Modern Portrék

Vázsonyi János

A Symbol Galériába belépve szinte egy szalonban érzem magam, ismert emberektől körülvéve, már köszönteném is néhányukat, de ekkor átüt bennem a valóság, ezek portrék.

Vázsonyi János

A Symbol Galériába belépve szinte egy szalonban érzem magam, ismert emberektől körülvéve, már köszönteném is néhányukat, de ekkor átüt bennem a valóság, ezek portrék.

Török Ferenc Radnóti SándorralNagyon igaziak! Elcsodálkozom, hogy íme, az egyszerű olajfestékben és vászonban micsoda kifejező erő rejlik és vajon Naszódi Zsuzsa hogyan képes az élettelen anyagokat élővé varázsolni. Úgy érzem magam, mint amikor a magányos hangok dallammá, muzsikává alakulva fülembe jutva mozgássá, tánccá alakulva, belső érzéseket váltanak ki, csak most a szemem az érzékelő, és képi világomban elevenednek meg a modellek.

Török FerencNaszódi Zsuzsa számára a legizgalmasabb téma az ember, a személyiség maga. Nagy alakú egész vagy félalakos olaj-vászon portrékat fest immár 12 éve. A portréfestészet intenzív figyelmet követel a festőtől, a modelltől pedig őszinteséget, így együtt izgul a modell és az alkotó a végeredményért.

Popper Péter„Meglát e valamit a festő, amit nem szeretnénk a világ elé tárni, vagy amiről talán nem is tudunk? Faggatjuk magunkat: ilyenek vagyunk? Szóval arra akarok kilyukadni, hogy saját portrénkkal találkozni sorsesemény. Szembenézünk magunkkal" – mondta Radnóti Sándor a művész egyik modellje.

Muhi András kétszerA tárlaton 16 portré tekinthető meg, néhány név ezek közül: Dés László, Popper Péter, Karinthy Márton, Dettre Gábor, Fenákel Judit, Muhi András, Török Ferenc, Szipál Márton, Radnóti Sándor és négy rajz, melyek Ghánában – a gyönyörű mosolyú és fogsorú emberek, különösen a gyerekek ragadták meg – ill. egy leánynevelő intézetben készültek.

Karinthy Márton(-ok)A kiállítást Török Ferenc filmrendező néhány humoros szóval nyitotta meg. Elmondta, hogy gyakran érzi magát háromszögnek, de azért örül, hogy nem valami konstruktivista stílusban lett megörökítve. A portréfestés közben rájött, hogy milyen izgága, képtelen egy helyben ülni, ezért arra kérte a művészt fesse le úgy, mint egy izgága…. és ez benne is lett! Érezte, hogy részese egy folyamatnak, mert születni készül valami. Annak idején azt tanították az egyetemen, hogy a korszerű fényképezés feltalálása meggyilkolta a portréfestészetet. Ma, amikor szerte a világban percenként több ezernyi fényképezőgép kattan, Naszódi képei olyan képek, aminek hinni lehet!

Ghanai portrék 1.

Ghanai portrék

A portré az egyén sajátos ismertetőjegyekkel történő művészi ábrázolása, ami lehet mellkép, arckép vagy egész alakos. Az első emlékek az egyiptomi művészetből valók, de ismertek az ókori idealizáló görög és naturalizáló római kori portrék is. Mondhatnánk, hogy a portréfestészetet a reneszánsz virágoztatta fel, és a németalföldi festészet központi műfaja lett.

Fenakel JuditA portréfestés hozzátartozott a hagyományos arisztokrataértékekhez, lehetőséget teremtve a család és büszkeségei bemutatására. A portré torzíthat, lehet karikaturisztikus vagy akár fényképszerű, de minden esetben a személyiség karakterét teszi a művész a vászonra. A kortárs művészetből úgy tűnik, mintha hiányozna ez a műfaj.

Dettre GáborMuhi András, aki most már kiképzett modellnek vallja magát, nagyon érdekesen összegezte tapasztalatát a modellülésről:

Barna Kati és Naszódi Zsuzsa„A korábbi évszázadokban mi sem volt természetesebb, mint hogy egy festő felkérést kapjon valamely portré elkészítésére, hogy megbízóját, s jó esetben önnön nevét is megörökítse a nagybötűs örökkévalóságnak. Menjünk csak el bármelyik komolyabb európai képtárba, múzeumba, vagy akár csak egy-egy álmos vidéki helytörténeti kiállításra.

Ott lógnak a portrék a falakon számolatlanul, minek köszönhetően szemünket, ha úri kedvünk úgy tartja, belemélyeszthetjük évszádokkal korábban élt embertársaink különös, titokzatos tekintetébe. Szerencsés, koncentrált pillanatok nyakon csípése esetében zavarba ejtő érzés lehet a jutalmunk, minek legmélyén saját halálunk előérzete is felsejlik. Vagy valami egészen más, mindenesetre különös farkasszemezésekbe keveredhetünk bele, ha nem vigyázunk.

Mára azonban a portré-festők, ezáltal a friss portré-festmények száma szinte teljesen megfogyatkozott. Ennek két oka lehet. Először is a fotózás, majd a mozgókép-csinálás teljes demokratizálódása. Ezek ketten mindent vittek. Egyes vér-profik szép szavával: „Már mindenki kaszálhat!?" Mindnyájunkról, még mielőtt arisztokraták, vagy korunk formátumos személyiségei lennénk, kb. húszmillió fotó és mozgókép készül, ilyen-olyan távolságból ránk irányított masinákból, amelyeknek legalább a fele, kis jóindulattal, rólunk lőtt portréként minősíthető. Sedre, felületes korunk gyors eredményeket követel. Így rendben is lennénk.

De a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a festők boldogan hagytak fel az emberi arc, alak és személyiség korábbi korok rájuk rótta megörökítési kötelességéről, teljesen átadva a terepet a fotófilmkishiperrealizmusnak. Ugyanis portrét festeni cudar nehéz mutatvány. Festőt próbáló próba. Hogy ne is menjünk messzebb, már csak az, hogy mint minimum, hasonlítson…

Aztán a felsőbb osztályban, – ahová csak kevesen jutnak, a régiek közül is csak a legjobbak – az a félelmetesen nehéz feladat kerekedik, hogy a színekből, a kompozícióból, a fényekből, a kép hősének tartásából, alakjából, az érdeklődő szempárnak esélye legyen megfejteni és megérteni a képen látható személyiség leglényegét. És akkor még mindig ott marad a legnagyobb kihívás, hogy – elnézést a szóért -, a léleknek is be kell költöznie abba a tekintetbe. Ennek a szörnyű feladatnak manapság csak néhány festő mer nekifeszülni szerte a világon. A portréfestés műfajának egyik utolsó, avatott, nagy győzelmekre született lovagja, Naszódi Zsuzsa."