Az ombudsman a sztrájktörvény módosításáról, az elégséges szolgáltatásról
4 perc olvasás
A sztrájkjog szabályozásának új rendelkezése – az elégséges szolgáltatással kapcsolatos megállapodás, illetve annak hiányában a bíróság döntése – nem a sztrájkjog új típusú, eddig nem ismert korlátozását hozza magával, hanem a törvény előírásainak betartását szolgálja. A Sztrájktörvény a jogszerű sztrájkot korábban is az elégséges szolgáltatás biztosításához kötötte, de annak elmaradáshoz nem fűzött jogkövetkezményt – mondta ki Szabó Máté ombudsman, aki azonban az új szabályozásban is talált megválaszolatlan kérdéseket.
A sztrájkjog szabályozásának új rendelkezése – az elégséges szolgáltatással kapcsolatos megállapodás, illetve annak hiányában a bíróság döntése – nem a sztrájkjog új típusú, eddig nem ismert korlátozását hozza magával, hanem a törvény előírásainak betartását szolgálja. A Sztrájktörvény a jogszerű sztrájkot korábban is az elégséges szolgáltatás biztosításához kötötte, de annak elmaradáshoz nem fűzött jogkövetkezményt – mondta ki Szabó Máté ombudsman, aki azonban az új szabályozásban is talált megválaszolatlan kérdéseket.
Az országgyűlési biztos a 2009. évi sztrájkjogi projektjében és az azt követő utóvizsgálatokban is hangsúlyozta, hogy – mint az állampolgári jogok biztosának – valamennyi állampolgár alapjogainak védelmére kell figyelemmel lennie. Egyrészről védenie kell a sztrájkban részt vevők jogait, hiszen a sztrájkhoz való jog – a Sztrájktörvényben meghatározott korlátok között – Alkotmányban biztosított jog. Másrészről védenie kell a sztrájkban tevékenyen részt nem vállaló, annak hatásait elszenvedő állampolgárok jogait is, hiszen a sztrájkjog gyakorlása szükségszerűen az ő alapjogaik érvényesülésének korlátozásával jár. E körben nyílik lehetőség, hogy a törvény következményeket fűzzön ahhoz, hogyha a felek egymás között nem tudnak megállapodni.
Az új rendelkezés ugyanis nem a sztrájkjog új típusú, eddig nem ismert korlátozását tartalmazza, hanem a törvény előírásainak betartását szolgálja. A Sztrájktörvény ugyanis e munkáltatói körben eddig is csak abban az esetben engedte meg a sztrájkot, ha az elégséges szolgáltatást biztosították. A kérdés érzékeny és szerteágazó volta miatt azonban az ombudsman szükségesnek tartotta volna, hogy a módosító javaslat benyújtását széleskörű szakmai párbeszéd, vita előzze meg, amelynek során az érintett ágazatok munkáltatói, munkavállalói érdekképviseleti szervei, illetve a terület szakértői kifejthették volna a javaslataikat. A jogalkotónak lehetősége lett volna arra is, hogy a szakmai viták tapasztalatai alapján megvizsgálja egyes vitás kérdések megoldásának alternatív lehetőségeit.
A többi között azt, hogy a felek közötti vitát feltétlenül szükséges-e bírósági útra terelni, és valóban a munkaügyi bíróságnak kell-e döntenie az elégséges szolgáltatásról? A bírói út nem teszi-e túlságosan hosszadalmassá a sztrájkot megelőző egyeztető eljárást, és vajon a bíróság milyen szempontok alapján fogja eldönteni, hogy az egyes ágazatokban mi az elégséges szolgáltatás mértéke? Az ombudsman azt javasolja a jogalkotónak, hogy az új Alkotmány, illetve a sarkalatos törvények kidolgozása során fontolja meg: nem lenne-e érdemes inkább a munkaügyi jogviták rendezésére szolgáló, modern, más országokban már bevált lehetőségekkel (pl. közvetítés, döntőbíráskodás, utolsó ajánlat intézménye, stb.) kiváltani a bírósági utat.
Az ombudsman ezért felkérte a közigazgatási és igazságügyi minisztert és a nemzeti erőforrás minisztert, hogy az alkotmányozás folyamatában, valamint a munkajog esetleges jogalkotói felülvizsgálatakor kísérje figyelemmel a sztrájkra vonatkozó joganyag pontosítását. A biztos továbbra is fontosnak tekinti, hogy a sztrájkjog gyakorlása során felmerülő polgári jogi kártérítési és esetleges kártalanítási kérdéseket a jogalkotó – ahogy ezt a közigazgatási és igazságügyi miniszter jelezte: akár az alkotmányozás folyamatában – megvizsgálja és a joganyagot ennek megfelelően alakítsa ki.
