A fogyókúrára fogott szerkesztőségek

Már ez sem segít…Azt hiszem, egyre kevesebb kiadónál reménykednek abban, hogy nehéz helyzetükön a nyomtatott lapok bezárása és azt követően a tisztán webes működés segíthet. Nem kell hozzá közgazdasági diploma, hogy az ember belássa: A print bizniszhez méretezett szerkesztőségeket a webes bevételekből nem lehet eltartani.

Már ez sem segít…Azt hiszem, egyre kevesebb kiadónál reménykednek abban, hogy nehéz helyzetükön a nyomtatott lapok bezárása és azt követően a tisztán webes működés segíthet. Nem kell hozzá közgazdasági diploma, hogy az ember belássa: A print bizniszhez méretezett szerkesztőségeket a webes bevételekből nem lehet eltartani.

Az All Things Digital oldalán interjú jelent meg Mark Josephsonnal, az Outside.in igazgatójával. Ők 20 emberrel működnek, ezek többsége nem újságíró. Persze az Outside.in sem hagyományos újság, inkább helyi "faliújság". Nem annyira önálló cikkek írásra, mint inkább mások információinak az összegyűjtésére törekszenek.

Josephson stratégiája elég egyszerű: Jelentős (40 millió látogató feletti) forgalom – sok hirdető – 43 százalékos üzemi nyereség. Ennyi. (Ha a részletes számításokra is kíváncsi vagy, azokat is megtalálhatod az All Things Digital cikkében.

Idehaza a hagyományos médiaháttérrel rendelkező híroldalak mindig is az alulméretezett létszámtól szenvedtek. Kevés emberrel kellene egy folyamatosan frissített, heti hét napon át működő hírszolgáltatást működtetniük. Erre azonban még akkor sem képesek, ha görcsöt kap a kezük a sok mti-s hír, sajtóközlemény és más "kopipészt" töltelékanyag bemásolásától. Ezekben a szerkesztőségekben is 15-20 ember dolgozik, viszont nem termelnek 43% nyereséget.

Az Outside.in persze csak egy a lehetséges modellek közül, nem is biztos, hogy a legjobb. Ezek az amerikai modellek egyébként sem ültethetők át a mi sokkal kisebb és egész másképpen működő piacunkra. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni arról, miért is ragaszkodunk mi annyira a hagyományos, újságírók által írt, cikkekből álló online újságokhoz? Biztos, hogy csak az alapvetően a papírmédiából örökölt forma az egyedül üdvözítő? Talán valami mással kellene próbálkozni. Ennek egyelőre nem túl sok nyoma látszik.