Zara hotelként születik újjá az egykori Hungária fürdő és Continental szálló

Hotel Continenetal Zara (Látványterv)Hotel Continenetal Zara (Látványterv)Négycsillag superior kategóriájú szállodaként születhet újjá a mostoha sorsú, egykori pesti Hungária fürdő központi épülete és a hozzá csatlakozó Continental szálló torzója, miután a Zara Hotel Kft. tulajdonosa megvásárolta a lepusztult ingatlant a korábbi tulajdonos Beverly Hills Kft.-től.

Hotel Continenetal Zara (Látványterv)Hotel Continenetal Zara (Látványterv)Négycsillag superior kategóriájú szállodaként születhet újjá a mostoha sorsú, egykori pesti Hungária fürdő központi épülete és a hozzá csatlakozó Continental szálló torzója, miután a Zara Hotel Kft. tulajdonosa megvásárolta a lepusztult ingatlant a korábbi tulajdonos Beverly Hills Kft.-től.

 

Az új tulajdonos a 2005 óta műemléki védelem alatt álló szecessziós maradványok helyreállítását és egy hozzá csatlakozó szálloda építését tervezi. A Dohány utca – Klauzál utca – Wesselényi utca – Nyár utca által határolt területen hét szintes, 280 szobás szállodát építenek, melyhez két szinten mélygarázs is készül. A szálloda lobbija az egykori fürdőtérben kap helyet, melyre az előcsarnokban elhelyezett díszmedence emlékeztet majd.

Az egykori Hungária Fürdő -maAz egykori Hungária Fürdő -maAz együttes főbejáratául az egykori fürdőcsarnok kapuzata szolgál majd, a gazdasági bejárat a Nyár utcai, a személyzeti a Klauzál utcai fronton kap helyet. A volt Continental szálló földszintjére kerülő, utca felé is nyitott étterem bejárata a hotel egykori bejáratának helyén, a sarkon lesz. A Klauzál utcai szárny földszintjén konferenciatermet alakítanak ki, a szecessziós szárny első emeletén helyezik el a szálloda reprezentatív bárját. A hatodik emeleten tetőteraszos apartmanokat alakítanak ki, szállodai szobák a szecessziós szárnyban is létesülnek.

Az elvi engedéllyel már rendelkező hotel építése előre láthatólag 2009-ben kezdődik. A szegmensében piacvezető szerepre pályázó szállodaegyüttes Continental Hotel Zara néven, várhatóan 2010-ben fogadhat vendégeket.

Az Euroastra állásfoglalása a pekingi olimpiával és a versenyekkel kapcsolatosan

 

Az idei olimpia várhatóan a dopping, a nem rajtacsipett dopping és az emberi megalázások olimpiája lesz. Ez utóbbit azok a sportolók kénytelenek elviselni, akik a dopping antidopping üzletben a WADA ellenőrzéseit, megalázásait kénytelenek tűrni. Kevesen tudják: a doppigellenes fellépés ugyanannyira jó, ha nem jobb üzlet mint a dopping. (az Orwelli következtetést ezek után Önök is levonhatják.) Nem a kínaiakkal van baj, ők mindent megtesznek az általuk vállalt versenyek lebonyolítása érdekében.

 

Az idei olimpia várhatóan a dopping, a nem rajtacsipett dopping és az emberi megalázások olimpiája lesz. Ez utóbbit azok a sportolók kénytelenek elviselni, akik a dopping antidopping üzletben a WADA ellenőrzéseit, megalázásait kénytelenek tűrni. Kevesen tudják: a doppigellenes fellépés ugyanannyira jó, ha nem jobb üzlet mint a dopping. (az Orwelli következtetést ezek után Önök is levonhatják.) Nem a kínaiakkal van baj, ők mindent megtesznek az általuk vállalt versenyek lebonyolítása érdekében.

Szerkesztőségünk nem kíván résztvenni ebben az eredmény hajhászásban, a gyakorlatilag profivá züllesztett amatőr sport hallelujájában. Éppen ezért az olimpia alatt is következetesen tartja magát a korábban bevált szerkesztési gyakorlathoz:

–         nem ir a profi vagy teljesitményorientált sportok eseményeiről (így  természetesen nem számol be az olimpia versenyeiről sem.)

–         nem ünnepel sportolókat, legyenek azok itthoniak vagy külföldiek

–         nem számol be a dopping ügyekről, és nem hajlandó az ezzel kapcsolatos bosszúval, marakodásokkal, személyes és céges leszámolásokkal foglalkozni.

–         Ugyanakkor a tájékoztatás szabadságának jegyében: az erre vonatkozó információs forrásokról beszámol (internetes web helyek, stb.)

–         Beszámolt a technikai újdonságokról

–          A sporttal kapcsolatos műszaki informatikai fejlesztésekről, gazdasági folyamatokról

–         Természetesen minden kultúrális eseményről, ami az olimpia kapcsán kerül megrendezésre

–         Szerencsétlenségekről, terrocselekményről – amit remélhetően nélkülözni fogunk, de ki tudja.

A modern olimpiai eszme akkor lenne hű önmagához, ha a jelenlegi formájában az olimpiai mozgalmat felszámolná, és az embereket nem tenné orvosi kisérletek alanyaivá. Hogy ez hova vezet megmutatta az egykori NDK sportvezetése. Már most úgy tűnik, szinte minden jelentős ország és szponzorált csapat környékén folynak ezek a folyamatok. Ahogy mondjak: Az doppingolt aki lebukik. Ennél már a dopping legalizálása is jobb lenne, amikor tudjuk biorobotok küzdenek. És akkor dopping eredményeket is kellene hirdetni. A hadseregek számára nagy előrelépést hoznának ezek a kutatások a tökéletes robotkatona kifejlesztésére.

Johannes

főszerkesztő

A pekingi olimpia a vízilabdások szemével: www.vodapolo.hu

www.vodapolo.huwww.vodapolo.hu Exkluzív microsite-t indít a Vodafone a pekingi olimpia idejére, vízipólós bloggal, hírekkel, képekkel. Az olimpia utáni árverésen a férfi válogatott tagjai által dedikált labda és a sportolók ruhái kerülnek kalapács alá.

www.vodapolo.huwww.vodapolo.hu Exkluzív microsite-t indít a Vodafone a pekingi olimpia idejére, vízipólós bloggal, hírekkel, képekkel. Az olimpia utáni árverésen a férfi válogatott tagjai által dedikált labda és a sportolók ruhái kerülnek kalapács alá.

A Vodafone, a Magyar Vízilabda Szövetség támogatója július 25-én elindította a http://www.vodapolo.hu/ honlapot. A naponta háromszor frissülő oldal a férfi és női vízilabda versenyek izgalmairól, kulisszatitkairól tudósít majd csak itt elérhető, exkluzív tartalmakkal. A vízipólós blogban Fábián László olimpiai bajnok öttusázó szemén keresztül bárki megismerheti az olimpiai falu titkait, a sportolók mindennapjait Pekingben.

A honlapon 2 játék is található, az egyikben a pólósok képei rakhatók ki, a másikban mindenki játékossá válhat egy rövid időre. A legjobb játékos egy Adidas ajándékcsomaggal lesz gazdagabb.

Az augusztus 25-én induló árverésen a férfi válogatott által használt és dedikált labda mellett licitálni lehet még Kásás Tamás úszónadrágjára, Madaras Norbert úszósapkájára, Benedek Tibor fürdőköpenyére és Stieber Mercédesz úszódresszére. A Vodafone az árverésből befolyó összeget a Gézengúz Alapítványnak ajánlja, így hozzájárul a mozgáskorlátozott, mentálisan és halmozottan sérült gyermekek vízi terápiájához.

A Vodafone Mobilmarketing Program keretében nemrég elindult Nivea mobilkampány részeként díjmentesen rendelhető meg az olimpiai SMS/MMS értesítő, illetve a Vodafone live! olimpiai hírszolgáltatása. A gyors és széleskörű tájékoztatást az MTI hírügynökség biztosítja. Augusztus 8-tól a Vodafone live!-on elinduló olimpiai kvízjáték során a helyesen válaszolók hetente Nivea csomagokat nyerhetnek.

A Nivea Ötkarikás Hírek július 22-e és augusztus 24-e között bármikor megrendelhető a „NIVEA SPORT" kód elküldésével a 1744-es telefonszámra.

A hírszolgáltatás a Vodafone live!-on itt érhető el: Vodafone live! / Sport / Nivea Ötkarikás hírek

Most először: konyhai berendezések teljes skálája a Samsung kínálatában az idei IFA-n

A Samsung konyhaA Samsung konyha 

Idén először láthatnak az érdeklődők konyhai gépeket is a berlini Nemzetközi szórakoztató-elektronikai kiállításon, az IFA-n, amelyet augusztus 29. és szeptember 3. között rendeznek meg. A Samsung többek között nagy kapacitású mosógépeiről, a flat line mikrohullámú sütőkről, a G szériás és három ajtós hűtőiről rántja le a leplet a „Design for the Living Space" koncepció bemutatásakor.

A Samsung konyhaA Samsung konyha 

Idén először láthatnak az érdeklődők konyhai gépeket is a berlini Nemzetközi szórakoztató-elektronikai kiállításon, az IFA-n, amelyet augusztus 29. és szeptember 3. között rendeznek meg. A Samsung többek között nagy kapacitású mosógépeiről, a flat line mikrohullámú sütőkről, a G szériás és három ajtós hűtőiről rántja le a leplet a „Design for the Living Space" koncepció bemutatásakor.

A Samsung két üzletágának, a Digitális Eszközök és a Digitális Média integrációjával a vállalat szervezeti hatékonyságának növelését érte el. Az együttműködés eddigi eredményeit jól reprezentálják a díjnyertes konyhai termékek, amelyeket a látogatók az IFA-n a Samsung Digitális Média csarnokában tekinthetnek meg.

A Samsung teljes körű konyhai bemutatója a vállalat jövőre vonatkozó elképzeléseit tükrözi. A kiállításon a Samsung leginnovatívabb technológiái és termékei kerülnek bemutatásra a mosogatógéptől egészen a porszívókig.

Samsung „Design for the Living Space" koncepció köré sorakoztatta fel környezetbarát fehéráru termékeit, amelyek a legújabb technológiákat kombinálják a gyönyörű formatervekkel. (A Samsung külső szakértők és laboratóriumok bevonásával tesztelte, illetve bizonyította termékei környezetbarát tulajdonságait.)

Az IFA közönsége találkozhat majd a Samsung hűtőinek széles választékával. Kezdve az új egy ajtós hűtőktől, a mélyhűtőkön át egészen a G-sorozatú, amerikai típusú hűtőkig. Utóbbiak 637 literes kapacitású megnövelt űrtartalommal, de nem megnövelt méretekkel rendelkeznek.

A Samsung bemutatja az új mosógépeit is, amelyek egyedi formatervezésű gyémánt dobot kaptak. Az új kialakítás lényegesen jobban kíméli a ruhát. A gépeket emellett a már ismert AirFresh funkcióval és az energiahatékonyságot szolgáló, kerámia bevonatú fűtőszállal is felszerelték.

A Samsung ECO porszívói a hasonló készülékhez viszonyítva, nagyobb teljesítményre képesek, miközben kevesebb áramot fogyasztanak és alacsonyabb zajszinten működnek.  Számos változatban lesznek kaphatóak Európában, többek között porzsákos és porzsák nélküli verzióban is.

Forradalmian új megoldást kínál a felhasználóknak a Samsung új beépíthető sütője, amelyben energiatakarékos módon akár két különböző ételt is süthetünk egyszerre két teljesen különböző hőfokon és ideig.

A mikrohullámú sütők közt úttörőnek fognak számítani a Samsung rozsdamentes acél '"flat look" készülékei „Duo Grill" funkcióval, mely energiát és pénzt takarít meg.

A széles termék paletta, az innovatív megoldások kizárólag azt a cél szolgálják a jövőben is, hogy a Samsung teljes körű szolgáltatást tudjon nyújtani a felhasználóknak az élet szinte minden területén.

 http://www1.messe-berlin.de/vip8_1/website/MesseBerlin/htdocs/www.ifa-berlin/index_flash/index.jsp

Ötvenezren a Jégkorszakban!

 Az 50 ezredik látogató? Kranz Imre és családjaAz 50 ezredik látogató? Kranz Imre és családja

Az 50 ezredik látogatóját fogadta 2008 július 25-én délelőtt a Magyar Természettudományi Múzeum Jégkorszak című nagyszabású interaktív kiállítása. A családjával érkező Kranz Imrét a Whirlpool felajánlásának köszönhetően egy ARC 1804-es típusú hűtőszekrénnyel lepték meg.

 Az 50 ezredik látogató? Kranz Imre és családjaAz 50 ezredik látogató? Kranz Imre és családja

Az 50 ezredik látogatóját fogadta 2008 július 25-én délelőtt a Magyar Természettudományi Múzeum Jégkorszak című nagyszabású interaktív kiállítása. A családjával érkező Kranz Imrét a Whirlpool felajánlásának köszönhetően egy ARC 1804-es típusú hűtőszekrénnyel lepték meg.

A négyfős budapesti család tagjai igencsak meglepődtek, amikor a pénztárnál megtudták, hogy közülük került ki az 50 ezredik látogató. Elmondásuk szerint jártak már ebben a múzeumban, de már elég régen, és most kifejezetten a jégkorszakról szóló kiállítás vonzotta őket. A szerencsés családot Matskási István főigazgató fogadta és vezette körbe a tárlaton.

A Jégkorszak című kiállításon főként a globális klímaváltozással kapcsolatos tévhiteket kívánják tisztázni és a jégkorszakról szóló ismereteinket bővíteni.

A több mint 200 tárgyat felvonultató kiállítást eddig még be nem mutatott eredeti jégkori emlőscsontvázak (mamut, óriásszarvas, barlangi medve); gerinces maradványok (barlangi oroszlán koponyája, gyapjas orrszarvú koponyája), tudományosan hiteles életnagyságú állatrekonstrukciók (kardfogú tigris, barlangi hiéna, gyapjas orrszarvú, mamutbébi), preparátumok (pézsma tulok, jávorszavas stb) teszik még izgalmasabbá.

Az interaktív tárlat minden korosztálynak szóló felfedező, nyomozó út. A látogató a jelen környezetéből a legutóbbi jégkorszak klimatikus, környezeti változásait nyomon követve ismét a jelenbe jut el, miközben megismeri a változások tendenciáit, különös tekintettel a klímaváltozásokra.

A vendégkönyvben szereplő „kritikák" alapján méltán mondhatjuk, hogy egy nagyon sikeres és közkedvelt kiállítást láthat a nagyközönség. A bemutató november 17-ig látogatható.

Magyar Természettudományi Múzeum

Budapest, Ludovika tér 2-6

http://www.mttm.hu/

http://www.jegkorszakok.hu/

Elkezdődhet a római Santo Stefano Rotondo templom Magyar Kápolnájának rekonstrukciója

Santo Stefano Rotondo -RomaSanto Stefano Rotondo -RomaA római Santo Stefano Rotondo templom Magyar Kápolnájának műemléki rekonstrukciójáról állapodott meg az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a kiemelkedő magyar kulturális örökségi értéket jelentő műemlék tulajdonosa, a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum. Az együttműködésnek köszönhetően hamarosan megkezdődnek a munkálatok. 
 

Santo Stefano Rotondo -RomaSanto Stefano Rotondo -RomaA római Santo Stefano Rotondo templom Magyar Kápolnájának műemléki rekonstrukciójáról állapodott meg az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a kiemelkedő magyar kulturális örökségi értéket jelentő műemlék tulajdonosa, a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum. Az együttműködésnek köszönhetően hamarosan megkezdődnek a munkálatok. 
 
2008-ban a beruházás első ütemének keretében kerül sor az V. századi padlózat feltárására és restaurálására, 2009-ben pedig a falkép-restaurálási és egyéb munkálatok elvégzésével várhatóan a teljes műemléki rekonstrukció befejeződik.
A magyar állam a rekonstrukció megvalósításához mintegy 40 millió forint támogatást biztosít, ebből az első ütem költsége 12 millió forint.
 
A kápolna jelentősége, magyar kulturális örökségi értéke
 
Róma egyik legmagasabb dombján, a Caeliuson álló körtemplom a római magyar jelenlét egyik legértékesebb műemléke. Az V. században Szent István diakónus tiszteletére felszentelt templom a jeruzsálemi Szent Sír templom mintájára centrális alaprajzú. A templom közepén álló oltárt Szent István, Szent Imre és Szent László tiszteletére szentelték föl.
V. Miklós pápa (1447-1455), aki az Avignoni Fogságból hazatérve, Róma első tudatos újjáépítőjének számít, elrendelte a templom restaurálását, és a Santo Stefano liturgikus szolgálatát a magyar alapítású pálos rendre bízta. Ez időből származik a belső bejárat, maga a reneszánsz főoltár, és a fölszentelését megörökítő kőtábla is, amelyen olvasható: a pápa a Santo Stefano Rotondót a magyar pálos rendnek adományozza.
XIII. Gergely pápa, az erdélyi magyar jezsuita, Szántó Arator István pápai gyóntató kérését elfogadva, 1579. március 1-jén kelt bullájával megalapította a Collegium Hungaricumot, s egyúttal átadta az újonnan alapított intézménynek az eddig a pálosok gondozásában lévő templomot és monostort.
Tekintettel a pálosok heves tiltakozására és az új kollégium beindítási nehézségeire, XIII. Gergely pápa 1580. április 12-én újabb bullát bocsátott ki, melyben elrendelte az új magyar kollégium egyesítését az 1552-ben létesített német kollégiummal és összes javait az egyesített Collegium Germanicum et Hungaricumra bízta.
A templom ma is a Collegium Germanicum et Hungaricum tulajdona, de magyar jellege az 1580. évi egyesítés után sem szűnt meg, a XX. század közepén Mindszenty József bíboros hercegprímás címtemploma volt (1963-1975).

Németh Krisztina: Egy hely Budapest mellett – vadakkal (Budakeszi Vadaspark)

 Budapeszi Vadaspark -bejárat élő szamárralBudapeszi Vadaspark -bejárat élő szamárral

Budapest mellett van egy hely, ahova igazán rövid időn belül eljuthatunk, és csodálatos élményt nyújt. Ha képesek vagyunk az autót otthon hagyni, mintegy 1500 méter séta után oda is érhetünk. Ez a séta egy kicsit lakott területen, és egy kicsit az erdő közepén vezet. A cél pedig nem más, mint a Budakeszi Vadaspark.

 Budapeszi Vadaspark -bejárat élő szamárralBudapeszi Vadaspark -bejárat élő szamárral

Budapest mellett van egy hely, ahova igazán rövid időn belül eljuthatunk, és csodálatos élményt nyújt. Ha képesek vagyunk az autót otthon hagyni, mintegy 1500 méter séta után oda is érhetünk. Ez a séta egy kicsit lakott területen, és egy kicsit az erdő közepén vezet. A cél pedig nem más, mint a Budakeszi Vadaspark.

A Vadasparkot 1979-ben nyitották meg, célja, hogy hazánkban, és Európában őshonos vadfajokat bemutassa. A Vadaspark környéke alkalmas kirándulásra, pihenésre, kialakított tűzgyújtóhelyek, hatalmas játszóterek övezik. Az állatokat erdei élőhelyükön mutatja be a park,  mely gyönyörű környezetben várja látogatóit. A legmagasabb pontja a területnek helyet ad egy kilátónak, melyről csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre.

 

1. Úton1. Úton 2. Ő is csak vendég..2. Ő is csak vendég.. 3.3.
4.4. 5.5. 6.6.
7.7. 8.8. 9.9.
10.10. 11.11. 12.12.
13.13. 14.14. 15.15.
16.16. 17.17. 18.18.

Lehetőségünk van -előzetes egyeztetés után -szervezett vezetést kérni, a Bagolyvár Játszóházban programokon,  a Bagolyvár Kalandparkban pedig különböző túrákon részt venni. A park rendez táborokat, időszakos programokat is, ezekről a honlapon található elérhetőségeken kaphatunk bővebb tájékoztatást.

A Budakeszi Vadaspark megközelíthető autóval,  a Moszkva térről a 22-es busszal kis-, kisvasúttal pedig kicsit több sétával.

Németh Krisztina

http://www.vadaspark-budakeszi.hu/

Révay András: Másodszor az Azeri-klubban

 

 Johann Sebastian Bach d-dúr Sarabandját Ács Ferenc csellóművész játszotta a kiállítás hivatalos megnyitása előtti percekben, míg a meghívott vendégek befejezték első körsétájukat Kulifay Tamás festményei előtt.

 

 Johann Sebastian Bach d-dúr Sarabandját Ács Ferenc csellóművész játszotta a kiállítás hivatalos megnyitása előtti percekben, míg a meghívott vendégek befejezték első körsétájukat Kulifay Tamás festményei előtt.

 Amikor – alig több, mint egy hónappal ezelőtt – dr. Hasan Hasanov, az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete bejelentette, hogy a továbbiakban rendszeresen kívánnak művészeti rendezvényeket tartani az „Azeri-klub" vendégei számára, kevesen gondolták volna, hogy a második alkalomra már ilyen gyorsan sor is kerül. A nagykövet távollétében dr. Nigar Afandiyeva első titkár nyitotta meg Kulifay Tamás műveinek kiállítását, a Szalóky Galéria rendezésében. Elmondta, hogy már évek óta nagyon jó a kapcsolat a követség és a galéria között, együttműködtek az előző kiállítás rendezésekor is. Kulifay Tamást is jól ismerik a követségen, különleges, nagy tehetségű művésznek tartják. Ezért vállalkoztak arra, hogy helyet adjanak önálló kiállítása számára.

 Az ilyenkor általában szokásos – többnyire művészettörténészek vagy kritikusok által tartott – bemutatás, méltatás most elmaradt, a közönség legnagyobb része nem is nagyon bánta. Így több idejük maradt a képek tanulmányozására. Sikerült viszont néhány szót váltani a művésszel, aki magát expresszionista, kolorista festőnek nevezi. Elmondta: a színek nyelvének szabadságával egészíti ki a szavakkal folytatott, hétköznapi kommunikációt. Egy átlagosan művelt ember általában húszezer szót használ a mindennapi társalgás során, ugyanakkor viszont legalább egymillió színárnyalatot képes megkülönböztetni! A két szám aránya, viszonya már önmagában is beszédes adat.

 A kiállítás címe: A vágy. Kicsit bővebben, a jó dolgok iránti vágy. A férfi legyen férfi, a nő legyen nő! Ennek kibontakoztatása, elmesélése lényeges. Bizonyára sokan ismerik Karinthy híres mondását: „Ülök a szobámban és dolgozom. Ember vagyok. Belép a szobámba egy nő; férfi lettem – és annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki belépett a szobámba." Kulfay Tamás ezzel az elgondolással maradéktalanul egyetért és alkotásaiban valami hasonlónak a kibontakoztatására, megfogalmazására törekszik, a saját nyelvén, a színek, a piktúra nyelvén. Nem is nagyon nehéz megérteni, amit elmond.

 Elég csak megállni az „Eszterek harca" címet viselő képe előtt. Nagyon sok szenvedésnek az a titka, az áll a hátterében, hogy az emberek nem merik önmagukat vállalni. Ez a kép például valós személyekhez kötődik, akiknek a sorsa akár még példája is lehetne ennek a kijelentésnek. Persze nem kell minden kép mögött filozófiai tartalmat keresni, erőltetve magyarázatokat gyártani hozzá. Elegendő, ha engedjük hatni magunkra a látványt, mert a színek valóban önmagukért beszélnek, bátran mondhatjuk: helyettünk is beszélnek. Vonzzák magukhoz a tekintetet, nem lehet néhány perc alatt körüljárni a termet, majd unottan távozni.

A rendezvény közben a Spanyolnátha Művészeti folyóirat két szerkesztője, Berka Attila  és Székelyhidi Zsolt műsorával folytatódott. Saját verseiket olvasták fel, melyek – állításuk szerint – a képek hatására születtek, bár a hallgatóság nehezen találta meg az összefüggést a látott és az elhangzott között. „Két lábon áll a vágy – az élet első kútba fulladása" – hallhattuk, és ezzel még talán lehetett volna valamit kezdeni, de a „Ha fagylaltot kívánok, sört iszom." Jellegű mondatok még üggyel – bajjal sem voltak kapcsolatba hozhatók a harsány színeket felvonultató alkotásokkal. Ezért aztán, amint a felolvasásnak vége szakadt, a legtöbben inkább a Firkász kávéház által kínált borokkal töltött poharakhoz nyúltak és újabb sétát tettek a képek előtt.

A kiállítás augusztus 30-ig tekinthető meg a nagykövetség épületében (Budapest, VI. Eötvös u. 14.) és a képek megvásárolhatók a Szalóky Galériában.

http://www.szalokyagallery.axioart.com/

Bor és reneszánsz a Mezőgazdasági Múzeumban

 

A „Reneszánsz bor, reneszánsz élet, Tokaj reneszánsza" c. kiállítás a Reneszánsz Év – 2008 alkalmából, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Reneszánsz Programiroda támogatásával jött létre a Mezőgazdasági Múzeumban, s novemberig látogatható.

 

A „Reneszánsz bor, reneszánsz élet, Tokaj reneszánsza" c. kiállítás a Reneszánsz Év – 2008 alkalmából, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Reneszánsz Programiroda támogatásával jött létre a Mezőgazdasági Múzeumban, s novemberig látogatható.

A magyarországi borászatban is jelentős korszaknak tekinthető a reneszánsz időszaka. Az ókori szerzők borászati megállapításainak újra felfedezése, az ókori borkészítmények – ürmös és füves borok, édes csemegebor készítmények, az édesítő fűszernek is használt raguzai-dubrovniki malozsa, (töppedt szőlő) – közismertté válása jellemzi a korszakot.  Nem véletlen, hogy az aszúborok készítése ebben az időben kezdődött.

Mátyás király, a magyar reneszánsz uralkodó támogatta a török hódoltság alatt kipusztult szerémségi borok pótlásaként a Tokaj lankáin meghonosodott szőlőből készült édes-nemes ital, a tokaji aszu előállítását. Ez adta az apropót a múzeum időszakos kiállításához.

tokaj szőlejeA májusban nyílt ideiglenes kiállítás bepillantást enged a reneszánsz bor világába, az aszú bor készítésének történetébe,  megismerhetjük a Tokaj-hegyaljai pincészetek működését, jelenét és jövőjét.  A közel 500 m2-es tárlatot Tátrai Zsolt borász, fotóművész alkotásai színesítik, a fénykép kiállítás a Tokaj-hegyaljai borkészítés életéből mutat be képkockákat.

Az  időszaki tárlat két júliusi hétvégéjére programcsomagokkal készült a Mezőgazdasági Múzeum.

A program ifjúságnak szánt részében volt;  pecsétnyomás Mátyás király aranypecsétjével, reneszánsz fejdísz készítése, bokrétakötés, bábkészítés és mesejáték is.  A felnőttek tárlatvezetéseken és a Kinizsi Vinotéka tokaji borvásárral egybekötött borkóstolóin vehettek részt.

A látogatók a Mezőgazdasági Múzeum időszakos kiállításának megtekintése mellett gazdag anyagot találnak az állandó kiállítások termeiben.

A múzeum „A magyar bor Európában" c. állandó kiállításának tárlatvezetője Dr. Beck Tibor muzeológus, borász, aki

az Euroastra rendelkezésére bocsátotta idevágó tanulmányát, ezt közöljük az alábbiakban.

Beck Tibor:

A magyar szőlő és bor Európában

(A Magyar Mezőgazdasági Múzeum szőlészeti-borászati kiállításai)

Az első állandó szőlészeti-borászati kiállítás Magyarországon

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum borászati kiállításainak történeti előzményét, az Országos Magyar Gazdasági Egylet kezdeményezésére a Köztelek épületében létrehozott Gazdasági Múzeum 1871-ben megnyitott borászati kiállítása jelentette. A Múzeum tárgygyűjteményét Girokuti P. Ferenc igazgató irányításával, a Földművelés-,

Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint más közintézmények és magángyűjtők – többek között Zichy Ferenc és Andrássy Gyula – felajánlásaival alapozták meg.

A Gazdasági Múzeum volt az első olyan állami intézmény Magyarországon, amelynek állandó szőlészeti, valamint borászati kiállítása volt. A múzeumot húsz év működés után anyagi okok miatt felszámolták, gyűjteményeit a minisztérium a gazdasági szakoktatási intézmények között szétosztotta.  A szőlészeti-borászati gyűjtemény legnagyobb része a magyaróvári gazdasági akadémiának jutott. Az önálló Mezőgazdasági Múzeum gondolata azonban nem merült feledésbe. A következő alkalom ennek megalapozására az 1896. évi ezeréves kiállítás megrendezése volt.

Szőlészet és borászat a millenniumi kiállításon

A Magyarország ezeréves történetét bemutató 1896. évi kiállítás két részre a történeti és a jelenkori részre oszlott.

A magyar szőlő- és borgazdaság a jelenkori részben, a szőlészeti pavilonban – 240 négyzetméteren – kapott helyet. A szőlészeti kiállítást – akárcsak a többi mezőgazdasági tematikájú kiállítást – a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium kiállítási irodája szervezte meg.  Központi témája – az ágazat bemutatása mellett – a szőlőültetvények döntő hányadát elpusztító filoxéravész utáni rekonstrukció volt. „A fődolog azonban abban áll, hogy a szőlősgazdák kellő szakértelemmel fogjanak a felújításhoz, mert a szőlőoltványok készítése, kiültetése és művelése, továbbá az újabb időben fellépett szőlőbetegségek (peronospora stb.) ellen való védekezés sokkal több gondot és szakértelmet igényel, mint amennyivel a régi szőlőművelés történt. A szőlészeti kiállítás célja az, hogy ebben a kérdésben a szőlőbirtokosoknak – lehetőleg minden irányban – tájékozódást nyújtson." – szögezte le Engelbrecht Károly a kiállítás katalógusának szőlészeti részéhez írott bevezetőjében.

        

A kiállítás több részből állott. A Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt álló intézmények mindegyike önálló tárlattal szerepelt. Az érdiószegi és a nagyenyedi vincellériskolák szőlészeti-borászati eszközeik gyűjteményét, a ménesi vincellériskola az oltványkészítés lehetőségeit, a tarcali vincellériskola az oktatáshoz felhasznált taneszközeit, a pozsonyi kertészeti és szőlészeti szakiskola saját termelésű borait mutatta be.

Az aradi Országos Szőlőojtványtelep Rt. tervrajzokkal, és a gazdaságot terepasztalon ábrázoló makettekkel, az állami Miklós szőlőtelep fotósorozattal szerepelt.  A budapesti felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam kilencvenkilenc amerikai szőlőfajtának ill. azok keresztezéseinek levélkópiáit mutatta be. A növény és növénykórtani kiállítási részben 144 szőlőfajta magjai voltak láthatóak. Emellett a kiállításnak ez a része mutatta be a rovarok, az időjárás és a penészgombák által okozott szőlőbetegségeket, a szőlő virág- és levélmintáit, a különféle permetezőszereket, a hibridizációt és a szőlő részeinek metszeteit. Ezen túl itt volt látható a korszak legveszedelmesebb szőlőpusztítójának, a filoxérának összes változata mikroszkopikus preparátumokban.

Külön egységet képezett az a kiállítás, amely a történelmi Magyarország összes szőlő- és bortermelő vidékének talajmintáit mutatta be. A kiállítást egy könyvtár egészítette ki, a magyar nyelven 1896-ig megjelent szőlészeti- borászati szakkönyveket bemutatva.

        

A kiállításon összesen harminchat magánkiállító jelent meg. Enteriőrjeikben a megszokott szőlészeti-borászati eszközök (metszőollók, prések, sterilizáló készülékek) mellett, az új találmányok (pl. szőlőmalom, peronoszpóra-fecskendő, szőlőültető ásó, gyomirtó eszközök) is láthatóak voltak. Több magánpincészet térképekkel, terepasztalokkal, makettekkel mutatkozott be.  A millenniumi kiállítás általánosan nagy sikert aratott. Ebből a sikerből a magyar szőlő- és borgazdaságot bemutató kiállítók alaposan kivették a részüket.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum első állandó szőlészeti és borászati kiállítása

A millenniumi kiállítás elsöprő sikere döntő mértékben járult hozzá a Magyar Mezőgazdasági Múzeum létrehozásához. Az új intézmény – ekkor még Gazdasági Múzeum néven – 1897 augusztusában nyílt meg, az ezeréves kiállítás történelmi része számára felépített Vajdahunyadvárban.  A millenniumi kiállításra alapozott szőlészeti-borászati kiállítás – melyet Darányi Ignácz felkérésére Mayer Henriknek a pozsonyi vincellériskola igazgatójának irányításával készítettek – a reneszánsz épületben, a könyvtár közelében kapott helyet.

A tárlaton szőlészeti eszközök (kaszák, ollók, kések, fűrészek, prések modelljei) és permetező gépek mellett, statisztikák, grafikonok, tervrajzok valamint a szőlő ellenségei (emlősök, madarak stb.) voltak megtekinthetők.

A kiállítás lépcsőházi részében egy szőlőoltvány gyűjteményt és a különböző szőlőfajok leveleinek gyűjteményét állították ki.  A kiállítást 1899-re tovább bővítették, többek között egy alanyvessző-gyűjteménnyel, a történelmi Magyarország szőlő- és bortermelését bemutató térképekkel, grafikonokkal, szőlőtelepek makettjeivel, fotóival és tervrajzaival, valamint a szőlő védelmének bemutatásával.

A Múzeum sorsa azonban nem rendeződött. A megnyitás előtti szakértői vélemények a millenniumi kiállításra felépített épület élettartamát tíz évre jósolták. Számításaik azonban hibásak voltak, s az alapozás megingása miatt a Múzeumot 1899-ben ideiglenesen a Kerepesi (ma Rákóczi) útra kellett költöztetni. Az itt újra megnyitott szőlészeti-borászati kiállítás a gyümölcstermesztéssel egy helységben „Gyümölcsészet és szőlészet" – címmel volt megtekinthető. A kiállításban a korabeli katalógus szerint a szőlészet-borászat bemutatása mellett, különböző kerti magvak, eredeti nagyságú kerti vetemények és gyümölcs utánzatok, aszalt és befőtt gyümölcsök, zöldség-aszalványok, valamint a kerti termékek feldolgozására használt eszközök is szerepeltek. A falakat szőlőt, gyümölcsöket és kerti veteményeket ábrázoló színes képek díszítették.

         A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1904-ben költözött vissza az immár újjá épített Vajdahunyadvárba.

A szőlészeti-borászati kiállítás a reneszánsz épület földszintjén a kertészetet és a mezőgazdasági kísérletügyet bemutató kiállítások között kapott helyet. „Itt Neográdi festőművész által festett különböző hazai szőlőfajták fürtjei kötik le figyelmünket, azután különböző szőlőtalajok, szőlőojtási módok, a szőlőtermelésnél használatos eszközök, szőlőzúzók és prések modelljei, térképek, grafikonok, festmények stb. találhatóak" – olvashatjuk a Múzeum korabeli ismertetőjében.

         Az első világháború előestéjre további bővülés következett be a gyűjteményben, ezért azt huszonkilenc tematikus csoportra osztották és így használták fel a kiállításban. A tárgycsoportok a következők voltak:

„Szőlőtalaj gyűjtemény, különféle talajmegmunkáló eszközök, talajelemzések, műtrágya-félék, szőlőkaró gyűjtemény, amerikai szőlő-alanyfajták, különböző módon készült szőlőoltványok, szőlőmetszési minták, a szőlőnövény különböző részei, venyige-ollók, oltókések és oltógépek, oltványok előhajtatására modell, permetező anyagok, permetező gépek, szénkéneg fecskendők, a csemegeszőlő csomagolási módja, hazai nevezetesebb szőlőfajtákról (aquarell) színnyomat képek, az állami szőlőtelepek térképei, grafikonok Magyarország szőlészetének és borászatának ügykörébe tartozó statisztikai adatokról, szüretelő edények, présház-modellek, erjesztő akonák, szőlősajtó modellek, erjesztő kádak, a bor és pinczekezeléshez szükséges anyagok, eszközök, pinczeszellőztetési módszerek, pinczetervek, palaczk és pohárgyűjtemény, borelemzésekről kimutatások, Magyarország bortermeléséről statisztikai kimutatások, Magyarország szőlőterületeiről térképek".

Nem a szőlészeti-borászati kiállítás keretében mutatták be, de tematikájában a tárlathoz is kapcsolódott a kísérletügyi intézményeket bemutató terem két enteriőrje, amelyek a Magyar Királyi Rovartani Állomás és a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Állomás és Ampelológiai Intézet tevékenységét ismertették meg a látogatókkal.

         A XVI. Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszust 1934-ben Budapesten tartották. Emiatt a Múzeum gyűjteményeit és kiállításait 1933 -1934-ben átszervezték és megújították. Ekkor a borászati kiállítás a felsőfokú mezőgazdasági szakoktatást ill. a kertészetet bemutató terem közé került.  Az újjászervezett tárlat minden eddiginél részletesebben mutatta be a magyar szőlő- és borkultúrát. Egy nagyméretű (1: 500 000 léptékű) térképen minden száz holdnál nagyobb szőlőterületet feltüntettek. Ugyanezen a térképen ábrázolták a szőlészeti-borászati közigazgatás, a hegyközségek és a szakoktatás központjainak, valamint az állami közpincéknek az elhelyezkedését is.  A szőlő, mint növény, mű-tőkéken volt megismerhető. A bemutatott szőlőművelő és borgazdasági eszközök (oltógépek, metszőollók kapák, permetezők, porozók, szűrők, palackozók stb.) mellett makettek ábrázolták a ráckevei királyi uradalom pincészetét, valamint egy erjesztő- és egy présházat. A falakon lévő tablók a szőlészeti-borászati termékek kivitelét, a szőlő- és borgazdaság nemzetgazdasági és szociális jelentőségét mutatták be. Egyedülálló fotósorozat készült a Magyar Királyi Állami Pincegazdaságról. Külön gyűjteményben voltak láthatóak a bortároló edények, ill. a borospalackok és poharak. A tárlat alkotói nagy hangsúlyt fektettek a szőlő ellenségeinek – különösen az új kártevőknek: filoxéra, peronoszpóra, lisztharmat – bemutatására. Újdonságnak számítottak a magyar borok kémiai összetételét, gasztronómiai és tápanyagértékét bemutató táblázatok. A kiállítás esztétikai értékét a szőlőről, ill. a szőlőművelés és borkészítés munkafolyamatairól készült festmények emelték.

         A második világháborúban a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot több bombatalálat is érte, ennek következtében a – több más kiállítás mellett – a szőlészeti-borászati kiállítás is teljesen megsemmisült.

A háború okozta rendkívül súlyos károk és az újjáépítés elhúzódása miatt a magyar szőlő- és borgazdaságot bemutató új állandó kiállítás – „Híres magyar bor" címmel – csak 1958-ban (!) nyílhatott meg.  A tárlat a gótikus épületszárny ­- kiállítási célra még soha nem használt 410 négyzetméteres – pincéjében kapott helyet.

A rendezők célja: „ (…) a magyar bor hírnevének múzeumi megjelenítése, a magyar borászat korszerű továbbfejlesztése s a borfogyasztási szokások és hagyományok alapján a helyes magyar borkultusz megteremtése." – volt.[1] Mindemellett kiállításban nagy súlyt fektettek a középiskolások ismeretanyagának bővítésére, ill. a középiskolai tanagyaghoz való kapcsolódásra. Mindezt a szőlőfajta gyűjtemény, a talajtípusok, a szőlő kártevőinek és a termesztéstechnológiájának bemutatása mellett, az erjedés és a borok kezelésének részletes bemutatásával kívánták biztosítani. A kiállítás rendezőjét S. Szabó Ferenc főigazgatót, Donahidy Miklós, Mercz Árpád, Vincze István, Koroknay István Pálinkás Gyula és Németh László szakértők segítették. A grafikai munkákat Matejka Antal és Hegyesi Imre tervezőgrafikusok végezték.

Miután a régi kiállítás teljesen megsemmisült, nagyszabású anyaggyűjtésre volt szükség, melyet elsősorban Sopronban, Egerben, Pécs környékén és Tokajban végeztek. A Budafoki Borforgalmi Vállalat és a Moninpex külkereskedelmi vállalat nagyobb mennyiségű muzeális borászati eszközt bocsátott a Múzeum rendelkezésére.

A tárgyak restaurálásában iparművészek is közreműködtek. A kiállítás – a hagyományos borgazdaság ismertetésén túl – a nagyüzemi gazdálkodást is igyekezett bemutatni. (Egy 18 darabból álló színes fotósorozat mutatta be, pl. a nagyüzemi termesztésben legjobban bevált szőlőfajtákat.) A kiállítást eredetileg 1956 őszén akarták megnyitni, de a forradalom kitörése elodázta a megnyitót. (Ezen kívül a munkálatok megkezdése után derült ki, hogy az addig nem használt nagyméretű pincében jelentős építészeti átalakításokat kell végezni.) Az új állandó borászati kiállítást végül 1958. szeptember elsején – a Budapesten megrendezett Nemzetközi Borverseny és a Mathiász János szőlőnemesítő születésének 120. évfordulójára rendezett időszaki tárlattal egyidőben – nyitották meg a nagyközönség előtt.  A hármas megnyitó ünnepség alkalmával adták át először a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által alapított Mathiász János emlékérmet több neves hazai és külföldi szőlész-borász szakembernek.

         A több mint ötszáz eredeti szőlészeti borászati tárgyat bemutató kiállításhoz vezető lépcső két oldalát – a falban elhelyezkedő két-két boltíves bemélyedésben, un. pincetokban – a magyar szőlő- és borkultúrát reprezentáló XVI-XVIII. századi népművészeti tárgyak díszítették. A lejárat felett gyönyörű kovácsoltvas szőlőmintás cégér volt látható. A tárlat elején, a Magyarországon talált geológiai szőlészeti vonatkozású leleteket láthatjuk, melyek közül a legrégibb a Kisegeden felszínre került 25-30 millió éves szőlőlevél lenyomat (Vitis Hungarica nova sp. Andreánszky), melynek méretei megegyeznek a bortermő szőlő ősfajának adottságaival. Ez a lelet azt bizonyítja, hogy a szőlő Magyarország területén őshonos növény volt. Ezután a pannóniai római kori szőlő- és borkultúrával ismerkedhettek meg a látogatók. A Dunántúlon előkerült római hordódongák, amforák és boros edények, valamint a pannóniai bortermelők által is használt guzsos-sajtó modellje az ókori szőlő- és borkultúra magas színvonaláról tettnek tanúbizonyságot. Nem kevésbé voltak érdekesek a XIII. századi, a tatárjárás után betelepített vallon szőlőművesek által elterjesztett metszőkések sem. A XV. századi magyar borkultúra egyik érdekességét – a gyógyborkészítést – mutatták be Hunyadi Mátyás híres Füves Codexének lapjainak másolatai, melyeket saját kezűleg lapozhattak a látogatók. A codex készítői részletesen leírták a különféle borok élettani hatásait, valamint az ürmösborok és a gyógyborok készítésének receptjeit. Külön érdekesség, hogy minden leírást miniatűr kísér, amely a szőlészet és a borászat korabeli eszközeit mutatta be. A pinceágon továbbhaladva Fadrusz János szobrászművész hordófenék faragványában gyönyörködhettek a Múzeum látogatói.

         A kiállítást létrehozó szakemberek célja a magyar szőlő- és borkultúra történeti emlékeinek bemutatása mellett a magyar szőlő- és borgazdaság legújabb (nagyüzemi) eredményeinek ismertetése is volt. A tárlat ily módon – egymás mellé állítva a múltat és a jelent – a szőlő- és bortermelés múltjának és jelenének, valamit a jövő perspektívájának hármas egységét valósította meg. A szőlő feldolgozásának munkafolyamatainak (szüretelés, préselés, erjesztés, derítés, szűrés, ászkolás és a palackozás) bemutatása mellett az azokhoz használt gépekkel, eszközökkel is megismerkedhettek a látogatók. (A kiállítás külön gyűjteményben mutatta be a préselés fejlődését a gúzsos présektől a hidraulikus sajtókig.) A Szőlészeti Kutatóintézet munkájának bemutatásával a tárlat tárgyi és képi információgazdagsága mellett a szakemberek számára is tartogatott új mondanivalót. A nagyüzemi szőlőtermesztés és borkészítés bemutatásával párhuzamosan a hagyományos borkultúra is megismerhető volt egy kisparaszti pincebelső megtekintésén keresztül.

         A jobboldali pinceág a bor értékesítését mutatta be a borospincétől a borfogyasztók asztaláig. A palackozás régi és új módszereinek bemutatása mellett, a magyar borexport világtérképe tanúskodott a hazai borok külföldi piacairól. Ezután a magyar borvidékekkel és azok legjellegzetesebb boraival ismerkedhettek meg a látogatók. Végül külön részben tekinthették meg a magyar szőlő- és borgazdaság zászlóshajóját: Tokajt.

         A mély szakmai megalapozottsággal létrehozott kiállításnak nagy sikere volt. Közel harminc évig állt a magyar szőlő- és borkultúra népszerűsítésének szolgálatában. Az 1980-as évek közepére azonban nagymértékű átalakulások következtek be a magyar szőlő- és borgazdaságban, ezért a tárlat részben elavult, részben, pedig fizikai mivoltában szorult felújításra. A Múzeum új állandó tárlata 1987-re készült el. Forgatókönyvét Balázs György, Laposa József és Preininger Adolfné készítették, szaktanácsadóként dr. Ásvány Ákos, lektorként dr. Kozma Pál és dr. Andrásfalvy Bertalan működtek közre. A kiállítás rendezését Bánkuti Albin irányította. Az új kiállítás létrehozóinak célja, a magyar szőlő- és borgazdaság, valamint a magyar szőlő- és borkultúra történeti fejlődésének bemutatásán túl a termesztéstechnológia egyes korszakokban való fő változásainak és a jövő fő trendjeinek bemutatása volt.

Az új kiállítás fő rendezőelve a kronologikusság volt. 

A kiállítás részei: I. A szőlő őstörténete., II. A római szőlőművelés Pannóniában., III. A honfoglalástól a török hódoltság koráig., IV. A három részre szakadt Magyarország., V. A Rákóczi szabadságharctól a filoxéravészig.,

VI. A filoxéravésztől az első világháború végéig., VII. A két világháború között. VIII.,  A felszabadulástól napjainkig. –  szigorú időrendi sorrendet tartva mutatták be az ágazat fejlődését. A kiállítás tematikus részei: présház és kisparaszti pincebelső, kádárszerszámok és kádármunkák, présgyűjtemény a kronologikus résztől jól elkülönítve helyezkedtek el. Az új kiállítás létrehozása természetesen a tárlatnak otthont adó hangulatos, boltíves pince és a kiállított régi, ill. újonnan beszerzett tárgyak teljes körű felújításával és restaurálásával is együtt járt.[2]

A Múzeum jelenlegi állandó szőlészeti-borászati kiállítása

A Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak napjainkban megtekinthető legújabb állandó borászati kiállításának címe:

A magyar szőlő és bor Európában – létrehozóinak (forgatókönyv, rendezés: dr. Csoma Zsigmond, kivitelezés

Szelle Tibor, grafika Górász Zsuzsa) azt az igényét jelzi, hogy a magyar szőlészet és borászat történetét –

a megelőző kiállítások hagyományainak figyelembe vétele mellett – Magyarország európai kapcsolataiban elhelyezve mutassa be. Ez a törekvés nem véletlen, a tárlat ugyanis az Európai Unióhoz való csatlakozás előestéjén, 2003 őszén nyílt meg. A kiállítás a magyarság nemzeti arculatához szorosan kötődő magyar bornak és a hozzá kapcsolódó kultúrának széles körű bemutatására törekszik, a borkészítés tudományán túl, az agrártörténet, a néprajz, és a vallástörténet segítségével.

         A kiállításnak otthont adó hangulatos, boltíves pince lépcsőfeljárójával szemben a Kárpát-medence területén előkerült, a honfoglalás korát megelőző régészeti leletek, egy ókori, pannóniai borozó rekonstrukciója ill. borkóstolást és a kulturált borivást bemutató tárlók találhatóak. A pince jobb oldali ágában kezdődik, majd a bal oldali ágon folytatódik a magyar szőlészet és borászat történetét bemutató tárlók és enteriőrök sorozata.

A kiállítás kronologikusan mutatja be a hagyományos magyar szőlő- és borgazdaság történetét az államalapítástól napjainkig, különös hangsúlyt fektetve a magyar szőlő- és borkultúrát máig meghatározó négy fő tényezőre: a keleti gyökerekre, a pannóniai római kultúrára, valamint a nyugati és a délszláv és telepesek által meghonosított, majd a magyar kultúrába integrálódott hagyományokra. A két pinceágon végigsétálva megismerkedhetünk a magyarországi szőlő- és borkultúra Szent István kori megszületésével, valamint a gazdaságban és a kultúrában a középkor folyamán betöltött rendkívüli jelentőségével. Szembesülhetünk az oszmán hódítás pusztításával és az általa okozott változásokkal, a török kiűzése utáni újrakezdéssel és a XVII-XVIII. században betelepülő nemzetiségeknek az újrakezdésben betöltött rendkívül fontos szerepével. Végigkövethetjük a magyar szőlő- és borgazdaság XIX. századi kapitalizálódását és egy új – a töröknél is veszélyesebb – „hódítónak", a filoxérának óriási pusztítását majd legyőzését. Számba vehetjük a két világháború, a trianoni békediktátum a gazdasági válságok és a kommunista diktatúra súlyos következményeit, melyek az 1990-es évek elejére versenyképtelenné tették a magyar szőlő- és borgazdaságot Európában. Végül láthatjuk azokat a bíztató változásokat, melyek az elmúlt tizenöt év, ellentmondásos, válságokkal terhelt időszakának ellenére is a magyar szőlő- és borkultúra jövőjét jelentik.

Mindezt írásos emlékek és fotók zavarba ejtő sokasága mutatja be, jól kiegészítve a minden eddiginél gazdagabb tárgyi gyűjteményt (750 db), amely a szőlőművelés munkaeszközei (kapák, metszőkések, metszőollók, oltványkészítő berendezések) és a borászathoz szükséges kádáripari termékek (tőtikék, puttonyok, kármentők, favedrek) mellett, unikális préseket és a magyar borászati ipar jellegzetes termékeit (a szüretelés, a préselés, az erjesztés a fejtés és a palackozás eszközeit) is tartalmazza. Külön figyelmet érdemel a rendkívül hangulatos balatonfelvidéki kisparaszti pincebelsőt és egy jól felszerelt uradalmi pincészetet, valamint a világörökség részét  a magyar szőlő- és borkultúra zászlóshajóját, Tokaj-hegyalját bemutató kiállításrész. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum „ A magyar szőlő- és bor Európában" című kiállítása méltó folytatása az intézmény magyar szőlő- és borkultúrát bemutató tárlatainak, melyben a hagyomány ápolása szervesen illeszkedik a jövő lehetőségeinek és feladatainak bemutatásával.

http://www.mezogazdasagimuzeum.hu/

Harmat Lajos


[1] Uo. 106. p.

[2] A magyar szőlő- és bortermelés története című kiállítás forgatókönyve MMgM Adattár IX / I.

Szezon

 

Szezon címmel nyári csoportos kiállítás nyílt az OctogonArt Galériában. Baranyai B. András, Duliskovich Bazil, Verebics Ágnes, Verebics Katalin, Mayer Hella mutatják be legújabb műveiket.

 

Szezon címmel nyári csoportos kiállítás nyílt az OctogonArt Galériában. Baranyai B. András, Duliskovich Bazil, Verebics Ágnes, Verebics Katalin, Mayer Hella mutatják be legújabb műveiket.

Az OctogonArt Galériába szeretek járni. Nem túl nagy, de olyan a tér osztása, hogy bármilyen kiállítást is rendeznének benne, az sosem lenne unalmas. Azt hiszem jelen kiállításhoz csak pluszként sorolhatnánk a tér  előnyös elosztását -tulajdonképpen mindegy is lenne az-, hisz érdekes, változatos, remek művészek műveit bemutató tárlat ez. Baranyai B.András, Duliskovich Bazil, Mayer Hella, Verebics Ágnes, és Verebics Katalin mutatja be újabb, és legújabb műveiket.

 

Duliskovich Bazil: Aki számitDuliskovich Bazil: Aki számit Verebics Ágnes:Fekete fehér 3.Verebics Ágnes:Fekete fehér 3. Verebics Ágnes: ÍjászVerebics Ágnes: Íjász

A Szezon című kiállítás szeptember 6.-ig (augusztus 10-24 között szünet van) tekinthető meg az I. Várfok utca 7-8. szám alatti OctogonArt Galériában.

Németh Krisztina

Révay András: Lakva ismerni meg…

 

 Korábban a MÚOSZ Idegenforgalmi Szakosztályának tagjaként már volt alkalmam megismerkedni Bükfürdő legnagyobb szállodájával. Az akkori kedvező tapasztalatok arra indítottak, hogy újból visszatérjek egy hosszú hétvégére. Ezúttal, mint magánember, családostól.

 

 Korábban a MÚOSZ Idegenforgalmi Szakosztályának tagjaként már volt alkalmam megismerkedni Bükfürdő legnagyobb szállodájával. Az akkori kedvező tapasztalatok arra indítottak, hogy újból visszatérjek egy hosszú hétvégére. Ezúttal, mint magánember, családostól.

A cél az volt, hogy a felnőttek mellett a gyerekek is jól érezzék magukat és erre az ötcsillagos Radisson SAS Birdland Resort & Spa szállodában valóban minden lehetőség rendelkezésre állt. Az egész rendszert úgy építették fel, hogy a vendég állandóan érezze a gondoskodást. Már az első pillanatokban, a bejelentkezés és a kulcsot helyettesítő kártyák átvételekor, hűtött narancslével, pezsgővel kínálják az érkezőt – az életkorának megfelelően. A 208 szoba színvonaláról elegendő annyit mondani, hogy a besorolás követelményeinek tökéletesen eleget tesz, ha lehet, talán még meg is haladja azokat. Minden szobában ingyenes a kávé-, teabár és ugyancsak ingyenes, a szélessávú Internet hozzáférés is. A papucs és fürdőköpeny magától értetődő tartozék, ez utóbbi esetében a köpenyt – kérésre – a gyerekek méretének megfelelőre cserélik. Ami pedig a többit illeti, mielőtt a személyes élményekről szólnánk, nézzünk egy-két számadatot. A szálloda területéhez egymillió(!) négyzetméter őspark, tízezernél is több fa, rajtuk, körülöttük száz különböző madárfaj, hét tó, a fürdőrészben hét medence, összesen hétszáz négyzetméter víztükör tartozik.

A vendégek tájékoztatását saját, kétnyelvű – magyar, német – napilap szolgálja. Érdemes vele közelebbről is megismerkedni. Megtudhatjuk belőle a várható időjárást, köszöntik a névnapjukat aznap ünneplőket és minden nap a szálloda más-más dolgozója – akár egy londiner vagy masszőr is lehet – személyes üdvözletként egy általa kiválasztott bölcsességgel kíván jó reggelt. Például ezzel: „Az igazi jótevő mindig az, aki – legyen az bár sok vagy kevés – mindig hamarább ad, mint mielőtt még kérnének tőle." A sok lehetséges közül – ismertetőként – pont azért választottam ezt az egyet, mert a benne foglaltak nagyon jellemzőek az itt dolgozók gondolkodására. Persze a napilap tartalma nem merül ki ennyiben. Közli a svédasztalos vacsora estére várható kínálatát – erről később még lesz szó – a konyhafőnök ajánlatát a Ristorante Laguna Di Venezia étteremben, az Albatros Dancing bár aznapi „egyet fizet – kettőt kap" koktéljának összetételét és rengeteg más, hasznos tudnivalót.

Kiderül belőle, hogy a szálloda orvosa mikor várja ingyenes vizsgálatra a jelentkezőket, mikor kezdik és hol tartják a különféle tornákat, mikor lesz a golf-bemutató. Ebből az újságból értesültek a vendégek arról is, hogy egy tű nélkül gyógyító, kínai akupunktúrás orvos is tevékenykedik a szállodában.

 Song Danqun valóban nem mindennapi személyiség. Észak Kínából származik, már kisgyermek korában orvos szeretett volna lenni. Ez érthető is, már a nagyapja is híres orvos-természetgyógyász volt. A hagyományos, távol-keleti orvoslás egyik szabálya, hogy az orvos családokban a tudást mindig a nagyapa adja át a legidősebb fiú unokának. A tanítását kilenc éves korában kezdi el. A jelenség hátterében az áll, hogy az apa ekkorra még maga sincs minden titok birtokában, a gyakorlata sem elég, ezért nem apáról fiúra, hanem nagyapáról unokára száll a tudomány.

„Nagyon tetszett, hogy olyan embereken is tudok segíteni, akikről a kórházban is lemondtak" – mesélte találkozásunkkor Song doktor. „Sikeres felvételi után felvettek az Egészségügyi Egyetemre, fizikoterápia és akupunktúra szakra. Nagyon jól tudtam és a mai napig nagyon jól tudom hasznosítani az egyetemen szerzett tudás mellett a nagyapámtól tanultakat. Mivel én voltam a legidősebb fiú unoka, olyan gyógyítási technikákat mutatott meg nekem, amit másnak soha nem tanított volna. Több éves, Kínában töltött kórházi gyakorlat után Magyarországon telepedtem le. Itt megnősültem, magyar állampolgár lettem, és a feleségemmel, Eisenschreiber Magdalénával már több éve nagyon jó eredménnyel gyógyító tevékenységet folytatunk. Pácienseink olyan betegségekkel is felkeresnek minket, melyeket a nyugati orvostudomány mai ismeretei szerint nem tud gyógyítani. Praxisunk alatt több mellrákban, vastagbélrákban szenvedő beteg meggyógyult, gerincsérves műtét nélkül, asztmás, diabéteszes, parkinsonos beteg, aki tolószékben ült, jár – és az állapota stabil. A tinitusos (fülzúgás) betegek, szinte mindegyike gyógyultnak minősül. Epilepsziásoknál a kezelés után nincsenek az EEG-n epileptiform jelek, megszűnnek a rohamok. Izomsorvadásosoknál újból dolgoznak az izmok. Drogosok, alkoholisták, depressziósok az akupunktúrás kezelések mellett pszichoterápiában is részesülnek, így csaknem 100 %-os eredményeket érnek el."

A doktor azt is elárulta; mivel sokan idegenkednek a tűktől, ő inkább egy gyengeáramú, elektromos berendezéssel dolgozik. A megfelelő akupunktúrás pontokra két mágnest helyez fel. A 9 Voltos váltóáram gyenge elektromos impulzust ad és ezekkel létesít kapcsolatot a két pont között. Ráadásul ez a hatás sokkal intezívebb, mint a tűkkel elérhető, ott ugyanis nem derül ki azonnal, hogy a két pont között van-e valódi kapcsolat. Ő viszont érzékeli ezt, és ha a kapcsolat nem jött létre, másik pontot választ. A kezelés fél óráig tart, egyszerre csak egy beteggel foglalkozik. Az első vizsgálat során meg sem kérdezi a beteget, mi a panasza, azt ő maga állapítja meg. Még a rég elfeledett, gyerekkori megbetegedéseket is felismeri és ennek megfelelően állítja össze a kezelési tervet. Általában tíz kezelés már hatásos, kiújulásra eddig még nem volt példa, pedig már igen sokan keresték fel. Járnak hozzá Kanadából, Dubaiból, Amerikából, Svájcból és Norvégiából is. Eredményességére talán a legjobb bizonyíték, hogy Németországban már ötven éve van tűszúrásos akupunktúra, amit a biztosító is fizet. Sok beteg mégis inkább ide jön Magyarországra és a saját költségén veszi igénybe ezt az eljárást.

 A szállodában persze nagyszerűen érzik magukat azok is, akik nem gyógyulni, csak pihenni, kikapcsolódni érkeztek. Az úszó- és termálmedencék, szaunák mellett az urakat egy sor sportolási lehetőség várja, a hölgyek pedig a szépségápolás számos ravasz fogása közül választhatnak. Itt akár még Kleopátra is lehet bármelyikük, ha elmerül egy édes, aromás, egzotikus tejfürdőben. Esetleg kipróbálja utána az Abhyanga masszázst, ahol a különleges indiai olaj az izületi és reumatikus tüneteket enyhíti, a masszázs viszont harmonizálja a teste és a lelket, segíti az elfojtott érzelmek feloldását!

 Ezek után persze nem csoda, ha mindenki farkas éhes lesz. A korábban már említett napilapot a reggeli mellé kapjuk kézhez és miután a kétszázötven(!) különböző fogás közül nagy nehezen már választottunk, a falatozás közben azt is eldönthetjük, a vacsoránál mi lesz majd a leginkább fogunkra való. A svédasztalos vacsora ugyanis naponta más és más nemzet sajátosságaira épül. Nézzünk néhányat! Pénteken olasz volt, benne – sok egyéb mellett – parajos nyelvhaltekercs, Minestrone leves, borjúcsülök milánói módra. Szombaton grillételek kerültek sorra: grillezett lazac, hátszín vagy sertéstarja, hozzá mondjuk rozmaringos burgonya, desszertnek fagylalt vagy rétes. Vasárnap a francia konyha különlegességeit kínálták a szakácsok. Roquefortos csirkegalantin, „Avignoni" édesköményleves, glazírozott báránycomb ratatouille-n és persze francia krémes lehetett az egyik önkényesen összeválogatott ételsor. Hétfőn, a magyaros esten ezzel versenyre kelhetett a fogas aszpikban, a „Nyírségi" gombócleves, egy jó paprikás csirke, utána somlói galuska vagy „Rákóczi" túrós lepény. A desszertek között minden nap van valami cukormentes, a reggelinél pedig valamilyen gabonacsíra segíti az egészség megőrzését.

A reggeli és a vacsora közötti időt nemcsak a szállodában, hanem annak tágabb környékén is kellemesen tölthetjük. A Konferenciaközpontban Operettgála esteket tartanak. Bükfürdőtől mindössze egy kilométerre van a repülőtér, ahonnan sétarepülésre indulhatunk. A természetbarátok a Fertő-Hanság Nemzeti Park jelzett tanösvényein barangolhatnak, gyönyörködve az égerláp erdők gazdag növény- és állatvilágában. A fokozottan védett területeken szakképzett túravezető kalauzolja a látogatókat. Röjtökmuzsajon valódi ritkaság a háromszáz éves – szépen karbantartott – vízimalom, autóval pedig a szállodától mindössze félórányi távolságra van Fertőd, a híres Esterházy kastély, melyet a magyar Versailles néven is emlegetnek.

Hazatérve a kirándulásról a gyerekek még eltölthetnek egy kis időt a játszószobában, ahol ingyen narancslé várja őket, vacsora előtt pedig még bekopog a szobába egy kedves hölgy: „housekeeping" – mondja és megkérdezi, megvetheti-e az ágyunkat az esti lefekvéshez? Közben pedig egy szeletke csokoládét helyez a párnára. Az éjszakai álomhoz halk békabrekegés szolgáltatja az altató nótát.

Wanted, avagy a felfordulo élet…

  plakát

Biztos nagyon sokan álmodoztak már arról, hogy hirtelen megfordul életük. A rosszból jó, a lentből fent lesz, némi átlagostól eltérő képességgel megspékelve az egészet. Wesley is erről álmodozott, de nem egészen így képzelte.

  plakát

Biztos nagyon sokan álmodoztak már arról, hogy hirtelen megfordul életük. A rosszból jó, a lentből fent lesz, némi átlagostól eltérő képességgel megspékelve az egészet. Wesley is erről álmodozott, de nem egészen így képzelte.

Tipikusan zsúfolt irodaépület, egy emberre 2-3 m2 terület jut, ahol el kell férnie az íróasztalnak, a széknek, számítógépnek, iratoknak, és persze annak is, aki ezen a helyen dolgozik. Mindehhez adjunk hozzá egy nagyszájú, jól megtermett főnökasszonyt, aki állandóan csak sietteti a beosztottakat, és ha nem készülnek el időre az elszámolással, akkor üvölt velük, csattogtatja fülükbe a tűzőgépet. Nem tűnik ideális munkahelynek.

Wes ezen a helyen dolgozik, és ha ez még mind nem lenne elég, lakása a gyorsvasúttól kb. 2 méterre található, egy olyan nő a barátnője, aki a legjobb barátjával csalja, és naponta gyötrő pánikrohamok keserítik meg, az amúgy sem mesés életét. Mi jöhet még?

Wes-t vásárlás közben meg akarják ölni. Egy nő védelmére kel, aki viszont azt akarja megölni, aki West akarja eltenni láb alól. Nah itt már egész szépen kezd bonyolódni. És ha ez még mindig nem elég, akkor képzeljük el, hogy Wesley-vel közlik, hogy az előző nap meggyilkolt édesapjának szuper képességei voltak, és tulajdonképpen az, amit Wes pánikrohamnak gondol, az az Ő saját képességének még irányítatlan formája.

A Wanted egy olyan film, melyben rengeteg üveg törik, kitűnően megfigyelhető többször is, ahogy testeken áthatol a fegyverből kilőtt golyó, és amelyben számos váratlan fordulat ejt ámulatba bennünket. Egy biztos. A zárómondaton érdemes elgondolkoznunk.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Wanted_%28film%29

Németh Krisztina

Találkozó a nyílt kóddal ügyködőknek.

1.1.A nyílt forráskódból való építkezésnek megvan a maga varázsa. Például az is, hogy az ember gyereke hiba esetén meg tudja nézni, hogy mi lehet a hiba oka. De az is, hogy könnyebben ellenőrizhető az, hogy a funkció megvalósításakor a program tulajdonképpen mit is csinál. Milyen eljárásokat, milyen paraméterrel hív meg. A két lehetőség olykor találkozik, s ilyenkor erősödnek azok a statisztikák, hogy a hibák felezési üteme a nyílt kódú projektekben rövidebb, mint a hasonló funkciókat megvalósító zárt, ezernyi ügyvéddel körbebástyázott rokonokban.

1.1.A nyílt forráskódból való építkezésnek megvan a maga varázsa. Például az is, hogy az ember gyereke hiba esetén meg tudja nézni, hogy mi lehet a hiba oka. De az is, hogy könnyebben ellenőrizhető az, hogy a funkció megvalósításakor a program tulajdonképpen mit is csinál. Milyen eljárásokat, milyen paraméterrel hív meg. A két lehetőség olykor találkozik, s ilyenkor erősödnek azok a statisztikák, hogy a hibák felezési üteme a nyílt kódú projektekben rövidebb, mint a hasonló funkciókat megvalósító zárt, ezernyi ügyvéddel körbebástyázott rokonokban.

2.2.A nyílt kóddal dolgozó, azt fejlesztő, tesztelő, használó informatikai közösség nagy amerikai találkozóját idén július 21 és 25 között szervezték meg Portlandban (Oregon). S talán az sem véletlen, hogy az OSCON (Open Source Convention) 10., jubileumi összejövetelének információit az O'Reilly, az informatikai kiadványok ismert gazdájának szerveréről lehet elérni (http://en.oreilly.com/oscon2008). A résztvevőkben sem volt hiány, mivel a hivatalos adatok szerint 2500-nál több fejlesztő, szakértő illetve tesztelő, hekker regisztrálta magát a rendezvényre. De változatos volt azon témák köre is, melyet a mintegy négyszáz előadás felölelt a rendszeradminisztrációtól az adatbázisokon át a különböző szkriptnyelvek használatáig és a biztonságig.

3.3.Ha pedig azokat a rendszereket nézzük, amelyek otthont adhatnak ezeknek a nyílt forráskódú megoldásoknak, aligha meglepő, hogy első helyen a Linux jut eszünkbe. Nem csak nekünk, hanem a fejlesztőknek is, amiről bármikor meggyőződhetünk akkor, ha „belelapozunk" a web nagy tudástárába. Ami persze azt is jelenti, hogy a nagy disztribúciók is képviseltették magukat.

4.4.Ez az amerikai helyszint figyelembe véve nem meglepő módon elsősorban a Red Hat -et jelentette a FedoraProject-tel, illetve az openSUSE-t, mely nem kis részben élvezi a Novell tulajdonában levő nagy testvér a SUSE segítő támogatását. De maguk a linux-os fejlesztések többsége természetesen nem csak ezeken a disztribúciókon életképes. Éppen azért, mert teljes forráskóddal elérhetőek a nagyközönség számára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy más platformokra nem lenne elérhető nyílt forráskódú alkalmazás. Ilyen a Windows-ra is szép számmal található a nagyvilágban. Nem egy esetben a keresztplatformos fejlesztések megjelenéseként. De mert ebben az esetben maga az operációs rendszer és a nagy alkalmazások jelenleg dobozos és zárt termékek, a nyílt kóddal dolgozó közösség számára más szinten megközelíthető platformot jelent, mint a kernel-szinten nyílt és áttekinthető Linux.

5.5.Az OSCON 2008-on az idei év újdonsága volt a mobil informatika külön megjelenése. Az Open Mobile Exchange egy külön egynapos rendezvényként került megrendezésre július 21-én a mobil megoldások és a nyílt forráskódú világ találkozásának jegyében. Ha belegondolunk abba, hogy a mobil készülékek képességei miként bővültek az utóbbi időben, ez nem is annyira meglepő. Az internetes, webes technológiák, illetve a Java-s fejlesztések szinte kínálják magukat a nyílt forráskódú fejlesztések megvalósításakor. Manapság pedig a legtöbb mobil eszköz, például a mobil telefonok legtöbbje is képes valamilyen formában a web-használatra. S a Java szintén nem tartozik a ritkán támogatott környezetek közé ezeken az eszközökön.

Andrew_s

Michael A. Cremo: A puránikus idő és a régészeti leletek

A modern tudomány időszemlélete lineáris, míg az ősi indiai védikus írások ciklikus időről számolnak be. Melyik szemléletet támasztják inkább alá a föld mélyén fellelt kövületek? A modern régészet, és általában a modern antropológia időkoncepciója Európa zsidó-keresztény kultúrájának általános kozmológiai és történelmi időkoncepciójához hasonló.

 

A modern tudomány időszemlélete lineáris, míg az ősi indiai védikus írások ciklikus időről számolnak be. Melyik szemléletet támasztják inkább alá a föld mélyén fellelt kövületek? A modern régészet, és általában a modern antropológia időkoncepciója Európa zsidó-keresztény kultúrájának általános kozmológiai és történelmi időkoncepciójához hasonló.

 

 A korai görögök, valamint az indiaiak és más ázsiai népek ciklikus kozmológiai-történelmi időkoncepciójától eltérően a zsidó-keresztény kozmológiai-történelmi időkoncepció lineáris és progresszív. A modern régészet is osztja a zsidó-keresztény teológiának azt a gondolatát, hogy az emberi lények a többi fő faj után jelentek meg.

A szerző a vaisnava hindu világnézet követőjének tekinti magát, s ebből a perspektívából ajánlja fel az emberi eredettel és őstörténettel kapcsolatos modern általánosítások radikális kritikáját. A hindu történelmi írások, különösen a Puránák és az Itihásák, az emberi létezést több százmillió évig tartó, ismétlődő időciklusok kontextusába helyezik, amelyeket yugáknak és kalpáknak neveznek. Ezen idő alatt a puránikus beszámolók szerint az emberi lények olyan élőlényekkel éltek együtt, amelyek leginkább a modern evolúciós beszámolók korai eszközkészítő emberszabású élőlényeire emlékeztettek.

Tegyük fel, hogy valaki objektív igazságként fogadja el a puránikus feljegyzéseket, továbbá a régészeti és antropológiai leletek köztudottan tökéletlen voltát és összetettségét is figyelembe veszi. Ebben az esetben a következő feltételezést tehetné: a Föld rétegeinek, amelyek sok százmillió évre nyúlnak vissza, az emberszabásúak csontjainak zavarba ejtő változatosságát kellene tartalmaznia, amelyek közül egyesek anatómiailag modern emberi testeknek felelnének meg, mások pedig nem. Hasonlóan zavarba ejtő változatait találnánk a különböző eszközöknek, amelyeknek egy része művészileg magas színvonalú, másik része pedig nem. Ha a régészek és antropológusok nemzedékeinek lineáris fejlődést feltételező prekoncepcióit vesszük alapul, akkor feltételezhető, hogy a csontoknak, műtárgyaknak és eszközöknek e keverékét úgy fogják tálalni, hogy az megfeleljen mélyen gyökerező lineáris-progresszív időkoncepciójuknak. A régészeti leleteknek és magának a régészet történetének a tanulmányozása nagy mértékben alátámasztja ezt a két jóslatot. A lineáris-progresszivista időkoncepció így nagy akadályt jelent a régészeti leletek valóban objektív értékelésében, s az emberi eredetről és őstörténetről alkotott racionális elméletek felépítésében.

A modern történettudomány-kutatók, így az archeológusok által is gyakorlatilag alkalmazott időkoncepció döbbenetesen hasonlít a hagyományos zsidó-keresztény időkoncepcióhoz, s nagy mértékben különbözik az ókori görögök és indiaiak felfogásától.

Ez a megfigyelés természetesen egy szélsőséges általánosítás. Egy-egy kultúrában az átlagemberek különböző időfelfogásokat használhatnak, amelyek lineárisak és ciklikusak is lehetnek, s bármilyen adott periódus nagy gondolkodói között is lehet sok ellentmondó nézet, amelyek közül egyesek a ciklikus, mások a lineáris időt támogatják. Ez mindenesetre így volt az ókori görögöknél. Mégis biztonsággal állíthatjuk, hogy a legkiemelkedőbb görög gondolkodók közül nagyon soknak a kozmológiai felfogásához olyan ciklikus vagy epizodikus időkép társult, amely hasonló ahhoz, amilyeneket India puránikus írásaiban találunk. Például Hésziodosz Munkák és napok című művében (i.sz. 129-234) a koroknak olyan sorozatával találkozunk (arany, ezüst, bronz, hőskor és vaskor), ami hasonlít az indiai yugákhoz. Az emberi élet minősége mindkét rendszerben folyamatosan romlik az egymást követő korszakok során. A természetről című művében (17. rész) Empedoklész kozmikus időciklusokról beszél. Platón dialógusaiban leírásokat találunk a körben forgó időről (Timaiosz 38 a) és újra ismétlődő katasztrófákról, amelyek megsemmisítik vagy majdnem megsemmisítik az emberi civilizációt (Az államférfi 268 d ff). Arisztotelész több helyen említi, hogy a művészeteket és a tudományokat sokszor felfedezték már a múltban (Metafizika 1074 b 10, Politika 1329 b 25). Püthagorasz, Platón és Empedoklész lélekvándorlással kapcsolatos tanításaiban ez a ciklikus felfogás kiterjed a személyes pszichofizikai létezésre is.

A zsidó-keresztény civilizáció európai megjelenésével egy másfajta időfelfogás vált elterjedtté. Ezt az időt lineárisként és vektoriálisként lehetne jellemezni. Általánosságban szólva, ez az időkoncepció a kozmikus teremtés egyszeri eseményét foglalja magába, azután az emberi faj egyszeri megjelenését és a felszabadulás egyszeri történetét, ami egy egyszeri végkifejletben kulminálódik, az utolsó ítélet formájában. A dráma csak egyszer játszódik le. Az egyéni emberi élet tükrözi ezt a folyamatot – az ortodox keresztény teológusok, néhány kivételtől eltekintve, nem fogadták el a lélekvándorlást.

A modern történelemtudományok osztoznak az időről alkotott alapvető zsidó-keresztény felfogásokban. Az univerzum, amelyben élünk, egy kivételes megnyilvánulás. Az emberek egyszer jelentek meg ezen a Földön. Őseinknek a történetét egy egyszeri, bár előreláthatatlan evolúciós folyamatként értelmezik. Fajaink jövőbeni fejlődési útvonala szintén kivételes. Bár ez az útvonal gyakorlatilag megjósolhatatlan, a tudomány mítoszai a halál legyőzését vetítik előre a biológiai orvostudomány segítségével, s az egész univerzumra kiterjedő uralkodást, amit a fejlődő, űrben utazó emberi lények fognak véghezvinni. Az egyik csoport (a Santa Fe Intézet), amely számos konferenciát rendez a "mesterséges élet" témájával kapcsolatban, azt jósolja, hogy az emberi értelem gépekbe és számítógépekbe lesz átplántálva, amelyek az élő szervezetek komplex szimptómáit fogják produkálni (Langton, 1991, 15. o.). A "mesterséges élet" így fajunk végső megdicsőülése lesz majd.

Nagy a kísértés azt feltételezni, hogy az emberi evolúció modern elmélete egy zsidó-keresztény eretnek tan, amely burkoltan megtartotta a zsidó-keresztény kozmológia, üdvözüléstörténet és eszkatológia alapvető struktúráit, miközben nyíltan tiltakozik az Írásokban található, az isteni beavatkozásról szóló leírások ellen a fajok, s így saját fajunk eredetét illetően is. Ez hasonló a buddhizmus esetéhez, amely hindu eretnekségként is felfogható. Szakítva a hindu írásokkal és istenfelfogással, a buddhizmus mégiscsak megtartotta az alapvető hindu kozmológiai felfogásokat, mint amilyen a ciklikus idő, a lélekvándorlás és a karma.

Egy másik dolog, amiben a modern evolúciós elméletek megegyeznek a korai keresztény leírásokkal, hogy az emberek a többi életforma után jelennek meg. A Genezisben az emberi lények előtt Isten megteremti a növényeket, az állatokat és a madarakat. A szigorú magyarázók számára az időintervallum rövid. Az emberi lények a jelenlegi napunkhoz hasonló hat nap utolsóján lettek megteremtve. Mások a Genezisben található napokat korokként fogták fel. Például Darwin idejében az erős keresztény kötődésekkel rendelkező európai tudósok azt feltételezték, hogy Isten fokozatosan hozta létre a különböző fajokat a geológiai idő különböző korszakain keresztül, míg végül a tökéletessé vált Föld kész volt arra, hogy emberi lényeknek adjon otthont (Grayson, 1983). A modern evolucionista elméletekben az anatómiailag modern emberi lények megtartják helyzetüket, mint a legkésőbb megjelenő fő faj ezen a bolygón, amely az őt megelőző emberszabásúakból fejlődött ki körülbelül az utóbbi százezer év alatt. Annak ellenére, hogy az evolucionizmus híres teoretikusai és szószólói megpróbálták megakadályozni azt a – még az evolucionista tudósok körében is meglévő – tendenciát, hogy e jelenségnek teológiai színezetet adjanak (Gould, 1977, 14. o.), az az elgondolás, hogy az emberi lény az evolúciós folyamatot megkoronázó dicsőség, még mindig erősen tartja magát a közvélemény és a tudományos gondolkodók körében. Bár az anatómiailag modern emberi lények korát kb. százezer évre becsülik, a modern régészek és antropológusok a zsidó-keresztény beszámolókkal összhangban az emberi civilizáció korát néhány ezer évben állapítják meg, s ugyancsak a zsidó-keresztény leírásokhoz hasonlóan, a legkorábbi megjelenését Közel-Keletre helyezik.

Nincs szándékomban mindenáron közvetlen okozati kapcsolatot kimutatni a korai zsidó-keresztény elgondolások és a modern történelmi tudományok elméletei között. Ennek bemutatása, amint azt Edward B. Davis (1994) hangsúlyozza az ebben a témakörben megjelent legújabb munkákról szóló áttekintésében, sokkal körültekintőbb dokumentációt igényel, ami még összeállításra vár. A két tudásrendszer időkoncepciói közötti számos közös vonás azonban azt sugallja, hogy az okozati kapcsolatok valóban léteznek, s hogy gyümölcsöző lenne ezeket a kapcsolatokat megfelelő részletességgel kinyomozni.

Feltételezem azonban, hogy a modern társadalomtudományok hallgatólagosan elfogadott, s ennek következtében kritikusan nem vizsgált időkoncepciói, akár okozati kapcsolatban állnak a zsidó-keresztény felfogásokkal, akár nem, jelentős, fel nem ismert befolyást gyakorolnak a régészeti és antropológiai leletek interpretációira. Ahhoz, hogy bemutassam, miként lehet ez igaz, azokról a tapasztalataimról szeretnék beszélni, amelyekre e leleteknek az indiai Puránák ban és Itihásák ban található, az emberi eredetről szóló beszámolók és ciklikus időkoncepciók másfajta nézőpontjából való kiértékelése során tettem szert.

Tanulmányaim egyéni ösvénye India vaisnavat tradíciójához vezetett el, amit elsődleges irányelvként fogadtam el az életemben, valamint a látható univerzum és az azon túl lehetséges dolgok tanulmányozásában. Az elmúlt évszázadban ésszerűtlennek tartották azt, hogy vallásos szövegekből származó koncepciókat közvetlenül a természettudományos tanulmányozás hatáskörébe vonjanak. Számos bevezető antropológiai és régészeti szakkönyv valóban világos különbséget tesz a megismerés tudományos és vallásos módszerei között, a másodikat az alá nem támasztott hit státuszába száműzve, amelynek nagyon csekély haszna van, vagy nincs is haszna a természet objektív tanulmányozása során (pl. Stein és Rowe, 1993, 2. fej.). Néhány szakkönyv odáig megy el, hogy azt hirdesse, hogy ezt a nézőpontot az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is alátámasztotta (Stein és Rowe, 1993, 37. o.), mintha az állam lenne a legjobb és legvégső bíró intellektuális kérdések eldöntésében. Ezzel szemben én úgy vélem, hogy a természetről szóló vallásos nézetekkel szembeni teljes idegenkedés a tudomány, különösen a modern történelmi tudományok részéről indokolatlan. Annak ellenére, hogy vallásmentes objektivitást színlelnek, a gyakorlók öntudatlanul számos zsidó-keresztény, főként az idővel kapcsolatos kozmológiai koncepciót megtartanak, vagy pedig beépítenek munkáikba, s magától értetődően alkalmazzák őket a megfigyelés és elméletgyártás mindennapos munkája során. Ebben a tekintetben a modern evolucionisták és fundamentalista keresztény ellenlábasaik szellemi háttere közös.

Léteznek más módszerek is azonban a természet történelmi folyamatainak vizsgálatára. Azt, hogy ez hogyan lehetséges, egy szellemi kísérlettel tehetjük szemléletesebbé, amikor is a világot egy radikálisan különböző időperspektívából, India puránikus időfelfogásának szempontjából nézzük. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt javasolta. Gene Sager, a California Palomar College filozófia és vallástudományok professzora, a Tiltott régészet (Cremo és Thompson, 1993) című könyvemhez a következő gondolatokat fűzte: "Az összehasonlító vallástudomány kutatójaként néha kihívás elé állítottam a tudósokat, amikor az emberi történelem tanulmányozására ciklikus vagy spirális modellt ajánlottam, amely a kalpa védikus koncepcióján alapul. Nagyon kevés tudós nyitott arra, hogy az adatokat egy ilyen modell szempontjából próbálja vizsgálni. Nem azt állítom, hogy a védikus modell igaz, mégis fennáll a kérdés, hogy a relatíve rövid lineáris modell valóban megfelelőnek bizonyul-e. Úgy vélem, hogy a Tiltott régészet e gy megalapozott kutatómunkára épülő kihívást jelent. Ha szembe kell néznünk ezzel a kihívással, akkor a nyílt gondolkodást kell gyakorolnunk, s kultúr- és tudományközi módszerrel kell továbbhaladnunk" (személyes eszmecsere, 1993). Az Archeológiai Világkongresszus megfelelő fórumot biztosít az ilyen kultúrközi, tudományok közötti dialógus számára.

A Puránák ciklusos ideje csak az anyagi kozmoszon belül működik. Az anyagi kozmoszon túl a lelki ég vagy brahmajyot iterül el. Ebben a lelki égben számtalan lelki bolygó úszik, ahol az anyagi idő – a négy yuga-ciklus formájában – nem működik.

Minden yuga-ciklus négy yugából áll. Az első a Satya-yuga, ami a félistenek 4800 évéig, a második a Tretá-yuga, ami a félistenek 3600 évéig tart. A harmadik a Dvápara-yuga, ami 2400 félisteni évig, a negyedik pedig a Kali-yuga, ami 1200 félisteni évig tart (Bhágavata Purána 3.11.19). Mivel a félistenek egy éve 360 földi évnek felel meg (Bhaktivedanta Swami, 1973, 102. o.), a yugák hosszai földi évben mérve (a standard vaisnava kommentároknak megfelelően) a következőképpen alakulnak: a Kali-yuga 432 000 évig, a Dvápara-yuga 864 000 évig, a Tretá-yuga 1 296 000 évig, a Satya-yuga pedig 1 728 000 évig tart. Ez 4 320 000 évet tesz ki együttesen az egész yuga-ciklus időtartamát alkotva. Ezer ilyen ciklus, ami 4 320 000 000 évig tart, alkotja Brahmának, az univerzumunkat irányító félistennek az egy nappalát. Brahmá nappalát is kalpának nevezik. Brahmá éjszakái hasonló hosszúságú ideig tartanak. Az élet a Földön csupán Brahmá nappala idején létezik. Brahmá éjszakájának eljövetelével az egész univerzumot víz árasztja el, s minden sötétségbe merül. Amikor Brahmá következő napja elkezdődik, az élet újra megnyilvánul.

Brahmá minden egyes nappala 14 manvantara-periódusra oszlik, s mindegyikben 71 yuga-ciklus váltja egymást. Az első manvantara-periódust megelőzően és mindegyik manvantarát követően egy találkozás (sandhyá) van, ami egy Satya-yuga (1 728 000 év) hosszúságú. Általában minden egyes manvantara-periódus egy részleges özönvízzel végződik. A puránikus leírások szerint mi a hetedik manvantara-periódus 28. yuga-ciklusában vagyunk Brahmá jelenlegi napjában. Ennek alapján a lakott Föld korát körülbelül kétmilliárd évben határozhatnánk meg. Meglehetősen érdekes, hogy a legrégebbi élő szervezetek, amiket a paleontológusok vitathatatlanul elfogadnak (olyan algakövületek, mint amilyeneket a Kanadában lévő Gunflint Formációban is találtak) körülbelül éppen ilyen idősek (Stewart 1983., 30. o). Összesen 453 yuga-ciklus zajlott le Brahmá jelenlegi napjának kezdete óta. Minden egyes yuga-ciklus egy fejlődést foglal magába a béke és lelki fejlődés aranykorától kezdve az erőszak és lelki degradáció végső koráig. Minden egyes Kali-yuga végén a Föld gyakorlatilag elveszíti népességét.

A yuga-ciklusok alatt az emberi fajok más, az emberihez hasonló fajokkal léteznek együtt. Például a Bhágavata Puránában (9.10.20) azt találjuk, hogy az isteni avatára, Rámacandra meghódította Rávana királyságát, Lankát, s ezt intelligens, erdőben lakó majmok segítségével tette, akik Rávana jól felszerelt katonáit fák és kövek segítségével győzték le. Ez a Tretá-yugában történt körülbelül egymillió évvel ezelőtt.

A yugák köreit, a minden egyes manvantara végén lezajló részleges özönvizeket, a civilizált emberi lények más lényekkel való együttélését, valamint – bizonyos módon – a modern evolúciós beszámolókban található emberi ősöket is figyelembe véve, a puránikus beszámolók alapján vajon milyen jóslatokba bocsátkozhatunk a régészeti leletekkel kapcsolatban? Mielőtt erre a kérdésre válaszolunk, az őskori leletek általános tökéletlenségét is figyelembe kell vennünk (Raup és Stanley, 1971). Az emberszabásúak fosszíliái különlegesen ritkák. Ezenkívül az üledékes rétegeknek csak egy parányi része élte túl a földtörténet folyamán az eróziót és más destruktív geológiai folyamatokat (Van Andel, 1981).

A fentiekre alapozom azt az állításomat, hogy az idő és a történelem puránikus nézete emberszabásúak maradványainak elszórt, ám zavarba ejtő leletanyagára enged következtetni, amelyek közül némelyek anatómiailag modernek, némelyek pedig nem, s amelyek több tíz- vagy akár több százmillió évre nyúlhatnak vissza, s a világ különböző helyein jelenhetnek meg. Továbbá még nagyobb számú, ám hasonlóan zavarba ejtő keverékére következtethetünk a kőeszközöknek és más eszközöknek, amelyek közül némelyek a technikai fejlettség magas szintjét mutatják, mások pedig nem. Az utóbbi 150 év alatt az archeológia és az antropológia berkeiben dolgozók többségének elfogult hozzáállását nézve azt is megjósolhatjuk, hogy a maradványoknak és eszközöknek ezt a bámulatba ejtő elegyét úgy fogják módosítani, hogy az megfeleljen az emberi eredet lineáris-progresszív felfogásának. A nyilvánosságra hozott jelentések figyelmes vizsgálata, amelyet Richard Thompson és én végeztünk el (1993), megerősíti e két jóslatot. A következőkben csak néhány példát idéznék a bizonyítékok teljes tömegéből, amit terjedelmes könyvünkben rendszereztünk. Az itt közölt idézetek azokból a jelentésekből származnak, amelyek az egyes leleteket a legjobban azonosítják. A másutt idézett részletes elemzések és a kiegészítő jelentések (Cremo és Thompson, 1993) erősen alátámasztják azt, hogy ezek a leletek valóban hitelesek és ősiek.

Rovátkolt és faragott pliocén- (Desnoyers, 1863; Laussedat, 1968; Capellini, 1877) és miocén-kori (Garrigou és Filhol, 1968; von Dücker, 1973) emlőscsontokról tettek jelentést. Ezenkívül pliocén- és miocén korabeli rovátkolt csontokról találhatunk további beszámolókat a szélsőségesen szkeptikus de Mortillet részletes áttekintésében is (1883). A tudósok átlyukasztott, pliocén kori cápafogakról (Charlesworth, 1873), mesterien faragott miocén kori kőről (Calvert, 1874) és művészien faragott pliocén korabeli kagylóról is (Stopes, 1881) beszámolnak. Rovátkolt emlőscsontokról tesz említést Moir (1917), ami akár eocén korabeli is lehetett.

Nagyon durva kőeszközök kerültek elő a közép pliocénből (Prestwich, 1892), s még az eocén korból is (Moir, 1927; Breuil, 1910, különösen a 402. o.). Észrevehetjük, hogy ezeknek a felfedezéseknek a legtöbbje a XIX. századból származik, de ilyen eszközöket még mindig találnak. A pliocén korból származó durva kőeszközöket találtak nemrég Pakisztánban (Bunney, 1987), Szibériában (Daniloff és Kopf, 1986) és Indiában (Sankhyan, 1981). Figyelembe véve azt a jelenlegi elméletet, miszerint az eszközkészítő emberszabásúak nem hagyták el eredetüknek afrikai központját egészen körülbelül egymillió évvel ezelőttig, ezek az eszközök némileg rendhagyónak tűnnek, nem is beszélve egy olyan, kavicsból készült eszközről, ami a miocén korból származik Indiából (Prasad, 1982).

Fejlettebb kőeszközök jelentek meg az oligocén kori Európában (Rutot, 1907), Európa miocénjában (Riberio, 1873; Bourgeois, 1873; Verworn, 1905), Ázsia miocénjában (Noetling, 1894) és Dél-Amerika pliocénjában (F. Ameghino, 1908; C. Ameghino, 1915). Észak-Amerikában fejlett kőeszközöket találtak a kaliforniai rétegekben, amelyek kora a pliocéntől a miocénig terjed (Whitney, 1880). Egy érdekes parittyakő, ami legalább pliocén, de lehet, hogy akár eocén korú, Angliában került elő (Moir, 1929, 63. o.).

Fejlettebb műtárgyakról is tettek említést a tudományos és a nem tudományos publikációkban. Ezek között van egy vasköröm, amit devoni homokkőben találtak (Brewster, 1844), egy aranylánc, ami karbonkorszakbeli kőből került elő (Times of London, 1844. jún. 22.), egy vasváza, amit prekambriumi kőben találtak (Scientific American, 1852. jún. 5.), s egy eocén korabeli krétagömb (Melleville, 1862). Egy pliocén korabeli agyagszobor (Wright, 1912, 266-69. o.), krétakori mészkőbe ágyazott fémcsövek (Corliss, 1978, 652-53. o.) és egy rovátkolt fémgömb, ami a prekambriumból származik (Jimison, 1982). Karbon korabeli szénben pedig a következő tárgyakat találták: egy aranylánc (The Morrisonville Times of Illinois, USA, 1891. jún. 11.), művészien faragott kő (Daily News of Omaha, USA, 1897. ápr. 2.), egy vaspohár (Rusch, 1971) és kőtömbökből készült falak (Steiger, 1979, 27. o.).

Anatómiailag modern emberi csontvázak maradványai Európa közép pleisztocénjéből bukkantak fel (Newton, 1895; Bertrand, 1868; de Mortillet, 1883). Ezeket az eseteket Keith kedvezően bírálta el (1928). Más anatómiailag modern emberi maradványok jelentek meg Afrika korai és közép pleisztocénjében (Reck, 1914; L. Leakey, 1960d; Zuckerman, 1954, 310. o.; Patterson és Howells, 1967; Senut, 1981; R. Leakey, 1973), Jáva korai-közép pleisztocénjében (Day és Molleson, 1973), Dél-Amerika korai pleisztocénjében (Hrdlicka, 1912, 319-44. o.), Dél-Amerika pliocénjében (Hrdlicka, 1912, 346. o.; Boman, 1921, 341-42. o.), Anglia pliocénjében (Osborn, 1921, 567-69. o.), Olaszország pliocénjében (Ragazzoni, 1880; Issel, 1868), Franciaország miocénjében és Svájc eocénjében (de Mortillet, 1883, 72. o.), s még Észak-Amerika karbon korában is (The Geologist, 1862). A kaliforniai aranybányákban talált számos felfedezés a pliocén és az eocén közöttre datálható (Whitney, 1880). Ezeknek a csontoknak egy részét kémiai és radiometrikus teszteknek is alávetették, amik a leletek sztratigráfiai helyzete által sugallt koroknál fiatalabb korokat mutattak. De amikor ezeknek a módszereknek a megbízhatatlanságát és gyengeségeit összehasonlítjuk a felfedezők nagyon meggyőző sztratigráfiai megfigyeléseivel, akkor egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az eredeti kormeghatározásokat el kellene vetni (Cremo és Thompson, 1993, 753-794. o.).

Emberihez hasonló lábnyomokat találtak Észak-Amerika karbonkorszakából (Burroughs, 1938), Közép-Ázsia jurakorszakából (Moscow News, 1983, 4.szám, 10. o.) és Afrika pliocénjéből (M.Leakey, 1979). Kambrium (Meister, 1968) és triász korabeli (Ballou, 1922) cipőnyomokat találtak.

Miközben arról a divatos közfelfogásról beszélünk, hogy az anatómiailag modern emberek a kevésbé fejlett emberszabásúakból alakultak ki a késői pleisztocén során, a tudósok fokozatosan elfogadhatatlannak nyilvánították a meggyőző, de rendhagyó bizonyítékok nagy tömegét, amiket fentebb összegeztünk. Így ez tudóskörökben megvitatásra méltatlanná vált. Richard Thompson és én arra a következtetésre jutottunk (1993), hogy ezeknek a bizonyítékoknak az eltüntetését egy kettős mérce alkalmazásával vitték véghez, amely során az előnyben részesített bizonyítékokat nem vetették alá annak a szélsőségesen szkeptikus vizsgálatnak, amelyen a számukra kedvezőtlen bizonyítékoknak át kellett esnie.

A számos példa közül, amit a régészeti leletek elbírálása során működő, a lineáris-progresszív evolúcióelméletet favorizáló előítéletek működésére idézhetnénk, vegyük most a kaliforniai aranylelőhelyek egyikén talált leletek esetét. A kaliforniai aranyláz idején, amely az 1850-es években kezdődött, a bányászok számos, anatómiailag a modern emberéhez hasonló csontot, valamint fejlett kőeszközt találtak a bányaaknákban, mélyen beágyazódva az aranytartalmú rétegekbe, amelyeket viszont vastag lávafolyamok borítottak (Whitney, 1880). A láva alatti aranylelőhelyek kora 9-55 millió év a modern geológiai jelentések szerint (Slemmons, 1966). Ezekről a leletekről a tudományos világ számára J. D. Whitney, Kalifornia állam geológusa számolt be egy monográfiában, amit a Peabody Természettudományi Múzeum publikált a Harvard Egyetemen. Az általa összegyűjtött bizonyítékok alapján Whitney az emberiség eredetének nem progresszivista elméletét fogadta el – az ősi leletek azt bizonyították, hogy a távoli múltban ugyanolyan emberi lények léteztek, mint a mai ember.

Erre W. H. Holmes (1899, 424. o.) a Smithsoni Intézetből azt válaszolta: "Ha Whitney professzor teljes mértékben értékelné az emberi evolúció manapság elfogadott történetét, valószínűleg habozott volna, hogy nyilvánosságra hozza az általa megalkotott következtetéseket, annak ellenére, hogy meggyőző mennyiségű bizonyítékkal került szembe." Ez a hozzáállás manapság is nagyon jellemző. Egyetemi tankönyvükben Stein és Rowe elismerik, hogy "a tudományos állításokat sohasem fogadhatjuk el abszolútként" (1993, 41. o.). Ugyanakkor nagyon kategorikusan ezt is kijelentik: "Egyesek szerint az emberi lények mindig ugyanolyan módon léteztek, mint ahogy most. Az antropológusok azonban meg vannak róla győződve, hogy az emberek változtak az idő során a változó körülményeknek megfelelően. Egy antropológus feladata többe között az, hogy bizonyítékokat találjon az evolúcióra, s azokat elméletbe foglalja." Meghatározásából adódóan egy antropológusnak látszólag nem is lehet semmilyen más nézete vagy célja. Tartsuk azonban észben, hogy ez a látszólag teljesen vallásmentes, az emberi eredet lineáris-progresszív modellje melletti abszolút elkötelezettség, mélyen a zsidó-keresztény kozmológiában gyökerezhet.

Holmes nagyon nehezen fogadta el például azt a hasonlóságot, ami nagyon ősinek mondott eszközök és a mai indiánok által használt szerszámok között mutatkozott. "Hogyan vehetné bárki is komolyan – vélekedett -, hogy egy tercium korabeli törzsnek az eszközei egy tercium korabeli folyamágyban maradtak fenn, majd – egy mérhetetlenül hosszú időszak elteltével – olyan jó állapotban kerültek a felszínre, mintha újak lettek volna, lelőhelyük pedig egy újkori törzs lakta területen volt, ahol ugyanolyan tárgyakat használtak?" (1899, 451-52. o.) Ezt a hasonlóságot sokféle módon meg lehetne magyarázni, az egyik lehetséges magyarázat azonban az, hogy a ciklikus idő során az emberi lények ugyanabban a földrajzi környezetben ismételten megjelentek ugyanolyan kulturális attribútomokkal. Az a feltételezés, hogy ilyesmi megtörténhetett, mindenképpen megdöbbenti azokat, akik úgy tekintenek az emberi lényre, mint az emberszabásúak hosszú és egyszeri evolúciós fejlődésének jelenlegi eredményére. Annyira abszurdnak fogják találni, hogy ez megakadályozza majd őket abban, hogy bármilyen bizonyítékra úgy tekintsenek, mint ami potenciálisan alátámasztja az emberi történelem ciklikus interpretációját.

Figyelemre méltó azonban, hogy egy meglehetősen nyílt gondolkodású mai archeológus, amikor szembekerült a könyvemben található bizonyítékokkal, az esetek magyarázataként maga vetette fel – bár egy kissé kétkedve – az emberi történelem ciklikus interpretációjának lehetőségét. George F. Carter, aki az észak-amerikai előemberrel kapcsolatos rendhagyó nézeteiről híres, 1994. január 26-án ezt írta nekem: "Ha az ön táblázata a 391. oldalon valóban helyes, akkor a Table Mountainben található eszközöknek minimum 9 millió évesnek kell lenniük. Ezek szerint ön egy másik, egy már letűnt teremtésre s egy azt követő újabb kezdetre gondol? Lehetséges volna, hogy Kalifornia archeológiai története 9 millió évvel később megismétlődött? Vagy az ellenkezője az igaz? A kaliforniaiak 9 millió évvel később lemásolták volna a Table Mountain alatt található eszközöket?"

Pontosan ez az amit én javasolnék: a ciklikus idő során a modern észak-amerikai indiánokéhoz hasonló kultúrával rendelkező emberi lények tényleg megjelentek sok millió évvel ezelőtt Kaliforniában, talán többször is. "Komoly nehézségeim vannak, amikor ezen az érvelési vonalon próbálok haladni" – ismerte el Carter. De ez a nehézség, ami a legtöbb archeológus és antropológus elméjében megjelenik, az idő lineáris-progresszív felfogása iránti ritkán felismert, és még ritkábban megkérdőjelezett tudományos elkötelezettségnek, kulturális beidegződésnek is tulajdonítható. Érdemes lenne ezért a régészeti leleteket más időlencséken, például a puránikus időlencséken keresztül megvizsgálni. Sokan úgy vélekednek majd, hogy javaslatom tökéletes példája annak, hogy milyen következményekkel járhat az, amikor valaki saját szubjektív vallásos elgondolásait a természet objektív tanulmányozásába akarja beépíteni. Jellemző módon reagált erre Jonathan Marks (1994) a Tiltott régészetről írott ismertetőjében: "Azok a próbálkozások, hogy a természeti világot vallásos nézetekkel egyeztessük össze, általában azzal végződnek, hogy kompromisszumot kötünk a természeti világgal."

Amíg azonban a modern antropológia nem bírálja tudatosan felül az időről és a fejlődésről alkotott, burkolt és végső soron vallásos eredetű feltételezéseinek a következményeit, addig félre kéne tennie a mindenre kiterjedő objektivitás iránti igényeit, és nem kellene olyan elhamarkodottan azzal vádolnia másokat, hogy elferdítik a tényeket annak érdekében, hogy vallásos dogmákat támasszanak alá.

Om tat sat.

Nyári vérhiány: A Vöröskereszt és az Indesit Company közösen mozgósítja a véradókat

 A Vöröskereszt vérvételi kamionjaA Vöröskereszt vérvételi kamionja

Évről-évre visszatérő probléma, hogy nyáron sokkal kevesebb a donor, mint más évszakokban. Ekkor a Magyar Vöröskereszt hatalmas energiát fordít arra, hogy ebben az időszakban is találjon véradókat.

 A Vöröskereszt vérvételi kamionjaA Vöröskereszt vérvételi kamionja

Évről-évre visszatérő probléma, hogy nyáron sokkal kevesebb a donor, mint más évszakokban. Ekkor a Magyar Vöröskereszt hatalmas energiát fordít arra, hogy ebben az időszakban is találjon véradókat.

Egyebek mellett fesztiválokra és olyan eseményekre látogatnak el, ahol nagy tömegeket lehet mozgósítani a nemes cél érdekében. Idén nyáron a szervezet több olyan eseményen vesz részt, ahol az Indesit Company jóvoltából a véradók között értékes mosógépeket és mosogatógépeket sorsolnak ki.

„A nyári hónapokban szerencsére nem a véradó kedv csökken, hanem nagyon sokan szabadságra mennek, így az emberek a véradásra kisebb figyelmet fordítanak. Éppen ezért meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével biztosítani tudjuk a vérellátást. Kisebb-nagyobb ajándékokkal mondunk köszönetet a segítségnyújtásért, amelyekkel jobban motiválhatók az emberek. Így nagyon fontos számunkra az Indesit Company Magyarország Kft. felajánlása, amelynek segítségével hat nagy eseményen tudunk kisorsolni mosógépeket és mosogatógépeket a véradók között" – hangsúlyozza Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke.

Az Indesit Company és a Vöröskereszt Kapolcson a Bűvészetek Völgyében (július 25 – augusztus 03.), a bonyhádi Tarka Fesztiválon (augusztus 09.), a Kecskeméti Repülőnapon (augusztus 16-17.), a szombathelyi Savaria Fesztiválon (augusztus 22-24.), Szolnokon a Gulyásfesztiválon (szeptember 13.), valamint a fővárosi Szeptemberfeszten fog közös véradást tartani.

„Hetente, országosan 9000 egység (1 egység = 4,5 dl) vérre van szükség. Mivel nyáron a vérkészlet meglehetősen lecsökkent, ezért július 24-én rendkívüli véradó napot tartottunk a budapesti székházunkban. Elégedettek vagyunk, mert igen nagy számban jöttek a véradók. A Magyar Vöröskereszt ezúton fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik a rendkívüli véradónapon vért adtak. Bízunk benne, hogy a rendezvényeken is hasonlóan magas számban vesznek részt az emberek" – mondja Koltai Attiláné, a véradásszervezés országos szakmai vezetője.

http://www.indesit.hu/

http://www.voroskereszt.hu/