20 év – Tankcsapda, Születésnap …és Még 2 Nap Az Igazi Szigetig

Húsz év rengeteg idő, húsz év egy pillanat, ha a múlása gyorsaságát vesszük alapul. Mintha most lett volna: 1990. október 14-én késő őszi jó időben a Petőfi Csarnokot punkok töltötték meg. Igen, nem elírás, nem nosztalgikustúlzás, akkoriban még rengetegen jártak punk-koncertre. Nem jutottunk még az Internethez, számítógép is csak néhány szakiskolában volt, nemhogy letöltés meg youtube….Szóval a Városligetben punkok gyülekeztek, nagy kedvencük a győri Auróra koncertjére. Vigiék aznap vendéget is hoztak, egy addig sosem hallott debreceni zenekart, a Tankcsapdát. Három megszeppent fiatal srác állt a színpadon, szinte mozdulatlanul, kapkodva nyomták le a 45 percnyi időt, majd közölték kint a pultnál lehet kapni frissen megjelent kazettájukat az Auróra mellett, a címe Punk'n'Roll, az egész anyagot el is játszották.

Aznap egy éves a zenekar. Emlékszem páran meg is vettük, mondván akiről az Auróráék jó véleménnyel vannak – abból nagy csalódás nem lehet. Később már többhelyen lehetett velük találkozni. De ha akkor valaki azt mondja, hogy 19 év múlva több generációs rajongótábor közepette, a meghatódottság határán fogok ugrálni mikor ugyanezek a számok megszólalnak, bizonyára furcsán néztem volna. Akkoriban egy 19 éves is már-már elérhetetlenül felnőttnek tűnt, nemhogy 19 év!

Aztán nemsokára egyre többet hallottunk felőlük, újabb lemez, koncertek motoros-találkozókon, ejtőernyős-baleset még egy lemez. Teltek-múltak az évek, rengeteg minden történt, a világ is megváltozott, túl voltunk az érettségiken, aztán a diplomákon és a kisebb testvérek, unokatesók egyre másra kerültek elő a sztorikkal: hogy „húúú, Te punk vagy/voltál, akkor ezt meg kell hallgatnod, van egy piszok jó együttes, minden haverunk imádja. Debreceniek, de sokat szoktak játszani Pesten, a Tankcsapda majd hozok kazettát/ később CD-t"…."Jaaa, hogy ismered?" – hervadt le a mosolyuk, mikor az ember elkezdte kérdezni, hogy ugyan játszák-e még ezt vagy azt a számot. Aztán lassan megszoktuk a szokásos válaszunkat is: persze, hogy ismerem, hiszen ők „régiek"… de a fene se gondolta közben, hogy ennyire!

Természetessé vált, hogy előadók jönnek, mennek, kiöregszenek vagy szimplán eltűnnek, de a Tankcsapda az marad. Mikor aztán a kereskedelmi rádiók adásaiból és a zenetévék műsorából köszöntek vissza számaik, akkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a Tankcsapda lett Magyarország egyik legnépszerűbb rock-együttese. Rock, mert a szigorúan vett punk műfajt hamar maguk mögött hagyták, soha nem is magyarázkodtak ezért. De mindig is tartották magukat a punk gyökerekhez – ami ritkaság a mai műfaj-váltogatós zenei világban. Most, hogy huszadik évfordulójukat ünneplik, számos helyszínen az Aurórával lépnek fel, mint annakidején.

Kár, hogy a Szigeten ez nem így történt, sokat adott volna a hangulatnak, bár nem hinném, hogy lehetett volna még fokozni. A nézőszámnak lehet kevesebbet, így aztán hétfőn késő délutántól 3 ismert, debreceni együttes koncertje alatt hangolódhattak akik már korán kiérkeztek a Nagyszínpadhoz:

Elsőként a Skafunderz nyitott délután, ők a hagyományos ska műfajában utaznak, aztán jött a nagy túlélő/visszatérő a Black Out és a régi énekesük új zenekara a Kowalsky meg a Vega. Azért műfajilag és hangulatilag az Auróra mégis jobb lett volna, de ígérem nem ismétlem meg mégegyszer. Amúgy Kowalskyék utoljára tartogatták a sláger-számaikat, de a felkonfnál már őket is túlharsogta néha a Happy Birthday/Boldog Születésnapot Tankcsapda skandálás.

Aztán este fél 9-kor egy tűzijáték patron jelezte, hogy itt az idő, kezdődik a koncert, amiért a közönség legnagyobb része kijött a Szigetre, „A nevem rock!", a színpadon a Tankcsapda! A három ijedt srác helyett három meghatódott profi zenész állt a hatalmas közönség előtt. Hetek óta nyilatkozták, írták a weblapon, hogy mennyire fontos nekik épp ez a nap, mekkora energiával készülnek rá és milyen drukk van bennünk pont emiatt.

A számok közötti szünetekben elmondottakon kívül ennek nyoma nem látszott. Pontos, igazi profi nagykoncertet adtak, alaposan kifárasztották a közönséget. Meg minden bizonnyal magukat is, a második blokk után Lukácsnak már másodszorra se sikerült a koncert DVD miatt megismételt rocker-üvöltés. De ettől semmi nem lett rosszabb, sőt inkább amolyan családiasabb. Ahogy a lassúbb, líraibb számoknak is jót tett az akusztikus gitáros előadás.

A műsor a lehető legjobban volt összerakva, bár hiányosságot nyilván mindenki fel tud majd sorolni az egyéni ízlés szerint. Nekem, ha már nagyon muszáj valamit hiányolni, akkor a Lopott könyvek elfért volna mondjuk a videoklip-blokkos szünet átkötés helyett. De pihenésre még egy ilyen sokat koncertező zenekarnak is szüksége van, két és fél óra pedig minden, csak nem kis teljesítmény. Nem tudok hirtelen túl sok együttest felsorolni, akik ilyen hosszú koncertet adtak: a hazaiak közül az Auróra a 15 éves koncertjükön és Die Toten Hosen a 2001-es önálló E-Klubos koncertjükön (őket most csütörtökön láthatjuk újra a Szigeten).

A Tankcsapda minden lemezéről hallottunk dalokat, bulizósat, szerelmeset, lírait és elgondolkodtatót egyaránt, éppúgy, mint lassút, punkot, rockot, zúzós-pörgőset, régi és teljesen új számokat a következő lemezről és az elmaradhatatlan slágereket is. A közönség létszámát nehéz megbecsülni amikor a bent áll az ember a tömeg közepén, de egy biztos, rengetegen voltak, több generáció képviselői. Szinte mindenki énekelte a számokat, jópár külföldi szigetlakó is állt elképedve az éneklő, számok között a happy birthday-t üvöltő sokaságban – nem tűnt úgy, hogy rosszul éreznék magukat.

Hatalmas koncert volt, igazi születésnapi meglepetés és ünneplés. A Tankcsapdától szokatlan monumentális színpadképek XX-val, vetített hátterekkel, pirotechnikával, füstgépekkel és persze rock és punkzenével, az utolsó szám után pedig pezsgőzéssel és pezsgő-locsolással, akár a bajnokok. Lukács külön megköszönte a közönségnek ezt a húsz évet és azt, hogy itt lehettek a Szigeten egy önálló koncerttel. Hát igen, magyar rock-zenekarnak ez még nem sikerült. Hívhatják mínuszegyedik napnak, akárminek a szervezők, sokakban úgyis az fog csak megmaradni, hogy igen, a Tankcsapda, egy magyar punk-rock formáció ünnepelte huszadik születésnapját a Sziget első napján, önállóan.

Tudom távol áll a patetikus nosztalgiázás a műfajtól és a kedvelőitől is, ahogy Lukács is emlegette ezt – jócskán zavarban – az első néhány szám után. Tisztában vagyok ezzel én is, általában hasonlóan gondolkodom, mégis a koncert előtt kiástam tinikorom megőrzött „kincsei" közül azt az ominózus jegyet, hogy teljesen biztos lehessek abban jól emlékszem, 1990. október 14-re szólt. Tegnap pedig, túl a harmadik X-en megvettem életem első Tankcsapda-pólóját, a jubileumi kiadást. Nálam ugyanis nem az alapértelmezett rajongás jele egy együtteses póló, hanem bármilyen furcsán is hangzik, de azt valamivel el kell érje az a zenekar, hiába a kedvenceim egyike akár már évek óta. A Tankcsapdának pedig ott voltam az első pesti fellépésén és most pedig az eddigi legnagyobb koncertjén. Boldog XX. Születésnapot, Tankcsapda! Csak így tovább és sok ember gondolatát továbbítom most azzal, hogy remélem a harmincadikat is együtt ünnepelhetjük majd legalább ennyien!

Verner Adrienn Ágnes

Fotó: Szvitek Péter