Déli Lejtő

Cseke Szilárd és Csepregi Balázs

Cseke Szilárd és Csepregi Balázs: Déli lejtő című kiállítása szerdán este nyílt meg a Nagyenyed utcai Krisztina Palace Irodaházban a Krisztina Palace Kortárs Képzőművészeti Kiállítások esemény-sorozat keretében a Molnár Ani Galéria szervezésében.

Cseke Szilárd és Csepregi Balázs

Egy festő és egy szobrász munkái összehangoltan, a másik teréből és erejéből semmit sem takarva mutatkoznak meg együtt. Mindketten az őket körülvevő természet témájából indulnak ki, igaz más-más motívumokat megragadva.

Cseke Szilárd (1967) a Pécsi Egyetem Festőművész szakán végzett 1992-ben, mesterei Keserü Ilona és Bencsik István voltak. Ugyanitt elvégezte a Mesteriskolát Konkoly Gyula irányításával. Többek között elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, a Derkovits ösztöndíjat, a Strabag Festészeti Díjat és a Kunststiftung Baden Würtenberg ösztöndíját.

Cseke Szilárd különleges erdős képei kifinomultan egyensúlyoznak a figurális és az absztrakt festészet határmezsgyéjén. Elsősorban az izgalmas festészeti megoldás kelti életre ezeket a munkákat: a művész ugyanis rétegről rétegre absztrakt rendszereket visz fel egymásra – a lombokon átszűrődő fény, a fatörzsek és a háttér hármas kontextusában – amelyek végül az erdő illúzióját adják. Különböző perspektívákkal, szín és fényhatásokkal kísérletezik. Ha közel lépünk a képekhez, akkor szinte belemerülhetünk a kép anyagszerűségébe, a színekbe és árnyalatokba úgy, hogy a fraktúra gazdagságától szinte nem is látjuk az erdőt. Azonban ha távolabb lépünk, összeáll az erdőrészlet látványa.

Csepregi Balázs (1974) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán diplomázott 1999-ben, mesterei Bencsik István és Karmó Zoltán voltak. Ugyanitt a Mesterképzőt is elvégezte. Alumínium és fa szobrai ugyancsak a természetet reflektálják úgy, hogy a felismerhetőtől az absztrakcióig mozdulnak el. Jóllehet, az alumínium nem egy megszokott, hagyományos szobrászati matéria, Csepregi Balázs szobraiban mégis kiválóan érvényesülnek az anyag jó tulajdonságai. Természeti alakzatok, építészeti formák és egyszerű, elemi tárgyak jelennek meg a munkákban. A szobrok mérete, anyaga és puhasága harmóniát teremt a térben, egyszerűségük és humoruk hozzáférhetővé teszi őket szemnek és szellemnek egyaránt. Nagyvonalú, organikus formáik monumentális hatással vannak a nézőre, a természetesség nagyszerű és mindenhol fellelhető voltát hirdetik, „épített tájak", akárcsak jelen esetben az őket befogadó épület maga.

Fontos és kitűnő ötlet ez a kezdeményezés a képzőművészeti értékek népszerűsítésére az épület fejlesztője, a Codic Hungary részéről, hallottuk a kiállítás megnyitóján. Találkozik a művészeti szféra és az üzleti élet, a kortárs képzőművészet közösségi élménnyel hozzájárul a Codic Hungary értékeihez, miként a cég mottója is megfogalmazza, hogy a „jövőt építeni művészet". A kiállítások és a bemutatott kortárs művészeti alkotások az irodaház számára egyben kapcsolatteremtő funkcióval, és inspiráló munkakörnyezettel is bírnak, egyfajta társadalomformáló szereppel is felruházzák az üzleti életnek otthont adó épületet.

A kiállítást Sulyok Miklós művészettörténész nyitotta meg és nagyon érdekes bevezető gondolatokkal – melyekből néhányat felidéznék – mutatta be a két művészt. Az emberi látás igen nagyot változott a XIX. század közepe óta, természetesen ez nem a puszta érzékelésre értendő, hanem a tudatos, a gondolkodó látásra. Előbb az avantgard irányzatok kezdték átalakítani látásunkat, gondoljunk például arra a különbségre, ami egy Cezanne képen megfestett őszibarack és egy Giorgione kép őszibarackja között van. Aztán jött a fényképezés, ami megint nagy változást idézett elő abban, hogyan látjuk a világot. Ezután a filmművészet, a mozgókép végérvényesen megváltoztatta a vizuális gondolkodásunkat. A legnagyobb hatású tényező kétségtelenül a tömegkultúra kialakulása volt, a tömegkultúra társadalmában élünk. A legutóbbi és nem kevésbé fontos faktor a digitális képalkotás volt, és van, és valószínűleg lesz is a jövőben, éppen a tömegessége okán. Cseke Szilárd festményein jól felismehető a képalakító szoftver használata de ez ma már nem zavar senkit, sőt teljesen természetesnek tekintjük és Cseke is magától értetendően használja. Megkockáztatható, hogy a fotórealizmus különleges újjáéledésének, újrahasználatának lehetünk tanúi Cseke képein. Jellemzői a kiegyenlített fénydinamika, vagyis nincsenek nagyon sötét vagy nagyon világos részek, minden képelem egyenletes világításban áll. Erőteljesen megfestett tájképeket látunk, amin a motívumok ismétlődése és pompásan megfestett absztrakt szín- és forma- együttesek alkotják az erdő fáit. Nem valós tájat látunk és elkezdhetünk játszani a gondolattal, hogy egy sűrített erdőélményt kapunk a festmény láttán. Csepregi Balázs alkotásaira a léptékváltás és a nagyítás a jellemző, hétköznapi tárgyakat emel be a műbe és teszi játéka tárgyává. Fontos ahogyan az anyagot használja, a véletlen és a természeti képződések iránt is érdeklődik, és otthonosan mozog az installáció és a konceptuális művészet világában. Nem szoborszerű valóságában, hanem a környezettel alkotott kontaktjában és ideában telitalálat. Könnyű és szabad, de nagy mesterségbeli tudással megalkotott műveket láthatunk a teremben. Játékot, ami komoly dolog. – zárta beszédét Sulyok Miklós.

A Krisztina Palace Irodaház épületének belsejében, összhangban a külsővel világos és grandiózus felületek biztosítanak egyedi látványt a kiállítás számára. A Molnár Ani Galéria két neves művészének alkotásaival indult kiállítás sorozat, Déli Lejtő címmel, finoman idézi a helyszín meghatározó voltát.