a Kendermag Egyesület rendezvénye ellen, melynek célja a drogfogyasztás népszerűsítése, valamint az ehhez kapcsoló droglegalizációs törekvések erősítése volt.

Ítélet 2. oldalÍtélet 2. oldalAz öt perces sajtótájékoztatót követően a rendőrök a helyszínen igazoltatták Dr. Stágel Bencét, majd a rendőrség gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértési tényállásának elkövetése miatt 25.000.- Ft pénzbírsággal sújtotta az alelnököt, amelyet meg nem fizetése esetén 25 nap elzárásra rendelte átváltoztatni.

A rendőrség álláspontja szerint a közterületen tartott sajtótájékoztató a gyülekezési törvény hatálya alá tartozik és ezért minden esetben három nappal előre be kell jelenteni a rendőrségen.

A rendőrség határozata ellen Stágel Bence bírósághoz fordult, hivatkozva arra, hogy a sajtótájékoztató a politikai életben a közvélemény tájékoztatásának és demokratikus közéletünknek alapvető eleme. A szabad véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet a Magyar Köztársaság területén, és ez a jog a sajtótájékoztató tartását is magában foglalja.

A bíróság jogerős végzésében kimondta, hogy a sajtótájékoztató nem tekinthető sem felvonulásnak, sem tüntetésnek, ezért nincs jelentősége annak, hogy a sajtótájékoztató közterületen került-e megtartásra, illetve megállapítható az is, hogy az eljárás alá vont személyt nem terhelte bejelentési kötelezettség sem.

Mindezek alapján a bíróság Stágel Bence kifogását alaposnak találta és ellene a szabálysértési eljárást, szabálysértés hiányában megszüntette.

Az ügy jelentőségét az adja, hogy a korábbi években a rendőrség számos esetben indított szabálysértési eljárást közterületen tartott sajtótájékoztató résztvevői ellen. A mostani ügyben született precedens értékű bírósági döntés ugyanakkor a jövőben megszűntetheti a rendőrség ilyen jellegű jogellenes intézkedéseit.

Pilling János: A búcsú méltósága

 Munkácsy ravatala Endenichben: fölötte a Krisztus Pilátus előtt festményének reprodukciója - 1900. május 1.Munkácsy ravatala Endenichben: fölötte a Krisztus Pilátus előtt festményének reprodukciója – 1900. május 1.Pilling János neves tanatológus egy tanulmányt készített és a MEK keretében hozzaférhetővé tette a végtisztességről, a búcsú méltóságáról. Arról, hogy az emberi porhüvelynek is joga van a méltó bánásmódra, a hozzatartozóknak tisztességre. Mindenszentek előtti napon ezt az anyagot teljes egészében közreadjuk.

 Munkácsy ravatala Endenichben: fölötte a Krisztus Pilátus előtt festményének reprodukciója - 1900. május 1.Munkácsy ravatala Endenichben: fölötte a Krisztus Pilátus előtt festményének reprodukciója – 1900. május 1.Pilling János neves tanatológus egy tanulmányt készített és a MEK keretében hozzaférhetővé tette a végtisztességről, a búcsú méltóságáról. Arról, hogy az emberi porhüvelynek is joga van a méltó bánásmódra, a hozzatartozóknak tisztességre. Mindenszentek előtti napon ezt az anyagot teljes egészében közreadjuk.

Pilling János

A búcsú méltósága

(A holttesttel való méltó bánásmód kérdései)

TARTALOM

1. Jogszabályi háttér 1.1. A vonatkozó joganyagok áttekintése és vázlatos ismertetése
1.2. A hazai joganyag vonatkozó részeinek részletes bemutatása
1.3. A hazai joganyag értékelése

2. Bioetikai nézőpontok

3. Nemzetközi jogi és bioetikai kitekintés

4. Botrányok, vizsgálatok, következmények
4.1. A hipofízis ügy
4.2. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosainak jelentései
4.3. A gyöngyösi ügy

5. Méltó búcsúra lehetőséget nyújtó helyiségek kialakítása a kórházakban
5.1. Gyászszoba, búcsúszoba
5.2. A méltó búcsú lehetőségei a kórteremben

Irodalom

Összefoglalás: A jogszabályok, a bioetikai állásfoglalások valamint a tanatológiai könyvek és tanulmányok sem Magyarországon, sem külföldön nem szentelnek jelentősebb figyelmet a holttesttel való méltó bánásmód kérdéseinek. A média azonban egyre gyakrabban ad hírt olyan botrányokról, amelyek a halottakkal való méltatlan bánásmód miatt robbantak ki. Jelen tanulmány áttekinti a kérdéskör jogi és bioetikai hátterét, elemzi a sajtóhírekben és az országgyűlési biztosok jelentéseiben szereplő botrányos eseteket, s mindezek alapján javaslatokat fogalmaz meg a holttesttel való méltó bánásmód körülményeinek megteremtésére.


"Ember-e még, mondd a halott is?
Ugye, hogy nem? Ő már nem ember!
Alvóhoz hasonlít – de mégsem!
Aki meghalt, nem álmodik már!
Szoborhoz hasonlít – de mégsem!
Holt kő az, de nem is volt élő!
A halál mindenhez hasonlít,
de nem azonos semmivel sem.
"

(Gilgames eposz)

Ember-e a halott? A Gilgames eposz kérdésére nem könnyű a válasz. Nem élő már, de mégsem úgy gondolunk az imént meghalt ember testére, mint ahogyan egy élettelen tárgyra. Nem is olyan régen a magyar nyelvben sajátos kifejezést használtak erre: holtember. Ír erről Krúdy Gyula ("A késő őszi napon megpirosodott a kis emeletes ház ódon vakolata, megpirosodott a falba épített gömbölyű kapu, amely csak akkora volt, hogy a legkövérebb vőlegény és holtember is kiférjen rajta…"[1]), és Tersánszky J. Jenő is ("Jó-jó, hátha úgy volna itten nálatok ezzel a verekedéssel, ahogy mondod, akkor csupa holtember maradna a fehérnépeknek köztetek"[2]), de őrzik ezt a földrajzi elnevezések is: a Bükkben van "Holtember tető", a nyírbátori járásban pedig két "holtember" nevű erdőrész is található (Hoffmann, 1993). Azonban ma már senki sem használja ezt a kifejezést az elhunyt testének megnevezésére: holttestről beszélünk vagy halottról, rosszabb esetben hulláról, tetemről. A holtember napjainkban már kevésbé ember, a test a halál pillanatában tárgyiasul. Bár a holttest magában hordozza az élettelen tárgyak sajátosságait, mégsem tudunk teljesen tárgyként viszonyulni hozzá. Nem tudjuk besorolni.

Ez a bizonytalanság nem csupán az egyén szintjén jelenik meg, hanem társadalmi szinten is. Könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik ma már a haldoklók gondozásával, szerte a világon könyvek és tanulmányok ezrei értekeznek a gyász lélektanáról és a gyászolók segítéséről – alig található azonban szakirodalom a holttesttel való bánásmód kérdéseiről. Jogszabályaink foglalkoznak az élőknek a holtakkal kapcsolatos feladataival – alig mondanak azonban bármit is magáról a holttestről. Állásfoglalások, nyilatkozatok, szakmai irányelvek sokasága jelent már meg arról, hogy hogyan biztosítható a haldoklók emberi méltósága – ezek egyike sem tesz azonban említést a holttesttel való méltó bánásmódról. Ha azonban nincsenek elveink, szabályaink a holttest méltóságának biztosítására, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a jelenlegi gyakorlat újra és újra megdöbbenést és felháborodást válthat ki a hozzátartozókból, s így a holttestekkel való bánásmód körül újabb és újabb botrányok robbannak ki.

Szinte mindnyájunknak volt vagy lesz halottunk. Mindnyájunk érdeke, hogy méltóan bánjanak holttestükkel.

Tanulmányunkban áttekintjük a holttestekkel kapcsolatos hazai jogszabályokat, bioetikai elveket, megvizsgáljuk az utóbbi évek holtestekkel kapcsolatos botrányainak tapasztalatait, s megoldási javaslatokat fogalmazunk meg.

1. Jogszabályi háttér

1.1. A vonatkozó joganyagok áttekintése és vázlatos ismertetése

A hazai jogrendben a következő jogszabályok rendelkeznek a holttestekkel kapcsolatos tennivalókról, s a kegyeletről:

– 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

  •  
    • XII. fejezet: A halottakkal kapcsolatos rendelkezések

216. § Meghatározások

217. § Halottvizsgálatra vonatkozó szabályok

218. § Rendkívüli halálra vonatkozó szabályok

219. § Kórbonctani vizsgálatra vonatkozó szabályok

220. § Szerv vagy szövet eltávolítása kórbonctani vizsgálat során

221. § Kórbonctani vizsgálat kérelmére vonatkozó szabályok

222. § Holttesten végzett orvosi beavatkozások

(Mivel vizsgált témánk szempontjából e joganyag kiemelt jelentőségű, ezért szövegét a következő alfejezetben teljes terjedelmében idézzük.)

  •  

    • XI. fejezet: Szerv, szövet eltávolítása halottból
  • E fejezet egyes paragrafusai (211-214) ismertetik azokat a szabályokat, amelyek a halottból történő szerv ill. szöveteltávolításra vonatkoznak.

– 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról, valamint a rendkívüli halál esetén követendő eljárásról

A rendelet részletezi a halottvizsgálatra, a halottvizsgálati bizonyítványra, a kórbonctani vizsgálatra, a hatósági és az igazságügyi orvosi boncolásra vonatkozó szabályokat, valamint tartalmaz néhány rendelkezést a holttest szállításával, eltemetésével, elhamvasztásával kapcsolatban.

– 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek a szerv- és szövetátültetésre, valamint -tárolásra és egyes kórszövettani vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról

Ez a rendelet tartalmazza a halottból történő szerv- vagy szöveteltávolítás részletes szabályait (6. 7. és 8. §-ok), valamint a szerv vagy szövet eltávolításával kapcsolatos tiltakozó nyilatkozatra vonatkozó szabályokat (9. 10. és 11. §-ok). A rendelet 2. számú melléklete ismerteti az agyhalál megállapításának kritériumait.

– 1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről

A mindennapokban gyakran "kegyeleti törvény"-ként emlegetett jogszabály főbb részei az alábbiak:

I. Fejezet: Általános rendelkezések

1. § Alapelvek

2. § A törvény hatálya

3. § Értelmező rendelkezések

II. Fejezet: A temető

4-7. § Általános szabályok

8-12. § Temető létesítése, lezárása, megszüntetése, újra-használatbavétele

13-15. § A temető fenntartása

16-18. § A temető üzemeltetése

19-24. § A temetés

III. Fejezet: Temetkezési szolgáltatások

25-27. § Általános rendelkezések

29-34. § A temetkezési szolgáltató

35-36. § Halottszállítás

37-38. § Halotthamvasztás

IV. Fejezet: Vegyes rendelkezések

39. § A kegyeleti közszolgáltatási szerződés

40. § (1) A temetési helyek, illetőleg az újraváltás díja

41. § Felhatalmazások

42. § A temető használatának szabályaira vonatkozó önkormányzati rendelet megalkotásáról

43. § Átmeneti és záró rendelkezések

– 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény végrehajtásáról.

A kegyeleti törvény végrehajtási utasítása tartalmazza a temetőre, temetkezési emlékhelyre, a temető létesítményeire, a temetési helyre, a temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamára, a lezárásra és a megszüntetésre, a temetői munkákra, a temetés feltételeire, a hamvasztásos temetésre, az urnaelhelyezésre, -kiadásra, hamvak szórására, a sírnyitásra, a nyilvántartásra, halottszállításra, a temetkezési szolgáltatásra, a temetőüzemeltetésre, valamint a hamvasztóüzemi működésre vonatkozó rendelkezéseket.

– 146/1999. (X. 1.) Korm. Rendelet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetéről és feladatairól

A kegyeleti törvény adott lehetőséget a Nemzeti Kegyeleti Bizottság megszervezésére. Az erről szóló rendelet – 146/1999. (X. 1.) Korm. Rendelet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetéről és feladatairól – alapján a Bizottság feladatai elsősorban a nemzeti sírkertekkel és a nemzeti gyásszal kapcsolatosak. A nemzeti sírkertté nyilvánítás szabályait 2001. MK 93 közlemény részletezi, míg a nemzeti gyásszal kapcsolatos rendelkezéseket a 237/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet tartalmazza.

Tanulmányunk témaköréhez kapcsolódnak még a következő jogszabályok:

– Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény néhány további paragrafusa:

10. § A beteg ember méltóságáról

19. § (2) A beteg önrendelkezési joga halála esetén a holttestet érintő beavatkozásokra vonatkozóan

99. § A haldokló méltóságáról

– A Büntető törvénykönyv egyes paragrafusai

173/H. § Egészségügyi önrendelkezési jog megsértése

173/H. § Emberi test tiltott felhasználása

181. § Kegyeletsértés

– Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

A személyek polgári jogi védelme. A személyhez fűződő jogok

85. § (3) Meghalt személy emlékének megsértése

– 1062/B/1997. AB végzés

Tanulmányunk témaköre szempontjából az Alkotmánybíróságnak ez a végzése – amely az Alkotmány 54. §-ának értelmezésére irányuló indítványt visszautasításáról szól -, kiemelt figyelmet érdemel, mivel ebben az esetben az indítványozó arra vonatkozólag kérte az Alkotmánybíróság értelmezését, hogy a holttestet is megilleti-e az élő embert alkotmányosan megillető emberi méltósághoz való jog. Az indítványt az Alkotmánybíróság formai ok miatt, érdemi vizsgálat nélkül utasította el.


1.2. A hazai joganyag vonatkozó részeinek részletes bemutatása

A fentiekben ismertetett jogszabályok jelentős része olyan adminisztratív rendelkezéseket tartalmaz – pl. a halottvizsgálati bizonyítványra, a halotti anyakönyvi kivonatra vonatkozólag -, amelyek a vizsgált témakörünk szempontjából kevésbé relevánsak, ezért ebben a részben a hazai jogszabályok közül a holttesttel való bánásmódra, az emberi méltóságra, a kegyeletre vonatkozó részeket emeljük ki.

1.2.1. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

XII. fejezet: A halottakkal kapcsolatos rendelkezések

216. § E fejezet alkalmazásában

a) klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése, amely nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát;

b) agyhalál: az agy – beleértve az agytörzset is – működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése;

c) halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul;

d) perinatális halál:

da) a halál a méhen belül a terhesség 24. hete után következett be, vagy ha a méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy tömege az 500 g-ot eléri,

db) amikor a halál az újszülött megszületését követő 168 órán belül következik be, függetlenül az újszülött hosszától vagy tömegétől.

217. § (1) A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed, amely a halál

a) bekövetkezése tényének,

b) bekövetkezése módjának (természetes módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál),

c) okának

megítéléséhez szükséges.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítására a mentőtiszt vagy a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. Az (1) bekezdés b)-c) pontjában foglaltak megállapítására kizárólag a külön jogszabály szerinti orvos jogosult.

(3) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani.

(4) A halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

218. § (1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni és az elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni.

(2) A hatósági boncolás célja a halál okának, bekövetkezése körülményeinek tisztázása.

(3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, így

a) bekövetkezésének körülményei bűncselekmény elkövetésére utalnak,

b) közlekedési vagy foglalkozás körében bekövetkezett baleset okozta vagy annak gyanúja merül föl,

c) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál bekövetkezésével összefüggésben szükséges a felelősség vizsgálata,

d) öngyilkosság okozta, vagy a körülmények arra utalnak,

e) az egészségügyi ellátás során következett be, és az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül föl,

f) bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek, és nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehetne a halál bekövetkeztének körülményeire,

g) fogvatartott elhalálozása esetén.

(4) A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál esetén követendő eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt személyazonossága ismeretlen.

(5) A rendkívüli halál esetén követendő eljárásra és hatósági boncolásra vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.

219. § (1) Az elhunyt személyt – függetlenül attól, hogy fekvőbeteg-gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el – kórbonctani vizsgálat alá kell vonni, ha

a) a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt megállapítható,

b) perinatális halál esetén,

c) az elhunyt szervátültetés donora vagy recipiense volt,

d) az elhunyt foglalkozási eredetű megbetegedésben szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggésben,

e) az elhunyt szervezetébe újra felhasználható, nagy értékű műszert vagy eszközt ültettek – amennyiben az nem képezi az elhunyt tulajdonát -, kivéve, ha a műszer vagy eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt kórbonctani vizsgálatát,

f) az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége van,

g) az elhunytat hamvasztani kívánják, kivéve a (3) bekezdés szerinti rendelkezéseket,

h) a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy ezt kéri.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetek kivételével az elhunyt személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:

a) a halál természetes eredetű,

b) a halál oka egyértelműen megállapítható,

c) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem várható,

d) fekvőbeteg-gyógyintézetben elhunyt esetén a kezelőorvos és a patológus szakorvos, fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül elhunyt esetén a kezelőorvos a kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek.

(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétől a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén el lehet tekinteni, ha az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését, az (1) bekezdés f)-g) pontjában meghatározott esetben is. Nem mellőzhető a kórbonctani vizsgálat, ha az elhunyt még életében vagy a halált követően a hozzátartozó azt írásban kérte.

(4) A kórbonctani vizsgálat mellőzéséről fekvőbeteg-gyógyintézetben elhunyt személy esetében a fekvőbeteg-gyógyintézet (egyetemi klinika) orvos igazgatója, egyéb esetekben az egészségügyi hatóság írásban dönt.

(5) A kórbonctani vizsgálat célja

a) a halál bekövetkezését megelőzően kialakult valamennyi kóros állapot részletes vizsgálata és a betegség megállapítása,

b) a népesség megbetegedési és halálozási okainak feltárása,

c) az egészségügyi ellátás során alkalmazott diagnosztikai és gyógyító eljárások hatékonyságának ellenőrzése,

d) az orvosi és gyógyszerészeti tudomány fejlődésének elősegítése.

220. § (1) Kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás során szerv-, illetve szövet

a) a halál alapjául szolgáló betegség, a halál közvetlen okának, továbbá a halál körülményeinek megállapítása,

b) amennyiben ellene az elhunyt életében nem tiltakozott, oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú felhasználás, valamint átültetés [211. § (1) bekezdés] érdekében távolítható el.

(2) Fogva tartott személy holttestéből szerv vagy szövet nem távolítható el, kivéve, ha az a halál okának és körülményeinek megállapítása érdekében történik, illetőleg tudományos célt szolgál.

(3) Az átültetés kivételével egyéb gyógyító célú felhasználás érdekében történő szerv vagy szövet kivételével járó költségek megtérítését a fekvőbeteg-gyógyintézet kérheti a szervet vagy szövetet felhasználótól.

(4) A kórbonctani, illetve a hatósági boncolás elvégzése után a holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell állítani.

221. § (1) A 219. § (1) bekezdés h) pontja szerinti nyilatkozatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(2) A nyilatkozattételnek az (1) bekezdés szerinti formai követelményeitől el lehet tekinteni, ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézetben van és az írásbeli nyilatkozattétel jelentékeny nehézségekkel járna. Ebben az esetben két tanú együttes jelenlétében szóbeli nyilatkozatot lehet tenni, amelyet a fekvőbeteg-gyógyintézet írásba foglal.

222. § (1) Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történő helyreállítását.

(2) Orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára átadható azon személy holtteste, aki életében

a) ehhez kifejezett beleegyezését adta, vagy

b) ez ellen nem tiltakozott, továbbá temetésére kötelezett hozzátartozója – amennyiben van ilyen – a halált követően 30 napon belül írásban beleegyezett.

(3) Az átadás csak ingyenes lehet.

1.2.2. Önrendelkezési jog

Az egészségügyi törvény lehetővé teszi az önrendelkezési jog bizonyos keretek közti kiterjesztését a halál utáni időszakra is. A törvény 19. § (2) szerint: A betegnek – e törvény keretei között – joga van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról. A beteg e törvény rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.

E szabály megszegését a BTK büntetni rendeli:

173/H. §: Egészségügyi önrendelkezési jog megsértése.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tiltakozó nyilatkozat ellenére halottból szervet, illetőleg szövetet távolít el.

(3) Aki a beleegyezéshez, illetőleg hozzájáruláshoz kötött, az (1) bekezdés szerinti egészségügyi beavatkozást, orvostudományi kutatást, szerv- vagy szövetkivételt, illetőleg szerv- vagy szövetátültetést gondatlanságból a jogosult beleegyezése, illetőleg hozzájárulása nélkül végez, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.


173/I. §: Emberi test tiltott felhasználása

(1) Aki emberi gént, sejtet, ivarsejtet, embriót, szervet, szövetet, halott testét vagy annak részét jogellenesen megszerez, vagyoni haszonszerzés végett forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gyógyintézet alkalmazottja a foglalkozása körében követi el.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) üzletszerűen,

b) bűnszövetségben

követik el.

(4) Aki az emberi test tiltott felhasználására irányuló előkészületet követ el, vétség miatt az (1) bekezdés esetén egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel, a (2) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Az önrendelkezési jog kiteljesítése egyes esetekben kiterjedhet a boncolás tilalmára, vagy éppen annak kérelmére is. Az Egészségügyi törvény 219. § (1) szerint: Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történő helyreállítását.

A 219. § (3) szerint: A kórbonctani vizsgálat elvégzésétől a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén el lehet tekinteni, ha az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését, az (1) bekezdés f)-g) pontjában meghatározott esetben is. Nem mellőzhető a kórbonctani vizsgálat, ha az elhunyt még életében vagy a halált követően a hozzátartozó azt írásban kérte.

1.2.3. Szerv vagy szövet eltávolítása halottból

Az egészségügyi törvény értelmében halottból szerv vagy szövet abban az esetben távolítható el, ha az elhunyt ezzel kapcsolatban korábban nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Szerv vagy szövet eltávolítására abban az esetben kerülhet sor, ha egy háromtagú orvosi bizottság tagjai (egybehangzóan, s egymástól függetlenül) megállapították az agyhalál beálltát.

A törvény vonatkozó részei a következők:

211. § (1) Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy – amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni – kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet.

(2) A kezelőorvos a szerv, illetve szövet eltávolítására rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat.

(3) Amennyiben az írásbeli nyilatkozat az eltávolításra rendelkezésre álló időn belül nem kerül elő, illetve ilyet nem juttatnak el a kezelőorvoshoz, annak hiányát kell vélelmezni.

(4) Amennyiben az elhunyt kiskorú volt és tiltakozó nyilatkozat nem lelhető fel, a szerv-, szöveteltávolítás csak akkor kezdhető meg, ha ahhoz törvényes képviselője írásban hozzájárult.

212. § (1) A szerv, szövet eltávolítása akkor kezdhető meg, ha egy háromtagú orvosi bizottság (a továbbiakban: bizottság) tagjai – véleményüket egymástól függetlenül kialakítva – egybehangzóan, az egészségügyi miniszter rendeletében meghatározott módon megállapították az agyhalál beálltát.

(2) A bizottság tagjai az egészségügyi intézmény vezetője által erre a feladatra kijelölt, kellő gyakorlattal rendelkező és erre irányuló továbbképzésben részt vett szakorvosok.

(3) A bizottságnak nem lehet tagja az az orvos, aki a szerv, szövet kivételében, átültetésében vagy a recipiens gyógykezelésében részt vesz.

(4) A bizottság jegyzőkönyvben rögzíti a klinikai és eszközös vizsgálatok eredményét és a halál valószínű okát.

(5) Az agyhalál megállapítása után a gépi lélegeztetés, valamint a szervezet egyéb funkcióinak mesterséges fenntartása csak abban az esetben indokolt, ha azt az átültetés céljából felhasználandó szervek, illetve szövetek működőképességének megtartása érdekében végzik.

213. § A halottból transzplantáció céljára eltávolított, de fel nem használt szerveket, szöveteket kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni.

214. § Szerv- és szövetátültetés céljára – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, a 211. §-ban foglalt keretek között – bűncselekmény áldozatából is sor kerülhet szerv és szövet eltávolítására, amennyiben a nyomozó hatóság ahhoz előzetesen írásban hozzájárulását adta. Ebben az esetben a beavatkozás során okozott elváltozásokat részletesen dokumentálni kell.

1.2.4. Az emberi méltóság tiszteletben tartása

Az emberi méltóság tiszteletben tartása Magyarországon az alkotmányban rögzített alapjog. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerint: A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

Az Egészségügyi törvény több helyen is említést tesz a beteg ember és a haldokló emberi méltóságáról:

10. § (1) Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.

99. § (1) A haldokló beteg gondozásának (a továbbiakban: hospice ellátás) célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezető betegségben szenvedő személy testi, lelki ápolása, gondozása, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának haláláig való megőrzése.

Tanulmányunk témaköre szempontjából kiemelkedő jelentőségű az a kérdés, hogy az emberi méltóság tiszteletének az élő embert megillető joga kiterjed-e a holttestre is. E témakörben született az Alkotmánybíróság említett, 2001. szeptember 11-én kelt, 1062/B/1997. AB végzése:

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő végzést: Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 54. §-ának értelmezésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás: Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § g) pontja és 21. § (6) bekezdése alapján indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság értelmezze az Alkotmány 54. §-át. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani." Az 54. § (2) bekezdése alapján: "Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni." Az indítványozó álláspontja szerint az emberi méltóság morálisan nem szűnik meg a halál bekövetkeztével, ezért kérte az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének értelmezését arra vonatkozóan, hogy az élő embert megillető emberi méltósághoz való jog megilleti-e az emberi holttestet a halál pillanata és a holttest eltemetése közötti időszakban. Kérte az indítványozó az Alkotmánybíróság értelmezését arra vonatkozóan is, hogy az embertelen, megalázó elbánásnak az Alkotmány 54. § (2) bekezdésébe foglalt tilalma kiterjed-e a halott emberi testre.

Alkotmányértelmezésre vonatkozó indítványt az Abtv. 21. § (6) bekezdésében, valamint külön törvényben meghatározott jogosult nyújthat be. Az indítványozó nem tartozik a jogosultak közé, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja.

Nyitott jogértelmezési kérdés tehát, hogy az emberi méltósághoz való jog megilleti-e a holttestet. A válasz keresésekor mindenesetre érdemes tekintetbe vennünk, hogy a temetés kapcsán a hatályos joganyagok biztosítják az elhunytnak a méltó temetéshez és az emléke méltó megőrzéséhez való jogot.

A Polgári Törvénykönyv 85. § (3) szerint:

Meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.

A 85. § (3) bekezdéséhez fűzött Bírósági Határozat a következőket tartalmazza:

A temetés méltatlan körülmények között történő lebonyolítása sérti a hozzátartozók kegyeleti jogait [Ptk. 75. § (1) bek., 84. § (1) bek., 85. § (3) bek.].

A kegyeleti jog tágabb értelemben mindenkit megillet, akinek emlékében az elhunyt él.

Bizonyos jogosítványok gyakorlására azonban csak a Ptk. 685. § b) pontjában felsorolt hozzátartozók, a végrendeleti juttatásban részesítettek (örökös, hagyományos), illetve meghatározott feltételek mellett az ügyészjogosult.

A meghalt személy emlékének megőrzését a jóhírnevének, becsületének, emberi méltóságának, magántitkainak és személyes adatainak, továbbá valós gondolatainak a védelme szolgálja leginkább (BH 1996. 250.).

A védelmezett érdekkör másik nagy csoportja azonban szorosan a halálhoz kapcsolódik és a végtisztesség megadását, a halott földi maradványainak tiszteletben tartását követeli meg. Így e sajátos személyhez fűződő jog megsértését jelenti a közfelfogás szerint méltatlan körülmények között lebonyolított temetés (BH 1997. 525.), az eltemetett sírhantjának megszüntetése, fejfájának eltávolítása és a sírhelyére más személy temetése (BH 1976. 311.), a síremlék eltávolítása még akkor is, ha a sírhely-használati jog jogosultja rendelkezett ekként (BH 1981. 356.).

A kegyeleti törvény szerint:

Az Országgyűlés az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temető és temetkezési kultúra fejlesztése érdekében a következő törvényt alkotja:

[…]

1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti-nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.

[…]

27. § Az elhalt méltó búcsúztatása céljából a koporsóban történő eltemetés, külföldre szállítás előtt az eltemettető kérésére és költségére a holttest konzerválható. A halottkonzerválás egészségügyi intézet patológiai osztályán végezhető el.

50. § (2) A szolgáltatásban közreműködők a munka során kötelesek méltó magatartást tanúsítani, a kegyeleti igényeknek megfelelő öltözetben munkát végezni.

A kegyeleti törvény indoklása pedig kifejezetten az emberi méltósággal hozza kapcsolatba a törvény céljait:

A temetkezési tevékenység ellátása és a temetők fenntartása, üzemeltetése olyan – részben anyagi-műszaki, részben humán jellegű – egyéni és közösségi célú szolgáltatás, amelynek megszervezése, zavartalan lebonyolítása alapvetően kegyeleti célokat szolgál. Ezt a szolgáltatást – szoros összefüggésben az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjoggal – kényszerűen el kell végezni, hiszen a temetkezéssel összefüggő feladatok ellátása közegészségügyi okból nem halasztható.

(1999. évi XLIII. törvény indokolása a temetőkről és a temetkezésről – általános indokolás.)

1.2.5. Jogképesség

Az Alkotmány 56. § szerint: A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.

A Ptk. 22. § szerint: A jogképesség a halállal szűnik meg.

1.2.6. Kegyeletsértés

A köznyelvben gyakran használt "halottgyalázás", "hullagyalázás" kifejezések nem jogi fogalmak. A jog ezek helyett a "meghalt személy emlékének megsértése", illetve a "kegyeletsértés" kifejezéseket használja.

A PTK 85. § (3) szerint: Meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.

A kegyeletsértést a BTK "A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények" közé sorolja. A BTK 181. §-a szerint: Aki halottat vagy emlékét a 179. vagy a 180. §-ban meghatározott módon meggyalázza, vétséget követ el, és az ott meghatározott büntetéssel büntetendő. (Megjegyzés: a 179. § a rágalmazás, a 180. § becsületsértés vétségét és büntetését határozza meg.[3])

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának és Polgári Kollégiumának néhány eseti döntése a kegyeletsértés fogalmát tovább pontosítja:

A kegyeletsértés vétségét az valósítja meg, aki a halottat vagy annak emlékét a becsület csorbítására alkalmas tény állításával, híresztelésével, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával, avagy a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával meggyalázza. (BK BH 98/5/212)

Ha a vádlott a temetőben levő síremlékeket megrongálja, magatartása a rongáláson túlmenően a kegyeletsértés vétségét is megvalósítja. (BK BH 82/8/321)

Az elhalt sírjára helyezett virágok széttépésével és szemétbe dobásával az elkövető a kegyeletsértés vétségét valósítja meg. (BK BH 88/7/217)

A meghalt személy emlékét sérti, ha a sajtóközlemény a felderített bűncselekmény áldozatává vált személy holttestéről azonosításra alkalmas módon, a hozzátartozók engedélye nélkül fényképfelvételt közöl. (PK BH 96/5/250)

A temetés méltatlan körülmények között történő lebonyolítása sérti a hozzátartozók kegyeleti jogait [Ptk. 75. § (1) bek., 84. § (1) bek., 85. § (3) bek.]. A kegyeleti jog tágabb értelemben mindenkit megillet, akinek emlékében az elhunyt él. Bizonyos jogosítványok gyakorlására azonban csak a Ptk. 685. § b) pontjában felsorolt hozzátartozók, a végrendeleti juttatásban részesítettek (örökös, hagyományos), illetve meghatározott feltételek mellett az ügyészjogosult. A meghalt személy emlékének megőrzését a jóhírnevének, becsületének, emberi méltóságának, magántitkainak és személyes adatainak, továbbá valós gondolatainak a védelme szolgálja leginkább. (BH 1996. 250.)

A védelmezett érdekkör másik nagy csoportja azonban szorosan a halálhoz kapcsolódik és a végtisztesség megadását, a halott földi maradványainak tiszteletben tartását követeli meg. (BH 1976. 311.)


1.3. A hazai joganyag értékelése

A hazai joganyag körültekintően részletes a holttesttel kapcsolatos tennivalók szabályozása tekintetében: a jogszabályok foglalkoznak a halottvizsgálat, a boncolás szabályaival, a holttest szállításával, eltemetésével, elhamvasztásával stb. A jogszabályok másik – kisebb – csoportja bioetikai jellegű kérdéseket szabályoz: ilyen a szerv vagy szövet eltávolításának, a holttesten végezhető orvosi beavatkozásoknak a szabályozása. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a holttest egy sajátságos "ex lex" állapotban van: miközben vonatkoznak rá jogszabályok, jogi helyzete nem definiált. Részben ennek a következménye, hogy nem tudható bizonyossággal a válasz arra a kérdésre sem, hogy az emberi méltóság védelme vonatkozik-e a holttestre. A hatályos jogszabályok alapján nyilvánvaló, hogy az emberi méltósághoz való alkotmányos jog megilleti az élő embereket, s az is nyilvánvaló, hogy a méltó temetés is mindenkit megillető jog, de a halál időpontja és a temetés közötti időszak megítélése jogi szempontból bizonytalannak tekinthető. Ennek pedig folyománya, hogy fájóan hiányoznak a hazai jogrendből azok a jogszabályok, amelyek biztosíthatnák a holttesttel való méltó bánásmódot ebben az időszakban.

Nyitott kérdésnek tűnik, hogy a jogban egyáltalán jogalanynak tekinthető-e a holttest? Alkotmányunk szerint minden ember jogalany – de az ember fogalmába beletartozik-e a holttest? A kérdés megválaszolásában nem segítenek az analógiák sem, hiszen hasonló kérdés többször merült már fel a magzattal kapcsolatban is, az Alkotmánybíróság azonban e kérdésre nem adott egyértelmű választ. Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) határozatában a következőképpen fogalmaz:

A magzat jogalanyiságának kérdése az Alkotmány értelmezésével nem dönthető el. Ezért az Alkotmánybíróság csak a magzat jogalanyiságáról való törvényhozói döntés után, és attól függően mondhat érdemi véleményt az abortusz adott szabályozásának alkotmányosságáról.

A 48/1998. (XI. 23.) AB határozat megerősíti az Alkotmánybíróság korábbi álláspontját.

Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban részletesen kifejtette, hogy a terhességmegszakítás szabályozása során a törvényhozónak (esetleg az alkotmányozónak) abban az előkérdésben kell döntenie, hogy a magzat ember-e, rendelkezik-e jogalanyisággal, azaz kiterjedjen-e az ember jogi fogalma a születés előttre, egészen a fogantatásig. Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmány rendelkezései nem adnak kifejezett eligazítást a tekintetben, hogy a magzat jogalany-e, és a kérdés az Alkotmány értelmezésével sem dönthető el. Az Alkotmányból nem következik, hogy a magzat jogalanyiságát el kellene ismerni, de az sem, hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni (ABH 1991, 312).

[…] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a magzat jogalanyisága tekintetében kifejtett gondolatmenetét továbbra is irányadónak tekinti.

(Meg kell azonban jegyeznünk: a magzat jogalanyiságának kérdését esetleg rendező jogszabály természetesen nem adna választ arra a kérdésre, hogy a holttest jogalanynak tekinthető-e; tanulmányunkban a magzat jogalanyiságának kérdését annak az illusztrálására használjuk, hogy az élet végéhez hasonlóan az élet kezdetén is vitatható a jogalanyiság fogalma.)

A jogalanyiság kérdésének megítélésekor figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy az elhunyt egyes jogai éppen a halál beálltát követően lépnek érvénybe. Sótonyi Péter így ír erről: "A halál folyamat, az egyén biológiai létezésének vége, amely azonban számos jogi következményt von magával. Az állampolgár alapvető jogai és jogosultságai megszűnnek, ugyanakkor más jogai – kegyeleti jog, halál esetére tett rendelkezéseihez fűződő jog – ekkor keletkeznek." (Sótonyi, 2000: 335).

A jogalanyisággal, jogképességgel kapcsolatban eme legfőbb hiányosságok mellett a holttestre vonatkozó jogszabályok helyenként további jogértelmezési kérdéseket is felvetnek. A Ptk. 22. § szerint a jogképesség a halállal szűnik meg – mivel azonban a természetes halál folyamat, nem tudható, hogy a törvényalkotó valójában e folyamatnak melyik pontját jelöli meg, mint a jogképesség végét. Jogképesnek tekinthető-e a klinikai halál állapotában lévő ember, vagy az a kómában lévő ember, akinek életfunkcióit csak mesterségesen, gépek segítségével lehet fenntartani?

A hatályos jogszabályokkal kapcsolatos problémák másik csoportja a jogalkalmazás gyakorlati kérdéseivel kapcsolatos. Ezek egyike a boncolások kérdése. Mivel a jogszabályok nem a boncolás elrendeléséhez, hanem a boncolástól való eltekintéshez követelnek meg lépéseket, ezért a hazai gyakorlatban a kórházban elhunytak többségénél a boncolások szinte rutinszerűen megtörténnek. A jogaikat általában kevéssé ismerő hozzátartozók a boncolást szükségszerű lépésnek vélik, általában nem tudják, hogy bizonyos feltételek mellett kérelmezhetnék ennek az elmaradását.

Az egészségügyi törvény 220. §-a lehetővé teszi, hogy holttestből szervet vagy szövetet oktatási, kutatási célból vagy gyógyítási célzattal a hozzátartozók beleegyezése vagy akár tájékoztatása nélkül távolítsanak el, hiszen a jogszabály nem rendelkezik a hozzátartozók tájékoztatásáról, beleegyezésének szükségességéről.

Kovács József bioetikus egy hasonló problémára hívja fel a figyelmet a holttesten végzett orvosi beavatkozásokkal kapcsolatban. Az Egészségügyi Törvény 222. § (1) szerint: Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történő helyreállítását.

Kovács József erről a következőképpen vélekedik: "A paragrafus arra a lehetőségre utal, hogy közvetlenül a halál után a holttest felhasználható arra, hogy különböző – élőben veszélyes – beavatkozásokat rajta orvostanhallgatók, kezdő orvosok gyakoroljanak. (Például intubálás, centrális vénás katéter bekötése stb.) Ez nyilvánvalóan megengedhető, ha abba a hozzátartozók beleegyeznek. A paragrafus által javasolt feltételezett beleegyezés azonban csak akkor lenne elfogadható, ha a lakosság széles körben tájékozott lenne arról, hogy holttesteken, közvetlenül a halál beállta után – az orvosképzés céljából – gyakorolni lehet. Ebben az esetben az, hogy valaki ez ellen nem tiltakozik, valódi beleegyezést jelentene. A magyarországi lakosság azonban alig tud ezekről a lehetőségekről, s így azt sem tudja, hogy tiltakoznia kellene, ha ő ezzel a gyakorlattal nem ért egyet. Ezért meg kellene fogalmazni legalább egy másik variációt is, mely szerint orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha ezt hozzátartozója kifejezetten megengedte" (Kovács, 1997).

Mindezek alapján a következő javaslatok fogalmazhatók meg:

  • Hasznos volna, ha egy erre jogosult szervezet ismételten kérné az Alkotmánybíróság állásfoglalását a holttest emberi méltóságával kapcsolatban.
  • Az Alkotmánybíróság esetleges pozitív állásfoglalása esetén érdemes volna kezdeményezni a hatályos jogszabályok kiegészítését a holttest emberi méltóságának biztosítására vonatkozó rendeletekkel.
  • Hasznos lenne összeállítani egy olyan tájékoztató anyagot az elhunytak hozzátartozói számára, ami – többek között – a számukra szükséges jogszabályok magyarázatokkal ellátott ismertetését is tartalmazza. Ebben szerepelhetnének a jogaik (pl.: bizonyos feltételek megléte esetén kérhetik a boncolás mellőzését, megtilthatják a holttesten az orvosi beavatkozásokat, hozzájárulhatnak szervek vagy szövetek kivételéhez stb.), s emellett a tájékoztató tartalmazzon ismertetést a szükséges tennivalókról, ügyintézésekről, valamint a gyásszal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról.

2. Bioetikai nézőpontok

A bioetika leginkább a szervátültetések kapcsán foglalkozik a holttest sorsával. E témakör leggyakrabban tárgyalt területei: a halál fogalmának kérdései, valódi és feltételezett beleegyezés a szerv vagy szövet eltávolításába, szervkereskedelem, a holttest feletti rendelkezés joga.

A halál megállapításának módszerei az emberiség történelme során változtak. Hosszú időn keresztül a szívműködés és/vagy a légzés megszűnése volt a halál kritériuma. Az ilyen állapotból történő újjáélesztések és a szervtranszplantáció kérdései azonban e kérdés újragondolását tették szükségessé. Ez vezetett el 1968-ban egy harvardi bizottság munkájának eredményeként az agyhalál fogalmának megállapításához. Napjainkban a halál beálltát az agyhalál megállapításától teszik függővé. Bár az orvoslásban ez a gyakorlat ma már széleskörűen elterjedt, egyes vallási irányzatok képviselői (pl. ortodox zsidók) és egyes népek (pl. japánok) körében ma is elterjedt, hogy a halál jelének a szívműködés megszűnését tekintik, s ezért az agyhalál kritériumát elutasítják, illetve az agyhalottból történő szerveltávolítást tiltják (Kovács, 1999).

A halottból történő szerveltávolítás szabályozására különböző rendszerek alakultak ki. Ezek egyike a valódi (pozitív) beleegyezésen, míg mások a feltételezett belegyezésen alapulnak. A valódi (pozitív) beleegyezés lényege, hogy holttestből szerv csak akkor távolítható el, ha ez egyén ebbe még életében beleegyezett, illetve ennek hiányában akkor, ha hozzátartozói ebbe beleegyeznek. E rendszer problémája, hogy sokan nem állítanak ki beleegyező nyilatkozatot, annak ellenére, hogy ez nem ellenkezne elveikkel, így viszont csökken a szervátültetéshez felhasználható szervek száma. (Egy angliai felmérés szerint a lakosság 70%-a hajlandó volna halála esetén szerveit felajánlani átültetésre, de csak a lakosság 29%-nak van erről rendelkező donorkártyája.) Ezt a problémát hivatott ellensúlyozni az úgynevezett kötelező kérdés gyakorlata, ami azt jelenti, hogy donorkártya hiányában a hozzátartozók dönthetnek a szervátültetésről. Ez azonban egy újabb etikai problémát vet fel: felmérések szerint ugyanis sokkal többen (közel kétszer annyian) járulnának hozzá hozzátartozóik szervkivételéhez, mint ahányan ezt önmaguk esetében engedélyeznék.

Míg a valódi beleegyezés a kinyilvánított elfogadáson alapul, addig a feltételezett beleegyezés a tiltakozás hiányán. A feltételezett beleegyezés elve szerint átültetés céljára a holttestből szerv vagy szövet eltávolítható mindazoktól, akik ez ellen életükben nem tiltakoztak. A feltételezett beleegyezésnek van úgynevezett gyenge és erős formája. A gyenge forma esetén tiltakozó nyilatkozat hiányában megkérdezik a hozzátartozókat, hogy az elhunytnak életében volt-e kifogása a szerv illetve szöveteltávolítás ellen. Az erős forma azt jelenti, hogy tiltakozó nyilatkozat hiányában a szerv vagy szövet eltávolítása a hozzátartozók beleegyezése nélkül is megtörténhet. Jelenleg a világ különböző részein – s Európán belül is – eltérő szabályozásokat használnak: egyes országok a pozitív beleegyezés, míg mások a feltételezett beleegyezés gyenge illetve erős formáját írják elő jogszabályaikban (Kovács, 1999). Magyarországon – mint láttuk – az egészségügyi törvény a feltételezett beleegyezés erős formáját rögzíti (csak kiskorú elhunyt esetében írja elő a jogszabály a törvényes képviselő írásos beleegyezésének szükségességét). A feltételezett beleegyezés erős formája etikai szempontból kritizálható lehet azért, mert a lakosságból sokan – különösen az alacsonyabb iskolázottságúak – nem ismerik a vonatkozó törvényt, így akár saját véleményük (vagy vallási meggyőződésük) ellenére is potenciális szervdonorokká válhatnak. Helyes volna, ha a szervátültetéssel kapcsolatban rendszeres, intenzív felvilágosítási kampányok folynának. Ezek része lehetne – külföldi minták alapján – a Transzplantációs nap rendszeres megrendezése, valamint olyan tájékoztató kiadványok készítése, melyek a lakosság széles köréhez eljuthatnának (pl. gépkocsivezetői oktatás kapcsán) (Kovács, 1999).

Látszólag a legegyszerűbb az volna, ha mindenkinek nyilatkoznia kellene arról, hogy halála esetén hozzájárulna-e, hogy szerveit átültetésre felhasználják, s erre adott válaszát egy központi számítógépes rendszerbe bevezetnék. (A bioetika ezt nevezi a kötelező választás elvének). Az "igen" és "nem" válaszok egyértelműen tisztáznák az egyén választását, a "nem tudom" válasz esetén pedig dönthetnének a hozzátartozók. Mivel azonban az emberek önmagukkal kapcsolatban nagyobb arányban utasítják el a szervkivétel lehetőségét, mint a hozzátartozóik esetében, ezért az a rendszer, amelyben regisztrálnak minden elutasítást, jóval kevesebb potenciális szervdonort eredményez, mint az, ami csak a hozzájárulás kinyilvánítását biztosítja (a hozzátartozók megkérdezésével lehetővé téve a szervek eltávolítását azokból is, akik ilyen hozzájárulást nem adtak), vagy az, amelyben a tiltakozást csak azoknál rögzítik, akik ezt jelzik (Kovács, 1999).

Ez azonban elvezet bennünket egy olyan területhez, ami témakörünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű, ez pedig a holttest feletti rendelkezés jogának kérdésköre. A hazai jogszabályok helyzetektől függően eltérő válaszokat adnak arra a kérdésre, hogy ki rendelkezhet a holttest (illetve annak szervei) fölött. Egyes esetekben érvényesülhet egyfajta önrendelkezés, hiszen az egyén még életében hozhat olyan rendelkezéseket, amelyek halála esetén lépnek életbe (pl. boncolásáról, szervkivételről, temetése módjáról). Más esetben azonban az orvos hoz döntést (pl. a boncolás eseteinek döntő többségében, vagy szervkivételeknél tiltakozó nyilatkozat hiányában), de vannak olyan esetek, amikor a hozzátartozó ill. a törvényes képviselő dönt (pl. a temetés módjáról és helyéről, ha az elhunyt korábban erről nem rendelkezett, szervkivétel kiskorú elhunyt esetén). Különböző országokban különböző jogszabályok vonatkoznak a szervkivételre, s ezek helyenként a donornak, máskor azok hozzátartozóinak, gyakran pedig az orvosnak biztosítják a szervkivételről való döntés lehetőségét. Hasonlóan a joghoz, ezen a területen a bioetika álláspontja sem tekinthető egységesnek. A hazai bioetikusok közül pl. Gaizler Gyula több írásában is megfogalmazta azt az álláspontot, miszerint a holttestből történő szervkivétel megtörténhet az elhunyt korábbi beleegyezése illetve a hozzátartozók hozzájárulása nélkül is. Mint írja: "Számos etikai szakember abból indul ki, hogy a test mindenhogy elporlad, elrothad. Szükség esetén kötelező boncolást is el lehet rendelni. Ilyenkor egyes szerveket akár bűnjelként is kivesznek. Ebbe nem kell beleegyezni, s hatályosan tiltakozni sem lehet ellene. Vajon a szentek tiltakozhattak az ellen, hogy nyelvüket, szívüket, lábukat, kezüket, csontjaikat különválasztva tisztelet tárgyává tegyék? Ne feledjük, hogy a szervátültetéssel emberek életét megmenthetjük, életkörülményeiket megjavíthatjuk!" (Gaizler, 1997: 191).

Egy másik bioetikus, Blasszauer Béla azonban éppen Gaizler Gyula egy másik – hasonló szellemben megfogalmazott – írásával száll vitába. Az ő véleménye szerint: "Nálunk, Magyarországon gyakorlatilag a holtesttel mindent meg lehet csinálni, hisz a jogszabályok szinte korlátlan lehetőséget adnak arra, hogy az egyén, úgymond 'még holtában is az élőket szolgálja'. Ez a gyakran hallható és olvasható diktum arra utal, hogy a kadáver, vagyis maga a holttest oktatási tárgy lehet, tárgya lehet tudományos ismeretszerzésnek, forrása lehet különböző szerveknek, szöveteknek, csontoknak és egyebeknek, melyeket transzplantációs vagy gyógyszerkészítési célra felhasználhatnak. Talán emlékezetes még a szegedi hipofízis-ügy, amely országos felháborodást váltott ki. Sok tízezer halott agyalapi mirigyét távolították el és értékesítették a nyugati piacon az "adományozók", illetve a hozzátartozók beleegyezése nélkül. Ha Gaizler Gyula doktor ilyen cselekedetekre vonatkozó sorait olvassuk, akkor semmi kivetnivalót nem találunk abban, hogy az ember – az egyes ember – nem cél, hanem (még halálában is) pusztán eszköz" (Blasszauer, 1995: 223-224).

Ez az idézet már elvezet bennünket a szervkereskedelem kérdéseihez. Felajánlhatja-e valaki halála esetére saját szerveit pénzért? Kaphatnak-e pénzt a hozzátartozók azért, hogy halottuk szerveit felajánlják átültetésre? Az átültethető szervek számának növelése érdekében mindkét változatra (élő ajánlja fel szerveit pénzért ill. a hozzátartozók kapnak pénzt a halott szerveiért) készítettek már az USA-ban tervezeteket. Ezek szerint pl. az, aki halála esetére felajánlaná szerveit, alacsonyabb biztosítási díjat fizethetne, illetve az elhunyt családja adójóváírásban vagy az örökösödési illeték csökkentésében részesedhetne, ha az elhunyt szerveit felajánlják átültetésre. Bár a szervek felajánlásáért való anyagi ellenszolgáltatás bizonyos keretek közötti engedélyezéséről mindmáig vannak szakmai viták, legálisan sehol sem folyik ilyen gyakorlat. A WHO 1991-ben kiadott transzplantációs irányelvei egyértelműen elítélik a szervek kereskedelmi forgalmát. Hasonló tilalmat fogalmaz meg a hazai jogrend is. Az Egészségügyi törvény 207. § (1) szerint: "szerv, illetve szövet adományozása kizárólag ellenérték nélkül történhet". (Kovács, 1999) Illegálisan azonban számos – főleg fejlődő – országban zajlik a szervkereskedelem, s – amint ezt a hipofízis ügy mutatta – Magyarországon sem példa nélküli a halottak szerveinek felhasználásával történő nyerészkedés.

3. Nemzetközi jogi és bioetikai kitekintés

Az ismert hazai jogvédő szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért "A betegjogok Európában" címmel olyan kiadványt készített, amelyben a hazai egészségügyi törvényt európai jogelvekkel hasonlítja össze. A kiadvány megállapítása szerint "a jelenlegi magyar szabályozás megfelel a betegjogok területén érvényesülő európai alapelveknek" (TASZ, 1999: 4). A hazai jogban – mint láttuk – nincsenek olyan rendelkezések, amelyek a holttest emberi méltóságának megőrzésére vonatkoznak. Sajnos, hasonlóképpen nem található ilyen szabály az Európai Unió hatályos joganyagában, s a nemzetközi bioetikai deklarációkban sem. A TASZ említett kiadványában két betegjogi állásfoglalást ismertet, mindkettő a közelmúltban, több európai ország által vált elfogadottá. Ezek egyike az 1994-ben elfogadott Amszterdami Deklaráció. Az Európai Parlament kezdeményezésére a WHO Európai Regionális Irodája által felkért szakértők készítették el a deklaráció tervezetét, amelyet 36 európai ország képviselői vitattak meg egy tanácskozáson, 1994 márciusában. Ennek eredménye az Amszterdami Deklaráció, a betegjogok európai kartája, melynek célja, hogy az európai országok egységes alapelvek szerint határozzák meg a betegjogokat (TASZ, 1999). A másik betegjogi állásfoglalás a Bioetikai Konvenció (pontos címe: "Egyezmény az ember jogainak és méltóságának védelméről, tekintettel a biológia és az orvostudomány alkalmazására: Egyezmény az emberi jogokról és a biomedicináról"). Ezt a nemzetközi dokumentumot 1997 áprilisában fogadták el, aláírói az Európa Tanácsot alkotó tagállamok, más meghívott államok, s az Európai Unió képviselői. "A bioetikai konvenció az első, a betegek jogaival foglalkozó normaszöveg, amely az aláíró államokra jogilag kötelező erővel bír. A korábbi bioetikai tárgyú nemzetközi megállapodások csupán deklarációk voltak, ezért – bár széleskörű jogokat ismertek el – nem róttak kötelezettséget az aláíró felekre (államokra) vagy az államok polgáraira. A szabályozás óvatos jellege ezt tükrözi is: a Bioetikai Konvenció is igen általános szinten fogalmaz" (TASZ, 1999: 18). Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy sem az Amszterdami Deklaráció, sem a Bioetikai Konvenció nem foglalkozik a holttest méltóságának kérdéseivel. Hasonlóképpen nem találunk erre vonatkozó anyagokat az Orvosi Világszövetség nyilatkozatai és határozatai között sem (Gaizler, 1997: 319-333).

Természetesen ez nem a témakör jelentéktelenségének, hanem a szabályozás jelenlegi hiányának a jele. A jog, a bioetika folyamatos fejlődésben van. Azok a betegjogok, amelyeket ma már alapvetőknek tekintünk (tájékozott beleegyezés, az életfenntartó kezelés visszautasításának joga, betegjogi képviselet stb.) a hazai jogrendnek csak a hatályos egészségügyi törvény 1997-es megjelenése óta részei. Hasonlóképpen jelentős változások történtek a bioetika területén is. "Néhány évtizeddel ezelőtt az orvosi etika sehol a világon nem tartalmazott egyebet, mint a hippokratészi esküből levezetett néhány alapelvet, melyet nemzetközi orvostársaságok, illetve az egyes országok orvosi kamarái és etikai testületei modern megfogalmazású kódexekké formáltak. Ezek általában felhívták az orvos figyelmét arra, hogy rendszeresen fizesse az adóját, ne számítson fel méltánytalanul magas honoráriumot, ne legyen ittas a munkahelyén, ne kerüljön szexuális kapcsolatba betegével, ne reklámozza tevékenységét megengedhetetlen eszközökkel stb. Magyarországon ez még kiegészült (illetve helyettesítődött) a paraszolvencia kérdésével, melyet sokáig szinte az egyetlen orvosetikai problémának tartottak" – írja Kovács József 630 oldalas bioetikai tankönyvének bevezetőjében (Kovács, 1999: 21).

E tanulmány szerzőjének reménye szerint a betegjogok és a bioetika fejlődésének egyik következő szakasza a holttesttel való méltó bánásmód kérdéseinek szabályozása lesz.

4. Botrányok, vizsgálatok, következmények

4.1. A hipofízis ügy

Bár tanulmányunk egyik fő célja annak a vizsgálata, hogy a jelenlegi, jogállami keretek között hogyan érvényesülnek a kegyeleti jogok, mégis érdemes visszautalnunk egy olyan ügyre, mely a rendszerváltást megelőzően váltott ki nagy figyelmet, mivel ennek egyes tanulságai a jelenre is érvényesek lehetnek. A "hipofízis ügy" néven ismertté vált botrány középpontjában Dr. László Ferenc, a SZOTE endokrin osztályának vezetője állt, aki 1975-1986 között mintegy 5 ezer darab emberi hipofízist adott át az olasz Serono gyógyszercégnek, amelytől cserébe az osztály gyógyszereket, gyógyászati eszközöket és technikai felszerelést kapott. A közvéleményt leginkább az háborította fel, hogy a holttestekből előzetes engedély, belegyezés nélkül távolítottak el szerveket, szöveteket. Ennek jogi és etikai kérdéseiről több lapban is folytak viták, hamar egyértelművé vált azonban, hogy ez a gyakorlat megfelel a vonatkozó törvényi szabályozásnak: amennyiben az elhunyt még élete során nem tiltakozott a szervek vagy szövetek kivétele ellen, akkor ezek eltávolítása jogszerű. Ezzel azonban szinte csak az orvosok és a jogászok szűk csoportja volt tisztában, a közvéleményt szinte sokkolta ez az eljárásmód. Bár a viták során megfogalmazódtak az aktuális gyakorlattal ellentétes javaslatok is, ez a gyakorlat a botrányt követően sem változott.

A botrány másik vetülete az a kérdés volt, hogy az emberi szerveknek van-e forgalmi értéke, szabad-e áruba bocsátani ezeket? Az akkor hatályos egészségügyi törvény tartalmazott erre vonatkozó rendelkezést: a 65. § szerint "Holttestből bármilyen célra kivett szervért (szövetért) ellenértéket adni, illetve elfogadni nem szabad." A botrány kapcsán azonban az is kiderült, hogy emberi hipofízisek begyűjtésével és külföldi értékesítésével egy állami vállalat, a Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet is foglalkozott. Bár a kifogásolt eljárást többen erkölcsileg, etikailag helyesnek ítélték, az első fokon eljáró bíróság nem csupán Dr. László Csabának, hanem az említett intézetnek a tevékenységét is törvénybe ütközőnek minősítette. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletnek az intézményre vonatkozó részét megsemmisítette, azzal az indoklással, hogy mindez nincs hatással a vádlott tevékenységének megítélésére. A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése elsősorban a külkereskedelmi tevékenységre irányult, s így a bíróság Dr. László Ferencet devizagazdálkodást sértő bűncselekmény és jogosulatlan külkereskedelmi tevékenység miatt kettő évi (három évre felfüggesztett) szabadságvesztésre, és 100.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A botrány nyomán a Minisztertanács Dr. László Ferenc egyetemi tanári kinevezését visszavonta. (A hipofízis botrányt Balogh Tamás és Dlusztus Imre "A hipofízis ügy" című könyve mutatja be.)

Bár a bírósági ítélet a szocializmus időszakának tragikomikumait is magán viseli, maga a botrány, s az ennek nyomán kibontakozó viták olyan problémákat tártak fel, amelyek egy része mindmáig megoldatlan. Bár a botrány nyomán módosították az egészségügyi törvényt, változatlanul jogszerű maradt az a gyakorlat, amely szerint holttestből szervet, szövetet gyógyítási célból eltávolítani csak akkor tiltott, ha ez ellen az elhunyt még életében tiltakozott. Ez a jogi szabályozás mindmáig érvényben van: az 1997. évi egészségügyi törvény 220. §-a ugyanilyen szemléletet tükröz. Ezzel kapcsolatban visszautalunk Kovács József fentebb idézett, a holttesteken végezhető oktatási célú beavatkozásokra vonatkoztatott véleményére, mely szerint egy ilyen típusú szabály akkor lehet elfogadható, ha a lakosság tisztában van azzal, hogy tiltakoznia kell annak, aki ilyen beavatkozást tiltani akar. Hasonlóképpen azonban a hipofízis botrány kirobbanásának időszakával, ezzel a ténnyel jelenleg is csak leginkább az orvosok és a jogászok lehetnek tisztában (megkockáztatjuk: nagyobb részben talán még ők sem), így hasonló jellegű botrány a továbbiakban is kirobbanhat. Ezt elkerülni vagy a jogszabály módosításával (a hozzátartozó beleegyezésének feltételként szabásával), vagy széles körű felvilágosító munkával lehetne (ez utóbbi lehetne pl. a transzplantációra vonatkozó ismeretek terjesztésének a része).

A hipofízis botrány további nagy dilemmái, mint pl. az, hogy képvisel-e forgalmi értéket a halottból eltávolított szerv vagy szövet, illetve az, hogy ki rendelkezhet a holttestből eltávolított szervek vagy szövetek tulajdonjoga fölött, ma – vonatkozó jogszabályok hiányában – ugyanolyan nehezen megválaszolható kérdések, mint a '80-as évek végén. (Ma már olyan jogszabály sincs, mint ami a botrány idején még deklarálta, hogy a holttestből kivett szervért, szövetért ellenérték nem adható – a jelenlegi egészségügyi törvény ezt a kérdéskört elhallgatja.) A hatályos jogszabályok ezeken a területeken feltétlenül kiegészítéseket igényelnének.

4.2. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosainak jelentései

A rendszerváltás utáni időszak demokratikus fordulatának egyik fontos lépése az állampolgári biztos (ombudsman) jogintézményének felállítása volt. Az ombudsmanok az állampolgári jogok érvényesülésének őrei. Kizárólag az Országgyűlésnek tartoznak felelősséggel, beszámolási kötelezettséggel, egyébként minden állami szervtől függetlenül végzik munkájukat. Magyarországon jelenleg három – minisztériumoktól független – ombudsmani hivatal működik: az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Biztosának és az Adatvédelmi Biztosnak a hivatala.

Tanulmányunkban az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosainak elmúlt 5 évre vonatkozó jelentései közül a kegyeleti joggal foglalkozókat tekintjük át. A vizsgált időszakban (1999 júniusától – 2004 augusztusáig) 14 jelentés foglalkozott kegyeleti jogokkal. Ezek közül öt a holttestekkel való méltatlan bánásmód miatt készült[4], öt a közintézmények vagy hivatalok méltatlannak ítélt eljárásmódja miatt[5], négy jelentés alapja pedig a temetések elhúzódása volt[6]. Az eljárások többsége (kilenc) a médiában szereplő híradások nyomán indult meg.

Széles sajtónyilvánosságot kaptak a temetések elhúzódásával kapcsolatos hírek. 1999 áprilisában kitudódott, hogy egy csecsemő eltemetésére kilenc hónap elteltével sem került sor – a holttestet az Igazságügyi Orvostani Intézet tetemtárolójában őrizték (OBH 1925/1999). 2000 elején hasonló hír bukkant fel a bulvársajtóban: egy kisgyermeket három hónap után sem temettek el (OBH 919/2000). Az állampolgári biztos ezekben az esetekben a történtekért felelős intézményeket szólította fel intézkedésre. Miután azonban későbbi híradások már évek óta temetetlen emberekről (köztük egy öt éve elhunyt idős nőről és egy csecsemő több mint tíz éven át hűtőkamrában tárolt holttestéről) is beszámoltak, az országgyűlési biztos 2001-ben országos vizsgálatot kezdeményezett (OBH 2246/2000). Az Egészségügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálat eredménye megdöbbentő volt: ezek szerint 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben az intézmények 30 napot meghaladóan összesen 1281 holttestet tároltak (1998-ban: 375, 1999-ben: 438, 2000-ben 468) – köztük valóban voltak évek óta temetetlen holtak is. A többszöri botrányok ellenére még a vizsgálat időpontjában (2001 júniusában) is 51 holttestet tároltak különböző intézményekben 30 napnál hosszabb ideje.[7] Miután a meghozott intézkedések ellenére 2002. júniusában ismét a temetések elhúzódásáról szóló híradások jelentek meg, az – időközben új – országgyűlési biztos utóvizsgálatot rendelt el. Ennek eredményeit foglalja össze az OBH 2672/2002. számú jelentése. Az ÁNTSZ közreműködésével végzett vizsgálat eredménye szerint 2001-ben és 2002-ben a temetések 771 esetben húzódtak el. Mivel a temetések elhúzódásának hátterében a vizsgálat szerint eljárásjogi problémák is felmerültek, az ombudsman ezúttal jogszabály-módosításra is javaslatot tett. Ennek eredménye a 15/2003. (IV.16.) BM-ESzCsM-IM együttes rendelete, mely szerint amennyiben az eltemettető a halottvizsgálati bizonyítvány kézhezvételét követő 8. napig a holttest temetésre való elszállításáról nem gondoskodott, a halottvizsgálatot végző orvosnak a halottvizsgálati bizonyítvány egy példányát a köztemetésre illetékes települési önkormányzat jegyzőjének meg kell küldenie.

Az országgyűlési biztos megállapítása szerint: "A különböző egészségügyi intézmények, esetenként a temetkezési közszolgáltatók mulasztása, a köztemetésekkel kapcsolatban az önkormányzatoknál tapasztalt eljárások elhúzódása évente több száz esetben eredményezi a temetés elhúzódását vagy elmaradását, mely sérti a tisztességes és méltó temetés jogát. Ez pedig az Alkotmányban garantált emberi méltósághoz való joggal, és az ehhez kapcsolódó kegyeleti joggal összefüggésben visszásságot okoz."

Az emberi méltóság és a kegyeleti jog közötti kapcsolatot Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok biztosa a következőképpen fogalmazta meg:

"A jogtudomány, a Magyar Alkotmánybíróság és ezek nyomán a jogalkalmazók joggyakorlata is a legfontosabb, legáltalánosabb emberi jognak, minden más emberi jog »anyajogának« az emberi méltósághoz való jogot tekinti. Ezt a jogot tekintjük az emberi jogok »kemény magjának«", amelyből minden más alapvető jogunk származtatható, lefejthető, amely éppen ezért nem csupán lényeges tartalmi elemeiben korlátozhatatlan még törvény által is, hanem egészében sérthetetlen, mondhatni a jog számára érinthetetlen alapjog. Ezt a jogunkat a jogrendszer csak védelmezheti, sőt ez a védelem egyúttal elsőrendű kötelezettsége.

A minden embert ember mivoltánál, veleszületett emberi rangjánál fogva megillető emberi méltóságból származtatjuk a meghalt embert »túlélő« kegyeleti jogot is.

A kegyeleti érzéshez, a halottakra való emlékezéshez, a halottak tiszteletéhez való jog az élőket megillető legszentebb érzések egyikét fogalmazza meg a jog nyelvén." (OBH 1567/2004.).

Ennek a gondolatmenetnek mintegy folytatása a következő:

"A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez fűzött Kommentár kifejti, hogy a személyiségi jogok alanya természetesen csak jogképes személy lehet. Ebből is következően nincs mód az elhunyt vagy megszűnt személy személyiségi jogainak érvényesítésére. E megállapításnak nem mond ellent a kegyeleti jogra vonatkozó jogosítványok törvényi szabályozása, mivel az – a gyakorlat felfogásában – az elhunyt természetes személy meghatározott személyiségi jogainak sérelmén keresztül magában foglalja a jogérvényesítésre jogosult személyiségi jogainak, sőt a közérdeknek a csorbulását is.

A kegyeleti jog tágabb értelemben mindenkit megillet, akinek emlékében az elhunyt él. Polgári jogi értelemben az emberi személyiség, az ember jogképessége a halállal megszűnik. A halott emléke, emberi méltósága és jóhírneve azonban a Polgári Törvénykönyv védelme alatt áll, ezek megsértésekor a személyhez fűződő jogok megsértésének esetére biztosított polgári jogi igényeket lehet érvényesíteni." (OBH 2672/2002)

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa számos alkalommal fellépett már a temetések elhúzódása miatti kegyeletsértések ellen, s tevékenysége nyomán vizsgálatok indultak, s új jogszabály is született. Ezek minden bizonnyal csökkenteni fogják a kegyeletsértések számát. Valószínűsíthetjük azonban azt is, hogy ezeket teljesen kiküszöbölni a hozott intézkedések sem tudják. A jelentéseket olvasóban ugyanis az a kép alakulhat ki, hogy a temetkezésekkel kapcsolatban olyan sok intézménynek kell(ene) együttműködnie (mentőszolgálatnak, rendőrségnek, kórházaknak, temetkezési szolgáltatóknak, önkormányzatoknak, okmányirodáknak, anyakönyvi hivataloknak stb.), hogy ebben a rendszerben szinte kódolva van a hibák lehetősége. Gyakori volt, hogy a vizsgálatokban érintett intézmények egymásra mutogattak, nem tudván eldönteni, hogy bizonyos feladatok kihez tartoznak. Ennek különleges példája lehet az OBH 1857/2002. számú jelentésben ismertetett eset. Egy rátemetés során a temetkezési szolgáltató emberei a sírból előkerült egyes maradványokat (csontok, koporsó- és ruhadarabok) nem temették vissza megfelelően, a sírt és környékét pedig nem hozták rendbe. Miután két hét elteltével sem történt meg a sír rendbetétele, a panaszos ezt saját költségén elvégeztette, majd az ott talált maradványokat bűnjelként magához vette. A panaszos előbb a rendőrséghez fordult, ahol úgy tájékoztatták, hogy az általa behozott maradványokat, mint tárgyi bizonyítékokat – a feljelentés áttételét követően – az illetékes bíróságnak kell átadnia, addig kérték a panaszost ezek megőrzésére. A panaszos ezt követően az ÁNTSZ Városi Intézetéhez fordult, levelében többek között azt írva, hogy "haladéktalan intézkedést és segítséget kér, hogy a birtokában levő holttestmaradványoktól mielőbb megszabadulhasson és azok végre visszakerülhessenek a családi sírba. A hatóságok küldözgetik egymáshoz és hurcoltatják vele városról-városra, tömegközlekedési eszközökön a még mindig bomlófélben levő maradványokat." A helyi ÁNTSZ vizsgálata nyomán megbírságolta a temetkezést végző céget, mert a rátemetéshez nem kért ÁNTSZ engedélyt – egyéb intézkedésre azonban nem látott okot. A panaszos az ÁNTSZ Megyei Intézetétől azt a választ kapta, hogy a kegyeletsértés nem tartozik az ÁNTSZ hatáskörébe, az országos tisztifőorvos pedig levelében azt válaszolta neki, hogy az ÁNTSZ-nek nem tartozik feladatai közé a temetők feletti felügyelet. Az országos tisztifőorvos a holttestmaradványokkal kapcsolatban az ÁNTSZ feladatát a következőkben látta: "A holttestmaradványok magánszemélynél történő őrzésének közegészségügyi kockázatát a rendelkezésre álló adatokból megítélni nem tudjuk, ha van ilyen kockázat, erre az ÁNTSZ-nek a megőrzést elrendelő rendőrség figyelmét fel kellett volna hívnia." A panaszos közben bejelentést tett a Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez is, kifogásolva a temetkezési szolgáltató színvonalon aluli szolgáltatását, a Felügyelőség azonban az eljárást hatáskör hiányában megszüntette. A panaszos ezek után a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez fordult, ám panaszát itt is elutasították. Időközben lezárult az első- és másodfokú bírósági tárgyalás is, amelynek eredménye szerint a történtek nem merítik ki a kegyeletsértés törvényi tényállását. A panaszos ezek után fordult az ombudsmanhoz, aki az általa vizsgált intézmények mulasztásait és törvénysértéseit állapította meg. Bár az ombudsman választ kért az országos tisztifőorvostól arra a kérdésre is, hogy amennyiben "a temetők feletti felügyelet egyáltalán nem tartozna az ÁNTSZ hatáskörébe, akkor álláspontja szerint mely szerv köteles eljárni az ügyben", ám a jelentésben nem esik szó arról, hogy erre a kérdésre érkezett-e válasz. Az olvasó számára nyitottnak tűnik az a kérdés is, hogy kihez tartozik a temetkezési szolgáltatók feletti felügyelet joga.

A temetkezéssel kapcsolatos törvényi szabályozás tehát helyenként hiányos, más esetekben viszont bürokratikusan bonyolult, túlszabályozott. A hivatalok, intézmények által elkövetett hibák további forrása a jogszabályok kellő ismeretének hiánya is. Erre példa lehet az OBH 5871/1999. számú jelentése, melyben a panaszos közel két héten keresztül nem értesült egy közterületen elhunyt hozzátartozójának haláláról. Amint azt a vizsgálat megállapította, a budapesti Igazságügyi Orvostani Intézet tévesen véleményezte, hogy nem feladata az elhunyt hozzátartozójának értesítése, mivel erre törvény és miniszteri rendelet egyaránt kötelezi a boncolást végző intézményt. Az OBH 1567/2004. számú ügyben a tárolást igénylő holttestek számának megszaporodásával kapcsolatban az ügyben érintett kórházat fenntartó önkormányzat tévesen hivatkozott a köztemetés megindításával kapcsolatos eljárási határidő 30 napos hosszára, mivel a vizsgálat időpontjában már egy éve érvényben volt az a – fentebb is idézett – rendelet, amely ezt 8 napra rövidítette.

Az intézmények tévedéseinél és hibáinál is jobban felháborítja a hozzátartozókat és a közvéleményt a holttestekkel való méltatlan bánásmód. 2004 februárjában széleskörű sajtónyilvánosságot kapott, hogy a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház patológiáján – a hűtőkapacitás szűkösségére való hivatkozással – az elhunytakat a földön, meztelenül, több rétegben egymásra fektetve helyezték el. Bár a kórház már korábban is kezdeményezte a hűtőkapacitás bővítését (amelyhez a botrányt követően a fenntartó önkormányzat anyagilag is hozzájárult), ám emellett az ombudsman vizsgálata megállapította, hogy a kórházat is felelősség terhelte a kialakult helyzetért. Az állampolgári jogok biztosának jelentése kiemelten foglalkozik azzal, hogy hogyan lehetne az elhunytaktól való méltó búcsúzás körülményeit biztosítani. Ennek kapcsán hivatkozik Antal Z. László (e tanulmány szerzőjével közösen végzett) kutatására, kifejezve egyetértését az otthoni búcsú lehetőségeinek kiterjesztésével és a kórházi búcsúszobák kialakításával kapcsolatban. Ez utóbbiak megteremtése érdekében az állampolgári biztos jogalkotási javaslattal is élt. Lenkovics Barnabás jelentésében a következőket írja:

"Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény 1993. évi LIX. törvény 25. §-a értemében felkérem a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Minisztert – tekintettel a szakemberek által készítendő tanulmányra -, hogy a megfelelő tárcák kijelölése útján gondoskodjon annak szabályozásáról, hogy a kórházakban a hozzátartozók részére méltó környezetben és körülmények között a halottól való személyes búcsú biztosított legyen" (Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 1567/2004. számú ügyben).

4.3. A gyöngyösi ügy

Szorosan kapcsolódik a fentiekhez egy olyan ügy bemutatása, mely szintén nagy sajtónyilvánosságot kapott. 2002. november 1.-én (megjegyzendő: véletlenül éppen Mindenszentek napján, a halottak napját megelőzően) a gyöngyösi kórházban verekedés tört ki a rendőrök és egy – hozzátartozójukat hangosan sirató – roma csoport között. Sajtóhíradások szerint november elsején mintegy ötven roma jelent meg a gyöngyösi kórház harmadik emeletén, hogy egy hozzátartozójukat meglátogassák. Egy orvostól megtudták, hogy az idős asszony meghalt. A romák saját szokásaiknak megfelelően jajgatással és ruháik megszaggatásával fejezték ki fájdalmukat. A rendőröket a kórház biztonsági szolgálata hívta ki. A romák szerint a rendőrök azonnal rájuk támadtak és rasszista kifejezéseket használtak, a rendőrök szerint az egyik roma rájuk támadt, akit ők kiemeltek a tömegből és az ajtóhoz bilincselték – ez vezetett a tömegverekedéshez. Ennek nyomán egy rendőrt és két romát kórházba kellett szállítani – az egyik romát a rendőrségi előállítás után szállították kórházba. Az eseményeket követően a rendőrök és a romák egyaránt feljelentést tettek. A lefolytatott vizsgálat alapján az ORFK az intézkedésben résztvevő rendőrök ellen fegyelmi eljárást kezdeményezett, aminek eredményeként ketten megrovásban, négyen feddés fenyítésben, egy rendőr pedig figyelmeztetésben részesült (Berkes – Farkas, 2002; Romhányi, 2002; MTI, 2002a és 2003).

A gyöngyösi ügy interkulturális konfliktusokon alapult (a romák – saját hagyományaiknak megfelelően – beteg hozzátartozóikat gyakran nagy csoportban látogatják, halottaikat hangosan, jajveszékelve siratják, a hazai egészségügyi rendszerben viszont ezek a szokások idegennek tűnnek, s a kórházi dolgozók általában nem tudják, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket), amit tovább mélyített a rendőri intézkedés, amely a sajtóban is megjelent vélemények szerint etnikai előítéletektől nem volt mentes (Wohlgemuth – Gaál, 2002). Jelen tanulmánynak nem célja az etnikai feszültségek okainak és a megoldás lehetőségeinek elemzése, a gyöngyösi eset azonban több olyan tanulsággal is szolgál, ami a vizsgált témakörünk szempontjából is kiemelkedően fontos.

Mindenekelőtt: kórházainkban nincs méltó hely a halottaktól való búcsúzásra. A gyógyító osztályokon a halott siratása disszonáns, a kórbonctani osztályok rideg környezete a hozzátartozók számára általában nyomasztó, riasztó. A gyöngyösi ügy nyomán Berki Judit, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) romaügyi koordinációt végző helyettes államtitkára maga is úgy vélte, hogy erre a konfliktusra nem került volna sor, ha a kórházban lett volna olyan helyiség, ahol a hozzátartozók elbúcsúzhatnak halottuktól. Ennek kapcsán Berki Judit levelet írt Hegyesiné Orsós Évának, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkárának (MTI, 2002b) – a búcsúszobák megvalósításával kapcsolatban azonban a nyilvánosság számára érzékelhető intézkedés nem történt.

A búcsúszobák megvalósítása mellett igen fontos lenne az egészségügyben dolgozók rossz hírek közlésével és gyásszal kapcsolatos ismereteinek gyarapítása is. Mivel napjainkban az emberek jelentős része kórházban hal meg, az orvos számos esetben kényszerül halálhír közlésére. A jelenleg praktizáló orvosok többsége azonban nem részesült ezzel kapcsolatos képzésben. (Ezeket az ismereteket a Magatartástudományi Intézetek oktatják – az első ilyen intézet a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1993-ban alakult, így 1999-ben végzett az első olyan generáció, amely már tanult orvosi kommunikációt. Miután azonban 2003 óta az orvosi kommunikáció a hazai orvosi egyetemeken már nem kötelező, hanem választható tantárgy, így újra fennáll annak a valószínűsége, hogy egy orvos a nélkül kezd praktizálni, hogy ilyen jellegű ismeretekkel és készségekkel rendelkezne.) Az orvosok számára nem csupán – s ebben a helyzetben nem elsősorban – az jelent problémát, hogy hogyan közöljék a rossz hírt, hanem leginkább az, hogy hogyan viszonyuljanak a halálhírt megismerő hozzátartozókhoz, mit mondjanak nekik, hogyan kezelhetik érzelmi reakcióikat. A halál hírének megismerése különböző reakciókat válthat ki. Egyesek egyfajta érzelmi bénultsággal reagálnak, míg mások érzelmi vihart, az érzések kontrollálhatatlanságának érzését élik át. Természetesen, ha ez az erős érzelmi töltetű reagálás kizárólag kulturális sajátosság lenne, az orvosoknak akkor is ismerniük kellene a megfelelő reagálási módokat, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a reakciómódoknak ez a különbözősége általános emberi sajátosság. A világ számos kultúrájában az emberek a gyászt erős érzelmi töltettel élik át és fejezik ki. A hazai többségi társadalomban (a nyugati kultúrkör több más országához hasonlóan) az utóbbi évszázadban a gyász elfojtása vált – sajnálatos – gyakorlattá. A természetes emberi érzéseknek megfelelően azonban a gyász intenzív érzelmi töltetű megélése és kifejezése a hazai többségi társadalom tagjainak köreiben is előfordul. Mindezek indokolják, hogy az egészségügyben dolgozók jártasak legyenek a rossz hírek közlésével és a gyászolók segítésével kapcsolatos ismeretek és készségek terén, s hogy a kórházak biztosítsanak lehetőséget és méltó körülményeket az elhunytaktól való búcsúzáshoz.

5. Méltó búcsúra lehetőséget nyújtó helyiségek kialakítása a kórházakban

5.1. Gyászszoba, búcsúszoba

A gyászszoba fogalma Magyarországon a gyöngyösi ügy kapcsán került be a köztudatba. A hozzátartozójukat sirató romák és a rendőrök összecsapása kapcsán Berki Judit a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) romaügyi koordinációt végző helyettes államtitkára levelet írt Hegyesiné Orsós Évának, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkárának, melyben kifejtette, hogy a konfliktus elkerülhető lett volna, ha a kórházban lett volna olyan helyiség, amely alkalmas a halottól való elbúcsúzásra. A MEH államtitkára javasolta a gyászszobák ügyének továbbgondolását, a hazai egészségügy egészére vonatkozóan (MTI, 2002b).

A médiában Rácz Jenő, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára reagált erre a felvetésre. Véleménye szerint gyászszobát betegosztályokon nem lehet létesíteni, mivel ez lelkileg rossz hatással lenne a betegekre, megfelelő körülmények biztosításával azonban a kórbonctani osztályokon lehetne lehetőséget biztosítani a gyászolásra. Ezen véleményének kissé ellentmondva Rácz Jenő azonban úgy vélte, hogy "az egészségügynek nem feladata a gyászolás biztosítása", majd azt is leszögezte, hogy gyászszobák kialakítása nem fedezhető TB alapból (Nagy, 2003). Mindezek alapján érthető, hogy a gyászszobák kialakítása ügyében konkrét lépések nem történtek.

Egy újabb botrány azonban ismét felszínre hozta a gyászszobák kialakításának javaslatát. Mint arról fentebb írtunk, Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a Dél-pesti Kórház kórbonctanán uralkodó méltatlan körülmények miatt készített jelentésében (OBH 1567/2004.) felkérte a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Minisztert, hogy – a megfelelő tárcák útján – gondoskodjon annak szabályozásáról, "hogy a kórházakban a hozzátartozók részére méltó környezetben és körülmények között a halottól való személyes búcsú biztosított legyen." Jelentésében követendő példának tekinti a MÁV kórházban kialakított ravatalozó szobát.

A MÁV Kórház II. krónikus belgyógyászati osztályán 2000-ben alakítottak ki búcsúztatószobát. Ezen kívül jelenleg Magyarországon (tudomásunk szerint) a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban (a Magyar utcai és a Zrínyi utcai épületegyüttesekben) működnek ravatalozó szobák (F. S., 2004). Búcsúszobát kialakítottak a – megnyitás előtt álló – Budapest Hospice Házban is.

Azokban az intézményekben, amelyekben ilyen helyiségek működnek, a hozzátartozóknak lehetőségük van arra, hogy zavartalan, békés körülmények között búcsúzhassanak elhunyt szerettüktől. A halottól való elköszönés lehetősége nagy jelentőségű a gyász feldolgozása szempontjából is. Egyrészt: általában nehezebb a gyász feldolgozása azoknak, akik nem láthatták holtan hozzátartozójukat. Azok a hozzátartozók, akik ezt a szakaszt nem élik át (vagyis csak az élő hozzátartozójukról van emlékük, akinek csak a koporsóját látják viszont a temetésen) gyakran hosszan elhúzódó tagadással reagálnak a halál hírére: mivel nem látták holtan szerettüket, ezért hosszantartóan fantáziálnak arról, hogy talán nem is halt meg. Az elhunyttal való együttlét, a holttest látása, esetleg megérintése tehát segíthet a valóság elfogadásában. Másrészt: a gyász feldolgozásának alapvető feltétele a veszteséggel kapcsolatos érzések átélése és az érzések kifejezése. A többi gyászolóval való együttlét ugyanakkor közösségi támaszt is jelent: a fájdalomban mindenki osztozik, s a gyászolók egymást is támogatják. (Többek között ezeket a funkciókat is betöltötte régebben hazánkban a virrasztás és a siratás rituális szokása.) Kórházi körülmények között a búcsúszobának egyéb haszna is van. Az itt történő felravatalozás méltóbb, mint a holttest kórházi szobában való őrzése (a jelenlegi gyakorlat szerint a holttestet általában a kórházi ágyon hagyják, lepedővel takarják le), s a holttest így nem zavaró a betegtársak számára sem (a kórházi ágyon őrzött halottak esetében a betegtársak általában "kimenekülnek" a szobából, néha órákon át nem akarnak oda visszatérni). A búcsúszoba lehetőséget ad arra is, hogy a hozzátartozók saját hagyományaiknak, saját személyiségüknek megfelelően búcsúzhassanak az elhunyttól – akár sírva, jajgatva, akár csendben, akár imádkozva. (Meg kell jegyeznünk: a hangos sírás, siratás csak részben kulturálisan hagyományozódó gyászreakció. Ez régebben – kb. a 18. századtól a 20. század közepéig – a teljes hazai lakosságra jellemző volt, közösségi szinten ma már inkább a hagyományokat erősebben őrző csoportok tagjai, pl. a romák fejezik ki így a veszteségüket. Ez a reakció azonban nem csupán kulturális sajátosság: gyakori, hogy az érzelmek elfojtására szocializálódott ember is hangosan sír, jajgat, sikolt lelki fájdalmában, hiszen mindezek az ilyenkor természetes fájdalom ösztönös kifejeződési formái.)

A búcsúszobák kialakítása tehát mindenki számára előnyös lenne: a hozzátartozóknak, a betegtársaknak és az egészségügyi dolgozóknak is. Ma azonban még az országban alig működnek ilyen helyiségek. Milyen akadályokat kellene legyőzni ehhez?

Az első nehézséget a megszokás hatalma jelenti. A kórházak halottakkal kapcsolatos szokásai generációról generációra öröklődnek. A megszokások erejének jó példája a "két órás szabály" mítosza. Szerte az országban elterjedt szabály, hogy a halottakat a halál beállta után két órán keresztül saját ágyukon kell hagyni. Ennek a gyakorlatnak a hátrányait már láthattuk: mind a hozzátartozóknak, mind a betegtársaknak megnehezíti a helyzetét. Az egészségügyi dolgozók mégis ragaszkodnak hozzá, "mert ez a szabály". Mint azt a jogszabályi áttekintésből láthattuk, nincs olyan jogszabály, amely ezt a gyakorlatot kötelezővé tenné. Az Egészségügyi Törvény 217. § (3) szerint: "A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani." A halottszállításra vonatkozó egyéb rendeletek – a kegyeleti törvény 35. és 36. §-a, valamint a kegyeleti törvény végrehajtási utasításának 42. §-a – nem állapítanak meg a halottszállításra vonatkozó időtartamot. Valójában tehát a halál beálltát követő orvosi vizsgálat után a holttest azonnal elszállítható lenne a kórteremből – akár a búcsúszobába is. (Természetesen létezhetnek olyan belső, kórházi rendelkezések, amelyek egy-egy kórházban valóban előírnak 2 órányi várakozást a holttest elszállításáig, azonban jogszabályi előírás hiányában ezek a rendelkezések a kórház vezetőségének saját hatáskörében bármikor megváltoztathatóak lehetnének.)

A következő nehézséget Magyarországon a központi rendelkezések hiányai jelentik. Bár a búcsúszobák kialakítása semmiféle jogszabályba nem ütközik, ezért egy egészségügyi intézmény erre vonatkozó rendelkezés nélkül is kialakíthatna ilyen helyiségeket a területén (amint erre vannak is működő példák), tapasztalatból azonban tudhatjuk, hogy a hazai kórházak vezetői ilyen helyzetekben általában kivárnak. Nehezíti a helyzetet, hogy az állami szervek képviselőinek a nyilatkozatai maguk is ellentmondásosak. Hazai körülmények között tehát a közeljövőben csak akkor várható a búcsúszobák országos elterjedése, ha ez különböző rendeletekben (pl. a kórházak működésére vonatkozó minimum feltételekben) is megjelenik.

Látszólag a legnagyobb nehézség a pénz kérdése. Azért "látszólag", mert valójában a búcsúszobák kialakítása és fenntartása a kórházak költségvetésének elenyészően kicsiny hányada. Dr. Blaskovich Erzsébetnek, a MÁV Kórházban kialakított búcsúszobát fenntartó osztály vezetőjének a nyilatkozata szerint "A szoba kialakítása nem került sokba, fenntartása pedig nem jelent többletköltséget a kórháznak" (Nagy, 2003). A győri Petz Aladár Megyei Kórház főigazgatója, Bugovics Elemér nyilatkozata szerint a kórház összesen 7,5 millió Ft-ot költött két kegyeleti szoba kialakítására és a boncterem korszerűsítésére (F. S., 2004). A költségek tehát egy kórház költségvetésének szintjén csekélyek – hatásuk azonban jelentős. A búcsúszobák kialakítása azonnal érezhető javulást eredményezhet a hozzátartozóknak az adott kórházról és az egészségügyről kialakított képén, mint ahogyan azonnali könnyebbséget jelent az elhunyt beteg szobatársainak is. Figyelembe véve a kórházban elhunytak számát, országos szinten mindez többszázezer embert érintene. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a búcsúszobák elősegítik a gyász feldolgozását, így minden bizonnyal hozzájárulnának a feldolgozatlan gyászból fakadó megbetegedések számának csökkenéséhez is. Mindez hosszabb távon az egészségügyi kiadásokat is csökkenti. Sajnos egy ilyen fontos érv jelenleg csak zárójelbe kerülhet – a megelőzés az egészségügy egyéb területein is elhanyagolt, még a nyilvánvaló, s egyre erőteljesebben jelentkező gazdasági kihatások ellenére is.)

Helyi szinten az anyagiaknál nagyobb nehézséget jelenthet néhány gyakorlatias kérdés. Ezek legfőbbike: hol kaphatna helyet a kórházban a búcsúztató helyiség? Ideális lenne, ha ez a kórház egyházi épületéhez vagy épületrészéhez (pl. kápolnájához) tartozhatna – egyházi funkciójú épület(rész) azonban nincs minden kórházban. Minden kórházhoz tartozik azonban kórbonctani osztály – a búcsúszoba lehet ennek egy igényesen kialakított része is. Nyilván ésszerűtlen lenne az egyes osztályokon önálló búcsúszobákat kialakítani (ez minden kórházban számos helyiség kialakítását igényelné), de egyes esetekben (pl. a kórház központi részeitől távol elhelyezkedő, kihelyezett osztályok esetében) ez a megoldás is elképzelhető. Ez nyilván nem ideális megoldás, hiszen a gyógyító osztályon a halott búcsúztatására szolgáló szoba disszonáns érzéseket kelthet, az elhunyttól való elköszönésre méltó lehetőséget biztosító, elkülönített helyiség azonban még mindig jobb megoldás, mint a jelenlegi gyakorlat, a holttest kórteremben hagyása.

További gyakorlati probléma, hogy egyes esetekben egyidejűleg több halott is lehet egy kórházban, s ebben az esetben egy búcsúszoba megléte nem elegendő. Azonban még nagyobb kórházakban is elegendő lehet két búcsúszoba kialakítása – amint ezt a győri megyei kórház példája is mutatja. Számos kórházban nem lenne szükség újabb helyiségre, mivel a meglévő, esetenként kihasználatlan helyiségek átalakítása, berendezése, vagy a meglévő helyiségek funkcióinak átszervezése lehetővé tenné a búcsúszobák létrehozását.

Nehéz kérdésnek tűnik a felügyelet biztosítása is. Vélhetőleg ez lehet az oka annak a meghökkentő gyakorlatnak, miszerint a győri kórházban a búcsúztatószobákat csak 12 és 14 óra között lehet használni. A búcsúszoba funkciója így korlátozottá válik, nem teszi lehetővé a haláleset utáni felravatalozást, elköszönést – éppen abban az időszakban, amikor a hozzátartozóknak erre érzelmileg leginkább szüksége lehetne. A folyamatos felügyelet lehetősége nyilván nehezen oldható meg – ugyanakkor a hozzátartozók számára zavaró is lehet egy idegen jelenléte. A holttest intézményi felügyelet nélkül hagyása egy kórházi szervezet számára esetleg riasztó lehet – annak ellenére, hogy nehéz olyan érvet találni, mely a felügyeletet feltétlenül indokolná. (A holttesttel kapcsolatos manipulációk csekély valószínűségűek, de szükség esetén kórbonctani vizsgálattal eldönthető, hogy egy behatás – pl. külsérelmi nyom – élőt vagy holtat ért-e.) Mindezen gondok kiküszöbölhetőek lehetnek egy olyan biztonsági kamera elhelyezésével, amely alkalmas a képek tárolására is.

A fentiekhez képest csekélyebb jelentőségű – ezért is hagytuk gondolatmenetünk végére – a helyiség(ek) elnevezésének a kérdése. A vonatkozó újságcikkekben egyaránt találkozhatunk a kegyeleti szoba, a gyászszoba kifejezésekkel. Tanulmányunkban ezek mellett többször használtuk a búcsúszoba szót, de mindezek mellett szóba jöhetnének a búcsúztató szoba vagy a ravatalozó szoba kifejezések is. Mindegyik kifejezésnek vannak előnyei és hátrányai is. Magunk a búcsúszoba kifejezés mellett érvelünk, mert ez kifejezi az elköszönés fontosságát és méltóságát. Megfelelő lehet a gyászszoba kifejezés is – bár a gyász fogalmához már jelenleg is sok téves képzet tapad, amit ez az elnevezés gyarapítana, azt a képzetet keltve, mintha a gyász csupán a halott megsiratását jelentené. A "kegyelet" túlságosan szakmai kifejezés, a "ravatalozó" pedig hűvös és riasztó szó lehet a szerettük halálával éppen szembesülő hozzátartozók számára.


5.2. A méltó búcsú lehetőségei a kórteremben

2003-ban Polcz Alaine új kezdeményezést indított útjára. Célja, hogy kórtermi körülmények között is biztosítható legyen az elhunyt emberi méltósága, s a hozzátartozók méltóbb módon búcsúzhassanak el szerettüktől. Elképzelésének lényege egyfajta sajátos "ravatalozás" megvalósítása a kórteremben. Ezek szerint a halott ellátását végző nővér nem csupán egy lepedővel takarná le a holttestet, hanem egy erre a célra szolgáló díszes, hímzett halotti lepellel is, majd gyertyát gyújtana mellette, lehetőség szerint virágot helyezne el, esetleg az alkalomhoz illő zenét indítana el kazettáról vagy CD-ről. A költségek ebben az esetben sem lennének magasak, a fenti tevékenységek csupán kb. 5 percnyi munkát igényelnek. Polcz Alaine úgy tervezi, hogy oktatófilmet készít, s ennek segítségével igyekszik elterjeszteni a kórteremben történő búcsúztatás szokását.

Polcz Alaine kezdeményezése kísérlet egy új rítus meghonosítására. A rítusok egykor jelentősen segítették a gyász feldolgozását – napjainkban hiányuk nehezíti azt. A hozzátartozók többsége bizonyára pozitívan értékelné a változást: ez a rítus kifejezi a törekvést az elhunyt méltóságának megőrzésére. A betegtársak számára pozitív minta lehet, hogy az egészségügyi dolgozók a holttesttel is méltóságteljesen bánnak.

A tervezett rítus azonban nem jelent megoldást minden problémára, mely a holttestek ellátásával kapcsolatos, sőt egyes problémákat felerősíthet. A betegtársak számára a halott jelenléte általában zavaró – sokaknak bizonyára még inkább megdöbbentő, zavaró lehet, ha a kórterem egyszerre csak egyfajta ravatalozóvá is alakul. A holttest ellátása ugyan méltóbb ebben a formában, a hozzátartozók számára azonban továbbra is nehéz meghitt körülményeket biztosítani egy kórteremben. Fentebb azt is láthattuk, hogy nincs olyan jogszabály, amely előírná a holttestek kórteremben történő őrzését, tehát lehetőség lenne arra, hogy a hozzátartozók az elhunyttól nyugalmasabb környezetben vegyenek búcsút. A kórteremben történő búcsúztatás tehát jobb megoldás, mint a jelenlegi gyakorlat, de csak abban az esetben lehet rá szükség, ha az intézmény nem tudja biztosítani a búcsúszoba kialakítását és használatát.

Irodalom

Balogh Tamás – Dlusztus Imre: A hipofízis ügy. Budapest, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1987

Blasszauer Béla (1995): Orvosi etika. Budapest, Medicina Könyvkiadó

Berkes Béla – Farkas Attila (2002): Gyöngyösi csapások. RomNet 2002. november 15. http://www.romnet.hu/jegyzet/jegyz15.html. Elérés: 2005. január 2.

F. S. (2004): Kegyeleti szobák a győri kórházban. http://www.weborvos.hu/cikk.php?id=95&cid=46314. Elérés: 2005. január 2.

Gaizler Gyula (1997): A bioetika alapkérdései. Budapest, Magyar Bioetikai Alapítvány

Hoffmann István (1993): Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen

Kovács József (1997): Emberi jogok az egészségügyi törvény tervezetében. Megjegyzések a bioetika nézőpontjából. Fundamentum 1997 (1): 101-112.

Kovács József (1999): A modern orvosi etika alapjai. (Második, átdolgozott kiadás) Budapest, Medicina Könyvkiadó

MTI (2002a): Rendőr-roma összecsapás Gyöngyösön. http://www.romapage.hu/hirek/index.php?kozep=hir718.htm. Elérés: 2005. január 2.

MTI (2002b): A romaügyi helyettes államtitkár a kórházi gyászszobákról. http://www.romapage.hu/hirek/index.php?kozep=archiv/hir743.htm. Elérés: 2005. január 2.

MTI (2003): Rendőr-roma összecsapás Gyöngyösön – fenyítés a rendőröknek. http://www.romapage.hu/hirek/index.php?kozep=archiv/hir776.htm. Elérés: 2005. január 2.

Nagy V. Rita (2003): A MÁV Kórházban már van gyászszoba. Magyar Hírlap 2003. 01. 10.

Romhányi Tamás (2002): Mi történt a 349-es kórteremben? Népszabadság 2002. november 7.

Sótonyi Péter (2000): Halottakkal kapcsolatos jogi szabályozás gyakorlata. Medicus Universalis 33 (5): 331-336.

TASZ (1999): Társaság a Szabadságjogokért: A betegjogok Európában. Budapest, TASZ

Wohlgemuth Brigitta – Gaál Zoltán (2002): Romák és rendőrök verekedése Gyöngyösön: kölcsönös feljelentések. Magyar Hírlap 2002. november 7.


Jegyzetek

1. Krúdy Gyula: Szindbád-történetek. A ködmönös nő. (Első megjelenés: 1924.) [VISSZA]

2. Tersánszky J. Jenő: Az amerikai örökség. (Első megjelenés: Az amerikai örökség. Kakuk Marcinak, a csavargónak, további kalandjai /2/. Nyugat 1933 /9/) [VISSZA]

3. 179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból

b) nagy nyilvánosság előtt,

c) jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

180. § (1) Aki a 179. § esetén kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben,

b) nagy nyilvánosság előtt

a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el. [VISSZA]

4. A jelentések számai: OBH 1277/2003, OBH 1857/2002, OBH 6244/2001, OBH 1567/2004, OBH 5581/2000. [VISSZA]

5. OBH 1866/1998, OBH 462/1999, OBH 5284/2001, OBH 2961/2002, OBH 5871/1999. [VISSZA]

6. OBH 919/2000, OBH 1925/1999, OBH 2246/2000, OBH 2672/2002. [VISSZA]

7. OBH 2672/2002. [VISSZA]

MDF: EGYSZERŰSÍTÉSNEK ÁLCÁZOTT ADÓNÖVELÉS

 

A Magyar Demokrata Fórum most kiadott közleményében felszólítja a kormányt, hogy vegye figyelembe a gazdasági szereplők egybehangzó kérését, és hagyja változatlanul a szakképzési hozzájárulást, illetve az innovációs járulékot. Az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén a munkavállalók és a munkaadók egyértelműen jelezték, nem értenek egyet a kisadók egyszerűsítése mögé bújtatott emeléssel.

 

A Magyar Demokrata Fórum most kiadott közleményében felszólítja a kormányt, hogy vegye figyelembe a gazdasági szereplők egybehangzó kérését, és hagyja változatlanul a szakképzési hozzájárulást, illetve az innovációs járulékot. Az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén a munkavállalók és a munkaadók egyértelműen jelezték, nem értenek egyet a kisadók egyszerűsítése mögé bújtatott emeléssel.

Az MDF elutasítja a kormány által tervezett erőforrás fejlesztési hozzájárulás (EFEHO) bevezetését, mert ez a látszat ellenére a vállalkozások adóterheinek növekedésével járna.  A kormány folyamatosan adóegyszerűsítésről beszél, miközben újabb és újabb adókat vet ki a terhek nagy részét viselő középosztályra. Az MDF kormányzati PR-fogások helyett valódi adóreformot, az egykulcsos adó mielőbbi bevezetését sürgeti.

A kormány legújabb adóreform-tervezete erőforrás-fejlesztési hozzájárulás (EFEHO) néven vonná össze a szakképzési, a rehabilitációs és az innovációs járulékot. A vállalkozások ezeket jelenleg külön-külön, eltérő bázis alapján fizetik; a szakképzési hozzájárulás esetében a bruttó munkabér 1,5 százalékát érinti, az innovációs hozzájárulás pedig az iparűzési adó alapjának 0,3 százaléka. Az EFEHO alapja megegyezne ugyan az iparűzési adóéval, azaz a nettó árbevétellel, azonban az új szabályozás minden gazdálkodó szervezetet érintene. Ez az 1-19 főt foglalkoztató vállalkozások esetében az adóalap 0,3, a 20-50 közötti foglalkoztatott esetében  az adóalap 0,35, 51-főtől pedig az adóalap 0,6 százalékát jelentené.  

Az új rendelkezés az egyszerűsítés címszava alatt mindenki számára adófizetést tenne kötelezővé; vagyis a jövőben az EVA-soknak és azoknak a mikro-vállalkozásoknak is fizetniük kellene, akik nem foglalkoztatnak senkit, és eddig mentesültek a szakképzési hozzájárulás alól. A reformtervezet alapján az 50 főnél több alkalmazottal rendelkező cégeknek is többet kellene fizetniük, hiszen az új adóalap miatt nőni fognak a befizetéseik. A vállalkozások adóterheinek növekedését támasztja alá a költségvetési törvény is, hiszen az innovációs alap az eddigi 20,3 milliárd forinttal szemben 23,3 milliárd forint befolyt vállalkozási befizetéssel számol, holott ezt a 15 százalékos többletbevételt nem támasztja alá a várható gazdasági növekedés. A tervezet további aránytalanságokat is tartalmaz, hiszen az 1 vagy 19 főt foglalkoztató cégek esetében ugyanazt az adóalap számítási módszert határozza meg, amely hátrányos helyzetbe hozza azokat a vállalkozókat, akik több munkahelyet teremtenek.

A kormányzat az adóegyszerűsítés szükségességével magyarázza EFEHO bevezetését, holott az nem szolgálná a rendszer átláthatóságát. A kormányzat makacssága különösen érthetetlen, hiszen a gazdasági szereplők többször nyilvánvalóvá tették, hogy elfogadják a szakképzési hozzájárulást és az innovációs járulékot, sőt elismerik a két adónem gazdasági növekedésre gyakorolt serkentő hatását.

A Magyar Demokrata Fórum szerint a PR-fogások helyett valódi adóegyszerűsítésre van szükség, ezért javasolja, hogy a kormányzat szüntesse meg a párhuzamos adminisztrációt, és támogassa azokat a vállalkozásokat, melyek elektronikusan töltik ki bevallásaikat. Továbbá ameddig a kormányzat nem szánja el magát az MDF által egyedüliként szorgalmazott, több uniós országban már sikerrel alkalmazott egykulcsos adó bevezetésére, addig nem beszélhetünk valódi adóreformról, és továbbra is egy helyben fog toporogni a gazdaság.

Új műholdon, új pozícióban a cseh zenecsatorna

 

http://www.ses-astra.com/landingPage/hu/index.phphttp://www.ses-astra.com/landingPage/hu/index.phpA SES ASTRA, a SES csoport tagja  közölte, hogy szerződést írt alá a cseh Óčko prágai zeneadóval, amely szerint a csatornát a jövőben az ASTRA műholdjáról a keleti 23.5°-os orbitális pozícióról sugározzák. A sugárzás október 30-án kezdődött meg. Az zenecsatorna jelenlegi Free-To-Air, azaz ingyenesen vehető adása 2008. február 28-ig még a régi, 19.2°-os orbitális pozícióból is fogható lesz.

 

http://www.ses-astra.com/landingPage/hu/index.phphttp://www.ses-astra.com/landingPage/hu/index.phpA SES ASTRA, a SES csoport tagja  közölte, hogy szerződést írt alá a cseh Óčko prágai zeneadóval, amely szerint a csatornát a jövőben az ASTRA műholdjáról a keleti 23.5°-os orbitális pozícióról sugározzák. A sugárzás október 30-án kezdődött meg. Az zenecsatorna jelenlegi Free-To-Air, azaz ingyenesen vehető adása 2008. február 28-ig még a régi, 19.2°-os orbitális pozícióból is fogható lesz.

„Az Óčko áttétele a 19.2° keletről a 23.5° keletre tovább erősíti a 23.5° kelet orbitális pozíciót, mint egyre fontosabb Direct-to-Home (DTH) vételi pontot Európában, különösen a Benelux Államokban, illetve Közép- és Kelet-Európa piacain – mondta el Alexander Oudenjik, a SES ASTRA kereskedelmi igazgatója. „Úgy gondoljuk ezzel a lépéssel még több adó számára válik majd vonzóvá a 23.5 keleti pozíció."

„Az Óčko volt az első Free-to-Air adás Csehországban. A csatorna 23.5° keletre való felkerüléssel a legfontosabb csehországi műholdas platform részévé vált. Örömünkre szolgál a platform fejlesztése, s arra számítunk, hogy egyre népszerűbb lesz" – nyilatkozta Jirí Balvín, az Óčko zenecsatorna igazgatója.

A SES ASTRA nemrégiben jelentette be, hogy az ASTRA 1E névre hallgató műholdját, a 19.2° kelet pozícióból a 23.5° keletre irányította. Speciális antennával, illetve Duo LNB-vel a vétel mindkét pozícióról lehetővé válik. Az Óčkónak helyet adó továbbító eszköz más helyi tévé- és rádiócsatornák számára is lehetővé teszi, hogy műholdra kerüljenek.

Az Óčko új elérhetőségi paraméterei a 23.5° kelet pozíción

Műhold: ASTRA 1E

Transzponder: 3.111,

DSF: 10861.75 MHz,

Pol: Horizontális

SR: 22 Ms/s

Fec: 5/6

           

http://www.ses-astra.com/

2007 október 31:Halloween

 

Halloween az egyik legrégibb ünnep, eredete évszázadokra vezethetô vissza. Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki. Szószerinti fordításban a mindenszentek előtti estét jelenti. Mindenszentek ünnepének angol elnevezéséből származik (All Hallows' vagy All Saints' Eve), mely szerint e napon emlékeznek meg mindazon szentekről és mártírokról, akik nem rendelkeznek önálló szent nappal.

 

Halloween az egyik legrégibb ünnep, eredete évszázadokra vezethetô vissza. Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki. Szószerinti fordításban a mindenszentek előtti estét jelenti. Mindenszentek ünnepének angol elnevezéséből származik (All Hallows' vagy All Saints' Eve), mely szerint e napon emlékeznek meg mindazon szentekről és mártírokról, akik nem rendelkeznek önálló szent nappal.

Évszázadokkal ezelôtt a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén éltek a kelták. A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette gyönyörûvé a földet és növesztette a termést.

A kelta újévet november 1-én ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor.

Az újév elôestéjén, október 31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak különbözô formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel, fôként macskáét.

Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdôdött az ünnepség. A kelta papok a hegytetôn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be, és tûz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat és ûzik ki a gonosz szellemeket.

November elsején az emberek állatbôrökbôl és állatfejekbôl készült kosztümökbe öltöztek, és a napisten, Samhain tiszteletére 3 napos fesztivált tartottak. Ez a fesztivál volt az elsô Halloween.

Az elsô szádadban a rómaiak elfoglalták Angliát. Sok hagyományt hoztak magukkal, melyek egyike a Pomona-nap volt, ami a gyümölcsök és kertek istennôjének ünnepe, és november 1 körül tartották. A következô évszázadok folyamán a kelta Samhai fesztivál és a római Pomona-nap hagyományainak keveredésével jött létreaz elsô ôszi ünnep.

A következô behatás a kereszténység terjedésével érkezett. 835-ben a római katolikus egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Késôbb az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tûzgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek.

Angolszász országokból ered a töklámpás készítésének szokása is. Töklámpást Írországban készítettek először. Elkészítésének alapja egy ír legenda. A legenda szerint Stingy Jack, azaz Fösvény Jack, túljárt az ördög eszén, és az ördög csak úgy tudta eredeti alakját visszanyerni, hogy megígérte Jacknek, nem viszi el lelkét halála után a pokolba. Mikor Jack meghalt, fösvénysége miatt a mennyországban sem fogadták be, ezért aztán lelke ma is a földön kóborol. Az ördög izzó szenet adott neki, hogy sötét éjszakákon azzal világítsa meg az utat. Jack a szenet kivájt, kifaragott tökhéjba tette, és azóta is így kóborol a világban.

Hogyan ünnepelnek Magyarországon…

Nos a Halloween NEM MAGYAR ÜNNEP, marketing okokból a multinacionális cégek, meg az amerikai angolszász kultúrát meghonosító törekvések miatt már itthon is ünnepli a kereskedelem. Ugyanis az angolszász országokban hihetelen mennyiségű farsangi maskarát, ál es valódi töklámpásokat adnak el ilyenkor.

A gyerekek öltöznek mindenféle szörnyeknek – újabban már zombiknak, Harry Pottereknek és Drakuláknak, hála a film agymosó hatásának és házről házra jarnak. A lakók úgy tesznek ilyenkor mintha megijednének ("trick-or-treating" szokása), és cukrot süteményt adnak a gyerekeknek.

A kereskedelem hatására egyre undorítőbb ijesztgető eszközök jelennek meg a boltokban. Ezt a hagyományt, miként a Valentin napot probálják a médiák belemosni az emberekbe. Könnyű is, hiszen az elkovetkezendő két nap már valóban a magyar emberek kultúrájából fakad. Erre építenek rá. A Mindenszentek munkaszüneti nap, az azt követő Halottak napjának is annak kelene lennie, hiszen sokan akkor IS kimennek a temetőbe, vagy olyan helyre ahol halottaikra emlekezhetnek. Hiszen az elhunyt addig él, amig emlékeznek rá.

http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rca/0/23445/1

http://halloween.lap.hu/

http://www.origo.hu/noilapozo/receptek/20021018atoklampastol.html?pIdx=1

http://www.pto.hu/post/1/643

Cisco: új vezeték nélküli megoldások

 kanadai jelzőtábla Torontóbankanadai jelzőtábla Torontóban

2007. október 30-án Rékasi Tibor ügyvezető és Tázló József műszaki igazgató a Cisco Magyarország féltve őrzött demo-termében tartott technológiai tájékoztatót és bemutatót a Cisco mobil munkavégzéshez kapcsolódó megoldásairól;  a 802.11n  szabványú vezeték nélküli  rendszerről.  Ismertették a mobil munkavállalók körében és  a cégeknél történt, mobil munkavégzéssel kapcsolatos felmérések eredményeit.

 kanadai jelzőtábla Torontóbankanadai jelzőtábla Torontóban

2007. október 30-án Rékasi Tibor ügyvezető és Tázló József műszaki igazgató a Cisco Magyarország féltve őrzött demo-termében tartott technológiai tájékoztatót és bemutatót a Cisco mobil munkavégzéshez kapcsolódó megoldásairól;  a 802.11n  szabványú vezeték nélküli  rendszerről.  Ismertették a mobil munkavállalók körében és  a cégeknél történt, mobil munkavégzéssel kapcsolatos felmérések eredményeit.

Rékasi Tibor kiemelte az emberi viszonylatok fontosságát az üzleti élet mobilitásával kapcsolatban, azaz, az ember, a vállalat és a technológia együtt vizsgálandó, pozitív és negatív értelemben egyaránt.

A korporét mobil megoldások iránti elvárás; bárhonnan, bármilyen geográfiai helyzetből el lehessen érni a vállalati környezetet.

Az épületen belüli vezeték nélküli hálózatot ma már kisebb magyar cégek is szívesen kezdik alkalmazni, felismerve hasznosságát.  Magánál a Cisco-nál házon belül már jó ideje dominál a vezeték nélküli házon belüli hálózat, melyet a munkatársak mobil, s 3G eszközökkel érhetnek el, bárhonnan a világon, korlátot csak a helyi sávszélesség jelenthet.

A vezeték nélküli hálózattal egységes üzenetkezelés valósítható meg, s egészében másfajta mentalitást hoz a céges telephelyen nem is teljes létszámban jelen lévő munkatársak (a Cisco-nál 100 alkalmazottból csak 65 van egyidőben a házban), ill. a főnök-beosztott viszonylatok terén is. Az integrált vállalati vezeték nélküli megoldások hozzájárulnak a beruházások megtérüléséhez.

Emberi vonatkozásban, vezetői oldalról; a sikeres vezetőknek sokkal nagyobb mértékben kell építeni a mobil beosztottak önállóságára, bízniuk kell bennük, hagyniuk kell, hogy saját maguk felügyeljék a leterheltségüket, a tevékenység helyett az eredményre kell helyezniük a hangsúlyt.

Az elszigeteltséget és a motiváltság hiányát elkerülendő a vezetőknek támogatniuk kell a mobil munkavállalók szervezeten belüli láthatóságát.  A kollégák közötti társasági kapcsolat szintén fontos szempont. Az azonnali üzenetküldő és jelenlétkövető eszközök segítségével a mobil alkalmazottak jobban a szervezet részének érezhetik magukat, a videokapcsolat révén pedig csökkenthető az elszigeteltség érzése, hiszen vizuális kapcsolatot létesíthetnek a tőlük távol dolgozó munkatársakkal.

Fentiek kapcsán figyelmet kell fordítani a személyiség jegyekre a mobil munkára való kiválasztás alkalmával.

A Cisco létrehozott egy egyszerű tesztet a munkavállalók számára, kitöltésével maga az alkalmazott bizonyosodhat meg róla, hogy „alkalmas"-e  mobil munkavégzésre. 

Maguknak a cégeknek a mobil munkavégzésre való felkészültségét vizsgálja a magyarul is elérhető Cisco Mobilitási Hányados: 

http://www.cisco.com/web/HU/termekek_es_megoldasok/mobility_index.html 

Tázló József történeti visszatekintést adott a vezeték nélküli megoldások fejlődéséről.

A technológia fejlődése során először, mintegy 8 éve, az épület vezetékes hálózatára ráépülve építettek ki az intelligens hozzáférési helyeket.  Ezeket meghaladó volt a második lépcső, a Lightwave Access pontok hálózatának kiépítése, ennél a megoldásnál az intelligencia egy központi vezérlőben helyezkedik el, az gondoskodik mindenről. Ily módon már több 10-ezres rendszereket lehetett építeni.  A harmadik fokozatú megoldásnál a vezetékes hálózat kiváltására két rádiós összeköttetést kezel minden elérési pont, egyik a központtal, a másik a hálózattal kommunikál, minőségi ugrást hozva.

A mai, legújabb fázisa a fejlesztésnek  a 802.11n  szabványú vezeték nélküli megoldást alkalmazza, amely a megnövekedett sávszélesség-igényű (video, stb.) kiszolgálást hivatott szolgálni.  Ez a technológia sokszoros sebességet képes biztosítani a végfelhasználóknak egy egyszerű fogással, a kommunikációs csatornák nyalábolásával, párhuzamosításával.

Az ismertetés szerint, a Cisco idevágó új, piacvezető és innovatív integrált megoldásaival a vállalatok tökéletesen kiaknázhatják a mobil alkalmazásokban rejlő lehetőségeket.  A bemutatásra került, s a piacon ezideig egyedülálló,  integrált 802.11n szabványú  Cisco megoldás nem csak nagyteljesítményű vezeték nélküli kapcsolatot és megbízhatóságot, hanem egyben könnyű rendszerbe állítást is biztosít.

A Cisco új-generációs Unified Wireless Network egységes vezeték nélküli hálózati megoldásának része;

-a Cisco Aironet 1250 sorozatú hozzáférési pont, amely a világon az első vállalati szintű, 11n szabványnak megfelelő készülék, valamint

-a 48 Gbit sebességű, kiválóan méretezhető Cisco Catalyst 6500 alapú WLAN-vezérlőrendszer, illetve

-a Unified Wireless Network 4.2-es változatában bemutatkozó vezetékes és vezeték nélküli szolgáltatások.

A Catalyst kapcsolócsalád egyetlen Ethernet-portról is tökéletesen megoldja a két rádiósávos Aironet 1250 sorozatú hozzáférési pontok áramellátását.

Ez az új  Cisco Aironet 1250 sorozatú hozzáférési pont a világon az első Wi-Fi tanúsítvánnyal rendelkező,  a 802.11n 2.0 szabványtervezetet követő hozzáférési pont és az egyetlen olyan kereskedelmi forgalomban kapható termék, amely része volt a Wi-Fi Alliance 802.11n 2.0 tervezet tesztelési környezetének.  Ezzel a tesztkörnyezettel fogják hitelesíteni később az összes egyéb terméket a Wi-Fi-együttműködés szempontjából. 

A Cisco a rádiófrekvenciás kommunikációban szerzett tapasztalatát felhasználva ötszörös teljesítménynövekedést ért el a többcsatornás bemenettel és kimenettel rendelkező, úgynevezett MIMO-technológia terén. Ezzel sokkal megbízhatóbbá tehető a vezeték nélküli lefedettség, ami különösen olyan, a rádiófrekvenciás felhasználás szempontjából gondot jelentő területeken jelent nagy előnyt, mint az egészségügy, a felsőoktatás, a raktározás, a logisztika és a gyáripar.

A Cisco-nál felismerték, az új generációs vezeték nélküli technológiák elterjedésének fontos kritériuma a kompatibilitás és a megfelelő teljesítmény, ezért a Cisco a nemzetközi cégek és a nagy felhasználók körében biztosítékot kínál arra, hogy az újonnan telepítendő, teljes körű új-generációs vezeték nélküli hálózatok nagy biztonságú kompatibilitással működtessék a hálózat és a klienseszközök közötti kapcsolatokat.

A Cisco közreműködő partnere ezen tevékenységben az Intel.  Az Intel saját, a tipikus vállalati környezetet szimuláló, Intel Oregon nevű tesztlaborjában sokrétű együttműködési próbát végeztek a  802.11n 2.0 szabványtervezettel,  azzal a céllal, hogy az új-generációs vezeték nélküli megoldások megbízhatóbb teljesítményt és nagyobb fokú kompatibilitást biztosítsanak az Intel-alapú klienseszközök és a Cisco vezeték nélküli hálózatai között. 

A vállalati noteszgépek több mint 90 százaléka Cisco Compatible Extensions tanúsítással rendelkező Wi-Fi-lapkával van szerelve, ami az ágazaton belül a legjobb, ugyanakkor nagyon egyszerű és igen biztonságos kapcsolatot biztosít.

A Cisco 802.11n  új generációs vezeték nélküli termékeinek fő jellemzői:

-Élenjáró WLAN-vezérlő funkció,  integrált hálózati szolgáltatások.

A Catalyst 6500-hoz tartozó  Cisco WiSM szolgáltatásmodullal  a 802.11n technológia fokozatosan vagy azonnal is bevezethető, nagy volumenben.  Ezt a felhasználók további vezérlők hozzáadásával igény szerint bővíthetik.

Rugalmasan méretezhető, így a teljes szervezetre kiterjedő WLAN-bevezetések is gyorsan megoldhatók.

A Catalyst 6500 termékcsaláddal a Cisco vezeték nélküli technológiát használó ügyfelei kihasználhatják az integrált vezetékes és vezeték nélküli biztonságban rejlő előnyöket, a magas rendelkezésre állást, valamint a vezetékes és vezeték nélküli felhasználók számára kínált alkalmazásintelligenciát.

Cisco Unified Wireless Network 4.2.

A Cisco az új Unified Wireless Network Software nevű programjának 4.2-es verziója kibővített mobil szolgáltatásokat biztosít. Idetartozik a vállalati „mesh" alapú WLAN-hálózat, a hozzáférési pontok figyelése és a migrációs segédletek, valamint a vendégfelhasználók számára biztosított egységes vezetékes és vezeték nélküli hozzáférés. Ezek a szolgáltatások fejlett vezeték nélküli hangátviteli funkciókkal, a távoli elérési pontok hibatűrő, átfedő elhelyezésével és integrált spektrumanalízissel rendelkeznek.

Továbbfejlesztett kliensprogramok, mint a Cisco Secure Services Client 5.0.

A Cisco Secure Services Client által kínált új lehetőségek az egyszerűbb vállalati szintű, egyetlen kliensbiztonsági és felügyeleti keretrendszer kialakítását szolgálják. Az 5.0-s verzió jelentősen fejlettebb felhasználói felületet biztosít, amelyről két kattintással lehet kapcsolódni a hálózatra.

A Cisco Unified Wireless Network már támogatja a 802.11n technológiát,  méret-hatékonyan tudja kezelni a szabványtervezet előírta követelményeket,  kompatibilis a jelenleg használatos vezeték nélküli szabványokkal, (802.11a/b/g),  alkalmazásakor nem kell átdolgozni a hálózati infrastruktúrát.

A Cisco 2007 végére tervezi a Catalyst termékcsalád felsőkategóriás kapcsolóihoz csatlakozó Aironet 1250 kapcsolódási pontok automatikus egyeztetését és egyetlen porton keresztül történő tápellátását. Ezzel a különleges, integrált megoldással nincs szükség újabb hálózati kábel bekötésére vagy külön tápellátásra.

Alkalmazási példa; a Duke University  oktatási hely már kihasználja a 802.11n technológia adta teljesítmény-növekedésben és a Cisco Aironet 1250 sorozatú hozzáférési pontban rejlő előnyöket,  a Cisco és a Duke mérnökei közös munkával alakították ki a kollégiumok vezeték nélküli hálózatának együttműködését, teljesítményét és terveit.

Az egyetemek sajátos szerepet játszanak a társadalomban; egyfajta mikrokozmoszként valóságos, mégis ellenőrzött tesztelési környezetet biztosítanak az új megoldásoknak.  A Duke egyetem vezeték nélküli hálózatát is sokféle célra használják,  például videoletöltésre, közvetített médiás tartalmak letöltésére, illetve egyéb intenzív adathasználattal járó technológiákra.  A Cisco 802.11n technológiájával szerzett kezdeti tapasztalataik azt mutatják, hogy megbízhatóan képes biztosítani azt a vezeték nélküli sávszélességet, amelyet az igazán mobil egyetemi közösségek igényelnek.

Az új 802.11n szabvány számos előnyt kínál a Cisco vezeték nélküli technológiára specializált partnerközössége számára, ami a technológia újraértékesítési lehetőségein kívül szakmai szolgáltatásokat is jelent. A Cisco vezeték nélküli technológiára specializált partnerei a megfelelő technikai szolgáltatások mellett tervezési tapasztalatukkal is az ügyfelek rendelkezésére állnak, akik így megtervezhetik és kiépíthetik új, 802.11n technológiára épülő termékkínálatukat.

Elérhető Catalyst kapcsolók és WLAN-vezérlők

Az új Cisco Aironet 1250 sorozatú hozzáférési pontok a következő hónaptól rendelhetők meg, a Cisco Catalyst kapcsolókon keresztül történő Ethernet-kábeles tápellátás támogatása pedig az év végén várható.

A Cisco a Catalyst 3750, 4500 és 6500 sorozatú kapcsolók és WLAN-vezérlők számos csomagját kínálja, így az ügyfelek jelentős megtakarítást érhetnek el, ha a Cisco új generációs vezeték nélküli megoldásait választják.

http://www.cisco.com/ 

www.cisco.com/go/nextgen-wireless

http://www.pearnkandola-clients.co.uk/CiscoMobileQuestionnaire.asp

Understanding and Managing the Mobile Workforce  (A mobil munkaerő megértése és kezelése), tanulmány: http://newsroom.cisco.com/

Mobil munkára való alkalmasság tesztje:

www.pearnkandola-clients.co.uk/CiscoMobileQuestionnaire.asp

A Cisco mobil munkavégzési megoldásai, egységes kommunikációs megoldása:

www.cisco.com/go/mobility,

www.cisco.com/unifiedcommunications.

Harmat Lajos

Honvágy

 Robin Sperling: Ködös AlbionRobin Sperling: Ködös Albion

Honvágy, nosztalgia: visszakívánkozás a szülőföldre, mely oly heves alakot ölthet, hogy valóságos súlyos lelki bajjá (melankolia) fajul, a testet is megtámadja és egyes esetekben halállal is végződik.  (Pallas Nagy Lexikon)

 Robin Sperling: Ködös AlbionRobin Sperling: Ködös Albion

Honvágy, nosztalgia: visszakívánkozás a szülőföldre, mely oly heves alakot ölthet, hogy valóságos súlyos lelki bajjá (melankolia) fajul, a testet is megtámadja és egyes esetekben halállal is végződik.  (Pallas Nagy Lexikon)

Október 26-án Honvágy címmel kiállítás nyílt a Budapest Galéria Szabad sajtó úti kiállítótermében.

Nagy GabriellaNagy Gabriella„Igaz ugyan, hogy az otthont mindig is magával hordozta az ember az emlékezet képeiben. Az viszont újabb jelenség, hogy a honvágyban felelevenített képek mint „valóság", mint „az otthon", egyszersmind szembe helyezkedik a képpé vált világ helynélküliségével. Vagyis az otthon anachronisztikus fogalommá válik. Mi a valós, és mi a képzelt világunk atopiájában? Hová is vágyik vissza valaki, ha honvágyat érez? Vajon visszavágyódik-e még egyáltalán valamilyen módon meghatározható helyekre a surmodernité embere, vajon egyáltalán helyekkel határozza-e meg a saját identitását? És mit kezdhet a művész ma a honvágy eredendően utópisztikus természetével, a vágyott tér metafizikus, transzcendens, vagy éppen szubjektíven konstruált imaginárius realitásával?" – Kocziszky Éva

Sugár János: HonvágySugár János: HonvágyA Kicsiny Balázs, Siflis András, Sugár János, Robin Sperling, Szombathy Bálint műveiből rendezett kiállítás témája a honvágy. Mit is jelent ezen művészeknek a honvágy, hogyan élik meg azt, hogyan formázzák meg, hogyan teszik mások által is „láthatóvá" érzésüket.

Szombathy Bálint: Heimat képekSzombathy Bálint: Heimat képekA kiállítást Nagy Gabriella írónő nyitotta meg, ki a hazáról, honvágyról, anyaföldről beszélt, s kereste a választ arra a kérdésre, hogy Hol az otthon? Hol a haza? Vajon ott van-e, ahol a szeretteim, gyökereim vannak? Hazatalálás valódi önmagunkhoz. A hon- mondta- maga a megtestesülés, a honvágy ragaszkodás az ittléthez, a léthez. A honvágy a tékozló fiú története.

A Budapest Galéria kiállítása december 2-ig hétfő kivételével naponta 10-18 óráig tekinthető meg, az V. kerület Szabad sajtó út 5. szám alatt.

 

Robin Sperling: In England's Green And Pleasant LandRobin Sperling: In England's Green And Pleasant Land Szombathy Bálint Városok megmutatásaSzombathy Bálint Városok megmutatása

Németh Krisztina

http://www.budapestgaleria.hu/

Sikeres a Pannon játszótér-felújítási programja

 

Összességében közel negyvenmillió forinttal és több ezer órányi kétkezi munkával segítettek a pannonosok hazánk húsz településén régi játszóterek felújításában és újak kialakításában az idén.

 

 

Összességében közel negyvenmillió forinttal és több ezer órányi kétkezi munkával segítettek a pannonosok hazánk húsz településén régi játszóterek felújításában és újak kialakításában az idén.

 

Legkésőbb 2009 januárjáig kötelező az Európai Unió követelményeinek megfelelő játszótér kialakítása, ehhez azonban nem minden településnek van pénze, ezért nagy segítség a Pannon adománya. A mobilszolgáltató tavaly indult játszótér-felújítási programja nem várt sikert hozott a települések és a dolgozók körében is, így a Pannon a következő évben is tervezi ilyen különleges csapatépítő programok szervezését.

Hévízgyörk, Csopak, Szomor, Szomolya, Újszász, Mezőkövesd, Szentlőrinckáta, Kutasó, Bonnya, Eger, Balatonkenese, Héreg, Érd, Szomor, Diósjenő, Kalocsa, Sirok, Gyulafirátót, valamint Ivád településeken építettek a Pannon dolgozói játszótereket, Karácsondon pedig az autista major felépítésében segítettek.

A játszóterek felújítása egyben a dolgozók újszerű csapatépítő programja is, mely egész napos fizikai munkával jár. „Többet kaptunk, mint amennyit adtunk" – fogalmazott a Pannon egyik dolgozója, miután az egri szellemi fogyatékos gyermekek bentlakásos iskolájában átadták a játszóteret a nap végén, és az intézet lakói megható műsorral köszönték meg munkájukat.

A Pannon vállalati felelősségvállalásának fontos része, hogy a munkatársait bevonja közösségi munkába.  „A Pannon igyekszik így is megmutatni, hogy üzleti működésének szerves része a társadalmi és környezeti szempontok beépítése" – mondta  Dr. Majorosi Emese, a Pannon sajtó- és információs igazgatója.

Idén a Pannon tulajdonosa, a Telenor lett a Dow Jones Sustainability Index (DJSI) legjobban teljesítő mobilszolgáltató vállalata, mely a leányvállalat Pannon fenntarthatósági teljesítményét is elismeri. A mobilszolgáltató idén a nemzetközi HR-kultúra legrangosabb elismerését, az Investor In People-díjat is újra elnyerte.

Révay András: Egy kicsit más

 

BorlapBorlap Új helyszínre költözött a Dionysos Borház. Önmagában a dolog ennél több szót nem érdemelne, hiszen ebből a fajta üzletből van már Budapesten éppen elég. Illetve mégsem! Ez más, mint a többi.

 

BorlapBorlap Új helyszínre költözött a Dionysos Borház. Önmagában a dolog ennél több szót nem érdemelne, hiszen ebből a fajta üzletből van már Budapesten éppen elég. Illetve mégsem! Ez más, mint a többi.

Ságodi Hajnalka igazgató Bornak vagy a pohárban vagy a pincében a helye! Itt mindkét követelmény akár egyszerre is teljesülhet, mert ez a bizonyos új helyszín Budapesten a VI. kerületi Dessewffy utca 22-ben, egy pincében található. A megnyitóra a tulajdonosok csak néhány barátjukat hívták meg, akiknek Ságodi Hajnalka igazgató elmondta: ők nem egy megszokott borboltot képzeltek el maguknak. Olyanból valóban egyre több van – ami persze nem baj, mert azt jelzi, hogy az igényes borfogyasztók tábora napról-napra nő.

Aki megteszi azt a pár lépést, lefelé az utcáról, először persze valóban egy hagyományosnak látszó borszaküzletben találja magát. Lássuk be: a legtöbb embert azért mégis csak ez érdekli. Széles körű, nemzetközi – és kétségtelenül minőségi – borválaszték sorakozik a polcokon. Az elrendezéssel mindjárt a származáshelyi sajátságokat is igyekeztek elérhetőbbé tenni a vásárlók számára. Egy fajta borvidéki idegenvezetőként próbálnak segítséget nyújtani a magyar borkedvelőknek, a külföldi borrégiók adottságainak feltérképezésében.

 Külföldi partnereik kiválasztásakor igen magasra tették a mércét. Kínálatukba a különféle borok csak szigorúan ellenőrzött válogatási folyamat után kerülhettek csak be. Ezt a választékot pillanatnyilag százötvennél is több bor alkotja – nem kizárólag Európából. A hazai borfogyasztó annyit már bizonyosan tud, hogy egyes tájegységek francia borai megbízható minőséget képviselnek. A nemzetközi fajták: a Chardonnay, Cabernet, Merlot mellé ezért a nagy borairól híres Sauternes, Bourgogne, Bordeaux vidékén található néhány Chateau – nálunk kevésbé ismert – bora is bekerült a válogatásba.

Olasz borok Nincs ez másként az olasz borokkal és vidékekkel sem. Toscana, Piemont, Lombardia is borok tucatjával képviselteti magát. Fehérekkel, mint a Terre di Fanciacorta Bianco Vigna Bosco Alto (na, ezt a nevet tessék megjegyezni!) vagy a nem kevésbé nyakatekert nevű Il Cepetto Vernaccia di San Gimignano. Az itáliai kiruccanásainkból ismert Chiantit, a szalmafonatos, hasas üvegben azért ne keressük! Van, hogyne lenne Chianti itt is, például a Chianti Classico Riserva Casale dello Sparviero – de azért az egy kicsit más. Csak úgy, mint ez az egész üzlet.

Tokaji borokMiben mások? Magukat nemcsak borháznak, klubnak is nevezik. Egy klub, ahová a borbarát – ha kedve van – bármikor be tud térni. Még akkor is, ha éppen nem vesz semmit. Csak éppen beszélgetni akar egy kicsit az itt dolgozó munkatársakkal, esetleg saját barátaival. Erre az elülső eladótér mögötti -kényelmes bőrfotelekkel berendezett helyiségben lesz lehetősége. Innen egy másik szoba nyílik; a kóstolóterem, ahol a tulajdonosok terve szerint – heti rendszerességgel fognak majd borbemutatókat tartani. Ám a vendégeiknek nem csak ezzel szeretnének a kedvébe járni. Bővítették a kínálatukat is. Korábban nyolcvan-kilencven százalékban szinte csak külföldi borokat tartottak. Mostantól a „nagy magyar nevek" borai is megjelennek a polcokon sőt, az igazán jó minőségű, „kézműves" technikával dolgozó kis pincészetek borait is bemutatják.

 Hűtlenek azért eredeti elképzelésükhöz, az „idegenvezetéshez" sem lesznek. Szeretnék bebizonyítani: a borok élvezeti értéke nem feltétlenül nő egyenes arányban az árral! Különösen igaz ez a görög, mexikói, kaliforniai, argentin borokra. Mert – magától értetődően – itt ezek is kaphatóak. Az árakat nézve, a magyar borok azért valamivel jobb helyzetben vannak, hiszen a szállítási költség alacsonyabb. Közülük 900.- és 15 000.- forint közötti értékben válogathatunk. A külföldiek felső határa sem magasabb, ám ott a lista 1500.- forintnál kezdődik. Még ez sem túl sok, különösen, mert elmondhatjuk: minden itt vásárolt palack egyenesen a borok istenétől, Dionysostól származik!

http://www.dbhq.hu/

Virtualizáció: a jövő technológiája: a Novell és az Intel szerint

 

Az IDC független piacelemző cég 2007-es felmérése szerint 2010-re az összes kiszolgálóegység 15 %-át virtualizált kiszolgálók fogják alkotni, amely a hardverköltségek jelentős csökkenését eredményezi

 

Az IDC független piacelemző cég 2007-es felmérése szerint 2010-re az összes kiszolgálóegység 15 %-át virtualizált kiszolgálók fogják alkotni, amely a hardverköltségek jelentős csökkenését eredményezi

Napjainkban egyre több vállalat és intézmény dönt a virtualizációs megoldások használata mellett, amelytől nem csak jelentős költségmegtakarítást, de nagyobb biztonságot, az üzemeltetés egyszerűsítését, hatékonyabb helykihasználást, és a leállási idő csökkentését is várják. Az Intel és a Novell évek óta a virtualizációs technológiák fejlesztésének élvonalában állnak, így az általuk kínált megoldások stabil, kiforrott technológiát nyújtanak és egyre népszerűbbek a vállalati felhasználók körében. Ezt bizonyítja a Yankee Group nemrégiben végzett felmérése is, mely szerint a felhasználók 84 %-a nyilatkozta azt, hogy már él a kiszolgáló-virtualizáció adta lehetőségekkel, vagy a következő 12 hónap során élni fog vele.[1] A Novell 2006. november 2-án kötött együttműködési megállapodást a Microsofttal, melynek keretében a két vállalat egyik kiemelt együttműködési területe a virtualizációs technológiák továbbfejlesztése. A Microsoft és a Novell közös kutató-fejlesztő laboratóriumában (Interoperability Lab) 2007. szeptember 12-e óta közösen dolgoznak a technológia továbbfejlesztésén.

A virtualizációs megoldások alkalmazásával megvalósítható, hogy egyetlen fizikai számítógépen számtalan virtuális gép fusson, egymás erőforrásaitól és feladataitól elkülönítve – ezáltal hatékonyabb erőforrás-gazdálkodást és biztonságosabb működést biztosít. Az IDC előrejelzése szerint 2010-re az összes kiszolgálóegység 15 %-át virtualizált kiszolgálók fogják alkotni, ez a teljes kiszolgáló forgalomnak csaknem egyharmadát jelenti.[2] Emellett megnövelt rendelkezésre állást és könnyebb kezelhetőséget biztosít, a funkcionális elemek szétválasztása pedig jelentősen növeli a biztonságot a rosszindulatú kódok vagy vírusok ellen.

Intel-Novell közös fejlesztések

Az Intel és a Novell tavaly jelentette be az iparág első olyan vállalati Linux alapú virtualizációs megoldását, melynek alapja az Intel Virtualization Technology megoldásra optimalizált Xen technológia. A Dual-Core Intel Xeon platformon futó SUSE Linux Enterprise Server 10 alacsony költségszint mellett nagy teljesítményű virtualizációs megoldást kínál az ügyfelek számára, amely a vendég operációs rendszerek módosítása nélkül képes Linux környezetek fogadására.

2007. februárjában pedig a további fejlesztések eredményeképpen bejelentették paravirtuális hálózati és blokkeszköz-illesztőprogramjaik elérhetőségét, amelyek révén az ügyfelek a módosítás nélküli Linux vendég operációs rendszer SUSE Linux Enterprise Server feletti futtatása mellett biztonságosan válthatnak át újabb és energiatakarékosabb kiszolgálóra, régebbi Windows és Linux megoldásaikat virtuális kiszolgálókra konszolidálva. Az Intel már 2005. novembere óta szállít virtualizációs technológiájával ellátott processzorokat kiszolgálók és munkaállomások számára.

Az Intel Core mikroarchitektúra a négymagos teljesítménnyel ötvözve, és a high-end szervereknél alkalmazott Intel virtualizációs technológia együttesen biztosítják a felhasználóknak az ideális platformot virtualizációhoz és szerverkonszolidációhoz.

Az Intel Xeon 7300 bemutatása óta a felhasználók egyesíthetik az Intel Core mikroarchitektúra alapú szerver erőforrásaikat egy dinamikus virtuális szerver infrastruktúrában, függetlenül attól, hogy egy-, két- vagy többprocesszoros megoldásokról van szó. Így megvalósulhat a valódi virtuális gépmigráció, és fejlődhetnek az olyan szolgáltatások, mint a hiba esetén történő átterhelés, a terhelés kiegyensúlyozás, kárhelyreállítás, szerverkarbantartás. A korábban bejelentett Intel VT FlexMigration segíti majd az Intel következő generációs 45 nanométeres Core mikroarchitektúra alapú platformjainak zökkenőmentes csatlakoztatását.

2007. júliusától elérhető a Novell SUSE Linux Enterprise Virtual Machine Driver Pack, amely paravirtuális hálózati, busz- és blokkeszköz-illesztőprogramokból áll, amelyek segítségével a Windows és Linux vendégrendszerek módosítás nélküli, közel eredeti teljesítménnyel futtathatók.

A virtualizáció nyújtotta előnyök kiterjeszthetőek az otthoni tevékenységekre és szórakozásra is. A jövőben az otthoni számítógép-felhasználók képesek lesznek virtuális „partíciók" létrehozására és ezáltal számos felhasználói környezet elkülönítésére, mint például a dedikált böngészők, produktivitás szoftver alkalmazások, személyi videó felvevők, és a virtualizációs technológia lehetőséget teremt a szolgáltatóknak arra, hogy távolból is diagnosztizálják és megoldják a felmerülő problémákat.


[1] Yankee Group 2006 Global Server Virtualization Survey

[2] IDC Special Study, Worldwide Server Virtualization 2006-2010 Forecast, #07C5089. dokumentum,

   2007. január

Kétszámjegyű növekedés, kibővített mobil üzleti portfolió

1.1. 

Az idén különösen nehéz gazdasági körülmények között több mint tíz százalékkal növelte értékesítési árbevételét folyó pénzügyi évének első felében a hazai IT- és megoldásszállító piac vezető vállalata, a Fujitsu Siemens Computers Kft. Ezzel tovább őrzi piaci pozícióját, és felülmúlja az anyavállalat növekedését – mondta sajtótájékoztatón Poros Gábor ügyvezető igazgató.

1.1. 

Az idén különösen nehéz gazdasági körülmények között több mint tíz százalékkal növelte értékesítési árbevételét folyó pénzügyi évének első felében a hazai IT- és megoldásszállító piac vezető vállalata, a Fujitsu Siemens Computers Kft. Ezzel tovább őrzi piaci pozícióját, és felülmúlja az anyavállalat növekedését – mondta sajtótájékoztatón Poros Gábor ügyvezető igazgató.

Hozzátette: „A növekedést elsősorban a vállalat mobil stratégiájának sikere táplálja, valamint egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a központi informatikai infrastruktúrák dinamikus kiszolgálására kifejlesztett konszolidációs és virtualizációs megoldásaink is. A mobil termékek iránti kereslet növekedése és a legújabb innovatív technológiák elfogadható áron történő értékesítésének lehetősége tovább ösztönöz bennünket arra, hogy a termékfejlesztés, az értékesítés és a marketing területén tovább koncentráljunk hordozható eszközeinkre. A stratégia megvalósulásának legutóbbi lépése az Esprimo Mobil üzleti portfolió megalkotása volt."

2.2.Poros Gábor elmondta, hogy a számítógépek átlagos árszintje az előző év azonos időszakához képes 15-20 százalékkal csökkent. Az elmúlt évhez képest csökkenő tendenciát mutat a közszféra beruházási aktivitása, ugyanakkor a megszorító intézkedések is hatással vannak az IT eszközök iránti keresletre. Ezen gazdasági folyamatok hatására kiélezett verseny alakult ki a számítástechnikai eszközök és megoldások szállítói között. A Fujitsu Siemens Computers Kft. ilyen körülmények között tudott növekedést elérni minden szegmensben.

Az otthoni felhasználói piacon csökkent az asztali PC-k iránti kereslet, amit viszont ellensúlyozott a mobil számítógépek iránt megnyilvánuló megnövekedett igény. A kft. a kis- és közepes vállalati szegmensben az elmúlt fél évben olyan dinamikusan fejlődött, hogy növelnie kellett minősített partnereinek számát. A cég nagyvállalati rendszerei, megoldásai és szolgáltatásai iránti fokozott érdeklődés indokolttá tette, hogy a kft. idén áprilisban új üzletágat hozzon létre IT Product Services (ITPS) néven, amellyel belépett az informatikai szolgáltatások piacára. A vállalat kedvező gazdasági eredményei további munkahelyek létrehozását tették lehetővé: csaknem minden területen újabb szakemberek álltak munkába a szolgáltatási színvonal növelése érdekében.

3.3.A Fujitsu Siemens Computers folyamatosan új termékekkel jelenik meg a piacon, és élen jár abban, hogy versenytársait megelőzve integrálja a legújabb technológiákat. Ilyenek például a beépített 3G mobil kommunikációs képességek vagy az úgynevezett TwinLoad funkció, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy rugalmasan dönthessenek arról, hogy XP vagy Vista operációs rendszerrel kezdik el használni a gépüket, majd ha igényük megváltozik a másikra térjenek át.

Az új Esprimo Mobile termékcsalád minden tagja olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek eddig csak magasabb árkategóriájú termékek esetén voltak hozzáférhetőek. Az iparágban elsőként a családhoz tartozó minden noteszgép 3G képességgel, vízálló billentyűzettel, dokkoló állomással és második akkuval van ellátva. Mindegyik kiválóan alkalmas arra, hogy a céges IT hálózathoz csatlakoztatva kiváltsa az asztali munkaállomásokat, miközben a ma elérhető legtágabb mobil felhasználói szabadságot nyújtja. Az Esprimo Mobile portfolió eszközei funkcionalitás és mobil használat szempontjából a Fujitsu Siemens Computers belépő szintű Amilo Pro és felső kategóriás Lifebook termékcsaládjai között helyezkednek el.  Holnaptól az új termékcsalád minden tagja a teljes viszonteladói hálózatban elérhető.

4.4.Poros Gábor elmondta, hogy a folyó pénzügyi év második felében a Fujitsu Siemens Computers növekedési motorját a vállalat négy fő stratégiai pillére: az adatközponti infrastruktúrák, a felhasználói mobilitást biztosító rendszerek, az adatközponti és mobil rendszerekhez szorosan kapcsolódó szolgáltatások, valamint a digitális otthon alkotják. Felhasználói célpiacok tekintetében pedig a kis- és középvállalati szegmensben számít a legdinamikusabb növekedésre.

A piac jelenlegi legszélesebb mobil termékválasztéka

5.5.November 1-től elérhető az ESPRIMO Mobile, a Fujitsu Siemens Computers új professzionális, üzleti notebook portfoliójának minden tagja. Az új termékcsalád megjelenésével olyan magas szintű, innovatív megoldások válnak elérhetővé a kis-és középvállalati felhasználók számára, amelyeket eddig csak magasabb kategóriájú termékek nyújtottak. Ebben a kategóriában az iparágban elsőként a családhoz tartozó minden noteszgép 3G képességgel, vízálló billentyűzettel, dokkoló állomással és második akkuval van ellátva. A hosszú életciklusra méretezett notebookokért háromévi garanciát is vállalt a gyártó.

6.6.Az Esprimo Mobile portfolió megalkotásával a Fujitsu Siemens Computers megteremtette a piac legszélesebb mobil termékválasztékát. Mobil termékei jelenleg három, teljesen különálló termékcsaládot alkot: külön  az otthoni (Amilo), külön a vállalati (Esprimo Mobile, Lifebook) és egy a hangsúlyozottan mobil felhasználók (Lifebook Ultra Portable) igényeit elégíti ki.

Az alapszintű ESPRIMO Mobile az üzleti felhasználók számára nyújt olyan funkciókat, amelyeket eddig csak a high-end termékek vásárlói érhettek el. A vállalati felhasználók számára épített notebookok kiválóan alkalmasak a hálózati asztali PC-k kiváltására. Az ESPRIMO Mobile U, az ESPRIMO Mobile M és az ESPRIMO Mobile D – jól kiegészíti a LIFEBOOK sorozat megoldásait. Tagjai olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek eddig csak magasabb árkategóriájú termékek esetén voltak hozzáférhetőek

7.7.A legújabb Intel processzortechnológiával konfigurált ESPRIMO Mobile V Value Line fejlesztésénél az optimális ár-teljesítmény arány volt az elsődleges szempont. A 15,4 hüvelykes szélesvásznú kijelző és a teljes méretű, ergonomikus billentyűzet az irodában és utazás közben is rendkívül megkönnyíti az ESPRIMO Mobile V noteszgép használatát.

Az ESPRIMO Mobile U9200 fő jellemzője a karcsú és pehelysúlyú (1,8 kg) dizájn. A 12,1 hüvelykes kijelzővel ellátott, ultrahordozható noteszgép tökéletes eszköz a maximális mobilitást fontos szempontként kezelő, sokat utazó üzletembereknek. A 14,1 hüvelykes kijelzőjű, 2,2 kg súlyú M9400 szintén ideális útitárs. A 15,4 hüvelykes kijelzőt tartalmazó, 2,5 kilós ESPRIMO Mobile D9500 kiválóan alkalmas az asztali számítógépek kiváltására. A vezeték nélküli LAN mellett valamennyi modell integrált UMTS/HSDPA technológiát is tartalmaz. Második akkumulátor telepítése esetén az ESPRIMO Mobile professzionális noteszgépek akár 8 órán át üzemképesek külső energiaforrás nélkül.

A Fujitsu Siemens Computers termékcsalád-koncepciójának lényege, hogy a családhoz tartozó noteszgépek ugyanazokat a kiegészítőket (pl. portreplikátort és második akkut) használják.