Horn Gyula Előszoba-titkai

A kötete szerzője:Baranyi Mária

Az Athenaeum Kiadó jelentette meg az egykori miniszterelnök titkárság-vezetőjének visszaemlékezéseit
Egy előszoba titkai Horn Gyula közelről 1994-1998 címmel.

A kötete szerzője:Baranyi Mária

Az Athenaeum Kiadó jelentette meg az egykori miniszterelnök titkárság-vezetőjének visszaemlékezéseit
Egy előszoba titkai Horn Gyula közelről 1994-1998 címmel.

Baranyi Máriával Bihari Mihály egyetemi tanár és Orosz Anett, a kötet szerkesztője beszélgetett a könyv bemutatóján. Elhangzott; a szerző különleges történeti korban töltötte be pozícióját, Horn Gyula közvetlen közelében dolgozott. Könyve egyszerre korrajz, memoár, dokumentumregény és rövid, megélt történetek hiteles sorozata, politikai elemzések nélkül. Egyedi stílusú műve vállaltan szubjektív s őszinte, érzékelteti a korszakban történtek összefüggéseit, hatásukat napjainkra.

Horn Gyula miniszterelnöksége idején a kormány stabilizált, magánosított, modernizált, előkészítette a NATO- és az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat. A most megjelent mű szereplői között találjuk a korszak politikusait, de fontos mellék-szereplőket, „civileket" is.

Bihari Mihály a sokarcú politikusról szóló realista korrajzként jellemezte a könyvet, kiemelve, hogy nem pletyka-gyűjtemény. Az olvasmányos, szép magyarsággal megírt műben a személyes élményeket szerzője nőisége is árnyalja. A miniszterelnöki előszoba lakójától beosztása pontosságot, realizmust, nem egyszer kíméletlen kérlelhetetlenséget kívánt meg. A könyv akár titkárnőképzők tankönyveként is megállja a helyét… A szerzőtől nem áll távol a humor, sőt az önírónia sem. A napi gondok, tennivalók és a miniszterelnök nem-könnyű természetének tolerálásához szükség is volt minderre. Az utolsó fejezetben a szerző ki is tér saját maga és Horn Gyula korrekt munkakapcsolatára, de apró személyes ütközéseikre is, melyet részben motiválhatott a miniszterelnök nőkkel szemben enyhén lekezelő modora.

Ízelítő a Horn Gyuláról szóló intimitásokból: dohányzási szenvedélyéről

A miniszterelnök erős dohányos volt. Rövid füstszűrős KENT-et szívott, amit akkor elég nehéz volt beszerezni.

Az is előfordult, hogy a gépkocsivezetőt és a biztonsági tisztet küldte a szerző a feketepiacra a tiltott külföldi dohányárúért. Ha a miniszterelnök megtudta volna, azonnal felmondott volna neki..

Egyszer, amikor az egyik dohánygyár értesült, milyen cigarettát szív a miniszterelnök, küldött neki ajándékba néhány kartonnal. Lehet, hogy ekkor fogott gyanút a kétes beszerzések miatt. Feltűnhetett neki a csomagolás különbözősége, mert elkezdte figyelni az emberek cigarettáit, van-e rajtuk vámzár. Az egyik kormányülés szünetében a miniszterelnök különös intenzitással nézegette egyik résztvevő cigarettáját, majd kis tokot szerzett be cigarettás dobozának elrejtésére…
Horn Gyula közlekedési balesete miatt komoly megpróbáltatásokat élt át, „koronás" fej-abroncsot is kellett jó ideig viselnie. Balesete után egy időre eltiltották a cigarettától, és meg is állta, hogy ne gyújtson rá. Amikor azonban meggyógyult, újra kezdte. 1995 tavaszán, amerikai útja előtt titkárnője és munkatársai törték fejüket, hogyan tudnák leszoktatni a dohányzásról – az USA-ban a hivatalos helyiségekben szigorúan tilos a dohányzás -, vagy legalább enyhíteni az elvonási tüneteit. Aggódtak a miniszterelnök miatt, hogyan fogja kibírni cigaretta nélkül, ő azonban az előzetesen beszerzett tapasz nélkül is fegyelmezetten viselte a megpróbáltatást. Az igazsághoz tartozik az is, hogy amikor Clinton elnök biztatni kezdte, gyújtson rá nyugodtan, kapva kapott az alkalmon.
Külföldi partnerei is tisztában voltak vele, hogy Horn Gyula erős dohányos. A Gundel étteremben 1996. szeptember 12-én a miniszterelnök János Károly spanyol király és felesége Szófia királyné tiszteletére ebédet adott. Horn a spanyol uralkodóval korábbi találkozásaik alkalmával szívélyes viszonyt alakított ki, szenvedélyesen politizáltak.

A király ezúttal is ezt a gyakorlatot akarta folytatni. Annak érdekében, hogy ne kelljen a szépen megterített asztal fölött egymásnak átkiabálniuk, kifejezetten kérte, hogy az ültetésnél tekintsenek el a protokolltól, és a miniszterelnök helyét ne vele szemben, hanem mellette jelöljék ki. A társaság hangos nevetésre lett rövidesen figyelmes.
A szerző megdöbbenve látta, hogy a miniszterelnök kezében cigaretta van, a királyné pedig buzgón kotorászott a retiküljében. Mint a hangfoszlányokból kiderült, az öngyújtóját kereste. Miután nem találta, a miniszterelnök felajánlotta a sajátját, ekkor tűnt ki, hogy Szófia kezében is cigaretta van. Problémát okozott azonban az öngyújtó átadása a széles, terített asztal fölött. A király mentette meg a helyzetet: kivette Horn kezéből az öngyújtót és egyszerűen átdobta a feleségének. Az ügyesen elkapta, majd miután rágyújtott, visszadobta. A társalgás oldott hangulatban folytatódott.
A szerző nem volt dohányos, de a szobában tartott hamutartót, vendégei közül ugyan senkinek nem volt rá szüksége, de a miniszterelnök miatt kénytelen volt egyet az asztalon elhelyezni. Szokása volt ugyanis, hogy mielőtt indult valahová, rágyújtott. Szívott néhány slukkot, majd a szobán áthaladva a félig elszívott cigarettát a titkárnő asztalán lévő hamutartóban nyomta el. Utóbbi ilyenkor néha megengedett magának egy megjegyzést: „Miniszterelnök úr, le kellene szoknod!". Volt, hogy megígérte, ha enyhül a feszültség, megteszi – erre azonban soha nem került sor.

A szerzőt megkérdezték, miért csak most, 2010-ben jelenik meg ez a mű, válasza; nyugodt körülményekre volt szüksége, hogy leülepedjenek benne azon évek eseményei, ez most adódott számára.

El kellett mondania, amit megtapasztalt, hogy Horn Gyula hihetetlen akaratú, sokszor a gorombaságig szókimondó ember, volt olyan politikus-társa, aki „lópokrócnak" titulálta.

Arra a kérdésre, hogy a szerző mit gondol azokról az emberekről, akik akkor is és ma is szereplői még a politikának, a válasz; 12 év telt el, az emberek változnak, sokat változott a helyzet és az ország is. A mai viselkedéseket nem látja, így nem is ítélheti meg olyan közelről, mint a könyv által tárgyalt időszakban. A könyvben egyébként csak olyan dolgokról írt, amely történéseket maga is átélt.

Amennyiben újra kellene élni azt az időszakot, ma is hasonló módon intézné a miniszterelnök körüli tevékenységét, két erős egyéniség voltak ők ketten, akik a feladat érdekében egymáshoz (ki-ki a maga módján) alkalmazkodtak is, elviselték egymást.

Baranyi Máriát beszélgető-társai és mások is a mű folytatására bíztatták…