A pedofil bűncselekményekre vonatkozó egyházi jogszabályok

Az egyház jogrendje mindig is büntetni rendelte az egyházi személyek által elkövetett szexuális jellegű (hatodik parancsolat elleni) bűncselekményeket, köztük a pedofil jellegűeket is. Ennek különösen súlyos oka, hogy az egyházi személy által elkövetett ilyen bűncselekmények az egyház alapvető küldetését veszélyeztetik: a lelkek üdvösségét. A vonatkozó jogszabályok, illetve alkalmazásuk szigorúsága terén az elmúlt években jelentős szemléletváltás következett be.

Az egyház jogrendje mindig is büntetni rendelte az egyházi személyek által elkövetett szexuális jellegű (hatodik parancsolat elleni) bűncselekményeket, köztük a pedofil jellegűeket is. Ennek különösen súlyos oka, hogy az egyházi személy által elkövetett ilyen bűncselekmények az egyház alapvető küldetését veszélyeztetik: a lelkek üdvösségét. A vonatkozó jogszabályok, illetve alkalmazásuk szigorúsága terén az elmúlt években jelentős szemléletváltás következett be.

Az egyházi jogszabályok vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy azok az egyház saját szuverén jogrendjének részét képezik, s azzal foglalkoznak, hogy az egyházon belül milyen szankciókat lehet/kell foganatosítani a konkrét ügyben. Emellett az egyházi személyek természetesen nincsenek kivonva a világi igazságszolgáltatás hatálya alól, vagyis pedofil jellegű bűncselekményeik büntetésében is ugyanúgy fennáll a világi hatóságok illetékessége, mint minden más állampolgár esetében.

Az 1983 óta hatályos Egyházi Törvénykönyv rendelkezései szerint: „Az a klerikus, aki másképpen követett el büntetendő cselekményt a hatodik parancsolat ellen, ha a büntetendő cselekményt erőszakkal vagy fenyegetéssel vagy nyilvánosan vagy tizenhat éven aluli kiskorúval követte el, megfelelő büntetésekkel büntetendő, nem kivéve, ha az ügy úgy hozza, a klerikusi állapotból való elbocsátást sem" (1395. kán. 2.§).

A pedofil minősítés felső korhatára tehát a 16. életév. A „megfelelő büntetést" a cenzúrák, az ún. jóvátevő büntetések, valamint a büntető óvintézkedések közül lehet kiválasztani, amelyek között megtalálható a figyelmeztetés, a dorgálás, a vezeklés kiszabása, a felfüggesztés, a „kényszerlakhely" kijelölése vagy az adott helyről való kitiltás, a hatalomtól, hivataltól, jogoktól és kiváltságoktól, címektől stb. való megfosztás, a bizonyos cselekményektől való eltiltás, a büntető áthelyezés, illetve legsúlyosabb előirányzott büntetésként a papság kötelékéből történő elbocsátás (vö.: 1333-1340. kánon).

Ezen rendelkezések alkalmazását, illetve az egyházi személyek által a hatodik parancsolat ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálásának rendjét szabályozta a Szent Officium Kongregáció (mai nevén Hittani Kongregáció) 1962-ben kiadott Crimen sollicitationis kezdetű utasítása. Ennek értelmében a bűncselekmény kivizsgálásának elsődleges felelőse az illetékes ordinárius, de a súlyosabb eseteket fel lehet terjeszteni a Szent Officiumhoz. Az eljárási szabályok komoly garanciális rendelkezéseket is tartalmaztak, például a legsúlyosabb minősítésű titoktartással védve az érintettek személyiségi jogait (az áldozatét, s persze a megvádolt s vizsgálat alá vont személyét is). Ez azonban – bizonyos téves (vagy félrevezető) értelmezésekkel szemben – nem arra irányult, hogy az áldozat ne tegyen feljelentést a világi hatóságoknál, hanem elsősorban az egyházi vizsgálatot lefolytató hivatalos személyeket kötelezte hivatali titoktartásra.

2001-ben a szentségek kiszolgáltatásával és az erkölcsökkel kapcsolatban elkövetett súlyos visszaélések szankcionálását előíró Sacramentorum sanctitatis tutela kezdetű pápai motu proprio nyomán a Hittani Kongregáció új eljárási szabályokat alkotott a szóban forgó ügyek kezelésére. A De delictis gravioribus címen ismert dokumentum több jelentős módosítást is eszközölt a korábbi szabályozásban.

A szemléletváltás először is abban érhető tetten, hogy a nevezett visszaélések, köztük az egyházi személyek által elkövetett pedofil bűncselekmények kivizsgálását és megítélését immár nem elsődlegesen a helyi ordinárius felelősségére bízza, hanem fenntartja a Hittani Kongregáció számára.

Ezenkívül megemeli a pedofil minősítés korhatárát 18 évre, továbbá a kódexben meghatározott 5 évről 10 évre módosítja a pedofil bűncselekmény elévülési idejét, kezdetét pedig onnantól rendeli számítani, amikor az áldozat betöltötte a 18. életévét. A vonatkozó egyházi eljárást pedig pápai titok alá tartozónak minősíti, ami a legmagasabb szintű egyházi titokminősítést jelenti (amelynek megsértéséért a titoksértés súlyosságával és az így okozott kárral arányos büntetés jár). Mindez azonban továbbra sem korlátozza az áldozatok jogát, hogy világi hatóságokhoz forduljanak.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír