Afganisztán Kerekasztal -a Hatalom és Az Emberek Első Párbeszéde A Témáról

Afganisztán

A Magyar Szociális Fórum arra szólította fel a kormányt, hogy a NATO november 19-20-i lisszaboni csúcsértekezletén közölje szövetségeseivel, nem bővíti az afganisztáni magyar csapatkontingens létszámát, nem küld harcoló alegységet az ázsiai országba, hanem a katonai szerepvállalással szemben a békés politikai rendezést helyezi előtérbe.

Afganisztán

A Magyar Szociális Fórum véleménye szerint a honi katonapolitika ilyen felülvizsgálása elnyerné a magyar emberek túlnyomó többségének rokonszenvét. Az MSZF szerint hazánknak nem a háborúhoz, hanem a népek közötti békés együttműködéshez fűződik érdeke, és a magyar diplomácia akkor élvezte a legnagyobb nemzetközi elismerést, amikor egy asztalhoz ültette a szembeálló feleket a Helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencián.

Simó Endre, az MSZF szervezője a november 5-i katonapolitikai Kerekasztal-tanácskozáson bejelentette, hogy a Magyar Szociális Fórum kész társadalmi támogatást nyújtani a kormánynak abban, hogy hazánk felhagyjon részvételével az afganisztáni háborúban, és ezzel a magatartásával elősegítse minden idegen csapat kivonását, s az afgán önrendelkezés helyreállítását.

„Az Afganisztáni háború. Érvek és ellenérvek" c. tanácskozáson Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-Proliferációs Főosztályának helyettes vezetője azt mondta, hogy ha kell, harcoló alakulatokkal is támogatnunk kell az afganisztáni hadjáratot, hogy Magyarország ne másodrendű szerepet játsszon a NATO-ban. „Együtt mentünk be, együtt jövünk ki" – mondta. Az afganisztáni hadjárat az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazásával és folyamatos ellenőrzésével történik, hazánk 490 fős csapatkontingenssel vesz részt benne – tudatta. A lisszaboni NATO-csúcson először nyílik alkalom az afganisztáni stratégia felülvizsgálására. Várhatóan 2011 nyarától átmeneti folyamat (tranzíció) kezdődik, és 2014-től nem lesz több harcoló alakulat Afganisztánban – mondta a kormány képviselője. Afganisztánt a „NATO első számú prioritásának" nevezte, de elismerte, hogy „a hosszú távú stabilizáció nem katonai feladat, s Afganisztánnak olyan kormányra van szüksége, amelyet az afgán nép is elfogad".

Mátyus Sándor volt kabuli nagykövet annak a véleményének adott hangot, hogy a terrorizmus és a drog olyan fenyegetés, amelyet csak a helyszínen lehet kezelni, és ez a válságkezelés nemzetközi érdek. Afganisztán 40 éve válságban van, és a krízis a 90-es években mérgesedett el – mondta. Utalt a társadalmi és gazdasági elmaradottságból fakadó veszélyekre is.

Dobszai Károly, a Népi Írók Baráti Társaságának elnöke szerint „egyik szögről a másikra akasztottak minket, s a kampót le kell vetni magunkról". Afganisztánban katonai megszállásról van szó. Magyarország NATO-szövetsége nem jelentheti, hogy szolgamódra kiszolgálják a NATO minden elvárását. Változást akarunk abban a szellemben, amelyet 1956 tárt fel előttünk – mondta Dobszai.

Várhalmi Miklós nemzetbiztonsági szakértő szerint a NATO garancia biztonságunkra, egyszersmind presztízsünk forrása is. Adnunk is kell, nem csak kaphatunk. De nem erőnk felett kell adni. Nem harcoló katonákat, hanem puhább, logisztikai feladatokat ellátó alegységet kell kiküldeni a kint lévők védelmére. A körülmények nem teszik lehetővé a csapatok visszahívását, mert a „kábítószer-terrorizmus" miatt Afganisztán nem maradhat ellenőrzés nélkül – vélekedett Várhalmi.

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke fontosnak és hasznosnak nevezte a Kerekasztal körüli párbeszédet. „Ellenezzük a háborút, Magyarország részvételét benne, és Magyarország NATO-tagságát" – mondta. Afganisztánnak segítenünk kell, de nem így. A terrorizmus elleni harc csak ürügy, a valódi cél a hadiiparhoz, a gyógyszeriparhoz és a kábítószerhez fűződő érdek. Emlékeztetett arra, hogy az Irak elleni háború is hazugságon alapult, mert Iraknak- mint bebizonyosodott – nem volt tömegpusztító fegyvere. Az USA nem tudja katonailag megnyerni az afgán háborút. Afganisztánban nincsenek magyar érdekek. A magyarok többsége fél ettől a háborútól, és nem ért vele egyet – fűzte hozzá Thürmer.

Szabó András ny. nagykövet szerint a kormány a kétharmados többségre hivatkozva feljogosítva érzi magát az afganisztáni lépésekre, pedig nem biztos, hogy ez a helyes döntés. Komolyabb érvek kellenek ahhoz, hogy a kormány felülvizsgálja Afganisztán-politikáját.

Rockenbauer Antal, a Magyar Alkotók és Gondolkozók Független Szakértői Társaságának alelnöke „markánsabb nemzeti katonapolitikai arculatot" sürgetett. Ne kerüljünk újra a vesztesek oldalára, van lehetőség mozgásterünk bővítésére, harcoló alakulat kiküldése nem növeli, hanem csökkenti a biztonságunkat – mondta. Majd annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a NATO nem kizárólagos tényező Magyarország biztonságának szavatolása szempontjából.

Tálas Péter, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet (ZMNE) igazgatója kétségbe vonta, hogy a magyar honvédség – jelenlegi állapotában – 200 fős harcoló alakulatot tudna kiállítani. Jelentéktelennek nevezte a 4 fős magyar veszteséget. Senkit sem köteleznek arra, hogy kimenjen – mondta. A legolcsóbban és a leghasznosabban kell eleget tennünk a NATO-követelményeknek. Magyarországnak egyébként máris van kint húszfős, kifejezetten harcoló különleges különítménye, melynek megbízatása nem tartozik a közvéleményre – vélte. Tálas szerint vállalni kell az afganisztáni missziót, hitelesnek kell maradnunk. A kivonulás 2011-ben elkezdődhet, és 2014-ben be is fejeződhet – mondta.

Cs. F. Nemes Márta, a Családi Nevelésért Alapítvány elnöke szerint a konfliktus megoldására kell törekedni. A „magyar modell" önrendelkezést, együttműködést és békét jelent. Katonáinknak itthon a helyük, mert nem minket támadtak meg. Az afganisztáni problémát nem lehet katonailag megoldani – mondta Nemes Márta.

Hajdú József, a Semleges Magyarországért Alapítvány képviselője annak a véleményének adott hangot, hogy lehet egy másik úton is haladni: hazánk lehet semleges is. Hasonlóképpen Közép-Európa is lehet semleges. Az afganisztáni hadjáratra fordított összeget közoktatásra is lehetne költeni. Közoktatásban több mint két millióan vesznek részt, iskolák tűnnek el, pedagógusokat építenek le, Magyarország legnagyobb kollégiumába éhező gyermekek járnak. Hajdú szembeállította az afganisztáni katonai szerepvállalásra költött összegeket a kielégítetlen hazai társadalmi szükségletekkel.

Frivaldszky Sándor, a Keresztényszociális Műhely képviseletében „égbekiáltó bűnnek" nevezte a háborút. „A nagykutyák a csaholók szerepére akarnak késztetni minket" – mondta. Nem különösebben demokratikus módszer a demokrácia másokra kényszerítése. Nem volna célszerű, ha a terroristák hasonló küldetéstudattal tennék át székhelyüket Budapestre – érvelt Frivaldszky.

Orbán József, a Magyar Rendszerváltók Országos Szövetségének alelnöke szerint Afganisztán nem a mi honunk, és a magyar nép nem adott felhatalmazást sem fegyveresek küldésére Afganisztánba, sem a NATO-csatlósságra. Életellenes, antidemokratikus imperialista magatartásnak minősítette az afganisztáni „demokrácia csinálást". A bosszú az ártatlanokra sújthat le – mondta Orbán feltette a kérdést: „kinek a nevében és kinek az érdekében cselekedtek?"

Jánosi Gábor, az Egészségügyi Kerekasztal szervezője összehasonlítást tett az egészségügyből kivont és az afganisztáni hadjáratra fordított összegek között, és annak a véleményének adott hangot, hogy egészségesebb dolog volna az emberélet védelmére, az emberek gyógyítására fordítani a halálosztásra költött pénzt. Annál is inkább, mert népességünk létszáma 10 millió alá süllyedt – mondta Jánosi.

Szigeti Gábor, az Állástalan Diplomások Országos Bizottságának képviselője az utóbbi 50 év legértékesebb örökségének nevezte a békét Magyarországon, és a béke logikájának helyreállítása mellett érvelt. Ennek érdekében békekutató intézet felállítását javasolta a katonai stratégiakutató helyébe.

A Kerekasztal záróakkordjaként Simó Endre a békés politikai rendezés közös előmozdítására szólított fel, ennek érdekében találkozót kezdeményezett a társadalmi felek és a kormány között. A kétharmados többség nem pótolja a társadalmat – mondta. Ha a választás legfőbb tétje az afganisztáni háborúban való részvételünk lett volna, akkor a kormány nem kapott volna kétharmados többséget, mert a magyar társadalom többsége nem akar háborút sem Afganisztánban, sem másutt. A Kerekasztal legfőbb eredményének azt tartotta, hogy kifejezésre jutottak azok az elemek, amelyek utat nyithatnak a háború lezárása és a békés megoldás előtt, ahogyan azt az emberek többsége akarja.