Révay András: Száz, húsz, tizenegy

 A mostanában oly divatos televíziós játékokban bizonyára gyilkos kérdés lenne, hogy melyik európai országra érvényes az idén – Budapestről nézve – a címbe foglalt három szám? Azok kedvéért, akik szeretnek találgatni, a válasszal egy kicsit adósok maradunk.

 Budapesten március 19-27. között, Szegeden április 4-6. között, míg Debrecenben április 5-8. között kerül sor egy különleges rendezvénysorozatra. Elöljáróban annyi elárulható róla, hogy a fővárosban már tízéves múltra tekint vissza, az idén ez a tizenegyedik lesz. Mindaz, ami ezeken a helyszíneken látható, megfordult már Tallinban, Helsinkiben, Berlinben, Brüsszelben, Rómában, Koppenhágában és Párizsban is. Egy ország hagyományos, népi kultúráját képviselő emberei elevenednek meg a kortárs művészet és digitális eszközök segítségével, hogy új barátokat szerezzenek, szerte Európában. Az archív – közel százéves – fotók alapján készült képek egy mobiltelefonos alkalmazás segítségével mozgóképes formában kelnek életre.

 A Balti-tenger partján fekvő ország területe mintegy tízezer éve lakott. Az 1200-as évek elején Dánia birtoka volt, később a svédek és a lengyelek osztoztak rajta, míg 1625-ben teljesen svéd birtok lett. A svédektől 1721-ben Oroszország szerezte meg a területet. Az I. Világháború idején az előnyomuló német csapatok lehetővé tették, hogy 1918 februárjában kikiáltsák Észtország függetlenségét! A II. világháború alatt a Szovjetunió megtámadta, megszállta, majd formálisan is beolvasztotta az országot. A függetlenséget másodszor 1991-ben kiáltották ki, újraélesztve az 1940 előtti államot. Feloldva tehát a bevezetőben feladott rejtvényt: függetlenségének századik évfordulóját ünnepli idén az Észt Köztársaság, húszéves a Magyarországi Észt Intézet és – mint az korábban már kiderült, a 11. Észt hét megrendezésére kerül sor márciusban és áprilisban.

 Az Észt hét programjáról a www.esztorszag.hu oldalon található részletes tájékoztatás. A három városban több filmet is vetítenek, lesznek színházi előadások, könyvbemutatók, kiállítások. A rendezvény valójában az észt filmnapokból nőtte ki magát, az volt a legelső „észt hét”. Ennek sikere nyomán határozták el, hogy fokozatosan mást is bemutatnak az észt kultúrából. Így alakult ki a hagyomány, minden évben a március 15. utáni héten van az Észt hét. A legérdekesebb mégis egy játék. Meghirdetnek egy nyomkereső, fényképezkedős játékot, melynek során meg kell keresni a városban szabadon hozzáférhető helyekre, falakra kitett rajzokat. A játékosok készítsenek mind a négyről fényképet, amin maguk is rajta vannak. Tegyék ki a Facebookra vagy az Instagram-ra március 27-ig. Akik mind a négy helyszínt megtalálják, érdekes ajándékokra számíthatnak.

 A rajzok megalkotója, Johannes Pääsuke észt fotográfus, az első észt filmes. Első rövidfilmjét 1912-ben forgatta. Elkötelezte magát amellett, hogy megragadja az észtek mindennapi életét a 20. században. Járta az országot, fényképezte a paraszti kultúra jellegzetes képviselőit. Egyik legérdekesebb „figurája” Lembit, aki a kép készítésekor 83 éves volt és most szinte a legnépszerűbb ember Észtországban. Edward von Löngus, az észt street art egyik legnagyobb alakja – aki most Budapestre is ellátogat – állította a középpontba az által, hogy megjeleníti az öreg fotót a falakon. Ezek a képek nálunk is addig maradnak a falon, amíg el nem kopnak, kivétel csak a negyedik figura, mert annak az Észt hét végeztével más helyet keresnek. Az Észt hét rendezvényei többségükben ingyenesek, szabadon látogathatók.