Vörös Virág, Az Egyetemista Rádiós

Vörös VirágMinden szerdán fél 2 és 2 között, ha bekapcsolják az MR1 Kossuth rádiót, a Református fél óra című műsor hallható rajta. Gondolom, sokan ismerik Fekete Ágnes nevét, aki ezen adás főszerkesztője és műsorvezetője. Néhány éve felfigyelt egy fiatal lányra, Vörös Virágra, aki akkor másodéves volt a Károli Gáspár Református Egyetem holland-német szakán.

-Mit gondolsz miért pont Téged választott Fekete Ágnes a Református félórához?

-Már elsőtől kezdve írogattam a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatói lapjának, a Gáspárnak. Volt egy állandó rovatom, ami még mai meg van, csak nem állandó. Egyszer csak azt mondta a Gáspár főszerkesztője, jön valaki a Magyar Rádióból azért, hogy az újságunkról készítsen riportot, majd megkért néhányunkat vegyünk részt mi is a beszélgetésen. Fekete Ági kérdezett minket. A rovatomról meséltem neki, ami felkeltette az érdeklődését. Ági ezek után több cikkemet elolvasta, majd megkérdezte, nincs-e kedvem betársulni hozzá a rádiózásba.

-Miről szól a rovatod?

-Azt fejezem ki a cikkeimmel, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, vagy éppen rosszul, az azon múlik, mit veszünk észre a hétköznapokból. Szeretek fölfigyelni azokra a kicsi, de jó dolgokra, amik felett az emberek általában csak úgy átsiklanak. Egészen triviális dolgokat nézek más szemmel, és ezeket írom meg. Pl. a tömegközlekedésben sok humoros, vagy lélekmelengető dolog történik. Ezekre az utazóközönség nagy része fel sem figyel.

– Mivel kezdted a rádiónál?

– Dúl Andrea pszichológussal kellett beszélgetnem a csendről és a zajról. Kértem Ágit, hogy kísérjen el, de nem tette meg. Kíváncsi volt, hogyan birkózom meg a feladattal, ezért dobott be a mélyvízbe.

-Neked mi a véleményed a csendről és a zajról?

-Isten csak csöndben szól az emberhez, ezért is baj, ha túl sok a zaj körülöttünk. A lélek nem tud zajban működni. Szerintem kétféle csend létezik a termékeny és a süket csend. A termékeny csendben születnek a gondolatok, érzem, hogy, történik valami bennem, kavarognak a gondolataim, és csak a bensőmben megszólaló hangokra figyelek. A süket csendben egyáltalán nem történik semmi, csak vagy. Ez egy jeges, statikus állapot. Borzasztó.

-Melyik riportodra emlékszel vissza legszívesebben?

-Székely Lajos, erdélyi lelkész hihetetlen élettörténete fogott meg leginkább. Amikor 56-ban kitört a forradalom ő Erdélyben végzős volt a teológián. Volt ott egy lány évfolyamtársa, aki 4 magyar, hazafias verset ír. A versek szövegében semmi államellenes, rendszerellenes nem volt. Székely Lajos, az akkor még lelkészhallgató fiú lemásolta magának ezeket a verseket és berakta fiókjába. Amikor itthon kitört a forradalom, akkor Erdélyben nem volt aktivitás. Az ottani rendszer meg akarta előzni a bajt, így a Securitate Székely Lajost a 4 vers miatt elvitte politika fogolynak. 5 évig ült. Hihetetlen dolgokat mesélt arról, milyen kínzásokon, vallatásokon ment keresztül. Amikor letelt a fogsága kiengedték, de azt már nem engedélyezték, hogy elvégezze a teológiát, pedig mindössze 1 hónap hiányzott neki a diplomáig. Egészen a rendszerváltásig nem fejezhette be tanulmányait, nem lehetett lelkész. Hiába tudom a fejemmel, hogy tényleg voltak ilyen szörnyűségek, ez nekem hihetetlen volt, hiszen Székely Lajos tényleg nem csinált semmit, csak lemásolta azt a 4 verset.

-Milyen visszajelzéseitek vannak a Református félóráról?

-A műsorok után minden szerdán 2 és 3 óra között mobilon és vezetékes telefonon várjuk a hallgatók hívásait. Gyakran csak azért hív fel minket valaki, hogy elmondja, milyen sokat jelent lelkileg neki a műsorunk.

-Hogyan lehet rádión keresztül lelki feltöltődést adni az embereknek?

-Azok az emberek, akiket bemutatunk, ők nem akarnak beleilleszkedni a mai materialista világrendbe, küzdenek ellene. Mindannyian nagyon karakánul kiállnak nézeteik mellett, erősítik a hitet. A hallgatók azt kapják meg általuk, hogy vannak még hozzájuk hasonlóan gondolkodók, nincsenek egyedül. Van egy nagyon kedves sms-em, Pécsről Ilona azt írta nekünk, hogy az ilyen műsoroktól kap az ember erőt a szeretetteljes élethez. Azt hiszem ez a titkunk, és ezért jó nekem is ezt az adást készíteni. Sokszor személyesen nekem is erőt ad az interjúalany már a beszélgetés közben.

-Szeretnél majd főállású rádió riporter lenni?

-Számomra a legnagyobb élmény, hogy megismerhetek embereket a gondolataikkal együtt, beszélgethetek velük. Ha ez még a munkám is lehet, akkor az már csodálatos.

-Miért mentél ki Hollandiába? Hiszen itt kellett hagynod a rádiózást.

-Egyetemi ösztöndíj volt. Igazság szerint nem akartam megpályázni, úgy beszélt rá a tanszékvezető. Azt hittem nem kapom meg, de valahogy mégis én nyertem el. Véletlen volt.

-Hogyan érezted magad Hollandiában?

-A gondolkodásuk fogott meg leginkább. Az a szemléletük, és ez nagyon benne is van az ottani emberek fejében, hogy a másik nem rosszabb, vagy jobb, mint én, hanem más, és neki is lehet igaza. Megpróbálnak belehelyezkedni, belegondolni a másik élethelyzetébe. Volt egy ismerősöm, ahol a férj holland volt, a feleség pedig magyar. Mesélte, hogy a férjével problémái voltak, és az anyósával beszélte meg mit hogyan lehetne javítani a házasságán, miben kéne neki és a férjnek változtatnia. Az anyós nem zokon vette tőle, hogy az ő fiával nem lehet gond, hanem segített a problémák megoldásában.
Az életfilozófiám is Hollandiában tanultam Johann Krojif focistától. Az ő mondása, hogy minden előnynek meg van a maga hátránya és fordítva. Ezt én úgy értelmezem, azon múlik egész életünk, hogy azon sírunk-e amink nincs, vagy annak örülünk, amink van. Sokszor nem mi döntünk arról, milyen élethelyzetbe kerülünk. De hogy az adott szituációból mit hozunk ki, mit látunk bele, a lehetőségeket, vagy csak a rosszat, az rajtunk múlik. Ha észrevesszük benne a jót, akkor az adott helyzetből építkezni, épülni fogunk tudni.

Kováts Annamária