Hamis történet

Fälscher Ferdinánd, barátainak csak Frédi, színjelesen végezte el a Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakát. Tehetségénél csak a lustasága volt nagyobb, utált dolgozni. Ennek következtében szegénységben élt, többnyire kocsmázott, vagy albérleti szobájában heverészett.

Fälscher Ferdinánd, barátainak csak Frédi, színjelesen végezte el a Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakát. Tehetségénél csak a lustasága volt nagyobb, utált dolgozni. Ennek következtében szegénységben élt, többnyire kocsmázott, vagy albérleti szobájában heverészett.

   Egyszer üres zsebbel téblábolt odahaza, mint már annyiszor. Összesen egy ezerforintos búslakodott az ebédlőasztalon. Hirtelen ötlettől vezérelve hígító oldattal lemosta a bankjegyet és a hófehér papírra elől-hátul ráfestett egy húszezrest. Deák Ferenc portréja kicsit nehezen ment, de ezt is megoldotta. Majd próbaútra indult.

   Maga is meglepődött, amikor az élelmiszerboltban összevásárolt finomságokat simán kifizethette a bankóval. Még öt darab ezrest is visszakapott. Otthon gondolt egy merészet. Átfestette az ezreseket és a postahivatalban felváltotta az új húszasokat. Munkához látott, ekkor már száz darab bankjegye volt kétmillió forint értékben.

   A hamis pénz készítése teljes gőzzel folytatódott. És őszintén meg kell mondani, hogy Frédi bankjegyeit nem lehetett hamisnak nevezni. A különbséget sem a Rendőrség szakértői, sem a Pénzjegynyomda minőség ellenőrei, sőt, még az Interpol sem tudta kimutatni. A lézersugaras, komputer tomográfos vizsgálógép sem.

   Művészünk drága öltönyöket, ingeket, márkás cipőket, vásárolt és persze rengeteg festéket, hajszálvékony ecseteket. Aztán egy kétezres Hondát. Felmondta albérletét. Vett egy kis lakást a külvárosban. Majd egy nagyobbat a belvárosban. Végül egy még nagyobbat a villanegyedben. Amelyet berendezett stílbútorokkal, süppedő perzsaszőnyegekkel, Rippl-Rónai, Aba-Novák, Szőnyi festményekkel, persze valódival. Beszerzett ezüst cigaretta kínálót, ólomkristály vázákat, kaspókat antik ingaórát, ezüst evőeszköz készletet.

   Ekkor végzetes hiba történt. Bejött a lakásba szokás szerint a gázóra leolvasó, hajdanvolt rendőrnyomozó, aki így egészítette ki nyugdíját. Észrevette a szanaszét heverő félkész papírpénzeket. Riasztotta régi munkatársait, egy nap múlva a művészt letartóztatták. Az ítélet nem lehetett kétséges. Tíz év börtön és teljes vagyonelkobzás.

   Úgy kellett neki. Miért nem inkább pilótajátékra, fogyasztói csoportok üzletszerű szervezésére, vagy az életet meghosszabbító ivóvíz árusításra specializálta magát. Ebben a műfajban ugyanis a lebukás veszélye nélkül élete végéig folytathatta volna jól jövedelmező tevékenységét.

Láng Róbert