Újra Budapesten a francia barokk amerikai mestere

2005 után ismét a Művészetek Palotájába látogat William Christie és historikus együttese, a Les Arts Florissants. A francia barokk operák újrafelfedezésével világhírűvé váló karmester Rameau két egyfelvonásos mesterművét, az Anacréont és a Pygmaliont koncertszerű formában állítja színpadra 2011. március 8-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. 

2005 után ismét a Művészetek Palotájába látogat William Christie és historikus együttese, a Les Arts Florissants. A francia barokk operák újrafelfedezésével világhírűvé váló karmester Rameau két egyfelvonásos mesterművét, az Anacréont és a Pygmaliont koncertszerű formában állítja színpadra 2011. március 8-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. 

  
     
 Az elmúlt harminc évben több mint nyolcvan felvételt megjelentető együttes hangzása máig etalonnak számít a barokk zenét kedvelők körében. A historikus kialakítású hangszerek és William Christie irányításának köszönhetően a közönség zenei időutazásban vehet részt, ezúttal XV. Lajos udvarába. A koncerten elhangzó Anacréon például a francia király "hivatalos szeretője", Madame de Pompadour megrendelésére megírt Ámor meglepetései című opera-balett egyik fejezeteként született meg.

Az opera-balett részeinek cselekménye egymástól független, gyakran allegorikus: az Anacréonban például a Bacchus képviselte bor és szerelem erényei versenyeznek egymással. A műfaj ezen sajátsága lehetővé teszi a felvonások különálló előadását is. Így választhatta koncertjének második darabjaként a Les Arts Florissants Rameau korábban megszülető művét, a Pygmaliont. Az opera története Ovidius Metamorfózisok című gyűjteményéből is ismerős, de annak variánsa: egy szobrász – hús-vér szerelmét, Céphise-t visszautasítva – szerelmes lesz az általa alkotott szoborba, és vágyainak teljesüléséért Vénuszhoz könyörög.

Az opera-balettet a kor másik opera-műfajával, a tragédiával szemben nem drámai fordulatai teszik izgalmassá, hanem a hangulatok és a szereplők közérzetének zenei megjelenítése a harmóniák, a dallamvezetés és a hangszerelés eszközeinek alkalmazásával. Erre utal a szerző egyik mondata is, amely szerint: "Lully operáihoz színészekre van szükség, az enyémekhez pedig énekesekre".

A koncertszerű előadás pontosan arra ad lehetőséget, hogy az együttes megmutathassa Rameau művészetének ezt az oldalát, például az Anacréon pengetett vonós hangszerekkel kísért álomjelenetében, majd az azt követő eső- és viharzene során, amely az operairodalom legszebb és leghatásosabb pillanatai közé tartozik.

A Les Arts Florissants Művészetek Palotájában megszólaló produkciója már a kilencvenes évek során megjelent CD-n, a műsort koncertturné keretében számos európai országban, valamint a New York-i Lincoln Centerben is előadják.

Rameau: Anacréon
Emmanuelle de Negri – Papnő (szoprán)
Hanna Bayodi-Hirt – Ámor (szoprán)
Ed Lyon – Agatoklész (tenor)
Alan Buet – Anakreón (bariton)
Jean-Yves Ravoux – egy vendég (tenor)

Rameau: Pygmalion
Emmanuelle de Negri – Ámor (szoprán)
Hanna Bayodi-Hirt – a szobor (szoprán)
Ed Lyon – Pygmalion (tenor)
Virginie Thomas – Céphise (szoprán)
Vezényel: William Christie