Amatőr festőművészek
5 perc olvasás
John Lukacs történész professzor 1924-ben született Budapesten, Harminckét évesen költözött az Egyesült Államokba. „A párviadal" című könyve arról a küzdelemről szól, amely Hitler és Churchill között zajlott amikor Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Hitler pedig megkezdte villámháborúját, majd bekebelezte Európa nagyobbik felét. Így kezdődött a párviadal a két férfi között, akiknek a kezében volt ekkor a nyugati civilizáció sorsa.
John Lukacs történész professzor 1924-ben született Budapesten, Harminckét évesen költözött az Egyesült Államokba. „A párviadal" című könyve arról a küzdelemről szól, amely Hitler és Churchill között zajlott amikor Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Hitler pedig megkezdte villámháborúját, majd bekebelezte Európa nagyobbik felét. Így kezdődött a párviadal a két férfi között, akiknek a kezében volt ekkor a nyugati civilizáció sorsa.
A több évtizedes távlat már megengedi, hogy egy teljesen furcsa szemszögből írjak néhány sort a két politikusról, akikről már mindent megírtak, amit csak lehetett. Mindketten amatőr festőművészek voltak.
Hitler már tizenegy éves korában kitűnt rajzkészségével. Első akvarell festményeit tizenöt éves korában készítette. Egyes források szerint Bécsben végezte az építőrajz iskolát. Az biztos, hogy az ezerkilencszázas évek elején kétszer is sikertelen felvételi vizsgát tett a bécsi Művészeti Akadémián. Festményei árusításával is próbált enyhíteni nincstelenségén. 1912-ben költözött Münchenbe, majd az I. Világháború kitörésekor bevonult a bajor 16. gyalogezredbe. Az építőművészet iránti érdeklődése mindvégig megmaradt. Albert Speer birodalmi főépítész minden beruházást, illetve tervet megkonzultált Hitlerrel. Együtt tervezték Germánia (Berlin új neve lett volna) átépítését, a tervből csak a Birodalmi Kancellária épülete valósult meg.
Hitler: Folyóparti udvarházSok képet festett, amelyeknek jelentős része az utóbbi időkben került az aukciós házak árveréseire. Képeinek keresettsége korunkban jelentősen megnőtt. 2006-ban, a Belgiumban megtalált 21 darab akvarelljéért a londoni Sotheby's árverésén 118 ezer Fontot fizettek. A nürnbergi Weidler Aukciós Ház árverésén a „Folyóparti udvarház" című festménye 18 ezer Euróért kelt el. A képei iránt megnőtt érdeklődést mutatja a „Hitler akvarelljei" c. Prágában megjelentetett könyv, amely rövid idő alatt rekord példányszámban fogyott el. (Ahogy az a képkereskedelemben gyakorlat, ha nő az igény, megjelennek a képhamisítók is. Tizenhat évvel ezelőtti haláláig Konrad Paul Kujau, közepes képességű művész hamisította sikerrel a festményeit.)
Churchill: Tóparti ház Winston Churchill negyvenegy éves korában kezdett el festeni, először akvarell, majd olajfestéssel próbálkozott, tudását autodidakta módon fejlesztette tovább. Állítólag ifjúkori katonai pályafutásának kudarca váltotta ki belőle a festés utáni kényszerérzetet. Tőle származik: „Ha nem lenne a festés, nem tudnék élni. Nem bírnám a feszültséget." Első kiállítását (álnéven) 1921-ben rendezték meg a párizsi Galerie Druet-ben. Tevékenysége elismeréseként 1948-ban megkapta a Királyi Művészeti Akadémia oklevelét, és ez alkalommal az Akadémia akkori elnöke szerint: „jelentős tehetséggel megáldott amatőr, aki, ha ideje engedte volna, a legtöbb hivatásossal is felvette volna a versenyt." Festői munkásságát élete végéig folytatta. Műveit a londoni Tate Gallery, és a New-York-i Metropolitan Museum is őrzi. 2007-ben a „Chartwelli látkép bárányokkal" című festményéért 1 millió angol Fontot fizettek a Sotheby's árverésén. (Mint író is jelentős műveket alkotott, 1953-ban irodalmi Nobel Díjat kapott.)
Mindketten tehetséges amatőr és autodidakta festők, és zömében mindketten tájképeket festettek. A két alkotó közötti legalapvetőbb eltérés az, hogy Hitler fiatalon kezdett el festeni, méghozzá azzal az elhatározással, hogy ez az út életpályája lesz. Churchill életének derekán, egy politikai kudarc túlélése érdekében fogott ecsetet a kezébe. Mindezek ellenére festői pályájukra az a legjellemzőbb, hogy nem kívántak túllépni az amatőrség szintjén, és még Churchill sem tehetett arról, hogy a Királyi Művészeti Akadémia festőművésznek ismerte el. Az pedig végképp nem rajtuk múlott, hogy festményeiket a képkereskedelem felkarolta, és köszönhetően politikai pályafutásuknak, az áraikat alaposan feltornászta. Churchill festményeinek ára, képeinek sorsa azért lehetett nagyobb ívű, mert ő állt a nyertesek oldalán, az ő politikai pályafutása a pozitív, tehát őt és a festészetét is ez fémjelezte. Ha netán a Wehrmacht csapatai nyerik meg a háborút, akkor ma a Führer festményei lennének a drezdai Zwinger-ben, a szentpétervári Ermitage-ban, vagy a budapesti Szépművészeti Múzeumban. És persze Magyarországot a Harmadik Birodalom egyik jelentéktelen tartományának neveznék.
(Az írás Horváth Iván festőművész kiadatlan kézirata felhasználásával készült, a Szerző hozzájárulásával.)
Láng Róbert
