KONCERTEK BEETHOVEN BUDAI FELLÉPÉSÉNEK 212. ÉVFORDULÓJÁN

Lichnowsky herceg, Beethoven barátja

2012. május 4. és 8. között rendezte a sorozatot a Zeneszalon és a Budavári Önkormányzat Ludwig van Beethoven (1770-1827) 1800. május 7-i várszínházbeli fellépésének évfordulójára több budai helyszínen, és egyet a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, május 6-án. Beszámolónk eme többitől eltérő hangversenyről szól.

Lichnowsky herceg, Beethoven barátja

2012. május 4. és 8. között rendezte a sorozatot a Zeneszalon és a Budavári Önkormányzat Ludwig van Beethoven (1770-1827) 1800. május 7-i várszínházbeli fellépésének évfordulójára több budai helyszínen, és egyet a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, május 6-án. Beszámolónk eme többitől eltérő hangversenyről szól.

Az ünnepi estnek a neves közreműködőkön (Horgas Eszter, Szakács Ildikó, Szilasi Alex) kívül a címe is különleges volt: Hommage à Lichnowsky. Olyan műveket adtak elő, amelyeket a zseniális zeneszerző egyik mecénásának, Karl von Lichnowsky hercegnek ajánlott: A-dúr szonáta és a II. szimfónia egy-egy tételének (scerzo) zongoraváltozata, valamint az Op. 13-as Pathetique szonáta három tételének átirata fuvolára, zongorára és szöveg nélküli énekhangra. Utóbbi aratta most legnagyobb sikert. Nem csoda, hiszen fülbemászó dallamait ismerjük. Stollár Xénia átiratában a három nagyszerű művész és a közönség úgyszintén óriási örömét lelte, szinte megbabonázva ült a zsúfolt teremben.

A fellépő művészek

Az előadás szünetében bemutatkozott a díszvendég: Eduardo Graf von Lichnowsky, a herceg Dél-Amerikában élő ükunokája, aki csak erre a Beethoven ünnepre érkezett Magyarországra.

Az ifjú Lichnowsky

Egy angol zenetörténész pedig nemcsak Beethoven és Karl von Lichnowsky kapcsolatáról beszélt, hanem az osztrák család magyar vonatkozásairól is – sajnos Szilasi Alex igen gyenge tolmácsolásában nem értettük a neveket sem. Karl herceg sógornője Zichy gróflány volt, és „magyar vonatkozásnak" említette, hogy az egyik Lichnowsky Erzsébet királyné, Sisi unokatestvére. Karl apja, Johann Nepomuk v. L. hercegnek Sziléziában voltak birtokai Mária Terézia császárnő jóvoltából. Azonban II. Frigyes porosz király is magáénak tekintette a területet, ekkor a császárnő úgy oldotta meg a helyzetet, hogy 1773-ban Lichnowskyt porosz hercegnek nevezte ki. A porosz-francia határszélen vásárolt kastélyt, bár jórészt Bécsben töltötte az idejét.1792-től fogadta otthonába a csodagyerek Beethovent, aki addig zilált körülmények között élt Bonnban iszákos apjával, erőszakos anyjával és két öccsével. Lichnowskyék udvarában fedezte fel Beethoven kivételes tehetségét például Mária Terézia egyik püspökké lett fia is. A hercegi házban családtagnak tekintették, de a fiatal Beethoven mindig utálta, hogy a vacsorákhoz fel kell öltöznie és meg kell borotválkoznia. Lichnowsky évi 600 forintot fizetett neki, mert a zenészek akkoriban csak a mecénásokra számíthattak. Ők fizették, hogy Bécsbe utazhasson tanulni Mozarthoz és Haydnhoz, de mire sor kerülhetett volna rá, Mozart meghalt, Haydn pedig Londonba utazott, így Salierinél és más kortársaknál szerezte meg a mesterségbeli tudást, amit sikerült túlszárnyalnia zenei újításaival.

   A Lichnowsky-házban mutatták be először Christiana hercegné játékával a Fidelio zongorakivonatát, majd 1803 áprilisában a II. szimfónia scerzo tételét (amit most hallottunk). A házaspár erősen beleszólt Beethoven életébe, rossz néven vették kapcsolatát a Brunswick családdal. Beethoven lelkesedett a francia forradalomért, de amikor Napóleon császárrá koronázta magát, megdühödött. 1805-ben a franciák megszállták Ausztriát, az ország és a herceg gazdasági válságba került. 1806-ban a francia katonáknak Lichnowsky zenésze zongoraművészetével akart kedveskedni, ám az felpofozta a herceget, majd kirohant a házból, és jó ideig nem tért vissza. A herceg megvonta tőle az évjáradékot, Beethoven pedig az Eroica szimfóniáról levette a neki szóló ajánlást. Ezt írta: „Te hercegnek születtél, de Beethoven csak egy van". Az Apassionatát ezek után Brunswick Josephine-nek ajánlotta. Mindenki tudta, hogy Beethoven valóban titán volt. Karl herceg többször gyakorolt vele szemben toleranciát és nagylelkűséget még akkor is, amikor a zeneszerző mérgében összetörte Karl szobrát. Többször ki is békültek. 1810-ben együtt utaztak Weimarba, Goethe ünneplésére. 1811-ben ismét a hercegnél játszotta el orgonán a C-dúr misét.

   Egy olasz író és karmester szintén most látogatott Budapestre, hogy Beethoven ünnepén elmondja, mintegy húsz éve tudjuk, milyen nagy különbségek vannak a régi és a mostani zenei előadások között. 2010-ben készített a Bécsi Szimfonikusokkal felvételeket a Baumgarten Kaszinóban a régi és az új zenekari hangzásokkal, régi hangszerekkel. Megerősítette, hogy minden összezördülés ellenére mély barátságot ápolt Lichnowsky herceg és Beethoven. Ezennel átadta a jelen lévő legifjabb Lichnowskynak a régi partitúrát.

A Magyar Nemzeti Múzeum lehetővé tette, hogy a közönség a hangverseny után megtekinthesse állandó történeti kiállításának új termében azt a zongorát (fortepiano), amelyet Liszt Ferenc, mint magyar hazafi, ajándékozott a múzeumnak legbecsesebb tárgyai közül 1873-ban.

Beethoven zongorája

A hangszert Thomas Broadwood 1817-ben ajándékozta Beethovennek Bécsben. A londoni cég kora legmodernebb, szakértők által kiválasztott legjobb darabját küldte el az akkor már híres muzsikusnak, aki azt haláláig használta. Beethoven 1798-ban kapott fülgyulladást, amitől a hallása egyre romlott. Ezt a hat oktávos fortepianót szinte teljesen tönkreverte. Halála után ingóságait elárverezték. Ekkor vásárolta meg C. A. Spina, bécsi műkereskedő és zeneműkiadó, majd hódolata jeléül Lisztnek adta. Liszt, Beethoven rajongója, az értékes relikviát más tárgyakkal együtt weimari könyvtárszobájában tartotta, de nem használta. Egyéb harminc tétellel együtt került a Magyar Nemzeti Múzeumba 1887-ben.

DOBI ILDIKÓ