Utolsó kísérlet – Híradás a Föld állapotáról

Nem zsenialitásunknak köszönhetjük azt a szintet, amit elértünk, hanem a fosszilis energiáknak, s ezt csak akkor vesszük észre, ha ezek elfogynak – mondta Vida Gábor akadémikus az Utolsó kísérlet című könyv bemutatóján.

Nem zsenialitásunknak köszönhetjük azt a szintet, amit elértünk, hanem a fosszilis energiáknak, s ezt csak akkor vesszük észre, ha ezek elfogynak – mondta Vida Gábor akadémikus az Utolsó kísérlet című könyv bemutatóján.

Május 29-én, pénteken mutatták be Végh László, Szám Dorottya és Hetesi Zsolt Utolsó kísérlet – Híradás a Föld állapotáról című könyvét a budapesti EMI klubban. Az eseményen meghívott vendégként jelen volt Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Vida Gábor akadémikus, Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke és Görög Zita színművésznő.

Szám Dorottya, a könyv egyik szerzője elmondta: az Utolsó kísérlet egyfajta helyzetelemzést, általános képet nyújt az olvasónak a Föld állapotáról. Felvázolja, milyen problémákkal kell szembenéznünk a jövőben, és arra vonatkozóan is ad útmutatást, mit érdemes tenni és mit kerüljünk ezentúl.

Vida Gábor akadémikus a napjainkban tapasztalható válsággal kapcsolatban úgy fogalmazott: nem lehet megmondani, hogy pénzügyi, gazdasági vagy ökológiai válságról van szó. Egy azonban biztos: hátterében az erkölcs válsága áll, ebből fakad minden más tünet. Az előttünk álló jövőről azonban nem beszél senki. A mai világ a növekedésre, a fejlődésre épül. Végtelen növekedés nem lehetséges, az emberekben viszont nagyon erősen ott él a fejlődésbe vetett hit. Azt a szintet, amit elértünk, nem zsenialitásunknak köszönhetjük, hanem a fosszilis energiahordozóknak, s erre az ember csak akkor fog rádöbbenni, amikor ezek elfogynak. Ez nem egy hirtelen bekövetkező esemény lesz, hanem egy folyamat: egyre drágábbá, egyre nehezebben elérhetővé válnak az energiahordozók, s véleménye szerint a – könyvben is vázolt – lehetséges forgatókönyvek közül a legvalószínűbb a nem fenntartható fogyasztásra épült társadalmi-gazdasági struktúrák lassú szétesése lesz. Kérdés, hogy az emberiség hasonló ciklust jár-e végig, mint az emberi élet, vagy képes lesz-e a megújulásra. A reményről szólva Vida Gábor úgy fogalmazott: képzeljük el, hogy Krisztus halála után az apostolok milyen reménytelennek láthatták a helyzetet. A kereszténység mégis világvallássá lett.

Spányi Antal püspök beszédében az akadémikus által említett reményhez kapcsolódott. A keresztény ember nem lehet pesszimista, hiszen tudja, hogy a világ Isten alkotása és ő maga is Isten teremtménye. Ha az ember felelős módon viselkedik és testvéreként tekint a másikra, másképp fog hozzáállni a dolgokhoz. A püspök megemlítette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaly kiadott körlevelét, amelynek címe: Felelősségünk a teremtett világért. Az egyház feladata nem az, hogy tükröt tartson a társadalomnak, hanem az, hogy segítséget nyújtson a változáshoz. Ezért készül a körlevélhez három kézikönyv is, amely hitoktatóknak, lelkipásztoroknak, közösségeknek, iskoláknak kínál módszereket, tanulmányokat, ötletgyűjteményeket, óravázlatokat stb. Az egyház ebben látja a remény útját, így lesz remény és jövő az emberiségnek és a földnek, amelyet azért kaptunk Istentől, hogy megőrizzük azt – fogalmazott Spányi Antal. (A körlevél és a segédanyagok megtalálhatók a teremtesvedelem.hu oldalon.)

Ezután Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke beszédében a végtelen növekedés témájához tért vissza. A lehetőségeink korlátozottak, a továbbnövekedés nem lehetséges. Van azonban egy irány, amelyben még sokat fejlődhetünk, ez a terület pedig a tudás, az erkölcs, a szépség – mondta többek között.

*

Az Utolsó kísérlet című könyv 12 fejezetben vizsgálja a jelenlegi válság számos aspektusának (erőforrások kiapadása, éghajlatváltozás, környezeti válság stb.) hátterét, törvényszerűségeit, működési mechanizmusait. Különösen figyelemreméltó az előttünk álló időszak lehetséges forgatókönyveiről szóló rész. A gyors összeomlás, a lassú szétesés mellett van esélyünk fenntartható jövőt is kialakítani magunk és gyermekeink számára, ennek azonban komoly feltételei vannak és szükségszerű lemondásokkal jár. Késlekedésre nincsen már időnk, s a közepesen sikeres forgatókönyv megvalósításához is mindannyiunk elkötelezettségére szükség van.

„A Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövőben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor van számottevő esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövőre" – olvasható a könyv ajánlójában.

A köszönetnyilvánításoknál a szerzők megemlékeznek Teres Ágoston jezsuita szerzetespapról, aki 2007 decemberében hunyt el Norvégiában, s akinek kezdeményezésére a múltban számos, a tudomány és a vallás párbeszédét segítő tudományos összejövetelre került sor. A legutóbbi, 2008-ban szervezett konferencián Teres Ágoston már nem lehetett jelen. Az Utolsó kísérlet c. könyv egyrészt a szerzők korábbi kutatómunkájának elmélyítése, de ösztönző hatással volt rá az említett 2008-as konferencia is.

 

Végh László Szám Dorottya Hetesi Zsolt

Utolsó kísérlet

Híradás a Föld állapotáról

Borí­tóterv: Zsengellér Miklós

Oldalszám: 210 p.

Borító: papirkötés, kieg. táblázatokkal és grafikonokkal

ISBN: 978 963 66 2026 4

Kairosz Kiadó Bp.2008

Bolti ár: 3800 Ft

Horánszky Anna/Magyar Kurír

„Krisztussal ezer esztendeig” – Pünkösdi búcsú Csíksomlyón

Csíksomlyó 2009. május 30.Csíksomlyó 2009. május 30.443. alkalommal gyűlt össze Csíksomlyón több százezer ember, hogy részt vegyen a búcsún. A helyi idő szerint 12.30-kor kezdődött ünnepi szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be. A búcsú különlegessége, hogy idén számos magyar településen mutattak be szentmisét a csíksomlyóival egy időben.

Csíksomlyó 2009. május 30.Csíksomlyó 2009. május 30.443. alkalommal gyűlt össze Csíksomlyón több százezer ember, hogy részt vegyen a búcsún. A helyi idő szerint 12.30-kor kezdődött ünnepi szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be. A búcsú különlegessége, hogy idén számos magyar településen mutattak be szentmisét a csíksomlyóival egy időben.

A zarándokokat a ferences rend tartományfőnök-helyettese köszöntötte. A szentmisében megemlékeztek az Erdélyi Egyházmegye alapításának ezredik, illetve a ferences rend pápai jóváhagyásának nyolcszázadik évfordulójáról. „443 évvel ezelőtt őseink itt kérték a Szűzanya segítségét" – mondta Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a szertartás elején, majd köszöntötte Bábel Balázs érseket. „Ezeréves múltunkban több mint 900 esztendőn át Szent István akaratából egyházmegyénk alapítója döntése szerint az Erdélyi Egyházmegye a Kalocsa-Bácsi Érsekséghez tartozott a román konkordátumig. Éppen ezért méltó és igazságos volt, hogy az az érsek jöjjön el hozzánk és hirdesse az igét, akihez tartoztak az erdélyi hívek, az erdélyi püspökség, az ezeréves történelem 90%-án át" – fogalmazott Jakubinyi György. Ezután köszönetet mondott a ferences szerzeteseknek, hogy immár közel 700 éve őrzik a somlyói szentélyt.

Bábel Balázs érsek szentbeszéde Csíksomlyón

Bábel Balázs

Elhangzott 2009. május 30-án, szombaton Csíksomlyón.

Krisztusban szeretett testvéreim!

Isten előtt egy nap ezer év, ezer év egy nap – tanítja Szent Péter apostol. Nekünk azonban beláthatatlan hosszú idő az ezeréves Erdélyi Egyházmegye története, amely mint hallottuk érsek urunktól, majd' ezer évig a kalocsai érseki tartomány része volt. Úgy is jöttem ide, mint a szent koronát hozó Asztrik érsek 90. utóda. Beláthatatlanul hosszú idő a 800 éves ferences rend története. S mégis, ezek a jubileumok ebben az ünnepi órában összekötnek bennünket múltunkkal, jelenünkkel s remélhetőleg 1000 évnél is tovább tartó jövőnkkel. Összetartanak és összekötnek mindazokkal, akik a közös keresztény hitben, a nemzettudatban mint magyarok, székelyek, csángók magyarnak, székelynek, csángónak vallották és vallják magukat.

Pünkösd szombatján várjuk a Szentlelket, s mint egykoron Szűz Mária az apostolokkal, együtt imádkozva kérjük életünkre, nemzetünkre a Szentlélek ajándékait. A Szentlélek Úristen árasztja ajándékait, a közismerten hét ajándékot, de más karizmákat is, és érdemes szemügyre vennünk, hogyan teljesedett be Szűz Mária életében ezeknek az ajándékoknak a sorsa, és milyen tanulságokat vonhatunk le ebből a magunk számára. Adja a Szentlélek az értelem, a tudás és a bölcsesség ajándékát. Ő a nagyokosságú Szűz. Vagy mint ahogy költőien imádkozzuk a loretói litániában, a Bölcsesség széke. Ha egyszer Jézus Krisztus Isten megtestesült bölcsessége, akkor az ő édesanyja részesült belőle. Ő a Bölcsesség széke. De megkérdezhetjük: ki a bölcs? A bölcs az, aki nemcsak néhány évre tekint hátra vagy előre, hanem a leghosszabb távon, mondhatni az örökkévalóság fényénél – mint ahogy régen a latinok mondták, sub specie aeternitatis – szemléli saját sorsát és nemzetét.

Hogyan tekintsünk történelmünkre? Egy francia származású amerikai történész azt írja: ha valaki mélyebben meg akarja ismerni a történelmet, annak társalkodnia kell Istennel. Szűz Mária társalkodott Istennel. Híres hálaadó éneke, a Magnificat egyben rejtett történelmi visszatekintés is, hiszen benne van az, hogy nemzedékről nemzedékre mit tett az Isten. Fölfedte benne Isten gondviselését és vonalvezetését. Hiszen akkor, Szűz Mária korában a választott nép majd' kétezer éves történelmet tudott maga mögött. Látta, hogyan szórta szét a gőgösöket, hogyan taszította le trónjáról a hatalmasokat, és hogyan emelte fel az alázatosokat. És Szűz Mária előtt ott volt saját nemzetének sok-sok megpróbált időszaka, nevezetesen a babiloni fogság is, amikor az egyik legnagyobb próféta, Izajás jelképesen az egyik fiának ezt a nevet adta az ellenségre utalva: „rabolj gyorsan, prédálj hamar". S vigasztalásul a másik fiának: „a maradék visszatér".

Valami hasonlatosságot érezhetünk, ha a magunk sorsára és arra az ezeréves történelemre is gondolunk, ami ezen a tájon Szent István király korától az első föltételezett Buldus püspöktől egészen a legutóbbi idők „emberkatedrálisaink", hogy Illyés Gyula szavát használjam Márton Áronig és az ugyancsak hozzá mérhető vértanú lelkületű Jakab Antalig ezen a tájon ennek a népnek, ennek a nemzetnek jutott. Mert benne vannak a török és tatár harcok, a háborúk fájdalmai, az ország feldarabolása. S amire már jól emlékszünk, a falurombolás már-már azt a víziót vetítette elénk, hogy megsemmisülünk. És mégis itt vagyunk. Mert a sokszor nehéz időkben az a ferences rend, amelyik például magyar földön az én megyémben egyedül a 150 éves török hódoltság alatt ápolta a katolikus hitet, úgy ápolta ezen a tájon. És hogy munkája nem volt hiábavaló, arra példa az, hogy itt vagyunk. Meg kell látnunk a múltban Isten gondviselését, mert a múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él. Fel kell benne fednünk Isten vonalvezetését. A múlt a mi reményünk. Meg kell látnunk a magunk sorsában és az általunk áttekinthető időben is, hogy mit tett az Isten. Mert nem is olyan rég, mintegy 20 éve a porba hullott egy világhatalom. Szintén Izajás szavai jutnak eszünkbe. Mert a nagyhatalmak olyanok, mint a vödrön a vízcsepp. És szemünk előtt lelöktek egy hatalmast a trónjáról. Még a televízió is mutatta. S ha a magunk sorsára gondolunk, kérem mindannyiukat, kedves testvérek, fedjék fel az Isten gondviselését.

Szabad legyen egy saját példával előállni, semmiképpen sem a dicsekvés szándékával. Papnövendékek voltunk, s akkor mintegy nyolcan nagy mennyiségű könyvet hoztunk át ide Erdélybe. Megszereztük rá a pénzt, keresztény, katolikus és magyar könyvek voltak. Idejöttünk, vagyis ide szerettünk volna jönni, hogy elhozzuk ezeket áldott emlékű Márton Áron püspöknek és a gyulafehérvári kispapoknak. A határnál, ahogy akkor mondták, lebuktunk. Utóbb kiderült, hogy nem a vámosoknak az ébersége, hanem a hálózat ébersége volt az, amely előre jelentette, hogy jönni fogunk. Kiutasítottak bennünket, útlevelemet elvették, a tortúrát nem mondom el ami '89-ig tartott. Ha nekem akkor papnövendék koromban azt mondja valaki: „te egyszer itt fogsz állni, és prédikálni fogsz Erdély és Magyarország népéhez", nem hittem volna. És saját életemen át látom, hogy annak, aki Isten ügyéért fárad, az egyházáért, Isten már ezen a földön is visszafizet. Mert Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni. Ezt fedezzük fel saját életünkben is. Még ha most megpróbáltatásban is élünk, mert a Szentlélek a lelki erősség adományát is adja. Mint ahogy adta Szűz Máriának, aki állt a kereszt alatt és nem rogyadozott. Ő akkor is hitte, amit 33 évvel korábban mondott neki az Angyal: Isten neki adja atyjának házát és uralmának nem lesz vége. Hitte a kereszt alatt is, amikor fiát megfeszíteni látta. És ahogy Szent Pál mondja, lelkében meghalt és lelkében feltámadt az ő fiával. Pedig ott nem jött a szabadító angyal, mint ahogy jött egykoron Ábrahámnak, amikor Isten őt próbára tette, hogy áldozza fel fiát. Neki mindent el kellett szenvednie. Éppen ezért rá kell tekintenünk bajainkban, hogy lelki erőt kaphassunk, hiszen ő a mi égi édesanyánk.

Nemrég hallhattunk egy kísérletről, amit Oxfordban végeztek el 12-12 önkéntes egyetemistával. Nem tudták, hogy mire kérik fel őket. Az egyik csoport hívő katolikusokból állt, a másik pedig kifejezetten nem hívőkből. Két képet mutattak nekik. Az egyik Leonardo da Vinci Hermelines hölgye, a másik Sassoferrato Mária-képe. Mindkettő egy hölgyet ábrázolt. S miközben a kísérletben részt vettek, elekrosokkokat kaptak. Ma már mindenféle eszközökkel lehet mérni a fájdalmat. Azt vették észre, hogy a nemhívőknek, bármelyik képet nézték, semmit sem jelentett a fájdalom enyhítésében a kép látványa. De akik katolikusnak vallották magukat, azt mondták, és azt is lehetett tapasztalni, hogy amikor Szűz Mária képét látták, nem érezték úgy a fájdalmat, hanem azt érezték, hogy valamiféle gondviselés és segítő anyai kéz óvja őket. Ezen lehet vitatkozni világnézettől függően, de azért ez elgondolkodtató. Ha egyszer Szűz Máriára bízta Jézus apostolán keresztül az őt követőket, akkor fájdalmainkban miért ne fordulhatnánk mi is hozzá? A kegytemplomban az a sok-sok hálatábla arról tanúskodik, hogy Szűz Mária ügyes-bajos dolgokban megsegítette a hozzá fordulókat. Isten a tudója, hogy hányan voltak. Mert az csak egy töredék. Hát mi is odafordulunk hozzá, mert a világ és benne a mi magyar népünk is nagy válságban van. Azért hozom elő magyarországi életünk gondjait és bajait, mert az ottani élet kivetül a világ összes magyarjára, és ha jól meggondoljuk, mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk.

Most sokan csak azt érzik, hogy gazdasági válság van, drágább lesz minden. Ezt mindenki érzi. Akik mélyebben látnak, azt mondják, erkölcsi válságban vagyunk. De még mélyebbre kell tekintenünk, mert az erkölcs nem áll meg önmagában. Támaszt kíván. Már Dosztojevszkij megmondta: ha nincs Isten, mindent szabad. És az újkori ember elveszítette komoly istenhitét immár 300 éve. Azóta egyre lejjebb csúszunk. Először megvolt még az erkölcsi érzék a jó és rossz iránt. De aztán az is megszűnt. Az erkölcsi válságban a bűn a botrányig ért és korrumpálódott minden, ezt követte az értékválság. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy a mai világ mindent a pénzzel mér. Ez az egyedüli mérce. Nem véletlen, hogy a mi Urunk az összes bűn közül az Istennel szemben a pénzt állította. Mert a többi bűnből sokkal könnyebb felállni, mint a pénzimádatból. Ma ott tartunk, hogy az áldozatos munkakörökben dolgozó emberek, legyen az  tanító, ápoló vagy egy pláza dolgozója, egy hónap alatt nem szerez annyi jövedelmet, mint e világ gazdagjai egy óra alatt, akik jókor vannak jó helyen. Ezt a válságot és értékválságot nagyon könnyen az államcsőd is követheti.

S milyen fájdalmunk van még az erkölcsi válságban? Hogy az emberiség őssejtjét, a családot rombolják. Minden más együttélést fel akarnak emelni a család rangjára, miközben a családok támogatása csökken. Növekszik az abortuszé. Még a prostituáltak is kapnak újabban állami támogatást. De a családok helyzete egyre inkább megnehezedik. A maradék ifjúságot pedig megrontják. Még sokan nem tudják, de majd tudni fogják, mert mindenhová beszivárog ez az új kór, a gender-program, hogy mindenki döntse el szabadon, hogy férfi vagy nő, homoszexuális vagy transzszexuális vagy transzvesztita vagy heteroszexuális akar lenni. Mindegy, döntse el szabadon! Aztán még ha ez sem elég, először az enyhe kábítószereket ajánljuk nekik, majd a még keményebbeket, hiszen ez jövedelmet hozhat az államnak. Eddig mindig azért tudtunk fölemelkedni, mert többen születtek, mint ahányan meghaltak. Mára megfordult ez a rend. Föl kell ébrednünk, mert a családokat, fiataljainkat tudatosan rontják meg. Kihaló nemzetté leszünk és valóra válik nemzeti imádságunk szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a jóslata, amit Zrínyi második énekében ír: „És más hon áll a négy folyam partjára, / Más szózat és más keblü nép…" Ne adja Isten, hogy ez beteljesedjék rajtunk!

Mit hoz a jövő – megkérdezhetnénk. Hiszen a mi múltunk a reményünk. Így fogalmazódott meg ennek az egyházmegyének is a programja: Krisztussal ezer esztendeig, amelynek nagyszerű kétértelműsége van. Mert nemcsak a múltra utal, hanem a jövőre is. Milyen jövőkép áll előttünk? Évekkel ezelőtt hallottuk azt az egetverő gőgös kijelentést egy politikustól: „a Magyarok Nagyasszonya levette rólunk a kezét. Majd mi gondoskodunk a magyarokról." Egy másik azt mondta: „jóléti rendszerváltást hozunk". Én ezt a politikust közelről ismerem. S mi a valóság? Kisemmizettek lettünk. Elviselhetetlen, kifizethetetlen adósság jármában nyögünk. Aki ma megszületik, adóssággal születik. Az egyre növekvő munkanélküliség, a kilátástalanság, a depressziós lelkület egyre több embert szorít le a mélyszegénységbe, statisztikai adatok szerint több mint hárommillió embert. A legjobbak közül, a tehetségesek közül sokan kivándorolnak, másutt keresnek megélhetést. Innét is, Erdély földjéről és tőlünk is. A demoralizált iskolákról már ne is beszéljünk, ahol már nem lehet követelményt támasztani, nem lehet fegyelmezni, hogy növekedjék a funkcionális analfabéták száma és a legyőzhetetlen tudatlanságban szenvedő tömegé.

Emberileg nincs már remény. És mégis, társadalomlélektani vizsgálatok bizonyítják, elég kezünkbe venni Kopp Máriának és kutatócsoportjának a múlt évben megjelent hatalmas monográfiáját: az elkötelezetten hívő, vallásos emberek és családok jobb testi-lelki állapotban vannak, nagyobb náluk a gyermekvállalási kedv, és még a várható földi élettartamuk is hosszabb lesz. Hát ez az Isten humora: mi az üdvösségre vágyunk, és már ezen a földön is hosszabb életet ad nekünk. A Szentlélek jótanácsokat is ad, mint ahogy adott Szűz Máriának. Ott volt a kánai menyegzőn, és egy megszívlelendő szót mondott mindörökre. Azt mondta a szolgáknak: „Tegyétek azt, amit Jézus mond!" Mi is tegyük azt! Mit mond nekünk Jézus? Keressük parancsait: Ti elsősorban keressétek Isten országát és az ő igazságát! Szüntelenül imádkozzatok és bele ne fáradjatok! Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket! S mindezt részletezi a hegyi beszédben és a nyolc boldogságban, amely magában foglalja a Tízparancsolatot. De még több is annál, mert nem a tilalmakra, hanem az eszményre hívja fel a figyelmünket. Jézus Krisztus a mi örök eszményünk. Mert ő a hegyi beszédnek, s benne a nyolc boldogságnak a rejtett alanya. Őt kell követnünk. Amikor boldogságot ígér a szegényeknek, akik úgy szegények, hogy le tudnak mondani az anyagiakról és másokért élnek. Akik mások szomorú sorsát megosztják. Akik lemondanak a szemet szemért elvről. Akik munkálják egymás között a békességet. Akik igazak szeretnének lenni Isten előtt, nem a népszerűségi listák szerint szeretnének kitűnni, hanem Isten előtt akarnak igazak lenni. Akiknek gondolata, szava egybevág. Gondoljunk a lélekben tisztákra. Tőlük egészen távol áll a hazugság. Mert a hazugság atyja az ördög. Ez a tisztaság olyan életformát kölcsönöz, amit sokszor üldöznek. De amellett akkor is ki kell állni, ha üldöznek bennünket. És gondoljunk a végítéletről szóló nagy beszédére, amikor a jobbján és balján állókhoz szól az Úr. „Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok." Ismerjük. A szociálisan rászorulókra gondunk legyen! Ezekből a parancsokból fejlődött ki az irgalmasság testi és lelki cselekedete, amely Európát kereszténnyé tette. Ha ezek megvalósítására törekszünk, akkor nemzetünk megmarad, újjászülethet és még azt is remélhetjük, hogy a végítéleten jobbjára állít bennünket.

Az Úr elküldte a Szentlelket, a másik vigasztalót. Hogy eszünkbe juttasson mindent, szavait elevenné tegye, magyarázza és időszerűsítse. És ezek a szavak új életre kelhetnek, mert Jézus tanítja, aki az út, az igazság és az élet. S ezeket meg kell fogadnunk és együttesen nekünk, akik szívünkön viseljük keresztény és magyar voltunkat, egymást kell segítenünk.

Körülbelül két hete egy férfi bejelentkezett a kalocsai érsekségen. Csak velem akart beszélni, de egy percben. Azt akarta, hogy a nevét is hagyjam teljes inkognitóban. Azt mondta: amikor majd itt imádkozzuk a Miatyánkot, fogjuk meg egymás kezét. Mondtam neki, ezt nem írja elő a liturgia, a papnak egyébként is feltárt kezekkel kell lenni. De a gondolat szép, hogy mi összetartozunk.

A szintén nyolcszázadik évfordulóját ünneplő egyetlen magyar alapítású rend, a pálos rend – amelynek rendfőnöke, Bátor Botond most velünk egy időben misézik most Pilisszántón – úgy alakult meg, hogy Boldog Özséb a Pilisben a tatárjárás után, amikor megérte fiatalkorában, hogy sok széthúzás miatt is jutottunk oda ahová jutottunk, akkor megpróbálta összeszedni a remetéket. Volt egy látomása: úgy mint pünkösd napján, tüzes lángnyelveket látott minden remetehajlék fölött, és azt mondta, hogy ezeket egyesíteni kell. Egyik papköltőnk meg is verselte ezt: „Kicsinyke lángok, ha összefognátok, lángba borítanátok a világot."

Nekünk össze kell fogni! Mert nem vette le rólunk a Magyarok Nagyasszonya a kezét! Sem a Csíksomlyói Szűz Mária, aki egy! Ő velünk van! Hozzá kell folyamodnunk, fordulnunk, úgy, ahogy ezer évvel ezelőtt a mi Szent István királyunk végső felajánlotta elkeseredettségében a koronát, úgy ajánljuk föl mi is az életünket neki. Hiszen meg kell tennünk ezt a felajánlást. Ma, ha nem lenne pünkösd szombatja, Szent István király ereklyéinek átvitelét ünnepelnénk a liturgikus naptárban. Nevezetesen arra a Szent Jobbra gondolnánk, amelyet egy kegyes csalással egy Mercurius nevű szerzetes a Partiumba elhozott, és ott kialakította a szentjobbi apátságot. Isteni csodaként megmaradt az a jobb, amely oly sok jót tett földi életében. Őrizte és védte a magyar népet, alamizsnát osztott és végső, örök szimbolikus gesztusként fölajánlotta a koronával együtt magyar nemzetét, az elkövetkező utódokat is Szűz Máriának. Hát így, ebben a nagy jubileumi évben hálaadással a Jóistennek mint gondviselő Atyánknak, mint megváltást hozó Fiúistennek, mint megújító Szentléleknek Szent István király nyomán ajánljuk fel mi is önmagunkat, nemzetünket a Szűzanyának a legősibb Szűz Máriát köszöntő imádsággal, és ezt mondjuk most együtt:

Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől mindenkor dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi szószólónk! Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak!

Ámen

(Magyar Kurir/MKPK/ www.csiksomlyo.ro)

A jövő mobil technológiái mutatkoztak be Budapesten, az V. Mobil Konferencián

 

Innovatív mobil megoldásokról, a Near Field Communication (NFC), a mobil vonalkód technológia, valamint ezek üzleti lehetőségeiről, biztonsági megoldásairól osztották meg tudásukat a résztvevők 2007. május 27-én, az V. Magyarországi Mobil Konferencián. Az esemény lehetőséget biztosított a szakembereknek, hogy élő alkalmazásokon keresztül ismerhessék meg az innovatív, új mobil rendszereket.

 

Innovatív mobil megoldásokról, a Near Field Communication (NFC), a mobil vonalkód technológia, valamint ezek üzleti lehetőségeiről, biztonsági megoldásairól osztották meg tudásukat a résztvevők 2007. május 27-én, az V. Magyarországi Mobil Konferencián. Az esemény lehetőséget biztosított a szakembereknek, hogy élő alkalmazásokon keresztül ismerhessék meg az innovatív, új mobil rendszereket.

A rendezvény egyik kiemelt témája az NFC technológia volt, amelyet a terület nemzetközileg is elismert szakértője, a Ranycon Technologies ügyvezető igazgatója, Párkányi Péter ismertetett a közönséggel, a technikai alapokon és az NFC telefon felépítésén túl bemutatva a különböző szabványokat. A szakértő szerint a már most üzemkész technológia a beléptetéstől a tömegközlekedési jegyek megvásárlásáig számos területen csökkentheti a költségeket.

Az AFF Csoport élő bemutatókkal készült a rendezvényre, Rákosi Bálint a cég üzleti-folyamatelemző szakembere a marketingesek fantáziáját megmozgató intelligens poszter-megoldást mutatott be, de terítékre került az AFF Csoport mobil beléptető rendszere, valamint egy mobil logisztikai megoldása is. Ez utóbbi érdekessége, hogy a tervezők ötvözték az NFC és mobil vonalkód technológiákat, így egy alkalmazás egyszerre képes kezelni az ezeken alapuló címkéket.

A délutáni szeminárium fókuszába a nagyvilágban működő megoldások, trendek, és az NFC terjesztésének módozatai kerültek, majd a résztvevők a gyakorlatban is megismerték például a közlekedésben használatos úgynevezett „contactless", vagyis fizikai érintés nélküli francia, német, japán, rendszereket és az alkalmazás pénzügyi lehetőségeit. Az NFC globális szinten is elismert fejlesztője, a Ranycon Technologies, a Global Platform hivatalos tagjaként vesz részt a nemzetközi szabványosításban, és aktív résztvevője az NFC ökoszisztéma kialakításának, amely során gyártók, kártyakibocsátók, szolgáltatók együttműködésével egy komplex, az élet számos területét átfogó szolgáltatásrendszer jön létre.

A workshop jellegű eszmecsere a hallgatóság aktív részvételével folyt, teret engedve a különféle felvetéseknek és véleményeknek. Kiderült, hogy a következő egy év távlatában mindenki üzleti bevételre számít az NFC-ből, de a hazai piaci bevezetés csak széleskörű együttműködéssel lehetséges, a felhasználók közvetlen igényeinek jobb megértése mellett. Csepeli Csaba, az V. Mobil Konferencia szervezője szerint az esemény pontosan ennek, a jövőbeli közös együttműködésnek lehet a kiindulópontja.

Kiváló Érettségiztető Vizsgahely elismerés a Magyar Telekom által támogatott Puskás Tivadar Távközlési Technikumnak

http://www.puskas.hu/http://www.puskas.hu/ Kiváló Érettségiztető Vizsgahely címmel tüntették ki a Magyar Telekom által támogatott Puskás Tivadar Távközlési Technikumot. Az elismeréssel járó díszoklevelet és kitüntető táblát Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára adta át 2009 május 29-én délután Horváth Lászlónak, a Távközlési Technikum igazgatójának.

http://www.puskas.hu/http://www.puskas.hu/ Kiváló Érettségiztető Vizsgahely címmel tüntették ki a Magyar Telekom által támogatott Puskás Tivadar Távközlési Technikumot. Az elismeréssel járó díszoklevelet és kitüntető táblát Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára adta át 2009 május 29-én délután Horváth Lászlónak, a Távközlési Technikum igazgatójának.

A cím adományozására az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 2008/2009. tanévi díjkiosztó ünnepségén került sor a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Országosan 14 intézmény részesült az elismerésben, Budapesten pedig egyetlen iskola, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum érdemelte ki a kitüntető címet.

A Távközlési Technikumot a Magyar Telekom Távközlési Oktatási Alapítványa támogatja. Az 1906-ban épült iskola 1951-ben vette fel Puskás Tivadar, a telefonközpont feltalálójának nevét. A szakközépiskola ma az egyik legjobban ellátott oktatási intézmény Magyarországon, amelynek tanulói a 2008-as kompetenciamérésen messze az országos átlag fölött teljesítettek. A Magyar Telekom az intézmény támogatásán keresztül az új évezred távközlési és informatikai szakembereinek színvonalas képzéséhez járul hozzá.

A Puskás Tivadar Távközlési Technikum 2005 óta Budapest egyik legnagyobb emelt szintű érettségi központja. A környék gimnáziumaiból és szakközépiskoláiból angol nyelvből, német nyelvből, informatikából, fizikából és biológiából emelt szintre jelentkezők százai itt írják meg írásbeli dolgozatukat, majd a 3 fős bizottságok előtt szereznek érdemjegyet. Mivel az elmúlt 3 évben sem törvényességi, sem szabálysértési, sem technikai jellegű észrevétel nem volt ezeknek a vizsgáknak a lebonyolításával kapcsolatban, valamint a határidőket az iskola teljesítette, lehetőséget kapott arra, hogy megpályázza a "Kiváló Érettségi Vizsgahely" kitüntető címet. A cím elnyeréséhez az iskolának és fenntartójának vállalnia kellett, hogy 10 éven keresztül, az eddigi színvonalon, évente két alkalommal – ősszel és tavasszal – az Oktatási Hivatal felkérésére legalább két tantárgyból emelt szintű érettségit bonyolít le.
Az ünnepségen adták át az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek érmeit is. A matematika versenyben Szedelényi János, a Puskás Technikum 11. évfolyamos diákja lett az első helyezett.

A Magyar Telekom a hazai oktatás elkötelezett támogatója. Az ország vezető infokommunikációs szolgáltatójaként a Puskás Tivadar Távközlési Technikum mellett a magyarországi műszaki és gazdasági felsőoktatás támogatásában is jelentős szerepet vállal.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel (BME), az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel (ELTE) és más cégekkel együttműködve hozta létre az Egyetemközi Távközlési és Informatikai Központot, amelynek célja nemzetközi kutató-fejlesztő tevékenység folytatása az internet alapú távközlés és a mobil kommunikációs technológiák és rendszerek területén. Szintén a BME és a Magyar Telekom közös projektje a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének Média Oktatási és Kutató Központja, amely az új médiát, az internetet társadalomtudományi, technológiai, informatikai irányból megközelítő kutatásokat végez. A budapesti Corvinus Egyetem és a Central European University (CEU) hallgatói és kutatói részére pedig ösztöndíjakat biztosít a Magyar Telekom.

Átadták az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny elismeréseit

 

Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára átadta a 2008/2009. tanévi Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) díjait. Az idei évben először vehették át a középiskolák a „Kiváló Érettségiztető Vizsgahely" kitüntető címet.

 

Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára átadta a 2008/2009. tanévi Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) díjait. Az idei évben először vehették át a középiskolák a „Kiváló Érettségiztető Vizsgahely" kitüntető címet.

A 2008/2009-es tanévben 665 középiskolából 29818 diák vállalkozott arra, hogy 26 tantárgyból megmérettesse tudását és tehetségét. Egy diák több tárgyból is versenyezhetett, így összesen 39976 volt a jelentkezések száma.

247 olyan középiskola van Magyarországon, ahonnan az OKTV valamely kategóriájának döntőjébe kerültek diákok (1131 fiatal), és 74 olyan intézmény, ahonnan az első három helyezés valamelyikét sikerült megszereznie egy-egy tanulónak (108 diák). Ezek az eredmények ismét megmutatták, hogy Magyarországon nagyon sok intézmény nyújt minőségi oktatást, és tesz meg mindent a tehetségek kibontakozásáért.

Legtöbben biológiából, matematikából és angol nyelvből indultak a versenyen, tárgyanként körülbelül 6000-en mérettették meg magukat. Népszerű volt az informatika és a történelem verseny is, tárgyanként 4000 résztvevővel, de versenyezhettek a tanulók például olasz, spanyol nyelvből vagy akár rajz és vizuális kultúrából is.

Az OKTV-re azok jelentkezhetnek, akik a magyarországi középiskolák utolsó két évfolyamán nappali rendszerben tanulnak. A rendes érettségi vizsga évét kettővel megelőző középiskolai évfolyam tanulói közül pedig csak azok indulhatnak a versenyen, akik a jelentkezési határidő előtt sikeres előrehozott érettségi vizsgát tettek az adott tantárgyból, vagy a középiskolai bizonyítványba bejegyzett osztályzattal – az utolsó két évfolyam tananyagától eltekintve – igazolják, hogy az adott tantárgy helyi tantervi követelményeit teljesítették.

A felsőoktatási felvételi eljárás során az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen döntőbe jutott és ott a felvételi tárgyból elért 1-10. helyezésért a maximális 80, 11-20. helyezésért 50, 21-30. helyezésért 25 többletpont jár a felvételizőnek.

Az idei évben először került sor a „Kiváló Érettségiztető Vizsgahely" kitüntető cím átadására. Olyan középiskolák pályázhattak, amelyek a középszintű érettségik vizsgákat legalább három éven át magas színvonalon szervezték meg, emellett közreműködnek az október-novemberi vizsgaidőszak feladataiban, és minimum tíz évre megkötött szerződésben vállalják, hogy közreműködnek legalább két érettségi tárgy emelt szintű vizsgájának megszervezésében. A kitüntető címet 2009-ben 19 intézmény nyerte el.

Félszáz új alkalmazás, heti 850 000 egyedi user

www.origo.huhttp://www.origo.hu/ Már több mint félszáz alkalmazásból választhatnak  kedvükre az iWiW felhasználói. A folyamatosan bővülő kínálatból a legnépszerűbbek között van az iWiW Fejlesztői Verseny egyik győztese, az Egymás szemében*.

 

www.origo.huhttp://www.origo.hu/ Már több mint félszáz alkalmazásból választhatnak  kedvükre az iWiW felhasználói. A folyamatosan bővülő kínálatból a legnépszerűbbek között van az iWiW Fejlesztői Verseny egyik győztese, az Egymás szemében*.

 

Már több mint félszáz alkalmazásból választhatnak  kedvükre az iWiW felhasználói. A folyamatosan bővülő kínálatból a legnépszerűbbek között van az iWiW Fejlesztői Verseny egyik győztese, az Egymás szemében*. Az ismerős-véleményező alkalmazást eddig közel egymillióan (920 ezren) vették fel az iWiW profiljuk alá. A Csajok és pasik randikereső alkalmazást közel százezren, a Videotelefon-t 62 ezren, a Sün! Sün!! Sün!!! alkalmazást pedig, amellyel viccesen egy virtuális sünnel dobhatja meg a felhasználó ismerősét, 47 ezren tartották érdemesnek arra, hogy kipróbálják.  Rendkívül népszerű még a Világvándor, amely alkalmazásban megadhatja a felhasználó, hogy melyik országban él, merre járt, vagy hová szeretne eljutni, de közkedvelt a Zene Doboz is, ahol kedvenc zenéit, klipjeit válogathatja össze a látogató.  Természetesen sokan játszanak is, 20 ezernél több iwiwezőt szórakoztatnak nap mint nap a Sudoku és Pasziánsz programok. Mindezekkel együtt 18 olyan alkalmazás található a közkedvelt közösségi oldalon, melyet több mint 10 ezer felhasználó telepített és használ. Az Alkalmazások aloldalt átlagosan naponta 300 ezer felhasználó látogatja, ami az indulás óta heti 850 ezer egyedi felhasználót jelent.  

Nagyon örülünk a nem várt sikernek. Nagy lehetőség nekünk, hogy azzal foglalkozhatunk, ami érdekel minket. A kukori.ca szíve csücske jelenleg a Szemező alkalmazás, amit az Egymás Szemében mellett szeretnénk népszerűsíteni – mondta Pfenninberger Ádám, az iWiW Fejlesztői Verseny egyik győztese, az Egymás Szemében eredményeire reagálva.

2008. december 4-én nyílt meg a lehetőség a fejlesztők számára, hogy olyan külső szolgáltatásokat, ötleteket, kiegészítéseket fejlesszenek, amelyek kihasználják a legnagyobb hazai kapcsolati hálóban rejlő erőt. Közel négymillió iWiW felhasználó számára tehetik ismertté szolgáltatásaikat programozók, webes alkalmazásokat működtető vállalkozások. Az OpenSocial szabvány alapján kialakított interfészen keresztül külső alkalmazások illeszthetők a közkedvelt közösségi portál felületébe. A széles körben alkalmazott nemzetközi sztenderd – mint „csatolófelület" – folyamatos korszerűséget és rugalmasságot biztosít. A holnap megjelenő sokszínű, többrétű, szórakoztató alkalmazások számtalan új felhasználási élményt nyújtanak – pl.: játékokon, közösségi szolgáltatásokon keresztül -, mindezt úgy, hogy használatuk továbbra is a felhasználók egyéni döntésén alapul.

A 2002-ben elindított iWiW mára a magyar internet egyik legfontosabb csomópontja, kiemelkedően legnagyobb látogatottságú közösségi oldala lett. Fischer András vezérigazgató szavai szerint, az iWiW ma gyakorlatilag a teljes magyar internetes közönség napi használatos munkaeszköze, telefonkönyve, szórakozóhelye és intim szférája. Négymillió regisztrált felhasználó életének szerves része, vagyis népszerűsége kortól, nemtől, lakóhelytől függetlenül egész Magyarországra kiterjed. Rengetegen vannak azok, akik számára az iWiW az első szolgáltatás, amelyen keresztül rendszeres kapcsolatba kerülnek az internettel. Sokan csak azért lépnek fel a világhálóra, hogy az iWiW révén megerősítsék, továbbfejlesszék személyes kapcsolatrendszerüket, akik pedig korábban is rendelkeztek interneteléréssel, a szolgáltatás révén válnak napi felhasználókká. Az iWiW nemcsak a magyar internet vezető közösségi portálja, hanem igazi „web 2.0"-s szolgáltatás is.

*Pfenninberger Ádám fejlesztésével a felhasználó adatlapján az ismerősei anonim módon mondhatnak véleményt a tulajdonságairól, s ez csak az ő számára és kizárólag összesített formában elérhető.

VISEGRÁDI EGYÜTTMŰKÖDÉS

 

A pénzügyi válság kultúra területén érezhető hatásairól, valamint a finanszírozás új módszereiről és lehetőségeiről tanácskozik Csák Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára, Bogdan Zdrojewski lengyel kulturális miniszter, Petra Smolikova cseh kulturális miniszterhelyettes, Augustin Lang szlovák kulturális államtitkár Varsóban pénteken, a V4-találkozón.

 

A pénzügyi válság kultúra területén érezhető hatásairól, valamint a finanszírozás új módszereiről és lehetőségeiről tanácskozik Csák Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára, Bogdan Zdrojewski lengyel kulturális miniszter, Petra Smolikova cseh kulturális miniszterhelyettes, Augustin Lang szlovák kulturális államtitkár Varsóban pénteken, a V4-találkozón.

A találkozón átadják a Visegrádi Díjat is, amelyet 2004-ben alapították a kormányok, de a jelölést és díjátadást a kulturális tárcák teszik meg.

A 2005. évi díjat a pozsonyi Kalligram Kiadó, 2006-ban a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központ, a 2007. évit a Pilsen Fesztivál Színház kapta. A 2008. évi díjat a magyar jelöltnek, Spiró Györgynek ítélték oda.

A Kossuth díjas magyar író, költő, irodalomtörténész, műfordító tudományos igényű könyveiben foglalkozott egyebek mellett e régió színműírásával, de ő írta a Miroslav Krleza -monográfiát is.

Spiró György szinte emblematikus foglalatát nyújtja annak, amit ideálképként élünk meg: a számtalan közös szállal átszőtt közép-európaiságot. Ez indokolta, hogy a sikeres Visegrádi Irodalmi Antológia írói között szerepel a „Kincs" novellájával, amely ízelítőt ad írásainak hangvételéből.

Prágában az Odeon kiadó jelentette meg 1990-ben X-ek című regényét. Csehországban és Szlovákiában több drámáját bemutatták már, Lengyelországban pedig film is készült a Szappanopera, Az Imposztorok és a Kvártet című műveiből.

Műfordításai a V4 nyelvekről rendkívül sikeresek, többek között Gombrowicz, Wyspianski Zagajewski, Baranczak, Kornhauser, Kryniczki, Milos Borowski, Janusz Krasinszki műveit olvashatjuk neki köszönhetően.

A V4 1990-ben jött létre Visegrádon a gazdasági és szomszédsági kapcsolatok új alapokra helyezése és erősítése céljából. Évente váltják egymást az elnökségek egy általános kormányzati, illetve átfogó szektorális programmal (július 1-június 30.). Jelenleg a lengyel elnökség éve telik le és 2009. július 1-től a magyar elnökség váltja fel.

A szektorális együttműködések között a kulturális terület jelentősége kiemelkedik, mert eszközeivel, projektjeivel akár rövid távon is képes a más területen meglévő konfliktusok enyhítésére, továbbá eredményei egyértelműen közvetítik a közép-európai modern közösségtudatot, folyamatosan erősítik a civil szektort a Négyek országaiban.

1999-től a kormány és államfői találkozók mellett a szakminiszterek találkozója is rendszeressé vált.

2006 szeptemberében Krakkóban, 2007 januárjában Budapesten, 2007 októberében pedig Pozsonyban tartották a miniszteri találkozókat. E találkozók az együttműködés jegyében zajlanak, kétoldalú nézetkülönbségek nem kerülnek napirendre.

V4 projektek – Magyar részvétellel

(A V4 miniszteri közös projektek 2000 után indultak.)

  • Visegrád Antológia, 2006-2008

Magyar kezdeményezésű és első, nagy sikerrel megvalósított projekt, amelyben a minisztériumi szakértők és külső szakértők, írók szorosan együttműködtek. A könyvre a V4 kulturális együttműködés szimbólumaként tekint mind a négy tagország.

  • Arab-angol nyelvű kiadás 2008-09

Az egyiptomi Spinx kiadóval együttműködve valósult meg. 200 oldalon 2000 példányban jelent meg és 200 darabot osztottak szét országonként.

  • Visegrádi könyvtár 2004

Négy kiadó együttműködése a négy ország irodalmának megjelenítésére francia, német nyelven.

  • Visegrádi szakértői fórumok 2006

Kulturális örökség munkacsoport, konferenciák, Krakkó központtal

Könyvtárosok nemzetközi konferenciája 2006- SK

Szerdán indul a Bing!

A Microsoft Corp.2009 május 28-án bemutatott Bing keresőmotorja a hagyományos keresőmotorok képességein túlmutatva nyújt hatékony segítséget használóinak a gyorsabb és megalapozottabb döntéshozatalhoz.

 

A Microsoft Corp.2009 május 28-án bemutatott Bing keresőmotorja a hagyományos keresőmotorok képességein túlmutatva nyújt hatékony segítséget használóinak a gyorsabb és megalapozottabb döntéshozatalhoz.

 

 A Bing megtartja a ma elérhető keresőmotorok előnyeit, sőt túl is lép azokon, és újszerű módon közelíti meg a használati élményt. Kezdetben az alábbi négy kiemelt területen könnyen kezelhető eszközökkel támogatja az eredményesebb döntéshozatalt: vásárlás, utazástervezés, egészségügyi információk és helyi üzletek keresése. Az új szemlélettel kifejlesztett nagy teljesítményű keresőmotor – a Microsoft terminológiájában „döntéstámogató motor" (decision engine) – célja, hogy segítse a felhasználókat a webes információk és ismeretek megszerzésében, és felkészítse őket a fontos döntések gyorsabb meghozatalára. A http://www.bing.com/ címen elérhető szolgáltatás bevezetése a következő napokban indul, teljes körű, globális elérhetősége pedig június 3-ra, szerdára várható.

Európában egyelőre "beta" megjelöléssel fut majd a Bing. Ez azonban nem félkész, hanem kevesebb, alacsonyabb szintű szolgáltatást jelent. A hazai felhasználók június 3-tól használhatják az új keresőmotort.

Az online tartalom robbanásszerű növekedése megállíthatatlan. A Bing segít a felhasználóknak könnyebben eligazodni a keresési eredmények gyakran áthatolhatatlannak tűnő dzsungelében. A comScore Inc. népszerű keresőmotorokkal kapcsolatos vizsgálatából kiderült, hogy az internetes keresések mintegy 30 százaléka kielégítő eredmény nélkül zárul, a tovább folytatott keresések kb. kétharmadánál pedig további finomításra vagy a keresés újraindítására van szükség a találatokat megjelenítő lapon.

„A keresőmotorok elfogadható segítséget nyújtanak a webes navigáláshoz és információkereséshez, ugyanakkor nem támogatják hatékonyan a megtalált információk felhasználását" – jelentette ki Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója. „A Bing fejlesztése során alaposan felmértük, miként akarják az emberek a webet használni. A Bing az első fontos lépés abban a hosszú távú fejlesztési programban, amely azt célozza, hogy megkönnyítsük felhasználóinknak az információk gyors elérését, illetve azt, hogy ezeket döntések meghozatalához vagy feladatok végrehajtásához is hasznosítani lehessen."

Új szemlélet az internetes keresésben

Felmérések igazolják, hogy az emberek 66 százaléka a korábbinál gyakrabban használja az internetet komplex döntések meghozatalakor.* Ebből kiindulva a Microsoft három fő célt határozott meg a Bing fejlesztésekor: pontos keresési eredmények; rendezettebb használati környezet; egyszerűbben végrehajtható feladatok és praktikus információk a gyorsabb, magabiztosabb döntéshozatalhoz. A napjainkra jellemző használati jellemzőkön túlmutató, új szolgáltatás mélyreható innovációkat tartalmaz a keresés fontos területein: a keresett entitások kinyerése és bővítése, a keresési szándék felismerése, dokumentumkivonatoló technológia, valamint a keresés típusához dinamikusan igazodó használati jellemzők a döntéshozatal releváns és praktikus támogatásához.

Az új márkaportfólió a következő változásokat eredményezi a Microsoft meglévő programjainál:

  • A Microsoft térképplatformja (Virtual Earth) a jövőben Bing Maps for Enterprise néven él tovább. Kattintson ide!
  • A 2008 áprilisában felvásárolt Farecast technológiája szervesen beépült a Bing Travel megoldásba. Kattintson ide!
  • A Microsoft népszerű cashback programját, a több mint 850 elfogadó partner által támogatott és 17 millió terméket lefedő Bing cashbacket teljes mértékben beépítik a Bing Shopping szolgáltatásba.

Olvasóinkhoz – Euroastra elérhetőségi problémák

www.euroastra.infoAz utóbbi időben tapasztalhatták, elérhetési problémak vannak az Euroastran. Ennek vannak nem ismert okai, és van olyan amit megpróbálunk mielőbb orvosolni. Ez utóbbi névszerver átállítás, azzal bonyolítva, hogy az egykori regisztrátort nem lehet elérni… Igy a helyzet bonyolódik. A http://www.euroastra.hu/ domaint ez nem érinti. Az valószínűleg menni fog. A http://euroastra.info/ igy fog menni valószínűleg www. nélkül. Ha valami nem jön be elsőre akkor ezzel a változattal érdemes próbálkozni. A www.euroastra.org es a www.euroastra.net a probléma rendeződéséig nem biztos, hogy működik.

www.euroastra.infoAz utóbbi időben tapasztalhatták, elérhetési problémak vannak az Euroastran. Ennek vannak nem ismert okai, és van olyan amit megpróbálunk mielőbb orvosolni. Ez utóbbi névszerver átállítás, azzal bonyolítva, hogy az egykori regisztrátort nem lehet elérni… Igy a helyzet bonyolódik. A http://www.euroastra.hu/ domaint ez nem érinti. Az valószínűleg menni fog. A http://euroastra.info/ igy fog menni valószínűleg www. nélkül. Ha valami nem jön be elsőre akkor ezzel a változattal érdemes próbálkozni. A www.euroastra.org es a www.euroastra.net a probléma rendeződéséig nem biztos, hogy működik.

Olvasóink elnézését kérjük, és ha az egyik elérhetőségünkön nem látnak, kérjük próbálkozzanak. Mi igyekezünk megoldani a problémát mielőbb.

Kis János

(Johannes)

főszerkesztő

Pünkösd – az ötvenedik nap, a Húsvéti időszak záróünnepe

Pünkösd a húsvéti idő záróünnepe (pentekoszté = ötvenedik nap), ami idén május 31-ére esik. „A Szentlélek Pünkösdkor, az Egyház születése napján minden népre kiárasztotta az istenismeret fényét, és a sok különböző nyelvű embert az egy közös hit megvallásában egyesítette" – énekli az Egyház minden szentmise prefációjában.

Pünkösd a húsvéti idő záróünnepe (pentekoszté = ötvenedik nap), ami idén május 31-ére esik. „A Szentlélek Pünkösdkor, az Egyház születése napján minden népre kiárasztotta az istenismeret fényét, és a sok különböző nyelvű embert az egy közös hit megvallásában egyesítette" – énekli az Egyház minden szentmise prefációjában.

Pünkösdkor elsősorban a Szentlélek kiáradására figyel az Egyház, amint ajándékaival tölti el a hívek szívét. Ezért a püspökök szerte a világon kiszolgáltatják a bérmálás szentségét, hogy még nyilvánvalóbb legyen az Egyház születésének jelentősége és az evangélium hirdetésének megkezdése.

Az ünnep liturgiájában – misében és a zsolozsmában – ezek a gondolatok térnek vissza, gazdagítva lelkünket a kegyelmi adományokkal és a tanítással. Ezekben a napokban sokszor csendül a katolikusok ajkáról az ének: Jöjj, Szentlélek, Úristen, áraszd reánk teljesen, mennyből fényességedet!

Szeretetlecke

 

Egy filmben az általános vélekedés szerint kell egy kutya és legalább egy gyermek a sikerhez. Már akkor, ha a film nem csak az indulatfelkeltésről szól, hanem a belsőbb emberi viszonyokról is. A miértre elég egyszerű a válasz, hiszen ki ne látott már, unoka, vagy gyermek híján kutyát, sétáltató embereket. S alighanem, a Homo sapiens fajba tartozó, lény számára kevésbé szimpatikus vonás, ha valakiből teljesen hiányzik a gondoskodás szándéka is a gyermeke iránt.

 

Egy filmben az általános vélekedés szerint kell egy kutya és legalább egy gyermek a sikerhez. Már akkor, ha a film nem csak az indulatfelkeltésről szól, hanem a belsőbb emberi viszonyokról is. A miértre elég egyszerű a válasz, hiszen ki ne látott már, unoka, vagy gyermek híján kutyát, sétáltató embereket. S alighanem, a Homo sapiens fajba tartozó, lény számára kevésbé szimpatikus vonás, ha valakiből teljesen hiányzik a gondoskodás szándéka is a gyermeke iránt.

Az ember, mint társas lény a maga társadalmában mozog otthonosan. A társadalom számára pedig az a normális működés, ha tőle telhetően gondoskodik az utódlásról. Ezzel tartalmat adhatunk annak a, sokszor elcsépeltnek tűnő, mondatnak, hogy a gyermek társadalmi érték. Mert feltehetjük a kérdést, hogy mi az értéke a gyermekeknek? Nem az egyes családokban, ahol a társadalmi pozíciótól függően, sajnos, akár a családfenntartás szerepe is reá hárulhat. Hanem általában.

Ha erre keresnénk a választ, akkor a szigorú biológiai értelemben vett válasz a genetikai folytonosság fenntartása, a faj fennmaradása körül is megkereshető. Csak az a kérdés, érdemes-e ilyen végletesen leegyszerűsíteni a kérdést? Valószínűleg nem, mivel az ember alapvető jellemzője a társadalomépítő képessége. Ez szintén biológiai gyökerekkel rendelkező tulajdonság, amit jól jeleznek rokonaink hordái. De az is, hogy az emberi faj társadalmai is folyamatosan váltak olyanná, amilyennek ma ismerjük. A hordákon, törzsi közösségeken alapuló egyszerű társadalmaktól a birodalmakig.

A közösség számára a gyermek óhatatlanul egy további értékkel, a már említett társadalmi értékkel is bír. Azzal az elvontnak is tekinthető értékkel, hogy képes nem csak a biológiai faj génjeit, hanem a környező társadalmi értékeket is fenntartani, továbbvinni. Olykor meg is változtatva, de alapvetően mégis azokra az értékekre építkezve, amit neveltetése során, elsősorban a környezet normarendszerére alapozva beléplántáltak. S amely számára sokszor lesz alapja az élete során érvényesített normarendszernek. Ezt lehet alábecsülni, és lehet túlértékelni, de nem igazán lehet figyelmen kívül hagyni. Érdemesnek meg egyáltalán nem érdemes figyelmen kívül hagyni.

Ahogy azt sem, hogy a ma felnőttjei a tegnap gyermekei, és idő multával a ma gyermekei lesznek a jövő felnőttjei. A folyamat egy adott társadalomban azt jelenti, hogy amilyen a tegnap nevelési rendszere, olyan általános társadalmi állapotot képvisel a ma lakossága, és amilyenné ma tesszük a gyermekek nevelési környezetét, azzal számolhatunk a jövőben. Azzal a korrekciós tényezővel, hogy a pillanatnyi állapot lesz a holnap null-pontja. Az a kiindulási pont, amelyhez képest a változásokra számítani lehet. Vagy ez lesz az a pont, amit változás híján konzerválni fog az idő. Ez az a folyamat, amire minden szarkazmus nélkül elmondhatjuk, hogy már az ókori görögök is ismerték. Például már Platón is az iskola fejlesztésében, a kiművelt emberfőkben látta a felvilágosult vezetés zálogát. Mondván, hogy az iskolában most ülők lesznek azok, akik idővel vezetni fogják a városállamot.

A normák megjelenése azonban nem csak az iskolákban valósul meg, hanem a családokban, a kortárs csoportokban, az utcán is. A példa erejével hatva, és nem egy esetben az iskoláktól függetlenül örökítve tovább a mindennapok megannyi jellemzőit az utódgenerációkba. Ha a ma társadalma azt az értékválasztást közvetíti, hogy az emberek lenézése az ami normává emelhető, akkor holnaptól olyan generációkra számíthatunk, akik számára ez az elfogadott. A változásokhoz pedig hosszú idő kell, ahogy a kispolgárinak csúfolt értékrendszert sem tudta teljesen kitörölni a társadalomból megannyi évtized.

Ez azonban azt is felveti, hogy amikor a gyermekekről szólunk, nem tudjuk megkerülni, hogy ne csak a gyermekekről szóljunk. Mert kinevezhetünk egy napot a gyermekeknek, és ez jó. Helye van ennek is a mindennapokban, ahogy a Karácsonynak, és megannyi más ünnepnapnak is. Az azonban megfontolandó, hogy kiről, miről is kellene, hogy szóljon a gyermeknap. A gyorssegély szintjén akár arról is, hogy Tóth Árpáddal szólva "Pardon! álljon meg kegyed, S ejtsen az urnába Fillért avagy bankjegyet." (Pünkösdi Gyermeknap). Azonban ez tényleg csak a pillanatnyi zsíros-kenyérről, esetleg a rávaló hagymáról szól. Az éhenhalástól megvéd, de a túléléshez kevés.

Nem az egyén, az emberi normák túléléséhez. Annak a normarendszernek a túléléséhez, melyet egy még régebbi klasszikusban úgy fogalmaztak meg, hogy „Szeressed felebarátodat mint magadat" (3Moz, 19:18). Függetlenül attól, hogy milyen hitvilág az, ami a társadalom adott tagja számára az irányadó, mindenképpen állítható, hogy a társadalmi stabilitás, a teljes társadalmi értékkészlet csak akkor vihető tovább, ha tagjai a kölcsönösen elfogadható kölcsönös elfogadottság, és kölcsönös előnyök mentén szerveződnek. Az, hogy kinek mi válik később elfogadhatóvá, az természetesen sokban függ a neveltetésétől. Hogy mit tekint maga számára előnyösnek, természetesen az is. De az sem kevésbé, hogy mennyire válik képessé arra, hogy ezt a kölcsönösség talaján értelmezze.

Márpedig, ha a gyermek szocializációs környezete azt sugallja, hogy nem kell figyelembe vennie a másik gyermeket, akkor felnőttként is csak tárgyként fogja kezelni embertársait. Mígnem egy napon megtapasztalja, hogy ő sem több egy tárgynál a többiek szemében. Egy, két lábon járó, fecsegő, berendezési tárgya a társadalmi gépezetnek. Ám aligha valószínű, hogy ez különösebben tetszik, bárkinek, amikor ezzel szembesül. Ilyenkor lehet természetesen keresni a bűnöst, hogy ez ki miatt zajlik. Ki lehet vetíteni a személyes talajvesztettséget más emberekre, családokra, népekre, bolygókra és csillagokra. A megoldás kulcsa azonban valószínűleg a saját múltja. A saját múltjának társadalma és a jelen társadalmi környezet számára való megélhetetlensége.

De ez a folyamat sem tekinthető egyirányúnak, ahogy a sanyarú gyermekkort igen kevesen tekintik, és joggal nem tekintik olyan tényezőnek, mely bárkit felmentene bármi alól. A jelen társadalmi normáinak, és az emberi értékek egyfajta közösen elfogadott minimumának betartása joggal elvárható mindenkitől. A gyermeknapon, és azon túl is. De kár lenne a gyermekek számára szervezett majális közepette elfeledkezni a korábban írottakról. Arról, hogy amit ma a társadalom közvetít a gyermeknek, azt fogja visszakapni a jövőben. De arról sem, hogy amit ma a társadalom közvetít a szülőnek, azt fogja ő közvetíteni, akarva nem akarva a gyermeknek. Vagy a szomszédnak, és annak gyermekeinek. Általában a jövő generációnak. Ha a társadalom ma nem tekinti embernek, csak csavarnak a tagjait, akkor a ma gyermekei holnap a társadalom önző csavarjai lesznek csupán.

Akiket nem érdekel, hogy melyik lyukba csavarozzák be. Az sem, hogy a lyuk esetleg kicsi nekik, mert akkor majd kitágítják. Mit sem foglalkozva azzal, hogy közben az egész szerkezet, az egész társadalom kezd recsegni, ropogni, és más csavarok törnek derékba. Az pedig aligha lehet vigasztaló, hogy az így megroppant társadalmi szerkezet azt az önzőnek nevelt, szűklátókörű, könyökén is sarkantyút viselő csavarocskákat is maga alá temeti majd. A gyermeknapon tehát legalább futólag érdemes lehet arra is pár percet vesztegetni gondolatban, hogy a ma mit mond, mutat gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Mert attól függően, hogy a ma, vezetőktől alamizsnagyűjtőkig, miről szól, fog függni az is, hogy miről fog szólni a gyermekek holnapja. A gyermeknap tehát leckenap is. Nem csak a pillanatnyi adakozás, a hétvégi lángos megvételének leckéje, hanem a társadalmi normák mérlegelésének, ha úgy tetszik, az emberi szeretet leckéje is.

Simay Endre István

Ma van a Csiksomlyói Zarándoklat záró napja – a misét az internetes és számos adón lehet élőben követni

Ma 2009-05-30 – délelőtt 11:30 kor a Duna TV, a Magyar Katolikus Rádió – http://www.katolikusradio.hu/ – a Mária Rádió – http://www.mariaradio.hu/  közvetíti az idei Csíksomlyói Zarándoklatot záró misét. Ez minden évben – Causescu uralma alatti évek kivételével egy olyan összenemzeti zarándoklattá volt, ahol érdekes módón protestánsok, reformátusok, katolikusok, sőt a magyar ősvallás követői is példás egységben részt vesznek. Ez nem a politikáról szól, hanem a magyar nemzet egységének, az összetartozásnak a kifejezője. Most már szerencsére senki nem akadályozza meg, miként kezdenek rájönni arra is a média urai, hogy ezt nem elhallgatni, hanem igenis közvetíteni, megjeleníteni kell.

Ma 2009-05-30 – délelőtt 11:30 kor a Duna TV, a Magyar Katolikus Rádió – http://www.katolikusradio.hu/ – a Mária Rádió – http://www.mariaradio.hu/  közvetíti az idei Csíksomlyói Zarándoklatot záró misét. Ez minden évben – Causescu uralma alatti évek kivételével egy olyan összenemzeti zarándoklattá volt, ahol érdekes módón protestánsok, reformátusok, katolikusok, sőt a magyar ősvallás követői is példás egységben részt vesznek. Ez nem a politikáról szól, hanem a magyar nemzet egységének, az összetartozásnak a kifejezője. Most már szerencsére senki nem akadályozza meg, miként kezdenek rájönni arra is a média urai, hogy ezt nem elhallgatni, hanem igenis közvetíteni, megjeleníteni kell.

A Csíksomlyói Mária – melyet a magyar ősvallásban szintén Magyarok nagyasszonya funkciójában Babba Mária néven tisztelnek, teremtette meg az összekötő, politika feletti kapcsot a magyar nemzet tagjai között. A hely mely összeköt és nem elválaszt, egyesít és nem megoszt.

A templom legértékesebb tárgya a Szűz Mária kegyszobra. A XVI. század elején (1510-1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthánnyi Ignác erdélyi püspök idején az egyház "Csodatevőnek, segítő szent Szűznek" nevezi el.

A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Régi szokás, hogy a zarándokok, miután a Kegyszobor előtt Máriához, Isten Anyjához könyörögtek, megsimogatják a Kegyszobor lábát, hozzáérintik ruhájukat és kegytárgyaikat. Így óhajtják kiesdeni a maguk számára az Istenanya áldását.

A Csíksomlyói kegytemplomban találhatjuk a Kegyszobrot, mely Mária jelenlétét mutatja be. A századok folyamán a Kegyszoborral sok csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Többször olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Nagy katasztrófák előtt szomorúnak látták az emberek az arcát.

Az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával, amikor a templomot felgyújtották a tatárok, a Kegyszobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér, azt gondolván, hogy a Kegyszobor nagyon értékes lehet, el akarta szállítani, de az olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökör sem tudta elhúzni a szekeret. A tatár vezér ledobta a szobrot a szekérről, kardjával hozzávágott, megsebezve a Kegyszobor arcát és nyakát. Ezek a sérülések ma is láthatók a Kegyszobron. A tatár karja bénán hanyatlott alá.

Az idők folyamán a hívőknek a Kegyszobor előtt elmondott imája, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására, igen sokszor meghallgatásra talált. Ennek emlékét őrzik a Kegyszobor két oldalán kifüggesztett fémtárgyak (fogadalmi tárgyak). Ezek a XVII-XVIII-XIX. századokban készültek. Imameghallgatás esetén ilyen fogadalmi tárgyakat készíttettek és adományoztak hálából a Szűzanyának. Az 1940-es évektől napjainkig, márványból készült hála-táblák tanúskodnak arról, hogy a Szűzanya most is meghallgatja tisztelőinek imáját. 

www.csiksomlyo.ro

Zavarok a neten – kicsit javult a helyzet

Nem lehet tudni, mi okozza az info domainek körül a zavarokat. Reggelre a kép módosult. Az euroastra cimei közül mostanra csak a NET valamint a www.euroastra.info elérhetelen. Az http://euroastra.info/  (wwwnélkül) már él. A Hu domain es az Org elérése (eddig) zavartalan. Update:2009-05-30 10:16:34 a szolgáltatás helyreállt.

Nem lehet tudni, mi okozza az info domainek körül a zavarokat. Reggelre a kép módosult. Az euroastra cimei közül mostanra csak a NET valamint a www.euroastra.info elérhetelen. Az http://euroastra.info/  (wwwnélkül) már él. A Hu domain es az Org elérése (eddig) zavartalan. Update:2009-05-30 10:16:34 a szolgáltatás helyreállt.

Ismét gondok a Nettel: Az Euroastra info és a net domainje nem elérhető

www.euroastra.infowww.euroastra.info 2009-05-30 03:40:44 -től ismét gondok vannak a NET-tel, az Euroastra .info és a .NET végű domainja nem elérhető. Az okot nem tudjuk. A többi domainen igy a .hu végűn is a szolgáltatás elérhető. Olvasóink elnézését kérjük.

www.euroastra.infowww.euroastra.info 2009-05-30 03:40:44 -től ismét gondok vannak a NET-tel, az Euroastra .info és a .NET végű domainja nem elérhető. Az okot nem tudjuk. A többi domainen igy a .hu végűn is a szolgáltatás elérhető. Olvasóink elnézését kérjük.

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának indítványa az Alkotmánybírósághoz a vagyonvizsgálatról

  Amikor a jog jogtalanságba fordul...Amikor a jog jogtalanságba fordul…Az alábbiakban teljes egészében közöljük Dr Szabó Máté professzornak – az Állapolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Alkotmánybrósági beadványát, melyben az APEH által alkalmazott vagyonvizsgálati eljárások, bizonyítási rend, módszerek alkotmányosságát vonja kétségbe, komoly jogi érvrendszerrel, kérve az Alkotmánybíróság ítéletét. A jogi érvelés, hivatkozásaival sok kétségbeesett ember számára jelenthet segitséget  a túlélésért folytatott küzdelemében.

  Amikor a jog jogtalanságba fordul...Amikor a jog jogtalanságba fordul…Az alábbiakban teljes egészében közöljük Dr Szabó Máté professzornak – az Állapolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Alkotmánybrósági beadványát, melyben az APEH által alkalmazott vagyonvizsgálati eljárások, bizonyítási rend, módszerek alkotmányosságát vonja kétségbe, komoly jogi érvrendszerrel, kérve az Alkotmánybíróság ítéletét. A jogi érvelés, hivatkozásaival sok kétségbeesett ember számára jelenthet segitséget  a túlélésért folytatott küzdelemében.

Ügyszám:                         OBH 3510/2009.

Előadó:                            dr. Halász Zsolt

Melléklet:                  OBH 5321/2007. sz.

jelentés, APEH-kérdőív

Alkotmánybíróság 1535 Budapest

Pf. 773.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109. §-a értelmében a személyi jövedelemadó alapjának megállapítása becslés módszerével is történhet, feltéve ha az adózó vagyongyarapodásával, vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. Az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.

Álláspontom szerint az Art. 109. §-ában foglalt rendelkezések több szempontból nem egyeztethetők össze az Alkotmány rendelkezéseivel. E jogszabályi rendelkezések nem felelnek meg a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság és tisztességes eljárás követelményének és nem biztosítják a jogorvoslathoz való jog érvényesülését sem.

Indokaim részletes kifejtése előtt – azok alátámasztása végett – az alábbiakban rá kívánok mutatni az Alkotmánybíróság gyakorlatának az ügyben releváns elemeire.

1. A jogállamiság és az ebből fakadó jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam (…) kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság tehát nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (9/1992. (I. 30.) AB határozat) Az Alkotmánybíróság a 72/1995. (XII. 15.) AB határozatban a jogbiztonság elengedhetetlen követelményének minősítette, hogy a jogalkalmazói magatartás előre kiszámítható legyen.

A tisztességes eljáráshoz való jog az Alkotmányban explicit módon nem nevesített, de az alkotmánybírósági gyakorlatban az 57. § (1) bekezdésébe foglalt független és pártatlan bírósághoz való jog, illetve a 2. § (1) bekezdéséből eredő eljárási garanciák védelmének egymásra vonatkoztatásából tartalmilag levezetett alkotmányos alapjog (315/E/2003. AB határozat).

Az Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját elvi jelentőséggel a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban foglalta össze. Eszerint a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. Az Alkotmánybíróság a határozatban

utalt arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye. (6/1998. (III. 11.) AB határozat, 14/2004. (V. 7.) AB határozat)

Az Alkotmánybíróság értelmezésében jogbizonytalanságot teremt, ha a közigazgatási szerv az állampolgárokat túlbuzgóságból vagy a jogszabály hibás értelmezésből eredő indokolatlan zaklatásnak teszi ki. (49/1995. (VI. 30.) AB határozat)

2.  A közteherviselés alkotmányos kötelezettsége

Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában rámutatott, hogy a közteherviselés kötelezettségét előíró szabályt az Alkotmány 70/I. §-a rögzíti. Az Alkotmány 70/I. §-a egyfelől kötelezettségként szabályozza a természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek részéről a közterhekhez való hozzájárulást, másfelől felhatalmazást ad az állam számára arra, hogy törvényi úton szabályozza az ilyen célú kötelezések, befizetések előírását. A közterhekhez való hozzájárulás módját és mértékét az arra irányadó külön törvények (így többek között az adótörvények) határozzák meg.

3.  A jövedelem és vagyonadóztatás általános alkotmányossági követelményei

Az Alkotmány a közterhekhez való hozzájárulás tekintetében a jogalkotóval szemben egyetlen követelményt fogalmaz meg, azt, hogy az adott fizetési kötelezettség feleljen meg az alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis álljon azzal arányban. (1558/B/1991. AB határozat)

A személyi jövedelemadó (jövedelemadóztatás) szabályozásában a szövetkezeti ingyenes értékpapír adózására vonatkozó rendelkezések alkotmányossági vizsgálata során a 3/1993. (II. 4.) AB határozat indokolásában az Alkotmánybíróság elvi éllel mondta ki, hogy [a]z állampolgár által ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet nem lehet adóköteles jövedelemként kezelni."

A 61/2006. (XI. 15.) AB határozatban az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/I. §-a alapján a házipénztáradó, mint vagyoni típusú különadó szabályozásának az alkotmányosságát vizsgálta, s megállapította, hogy a vizsgált vagyoni típusú különadó (közteher) nem áll közvetlen kapcsolatban az alanyi kötelezettek jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaival (helyzetével), s ebből következően nem felel meg az arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésének.

Az Alkotmánybíróság a 8/2007. (II. 28.) AB határozatában rámutatott, hogy a jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos mérce több fogalmi elemből tevődik össze. Ezek a fogalmi elemek egyrészt magának az Alkotmány 70/I. §-ának a rendelkezéseiből, másrészt az Alkotmánybíróság jövedelmi és vagyoni típusú adók alkotmányosságát vizsgáló határozataiban foglalt követelményekből, az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatából vezethetők le. Az említett fogalmi elemek – a jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében – az alábbiak:

az adó (közteher) alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak való

megfelelése;

az adó és az alanyi kötelezettek adófizetési kötelezettség alá vont jövedelme,

illetve vagyona között fennálló közvetlen kapcsolat;

az alanyi kötelezettek által ténylegesen megszerzett jövedelem, illetve vagyon

adóztatása;

az adó alanyi kötelezettek teherviselő képességével való arányossága. A jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében – figyelemmel a konkrét szabályozás összes sajátosságára – az Alkotmány 70/I.  §-ában foglalt alkotmányi korlát valamennyi

3

3

fogalmi elemének egyidejűleg fenn kell állnia ahhoz, hogy a vizsgált szabályozás megfeleljen az említett alkotmányos mércének.

A jövedelem (nyereség), illetve a vagyon adóztatása esetén az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányi korlát sérelmét idézheti elő az, hogy ha a vizsgált szabályozásról, illetve annak valamely eleméről kimutatható, hogy az ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet (nyereséget) von adófizetési kötelezettség alá, de ugyanígy az is, ha az adó (közteher) és az alanyi kötelezettek adóztatott jövedelme, illetve vagyona között nem áll fenn a közvetlen kapcsolat.

4. A vélelem alkalmazásának alkotmányossági követelményei

Az Alkotmánybíróság a 13/1999. (VI. 3.) AB határozatában egyértelműen leszögezte, hogy [a]z adójogban az adóbevétel biztosításához fűződő – kétségtelen fontos – nemzetgazdasági érdek mellett figyelembe kell venni azt a főszabályt is, amely szerint a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli, és csak kivételes esetben (pl. becslés, visszaélések), más jogosítvány vagy eszköz hiányában van mód ettől az elvtől való eltérésre. Mindez jogállami kereteket biztosító garanciális szabály az adóeljárásban".

Az Alkotmánybíróság az 57/1995. (IX. 15.) AB határozatában a magánszemélyek használatában lévő ún. cégautók után fizetendő személyi jövedelemadó alkotmányossági kérdéseit vizsgálta, és az adójogi szabályozás terén érvényesülő törvényi vélelem alkotmányossági kérdéseit vizsgálva megállapította, hogy olyan esetben, ha a jövedelem tényleges mértéke általában nem állapítható meg, a jogalkotónak jogában áll – a gazdasági, pénzügyi szempontokat figyelembe véve – a fizetendő adó mértékének megállapítására különböző jogalkotási technikákat választani. Önmagában tehát nem feltétlenül alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz.

Az Alkotmánybíróság azonban megdönthető törvényes vélelmet – amelynek fogalmából következik, hogy addig áll fenn, amíg annak ellenkezőjét nem bizonyították. (…) -csupán a jogszabályszerkesztés és a jogalkalmazás egyszerűsítésének kivételes eszközének tekinti. A vélelem kivételessége abban is áll, hogy az állam az őt általában terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítése nélkül jövedelemszerzést feltételez, amely után adót szed be. A bizonyítási kötelezettség tehát megfordul, azonban a törvényes vélelem megdöntésére irányuló bizonyítás lehetőségét az Alkotmány 70/I. §-ára figyelemmel kizárni nem lehet. Tehát alkotmányos követelmény, mint arra az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a tényleges helyzet bizonyításának feltételeit az adó megfizetésére kötelezett részére biztosítani kell. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát csak kivételként és többletgaranciák mellett kerülhet sor az adóeljárásban a vélelem alkalmazására, és nem lehet eszköze nem valós jövedelem adóztatásának. Ezen álláspontját az Alkotmánybíróság megerősítette az egyik legutóbbi, a luxusadóról szóló törvény alkotmányellenességét megállapító 155/2008. (XII. 17.) határozatának indokolásában.

5. Az általános vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség alkotmányellenessége

A 21/1993 (IV. 2.) AB határozatában vizsgálta az általános vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség alkotmányosságát. Az Alkotmánybíróság elé ezen ügyben az akkor hatályos Art. azon módosítása került, amely a jövedelemadó ellenőrzése céljából bevezette volna a magánszemélyek bizonyos körét terhelő ún. vagyonnyilatkozat szabályait. E rendelkezések szerint az állami adóhatóság a belföldi állandó lakhellyel rendelkező magánszemélyt teljes vagyonáról vagy egyes vagyontárgyairól, más, belföldi jövedelmet szerzett magánszemélyt pedig belföldi vagyonáról vagy egyes belföldi vagyontárgyairól legfeljebb évente egy alkalommal     vagyonnyilatkozat-tételére     kötelezheti,     ha     az     adózó     adóbevallási

kötelezettségének nem tett eleget, vagy az adóhatóság feladatai alapján azt egyébként indokoltnak tartja.

Az Alkotmánybíróság álláspontjának kialakítása során az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében írt rendelkezésből indult ki. Eszerint mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma az, hogy mindenkinek szabadságában áll magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról rendelkezni. A vagyonra vonatkozó adatok az ember magánszférájába tartoznak, magántitkot képeznek és személyes adatnak minősülnek. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog azonban nem abszolút jog, tehát kivételesen törvény elrendelheti a magántitok és a személyes adat kötelező kiszolgáltatását és előírhatja a felhasználás módját is.

A magántitoknak, mint alkotmányos alapjognak a vagyonra vonatkozó adatok tekintetében megnyilvánuló törvényi korlátozását a támadott törvény a jövedelemadó ellenőrzésével, végső soron az arányos közteherviseléssel hozza összefüggésbe. Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Alkotmány 70/I. §-a alapján a jövedelmek állami ellenőrizhetősége és a jövedelmek adóztathatóságának alkotmányossága nem kétséges, az alapjog korlátozását itt egy másik alkotmányos cél, az arányos közteherviselés kötelezettsége elkerülhetetlenné teszi, így a korlátozás nem az alapjog lényeges tartalmára vonatkozik. A vizsgált jogszabályi rendelkezés alapján azonban az adóhatóság elvileg bárkit, aki adóköteles jövedelemmel rendelkezik, kötelezhetett vagyonnyilatkozat adására, függetlenül attól, hogy a hatóság az adóellenőrzés során észlelt-e a jövedelembevallással kapcsolatban valamely hibát vagy hiányosságot. A kötelezésre tehát nem az adóigazgatási eljárás keretében, hanem az adóellenőrzés során kerülhet sor, e tekintetben ezért a vagyonnyilatkozat nem a jövedelem megállapításának, hanem a jövedelem ellenőrzésének az eszköze.

A pénzügyminiszternek az alkotmánybírósági eljárásban tett nyilatkozata szerint az adózás alól jelentős jövedelmek kerülnek ki. Az általános vagyonnyilatkozatra kötelezés célja a be nem vallott jövedelmek feltárása és adózhatóvá tétele. A pénzügyminiszter szerint a jövedelem-vagyon korrelációjára alapozó vagyonnyilatkozat egy megfelelő jövedelemellenőrzési módszer. A vagyonnyilatkozat segítségével tisztázható az adófizetésre kötelezettnél jelentkező vagyonszaporulat, amelynek bevallott és be nem vallott jövedelemfedezete a vagyonnyilatkozat tényein alapszik.

Az Alkotmánybíróságnak a határozatában kifejtett álláspontja szerint azonban a jövedelemellenőrzésre a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség nem alkalmas, így akkor, amikor a törvényalkotó kiterjesztette a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget gyakorlatilag minden jövedelemadó fizetésére kötelezettre, kényszerítő ok nélkül korlátozta az Alkotmány 59. §-ában biztosított jogokat és ezzel az alapjog lényeges tartalmát korlátozta.

A jövedelem-vagyon korrelációjára alapozó vagyonnyilatkozat ugyanis nem alkalmas a tényleges jövedelmek feltárására. Egyrészt azért, mert maga a törvényhozó jelentős kivételeket állapított meg a vagyonnyilatkozatra kötelezés körében. Másrészt azért, mert az elfogyasztott jövedelem nem tükröződik a felhalmozott vagyonban. Végül azért sem, mert a vagyonszaporulat megállapításának alapja ugyanúgy a bevallás, mint a jövedelemadó alapjául szolgáló jövedelemé. Az állami adóhatóság részéről tehát a vagyonnyilatkozat ugyanúgy további ellenőrzési cselekményeket tesz szükségessé, mint a megszerzett jövedelemre vonatkozó bevallás.

A Pénzügyminisztérium által az Alkotmánybíróság rendelkezésére bocsátott, továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgált nemzetközi összehasonlító adatok is azt igazolják, hogy a fejlett adókultúrájú országokban a jövedelemadó ellenőrzési célra vagyonnyilatkozatot nem alkalmaznak. A vagyonbevallás a vagyonadó megállapításához szolgáló eszköz, a jövedelemadó ellenőrzésének azonban a gyakorlatban nem alkalmazott módszere. A nemzetközi összehasonlító vizsgálat egyúttal azt is igazolja, hogy az állami adóhatóság a jövedelemadó fizetésére kötelezettekkel szemben további adminisztratív eszközöket akkor

alkalmazhat csak, ha valamilyen alapos ok, vagy legalább alapos gyanú merül fel arra nézve, hogy az adózó jövedelmét eltitkolta, jövedelembevallása hiányos, kellően nem bizonylatolt, pontatlan, egyéb – legálisan nyert – információknak ellentmond stb.

Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy a támadott rendelkezések nem felelnek meg az alapjogot korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeinek sem. Ez ugyanis megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyen egymással. Ennek során a törvényhozó köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb korlátozó eszközt kiválasztani. A sérelmezett törvényi rendelkezésekben alkalmazott korlátozás azonban rendkívül súlyos annak folytán, hogy nincs tekintettel a jövedelemadó-fizetési kötelezettségét maradéktalanul és pontosan teljesítő magánszemélyekre. Mindazokkal szemben, akik jövedelembevallási kötelezettségüket az állammal szemben teljesítik, a kötelező vagyonnyilatkozat végképp alkalmatlan és szükségtelen eszköz és ennyiben nem elégíti ki az arányosság követelményét sem.

A vagyonnyilatkozat a jövedelmek kimutatásának nem adekvát eszköze, a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel a törvényhozó minden jövedelemadó fizetésére kötelezettet „gyanússá" avat. A céllal való ilyen aránytalanság pedig már az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság követelményével is ellentétes, mert az adózó állampolgárokat az állammal szemben teljesen kiszolgáltatottá teszi.

A vagyoni helyzetre vonatkozó személyes adatok feltárására irányuló általános kötelezettség tehát alkotmányos indokokkal nem támasztható alá. A jövedelem elhallgatása, a jövedelembevallási kötelezettség pontatlan, hibás teljesítése, a jövedelemadóra vonatkozó adóügyi előírások egyéb megsértése alkotmányosan más eszközök (becslés, ellenőrzés stb.) alkalmazását alapozhatja meg. Ezek ugyanis alapjogok lényeges tartalmának korlátozásával nem járnak. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása azonban már aránytalan beavatkozást jelent az alapvető jogokba, s mint ilyen, alkotmányellenes.

6. Az Art. 109. §-át érintő eddigi alkotmánybírósági vizsgálatok

Az Alkotmánybíróság az Art. 109. § (1) bekezdését az elmúlt alkalommal vizsgálta. A 26/2004. (VII. 7.) AB határozatában arra mutatott rá a testület, hogy az Art. 109. §-a „az adóalap becsléssel történő megállapításának az a speciális módszere, amikor az adóhatóság az adózó kiemelkedő vagyongyarapodását vizsgálja abból a szempontból, hogy annak forrása lehetett-e adózott, vagy adómentes, de bizonyítottan megszerzett jövedelem". Az eljárás során „az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt is, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik (108. § (1)-(2) bekezdés). A törvény lehetővé teszi azt is, hogy az adózó a bevallott adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően igazolhassa (109. § (2) bekezdés). Ez az adózó érdekében biztosított garanciális szabály. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Art. 109. § (1) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-a és 8. § (1)-(2) bekezdése rendelkezéseivel. A becslés vizsgált esete szabályait törvény állapítja meg, a szabályok minden adózóra – így az állami alkalmazásban dolgozó állampolgárokra és a „feketegazdaság" szereplőire is – vonatkoznak. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése az alapvető jog lényeges tartalmának a korlátozását tiltja: az Alkotmány 70/I. §-a nem alapvető jogot, hanem alapvető kötelezettséget fogalmaz meg. Az indítványozó pedig nem hívott fel alapvető jogot a vizsgált szabállyal kapcsolatban, amelynek lényeges tartalmát az Art. 109. § (1) bekezdése korlátozná".

A 125/B/2005. AB határozatában az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Art. 109. § (1) bekezdésében alkalmazott becslési eljárás az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt magánszférához való jogot a módszer céljához képest arányosan, garanciák mellett korlátozza.

Ezen utóbbi pontban kifejtettek szerint látható, hogy az Alkotmánybíróság az Art. 109. §-ának alkotmányellenességét már vizsgálta. E vizsgálatot az indítványok alapján azonban csak az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdései, az 59. § (1) bekezdése, valamint a 70/I. § alapján végezte el és nem terjedt ki arra, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek-e a 2. § (1) bekezdésbekezdésben, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdésben foglalt rendelkezésekkel. Mindezek alapján jelen indítványom nem ítélt dologra irányul. Mindemellett utalni kívánok arra is, hogy indítványom alábbi érvelése tartalmaz olyan elemeket is, amelyeket ugyan a 26/2004. (VII. 7.) AB határozatban, illetve a 125/B/2005. AB határozatban az Alkotmánybíróság már vizsgált, e felvetéseim azonban azokhoz képest újabb szempontokat tartalmaznak, amelyek indokolttá tehetik az e határozatokban foglalt érvelés átgondolását.

Az 57/1991. (XI.8.) AB határozatban megállapítottak szerint az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az „élő jogot" kell az Alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos elvekkel összevetnie. A testület álláspontja szerint „élő jog" alatt a jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalmával együttesen kell érteni. A jogalkalmazási gyakorlat erre vonatkozó hatáskör hiányában nyilvánvalóan nem lehet tárgya az alkotmányossági eljárásnak, tartalmilag az Alkotmánybíróságnak a normaszöveget abban az értelemben kell vizsgálnia, amilyen értelmet annak az egységes jogalkalmazási gyakorlat tulajdonít.

Az Art. 109. §-ában szabályozott becslési eljárás alkalmazásának feltétele, hogy az adóhatóság megállapítsa, hogy az adózó vagyongyarapodásával, vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. Elvileg e jogszabályi rendelkezés alapján az adóhatóságot komoly bizonyítási kötelezettség terheli egyrészt a megszerzett jövedelem (a vagyongyarapodás) tekintetében a jövedelem összege, valamint a szerzés időpontja, továbbá atekintetben, hogy e jövedelem nem áll arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összegével.

Mindenek előtt utalni szeretnék az Alkotmánybíróság fent bemutatott gyakorlatának azon elemére, miszerint az adóztatás csak a ténylegesen megszerzett jövedelemre irányulhat. A szóban forgó esetben az adóhatóságnak azt mindenképpen bizonyítania kell, hogy mekkora az a jövedelemösszeg, amire vagyongyarapodáshoz, az életvitelre fordított kiadásokhoz szüksége volt az ellenőrzés alá vont adózónak. Ezzel szemben áll az adózó ellenbizonyítási lehetősége mind az összegszerűség, mind a jövedelem adózott volta tekintetében. Ekként formálisan első ránézésre teljesül is az az alkotmányossági követelmény, hogy biztosított legyen a vélelem alkalmazása során az ellenbizonyítás lehetősége.

Az alapvető alkotmányossági probléma azonban álláspontom szerint abban rejlik, hogy a bemutatott alkotmánybírósági gyakorlat értelmében a becslés alkalmazása csak kivételes eszköz lehet és csak többletgaranciák beépítésével alkalmazható, ugyanakkor ezen fordított bizonyítással járó eljárás során a jogalkotó teljességgel elmulasztotta a többletgaranciák beépítését, az alkotmánybírósági gyakorlat által megkövetelt adózói ellenbizonyítási lehetőségen kívül semmilyen garanciát nem biztosít. Mindezen túlmenően az Art. 109. § (3) bekezdésében az ellenbizonyítás lehetőségét még korlátozza is azáltal, hogy meghatározza azon eszközöket, amelyeket az adóhatóság az elévülési időt megelőző időszak tekintetében egyáltalán elfogadhat.

Ezen eljárási garanciák hiánya a következő problémákat veti fel: a. Az Art. 47. § alapján a bevallások adatait alátámasztó iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie. Az éves személyi jövedelemadó bevallások kitöltési útmutatójában olvasható ez irányú tájékoztatás is arra irányul, hogy a dokumentumokat az elévülési idő végéig kell megőrizni. Ehhez képest igen gyakran felmerül, hogy az érintett adózók az elévülési időn túli időszakban megszerzett jövedelmeikre hivatkoznak vagyongyarapodásuk forrásaként, ezt azonban sokszor nem tudják bizonyítani, mivel iratmegőrzési kötelezettségük már nincs és a jövedelem megszerzését igazoló iratokkal már nem rendelkeznek. Abban az esetben, ha a szóban forgó jövedelem bevallási kötelezettség alá tartozott, akkor adott esetben ezek az adatok az adóhatóság rendszerében elvileg fellelhetők, (bár önmagában kérdésesnek tűnik, hogy mennyiben egyeztethető össze az Alkotmány 59. §-ában foglaltakkal és a személyes adatok védelméről szóló törvény rendelkezéseivel az Art. olyan szabályozása, amely nem határozza meg azt az időtartamot, ameddig az adóhatóság jogszerűen kezeli az adózók bevallási és egyéb kötelezettség alapján tudomására jutott adatait). Minden egyéb bevallási kötelezettség alá nem tartozó jövedelemről – így a külföldön megszerzett, illetve az adómentes jövedelmekről – megfelelő adatokkal az adóhatóság nem rendelkezik.

Hasonló problémák merülnek fel a készpénzzel teljesített ügyletek esetén is. Azzal ugyanis, hogy az adóhatóság közelebbről meg nem határozott „hitelt érdemlő" bizonyítékokat vár el az érintett adózóktól, a készpénzfizetést mint teljesítési módot – hitelt érdemlő bizonyíték hiányában – nem fogadja el. E téren tehát szintén felmerül a többletgaranciák hiánya, illetve az ellenbizonyítás lehetőségének korlátozása.

A vagyongyarapodás és a jövedelmek arányosságának vizsgálatához szükségszerű kiadások – a vagyonszerzés – vizsgálata az adóhatóság részéről. A hatályos szabályozás azonban e kérdéskőrre egyáltalán nem tér ki. Nem határozza meg, hogy a magánszemély adózók esetén milyen kiadásokat és milyen módon vizsgálhat az adóhatóság. E téren rá kell mutatnom arra is, hogy a magánszemélyeknek nincs az adózás tekintetében kiadásaival összefüggésben alapvetően számla vagy egyéb bizonylat megőrzési kötelezettsége (eltekintve attól az esettől, ha egyes kiadásokat költségként elszámolhat). Az adóhatóság a kiadások összegének tételes bizonyítottsága hiányában rendszeresen a KSH létminimum adatait veszi alapul, amellyel összefüggésben rá kell mutatnom arra, hogy az adóhatóság ez irányú megkereséseire adott válaszaiban a KSH egyértelművé tette ezen adatok alkalmatlanságát a jövedelem, illetve adóalap meghatározási célokra.

b. A vagyongyarapodás és a jövedelmek arányának megállapításához az adóhatóság egy részletes kérdőívet töltet ki az ellenőrzés alá vont adózókkal, amelyben nyilatkozatot kér vagyonuk, kiadásaik, adóköteles és adómentes bevételeik részleteiről. (E kérdőív egy változatát indítványomhoz mellékelem.) E kérdőív alkalmazását jogszabály nem teszi lehetővé, így jogszabály nem hatalmazza fel az adóhatóságot arra, hogy lényegében egy részletes vagyonbevallást kérjen az ellenőrzés alá vont állampolgároktól. Az Alkotmánybíróság mintegy másfél évtizede, amint arra már a fentiekben utaltam, megsemmisítette az Art. olyan módosítását, amely általános vagyonnyilatkozattétel kérésére hatalmazta volna fel az adóhatóság. E határozat indokai ma is aktuálisak. A jelenlegi helyzet annyiban különbözik az Alkotmánybíróság által vizsgálttól, hogy ma ilyen felhatalmazást az Art. nem tartalmaz. Az adóhatóság azonban az Art. 109. §-ában foglalt rendelkezéseiből levezeti e felhatalmazást. Ezzel szemben azonban fel kell vetni két ellenérvet. Egyrészt ha levezethető az Art. 109. §-ából, akkor a szabályozás ellentétes a 21/1993 (IV. 2.) AB határozatában meghatározott alkotmányossági követelményekkel. Ha nem vezethető le, akkor a szabályozás nem egyértelmű az

ügyben leginkább érintett hatóság számára, vagyis sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó normavilágosság követelményét.

A fentiek mellett az is kétséges, hogy az adóhatóság milyen egyértelmű felhatalmazás alapján jogosult vizsgálat alá vonni az adózó kiadásait, vagyonelemeit. Az adóhatóság e felhatalmazást szintén az Art. 109. §-ából vezeti le, álláspontom szerint azonban e szabály nem egyértelmű. Ahhoz, hogy az adóhatóság a költségként el nem számolt kiadásokat, illetve vagyonelemeket vizsgálhassa, álláspontom szerint szükséges lenne az egyértelmű jogszabályi felhatalmazás. A hatályos szabályozás e téren egyértelműnek nem tekinthető, így sérül a jogállamiság elvéből fakadó normavilágosság követelménye.

c.   Mindezek alapján megállapítható, hogy a hatályos szabályozás teljes egészében
nélkülözi az Art. 109. §-a alapján folytatott ellenőrzések tekintetében a konkrét
eljárási   szabályokat.   Az   eljárási   szabályok   hiánya   egyértelműen   sérti   a
jogállamiság  elvét,  és  ennek következtében nem érvényesül  a jogbiztonság
követelménye.  Potenciálisan és  sokszor ténylegesen sérül  az érintett adózók
tisztességes eljáráshoz való joga, hiszen az eljárási szabályok, eljárási garanciák
hiányában    a    hatóság    önkényes    eljárása    (amely    jogszabály    hiányában
jogalkalmazásnak nem tekinthető)   szinte  minden  esetben tetten  érhető.   Ezt
támasztja alá, hogy az adóhatóság által alkalmazott módszertani útmutató nem
csak    a    vizsgálatok    módszertani    kérdéseit    rögzíti,    hanem    gyakorlatilag
jogszabály pótló   szerepet   tölt   be.   (És   nem   mellékesen,   mint   ilyen   sem
jogszabálynak, sem állami irányítás egyéb jogi eszközének nem minősülő „leirat"
egyértelműen ellentétes a 60/1992.  (XI.   17.) AB határozatban meghatározott
alkotmányossági követelményekkel.)

d.   A fent leírtak alapján megállapítható az is, hogy a szabályozás az adóhatósági
vélelem  alkalmazása  során  tett  megállapításokkal   szembeni   ellenbizonyítást
formailag lehetővé teszi, érdemét tekintve azonban az érintett adózók ténylegesen
nincsenek abban a helyzetben, hogy a valós helyzetet – különösen az elévülési időt
meghaladó     időszakon     túl     –     érdemben     bizonyítsák.     A     hivatkozott
alkotmánybírósági gyakorlat a vélelem alkalmazását és e fordított bizonyítási
rendszert    csak    többletgaranciák     alkalmazásával    tekinti     alkotmányosan
alkalmazhatóknak.   Egyértelmű   azonban,   hogy   sem   a   szabályozás,   sem   az
adóhatósági gyakorlat nem biztosít semmilyen többletgaranciát, pontosabban a
formális ellenbizonyítási lehetőségen kívül semmilyen garanciális elemet nem
tartalmaz. Álláspontom szerint e szabályozás, szabályozási hiányosság és az ezen
nyugvó adóhatósági gyakorlat alapvetően sérti a jogállamiság elvét, az abból
fakadó jogbiztonság követelményét és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

e.   E hiányosságokon túlmenően álláspontom szerint lényeges követelmény lenne,
hogy az adóhatóság egyértelműen és megfelelő indokokkal alátámasztva közölje
azokat   megállapításait,   amelyek   szerinte   az   adózó   jövedelmei,   illetve   a
vagyongyarapodása  összevetése  alapján  a  becslés   alkalmazásának  feltételeit
megalapozzák. A hatályos szabályozás e téren is hiányos, mivel nem rendelkezik
arról,  hogy  az  adóhatóság mikor és  milyen formában köteles  közölni  ezen
megállapítását,   nem   rendelkezik   arról   sem,   hogy   miként   köteles   mindezt
indokolni.   Nem   világos   a   hatályos   szabályozás   alapján,   hogy   a   becslés
fennállásának adóhatósági megállapításával szemben az érintett adózó mikor és
milyen jogorvoslattal élhet. Az adóhatóság sok esetben csak szóban és nem is
írásban közli ezen indokait a becslés alkalmazása előtt, az eljárás végén pedig a
becsült  adóhiányból   következtet  vissza,   látja,   láttatja  igazoltnak   a  becslés
jogalapját.   Álláspontom  szerint  a  szabályozás  mindaddig  nem  garantálja  a

jogbiztonság érvénysülését, ameddig a becslés alkalmazásának érdemi indokait a

becslés megtörténte előtt nem közlik írásban az érintett adózóval. E hiányosság

nem csak a jogbiztonság érvényesülését akadályozza, hanem az érdemi,  és

megfelelő időben megismerhető indokok megismerhetőségének hiányában az

érdemi ellenbizonyítás lehetőségét és a jogorvoslathoz való jog érvényesülését is.

Az Art.   109.   §-a, valamint az adóhatóság e jogszabályi rendelkezésen alapuló

gyakorlata   alapján    megállapítható,    hogy    az    adóhatóság    olyan    adókötelezettségek

teljesítésének ellenőrzésére (és adóhiány megállapítása esetén annak szankcionálására) kap

felhatalmazást, amelyek az ellenőrzés alá vont magánszemély adózót egyáltalán nem terhelik

(pl.  a kiadásokkal kapcsolatos  dokumentumok megőrzése, vagy  a készpénzzel történő

fizetések a fizetés tényének bizonylatolása), vagy az ellenőrzés idején már nem terhelik (pl. az

elévült   adóévek   bevételeire   vonatkozó   dokumentumok   megőrzése).   Ezen   ellenőrzési

felhatalmazás  (és  általa az  adóhiány  megállapításának lehetősége)  a bizonyítási  teher

megfordulásával együttesen azt eredményezi, hogy az érintett magánszemélyek kénytelenek,

de ugyanakkor – erre irányuló, teljesítendő adókötelezettség hiányában – gyakran képtelenek

a valós helyzet bizonyítására. E problémák egyértelműen a szabályozásban gyökereznek, és

egyúttal azt eredményezik, hogy potenciálisan és nagy eséllyel ténylegesen is a meg nem

szerzett (esetenként nem is létező) – csak vélelmezett -jövedelem is adóztatás alá kerülhet,

amely  álláspontom szerint nem egyeztethető  össze a fent hivatkozott alkotmányossági

követelményekkel, különösen a jogbiztonság elvével.

Mindezekre figyelemmel, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 22. § a) pontja alapján kérem az Alkotmánybíróságot, hogy jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló eljárás keretében állapítsa meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109. §-ának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközését és indítványozom e jogszabályhelyek megsemmisítését.

Budapest, 2009. április 27.

Prof. Dr. Szabó Máté s. k.