Nézőpont Intézet:Egy Időszerűtlen Találkozó Forgatókönyvei

Júliusban, a szlovák nyelvtörvény megszavazása után Bajnai Gordon még úgy fogalmazott: „nem aktuális" a szlovák kollégájával való kétoldalú találkozó. A két ország közti kapcsolat azóta tovább romlott, ám a magyar miniszterelnök most mégis megbeszélést kezdeményezett Robert Fico kormányfővel.

Ez a találkozó azonban, a körülmények és a várható fejlemények miatt, nem szolgálja a magyar-szlovák konfliktus rendezését, ezért időszerűtlen. Beszédes, hogy Sólyom László köztársasági elnök lemondta még az informális egyeztetést is és a szlovák kollegájával többször egyeztető Szili Katalin se kereste most a találkozó lehetőségét.

A körülmények alapján megállapítható, hogy a két miniszterelnököt elsősorban nem a szlovák-magyar konfliktus megoldása, hanem belpolitikai szándékok vezérlik.

Fico dilemmái: tárgyalni és nem engedni

A szlovák kormányfő számára a találkozó kettősége abban rejlik, hogy egyszerre kell a nemzetközi porondon való tárgyalóképességét és a külföldi közvélemény számára a jószomszédi viszony iránti elkötelezettségét is bizonyítania, és eközben „hazai fogyasztásra" kellően kemény álláspontot képviselnie.

Ez utóbbira azért is van szüksége, mert Fico a 2010 nyarán esedékes választások után minden bizonnyal megszabadulna radikális jobboldali koalíciós partnerétől, a Ján Slota vezette SNS-től, ehhez azonban a párt magyar kérdésben szélsőséges állásponton képviselő szavazóit tartósan meg kell nyernie.

Ezt a célt szolgálta Ficonak a találkozót megelőző kommunikációja, amelyben leszögezte: Sólyom László Szlovákiából való kitiltása és a nyelvtörvény nem lehetnek alku tárgya. Ezen kívül Fico számára az országát is keményen érintő gazdasági válság napirenden való háttérbe szorítása is fontos oka a „szuverenitásvédelem" és a szlovák nemzetpolitika előtérbe helyezésének.

Bajnai motivációi

A kétoldalú találkozót kezdeményező magyar kormányfő számára a tárgyalás lehetőség arra, hogy kilépjen a „megszorító kormányfő" paradigmából. Ez a 2010-es költségvetési törvény péntekre ígért beterjesztése előtt különösen fontos lehet számára. A Nézőpont Intézet felméréséből is kiderül: tízből hatan továbbra is alkalmatlan válságkezelő miniszterelnöknek tartják. Ehhez képest kínál lehetőséget egy diplomáciai fellépés, amivel a vele szemben szkeptikusok körében is javíthat megítélésén. A „külpolitikába menekülés" eszköze ismert politikusi eszköz, mert a nemzetközi kontextus kiemeli az érintettet a hazai konfliktusból.

A szlovák-magyar államközi feszültséget enyhítő megbeszélés legalább a nemzetpolitikai kérdésekben hagyományosan konfliktuskerülő baloldali szavazótáboron belül erősítheti a magyar miniszterelnök pozícióját. Bajnainak a Sme-ben megjelent cikkében is megtalálható a tipikus baloldali nemzetpolitikai gondolkodás összefoglalása: „Ha valamiben hibázunk, félreérthetőek lennénk, kijavítjuk, európai módon elnézést kérünk és reméljük, hogy viszonosságra találunk".

Két tényező is szűkíti ugyanakkor Bajnai Gordon mozgásterét. A Sólyom Lászlóval jó kapcsolatra törekvő kormányfő „puha" tárgyalási álláspontja megterhelné kettejük viszonyrendszerét, hiszen a köztársasági elnök hivatala többször is jelezte, hogy „bocsá-natkérést" vár Szlovákiától Sólyom augusztus 21-i kitiltása miatt. Másrészt Szili Katalin különutas (négypárti) diplomáciájának fényében is kontrasztossá válhat egy, a magyar fél számára eredménytelen egyeztetés. Ehhez képest ki kell emelni, hogy a szlovák közjogi méltóságok végig egységes álláspontot képviseltek.

Három forgatókönyv

A Sme-cikkben leírtakból alapvetően három tárgyalástechnikai irány adódik Bajnai Gordon számára. A csak gesztusokat és szimbolikus kezdeményezéseket tartalmazó „mosolydiplomácia", a nyelvtörvény ügyét is napirendre tűző, kisebbségvédő irányvonal, valamint az ezeken túl a Sólyom Lászlót ért incidenst is szóvá tevő, nemzeti érdekérvényesítő retorika. A megvalósuló forgatókönyvet három szempont alapján kell kiválasztani. Ezek a nemzetközi megítélés, Fico saját tárgyalástechnikája és várható válaszlépései, valamint a magyar belpolitikai fogadtatás. Mivel a két miniszterelnök célja saját belpolitikájuk befolyásolása, értelemszerűen ez utóbbi a legfontosabb szempont.

A lehetséges napirend elemei közül a szimbolikus politika világába tartoznak a Bajnai cikkében megfogalmazott ötletek és javaslatok (összesen 14), amelyek Gyurcsány Ferenc 2007-es, hasonló indíttatású kísérletére emlékeztetnek. Ezeken felül a nemzeti érdekérvényesítésre tett kísérlet lehetne a Fico által 2008-ban elutasított nemzetiségi jogvédelem napirendre vétele, vagy esetleg Sólyom László kitiltásának bírálata. Az SNS „megélhetési nacionalizmusának" határozott elítélése, éppúgy, mint a szlovák kormányzó baloldal kritikája a szélsőjobboldallal való együttműködése miatt szintén a lehetséges tárgyalási tematika része. Ezek alapján három forgatókönyv vázolható, amelyek alapján érzékelhető, miért időszerűtlen a találkozó:

1. Üres mosolydiplomácia. Bajnai Gordon megteheti, hogy a feszültségektől terhelt szlovák-magyar viszonyra tekintettel inkább a találkozó gesztusértékére helyezi a hangsúlyt, és a konkrét eredményekben való megállapodás helyett elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a találkozó ténye már önmagában is előrelépés. Bajnainak a Sme-ben megjelent legtöbb javaslata arra enged következni: a magyar kormányfő egy ideológiamentes, technokrata napirenddel érkezik a megbeszélésre. A – többek között – ösztöndíj- és diákcsere-programokat, testvérvárosi kapcsolatok fejlesztését és a szimbolikusnak is tekinthető hídépítést tartalmazó javaslatcsomag a „legkisebb közös többszörös" elvéhez igazodik.

Ez a fellépés csak első látásra lenne eladható a nemzeti érdekérvényesítéstől idegenkedő magyar baloldali szavazók számára. Egyrészt a várható szlovák reakció miatt: Robert Fico vélhetően minden lehetőséget kihasználna a vitás kérdések napirendre vételére, illetve a pozsonyi álláspont elismétlésére. Így az ő keményvonalas fellépésével szemben Bajnai kommunikációs vereséget szenvedne. Másrészt Bajnai Sólyom Lászlóval való kapcsolata számára is tehertétel lenne e tárgyalástechnika, hiszen az államfő sérelmezné, hogy Bajnai nem tette szóvá kitiltását. Végül az MSZP táborát könnyen megosztó Szili Katalin is vélhetően elégedetlen lenne Bajnai Gordon fellépésével, a szlovák nyelvtörvény elfelejtése miatt. Összességében ez az eljárás tehát a belpolitikai haszonszerzést aligha szolgálná Bajnai számára.

2. Baloldali kisebbségvédelem. Az sem jelentene előnyösebb helyzetet Bajnai számára, ha tárgyalási csomagtervében megjelenne a nyelvtörvény módosítására való igény. A „baloldali ksiebbségvédő" profil megjelenítéséhez a magyar kormányfő kihasználhatná a magyar álláspontot erősítő nemzetközi intézmények és szereplők – EBESZ kisebbségügyi főbiztosa, Európai Parlament elnöke – véleményét. Ez azonban a győzelemre rászoruló Fico reakcióját kiszámíthatóan ellenségessé tenné. Hiába lenne Sólyom és Szili elégedettebb, a szlovák miniszterelnök például válaszlépésként szóba hozhatná – Bajnai szándékával ellentétesen – Sólyom László szoboravatási kísérletét és ezzel egy teljesen más vitába kényszerítené Bajnait.

Az így eszkalálódó konfliktus ráadásul már a magyar kormányfő baloldali szavazatszerzését és a nemzetközi elismerésre való törekvését sem segítené, hiszen a találkozón így minden valószínűség szerint Bajnai kiesne technokrata szerepéből. Abban az esetben pedig, ha kompromisszumkészséget mutatna a nyelvtörvény ügyében, eredmények nélkül, a „baloldali kisebbségvédő" profilja szenvedne csorbát.

3. Új, nemzeti érdekérvényesítő retorika. A harmadik forgatókönyv szerint a magyar miniszterelnök a legvitatottabb témákat is napirendre venné (Sólyom László kiutasítása, SNS „megélhetési nacionalizmusa" vagy a Smer tagsága az európai szocialistáknál). Ezt a szándékot erősítené, ha Magyarország hosszú bizonytalankodás után mégis megindítaná a szerződésszegési eljárást Szlovákia ellen Sólyom kitiltása miatt.

Ebben az esetben azonban még bizonytalanabb kimenetelre számíthat mind a saját szavazóinál, mind külföldön. A kemény retorika elidegenítené az erős külpolitikától idegenkedő és a köztársasági elnökkel szemben amúgy is bizalmatlan baloldali szavazókat, egy feszült hangvételű sajtótájékoztató pedig tovább erősítheti a nemzetközi közvéleményben a „két ország vitája" képet. Egy ilyen, Gyurcsány Ferenc legutóbbi révkomáromi találkozójára emlékeztető forgatókönyv Bajnai Gordon belpolitikai célját tehát szintén nem segítené elő.