Kullancsokról és betegségekről állattartóknak

Kutyáink, macskáink kullancsosságára vonatkozóan hazánkban három kullancsfaj érdemel említést. Ezek közül kettõ a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és a Dermacentor reticulatus hazánkban õshonos, míg a harmadik faj a Rhipicephalus sanguineus a déli határainkkal szomszédos országokból vagy tengerentúli területekrõl kerülhet behurcolásra.

Kutyáink, macskáink kullancsosságára vonatkozóan hazánkban három kullancsfaj érdemel említést. Ezek közül kettõ a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és a Dermacentor reticulatus hazánkban õshonos, míg a harmadik faj a Rhipicephalus sanguineus a déli határainkkal szomszédos országokból vagy tengerentúli területekrõl kerülhet behurcolásra.

A közönséges kullancs kifejlett alakjai akár szabad szemmel is láthatók, néhány milliméter nagyságúak, de vérrel teleszívott állapotban akár a babszem nagyságú méretet is elérhetik. Jellemzõen vörösesbarna színezetû, és tojásdad alakú. Európában a leggyakoribb kullancsfaj. Nemcsak kedvenceinket, hanem bennünket, embereket is elõszeretettel csíphet meg. Állatorvosi szempontból a Dermacentor reticulatus hazánkban a második legfontosabb kullancsfaj. Kedveli a füves-bokros, szikes talajú területeket. Kutyán ezért általában a lábvégeken, ujjak között szív vért. A Rhipicephalus sanguineus a mediterrán országok felöl terjeszkedik Európa országai felé. Hazánkban eddig csak egy behurcolt eset fordult elõ.

A kullancsoknak meghatározott fejlõdési ciklusuk van. Fejlõdésük során különbözõ méretû és megjelenési formájú alakjaival találkozhatunk. Jellemzõen ezek mindegyike vérrel táplálkozik. A nõstény kullancsoknak elsõsorban a peterakáshoz van a legnagyobb mennyiségû vérre szükségük. Általában ezeket a példányokat vesszük észre és találjuk meg a háziállataink bundájában is, holott a hímek és a szabad szemmel nem látható fejlõdési alakok is jelen lehetnek.

A kullancsoknak, mint külsõ élõsködõknek a vérszívás mellett van egy másik fontos, rossz értelemben vett „szerepe" is. Ez nem más, mint a betegségközvetítõ tulajdonságuk. A kiszívott vér mennyisége általában nem idéz elõ jelentõs problémát. Ezzel szemben a kullancsok vérszívásakor az áldozatukba juttatott vírusok, baktériumok vagy egysejtû paraziták révén jelentõs egészségkárosodást, akár halálos megbetegedést is elõidézhetnek. A kullancsok által közvetített kórokozók nemcsak állati, de emberi megbetegedést is okozhatnak. Embereknél ismert az agyvelõ és agyhártyagyulladás, továbbá a Lyme-kór. Ez utóbbi megbetegedésre kutyák esetében is számíthatunk. Emellett mégis egy másik betegség a babesiosis jelentõsége kutyáknál sokkal nagyobb. A kullancsok babesiával való fertõzöttsége hazánkban magasnak mondható. A babéziák okozta súlyos lép-, és veseelváltozások a kutya vörösvérsejtjeire kifejtett hatásának köszönhetõ. A babéziózis következtében a kutyáknál, bágyadtság, láz, lépmegnagyobbodás, a vizelet elszínezõdése és a nyálkahártya sárgásága tapasztalható. A betegség akár végzetes is lehet a nem megfelelõen vagy késõn megkezdett gyógykezelés esetén.

A kullancs "beágyazódásától" a kórokozók szervezetbe jutása közt eltelt idõ igen különbözõ. A Lyme-kór kórokozójának, amíg a kullancsból az emberi szervezetbe kerül általában 48-72 órára van szüksége. Más kórokozóknak erre a néhány óra is elegendõ, míg vannak olyan betegséget okozó fertõzések, melyeknek napok kellenek, hogy a szervezetbe kerüljenek. Ez egyrészt az eltérõ kullancsfajok biológiai sajátosságai miatt ilyen változó. Másrészt a kullancs bonyolult nyálmirigyének mûködésétõl is függ az, hogy egyes kórokozók, milyen gyorsasággal kerülnek a szervezetbe. Fontos tehát a kullancsok megtapadásának és a vérszívás lehetõségének a csökkentése. Ezt elsõsorban nem szobafogsággal, hanem megelõzõ kullancsellenes kezeléssel valósíthatjuk meg. A betegségek megelõzésének legfontosabb tényezõje a kullancsok elleni megelõzõ kezelés folyamatos alkalmazása. Ma már számos korszerû gyógyszer és kezelési módszer ismert. A legelterjedtebb a rácseppentõ oldatok (spot on) havi rendszerességgel történõ alkalmazása. Hatékony lehet a nyakörvvel való védekezés is.

Sajnos igen gyakori eset, hogy családi házak kertjében szaporodik el a kullancs. Ez nemcsak ellehetetleníti az udvaron való tartózkodást, de rendkívül veszélyes is lehet. A területen végzett kullancsirtó állandó használata ilyenkor sajnos egyáltalán nem praktikus. Hosszútávon ugyanis ez semmiféleképpen nem jelent hatékony megoldást, ráadásul Magyarországon jelenleg nincs is engedélyezett, kültéren használható kullancsirtó készítmény. Ha a sok kullancs miatt alig mer kimenni a kertbe és félti a kedvencét, a legjobb, ha felkeres egy állatorvost, aki tanácsot és megfelelõ védelmet biztosító megelõzõ kezelést nyújt. Amennyiben kullancsot találunk kedvencünkben, törekedjünk arra, hogy minél elõbb eltávolításra kerüljön. Nem érdemes azonban kísérletezni. Ez nem egy mindennapi feladat, ugyanakkor kellõ gyakorlattal akár otthoni körülmények között is elvégezhetõ. Ha mégsem szeretnénk megbirkózni ezzel a feladattal, akkor forduljunk állatorvoshoz, ugyanis könnyen elfertõzhetjük a "kullancs-sebet", sõt akár a kullancs testében lévõ kórokozókat is kedvencünk szervezetébe juttathatjuk. Az eltávolítást követõen érdemes egy újbóli, tüzetesebb kullancs-vizit alá vetni kutyánkat a kirándulás után. 

Nemcsak a kullancsokkal foglalkozó szakemberek, de a lakosság és az állattartók részérõl is jogos igényként merülhet fel a hazánkban, valamint Európában található kullancsok elõfordulásáról és fertõzöttségérõl egy rendszeres felmérés elvégezése és ennek mindenki számára történõ publikálása. Tulajdonképpen évente lehetne készíteni a kullancs-fertõzöttség bemutatására egy kullancstérképet, amelyen megjelölhetõk azok a területek, ahol a kullancspopuláció illetve a kullancsok különbözõ korokozókkal való fertõzöttsége egyaránt megjeleníthetõ lehetne. Azért kellene ezeket a térképeket rendszeresen aktualizálni, mert a kullancsok elõfordulása szinte egyik évrõl a másikra megváltozhat. Földünk felmelegedése, valamint az utazási szokások megváltozása következtében a kullancsok elterjedtsége is változik, sõt bizonyos földrajzi területeken az eddig nem honos, új fajok megjelenésének lehetõsége sem zárható ki.