Lengyel János: A szerencse máshol volt

Egy magyarországi munkásszállón néztem a TV-2, Aktív című műsorának 2003. január 10-i adását. A műsor egyik témája öt kárpátaljai munkás tragikus halála volt.

Egy magyarországi munkásszállón néztem a TV-2, Aktív című műsorának 2003. január 10-i adását. A műsor egyik témája öt kárpátaljai munkás tragikus halála volt.

 A látottak vegyes érzelmeket kavartak fel bennem, és mint többszörösen érintett tollforgató, úgy éreztem, gondolataimat papírra kell vetnem. Az már sajnos tendenciává vált, hogy a magyar televíziókban Kárpátaljáról szinte kizárólag negatív témájú riportfilmek kerülnek adásba: árvízkatasztrófa, munkanélküliség, nyomor, tífuszjárvány, bérbefagyasztás, bűnözés stb. Sajnos ez a meztelen és kőkemény valóság. A való világ, mondhatnám stílszerűen. Napjainkban szűkebb hazám, ahol három helyen is fellelhető Európa közepe, nem éppen a jólét és a vidámság földje. A lakosság többsége a vörös csillag birodalmának összeomlása okozta sokkból máig nem tudott magához térni. Viszont szép számmal akadnak olyanok, akiknek aranybánya ez a zavaros állapot. De mit tehet az átlagember? Megpróbál ügyeskedni, hogy megéljen valahogy, miközben egyre lejjebb csúszik. A nyomor nagyrészvényeseit nem jegyzik a tőzsdén, a hasznot mások fölözik le.

Az ember minden reggel úgy kell fel, hogy állandóan egyetlen gondolat körül forog az agya: pénzhez kell jutni. A pénz a túlélést jelenti. Mert, amit mások életnek neveznek, azt mi legfeljebb túléljük.

Visszatérve a riportfilmhez, már a felvezetésnél keserű lett a szám íze, amikor a műsorvezető hét magyar nemzetiségű ukránról beszélt. Nem ukrán állampolgárról. De, hogy lehet valaki egyszerre két nemzetiségű? Van olyan, hogy olasz amerikai vagy lengyel ausztrál, de nem létezik skót német, vagy zsidó palesztin. Mert az ember vagy magyar vagy ukrán. De erről nem ez a fiatalember tehet, hiszen a médiának az öt vendégmunkás halála csak egy hír, jobb esetben szenzáció. Az eset pikantériája, hogy feketén dolgoztak Magyarországon. Nem ismertem egyiküket sem, de így, ismeretlenül is sokat tudok róluk. Akkor már kilencedik éve éltem a vendégmunkások egyhangú és kemény életét, át tudtam érezni sorsukat és a családokét, akik örökre elvesztették támaszukat, talán az egyetlent.

A riportban elhangzott, hogy Magyarországon hivatalosan 3500 ukrán állampolgár dolgozik. Biztosan állíthatom, hogy a valós adat ennek legalább a háromszorosa volt. Én szerencsésebb voltam, mint ők heten, már csak azért is, mert élek. Én mindig kizárólag engedéllyel vállaltam munkát, kevés kivétellel. Így legalább a hatóságtól nem kellett tartanom. De ennek is meg van a maga hátránya. Mivel a munkám után a munkáltató mellett a közvetítő cég is részesült a haszonból, miközben nekem csak a maradék jutott. Mégis örülhettem, hogy volt munkám és megélhetésem. A kényszer és a kiszolgáltatottság olyan dolgokat eredményez, amit az ember normális körülmények között másképpen ítélne meg. Légy alázatos és zokszó nélkül végezd a dolgodat, ha kell 14-16 órán át! Jutalmad a létezés.

Az évek során sokféle emberrel dolgoztam együtt. Volt köztük magasan képzett és már-már analfabéta, bőbeszédű és hallgatag, jókedvű és komor, agresszív és barátságos. Számtalanszor láttam, ahogy a taposómalom kerekei felőrlik az embert, testestől-lelkestől. A fizikai leépülés és a betegségeken túl a szellemi sivárság okozza a legtöbb tragédiát. A munkásember pszichológusa a pohár, háborgó lelkét alkohollal gyógyítja. Holott nagyon jól tudja, minden egyes korttyal csak ront a helyzetén. A depresszió valamely formája mindannyiunkban kialakul az idő múlásával. A pénz olyan, mint egy szeszélyes nagyvilági kurtizán, egyeseknek könnyedén osztogatja kegyeit, míg másoktól elvárja, hogy vérrel  és verejtékkel áldozzanak előtte.

Én úgy vagyok vele, mint a megcsalt férj az imádott nővel, gyűlölöm, de mégsem tudok nélküle élni. Ez a munka gazdagságot nem teremt, de anyagi biztonságot igen.

Azon a reggelen egy részeg taxisofőr hét család boldogságát és egyben anyagi biztonságát rombolta le. Öt családfő élve már soha többé nem tér haza. A messzi idegen reménnyel kecsegtetett, de csak halált hozott. Munkám során kétszer kerültem a kaszás nagyúr közelébe, de a szerencse mindkétszer velem volt. Azon a reggelen én is Budapesten voltam, otthonról érkeztem vissza egy mikrobuszban. A szerencse talán újra velem volt, holott máshol lett volna dolga.