„Horgonyra” fel! Egy kő építőkocka története

A Richter féle Horgony kő építőjáték volt Magyarországon az egyik legismertebb játék a 19. század végén, 20. század első felében. Németországban jelent meg 1882-ben, maga mögé utasítva a fa építőjátékokat.

A Richter féle Horgony kő építőjáték volt Magyarországon az egyik legismertebb játék a 19. század végén, 20. század első felében. Németországban jelent meg 1882-ben, maga mögé utasítva a fa építőjátékokat.

Gyerekek milliói imádták az egyben ügyességi játékot. Anyaga lényegében műkő volt, összetevői: darált mészkő, színezőanyagok, lenolaj. A valósághűbb eredmény érdekében a natúr kőszín, vöröses téglaszín, és a palakék is a felhasznált színskálában volt. Aki már játszott fa építőkockával, vagy marokkóval, az tudja, hogy egymásra építve könnyen kicsúszhatnak az elemek. Az építőkövek felülete viszont szemcsés volt, és a kockák súlya is hozzájárult a stabilitáshoz. A kockákat kiegészítették különböző építészeti elemekkel pl.: toronysisakokkal. A különféle elemekből álló kis építmények, és gazdag építészeti struktúrák egyfajta marketingfogást is felhasználva, ösztönözték az embereket, ha a következő kiegészítőt is megveszik, még bonyolultabb alkotásokra lesznek képesek. Nem csak gyerekek karácsonyi ajándéka volt, hanem felnőtteknek egyedi rendelésre is árultak köveket.

„Bevásárlás alkalmával határozottan: Richter féle Horgony-Kőépítőszekrény kérendő, és minden egyes szekrény Horgony gyárjegy nélkül, mint nem valódi, keményen visszautasítandó". Volt olvasható az 1893-as Vasárnapi Újságban. A játékokon az Anker védjegy szerepelt, s ezt a nevet az adott nyelvterületen használt néven (Horgony, Anchor) védette le a gyártó, Friedrich Adolph Richter (1848-1910). A gyártó és nagykereskedő pályafutását drogistaként kezdte, majd 1868-ban saját üzletet nyitott Duisburgban. Nagyon értett a kereskedelemhez, és hitt az újsághirdetésekben. Érdemes volt befektetnie, hiszen a folyamatos reklámozásnak köszönhetően, kis cége kivirágzott. Gyógyszerkészítményeket árult, elsősorban fájdalomcsillapítót, hirdetési nevén: „pain expeller"-t (fájdaloműző). A sok fáradozás ellenére viszont a gyógyszeripar nem ismerte el készítményeit gyógyszerként. Richter vérében volt a kereskedelem, ezért 1894 körül gramofon és zenedoboz gyártásába kezdett, felvásárolva a gyártási jogokat. Saját vasútállomással rendelkező vállalata ekkora már hatalmas volt, egészségügyi termékeket, szappant és csokoládét is gyártott. Nem meglepően Európában, és a tengeren túl is terjeszkedett. Richter 1880-ban vette meg a kő építőkocka gyártásának jogát a Lilienthal testvérektől.

A tervező, Gustav Lilienthal (1849-1933) volt, feltaláló, vállalkozó, építésmester. A játék műszaki kivitelezését a nála jóval híresebbé vált bátyja, Otto Lilienthal végezte, aki a repülés történetébe is beírta a nevét. Gustav Lilienthal fontosnak tartotta megőrizni a képzőműves munkát az iparosítás korában. Ám a kő építőkocka találmánya nagyüzemi gyártása, és piaci értékesítéséhez már nem volt elegendő anyagi kerete, ezért testvérével a terv eladásáról döntöttek.

A játékot a fent említett Friedrich Adolf Richter vállalkozó vezette be a német és nemzetközi piacra.

A vállalat ugyan mindkét világháború megtorlásait kivédte, de Németország kettészakadása azonnal elvágta a kereskedelmi szálakat. A szocialista Németország kapcsolata a nyugati oldallal megcsappant. Volt, hogy Egy-egy rendelés csak hónapokkal később érkezett meg, és ez elijesztette a vásárlókat. A rudolstadti gyár fénykora leáldozóban volt, 18 évig működött. 1995-ben miután a gyárat felszámolták, a holland rajongók kézbe vették az irányítást. Összefogásuknak köszönhetően megalakult a (Club Van Ankervriende – CVA) nevű szervezet. A klub ma már 40 éve működik rendkívüli elhivatottsággal. A játékokat katalogizálták. A rendszerezésben segítségüket nyújtottak a mai számítástechnikai programok is. A kő építőkockákat Magyarországon is meg lehet vásárolni, a minőség ugyanaz maradt, mivel a technológia a régi gyártással azonos.

Manapság már „3D"-ben, számítógépen is lehet építeni, éppen ezért a mai játékpiacon sokkal nehezebb a kőépítőszekrények értékesítése, mint a 19. század végén.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum újabb időszaki kiállításnak adott otthont. A tárlat 2014 október 26.-ig tekinthető meg.

Zelei Violetta Anna