Megjelent a PSZÁF 2012. évi első Kockázati jelentése
9 perc olvasás
Az európai gazdasági és pénzügyi környezetet továbbra is az a kihívás határozza meg, amelyet a bankrendszer stabilitásának, az államháztartási hiányok kezelésének és a gazdasági növekedés felgyorsításának együttes biztosítása jelent. Az ezekkel kapcsolatos feszültségek a 2012 elején tapasztalt kismértékű, átmeneti enyhülést követően az utóbbi hetekben ismét felerősödtek. A bizonytalan gazdasági környezetben az európai hitelintézeti szektorban folytatódott a rendkívül erőteljes mérlegalkalmazkodás. A hazai pénzügyi szektor, különösen a bankrendszer kockázatai a romló nemzetközi környezet mellett a gazdasági növekedés hiánya és ország-specifikus tényezők következtében szintén nőttek.
Az európai gazdasági és pénzügyi környezetet továbbra is az a kihívás határozza meg, amelyet a bankrendszer stabilitásának, az államháztartási hiányok kezelésének és a gazdasági növekedés felgyorsításának együttes biztosítása jelent. Az ezekkel kapcsolatos feszültségek a 2012 elején tapasztalt kismértékű, átmeneti enyhülést követően az utóbbi hetekben ismét felerősödtek. A bizonytalan gazdasági környezetben az európai hitelintézeti szektorban folytatódott a rendkívül erőteljes mérlegalkalmazkodás. A hazai pénzügyi szektor, különösen a bankrendszer kockázatai a romló nemzetközi környezet mellett a gazdasági növekedés hiánya és ország-specifikus tényezők következtében szintén nőttek.
A piaci szereplők 2011-ben a még rendelkezésre állt tartalékok mozgósításával igyekeztek mérsékelni a veszteségeket. Ezen, részben egyszeri lehetőségek ellenére azonban a jövedelmezőség minden szektorban romlott, a bankrendszer pedig 13 év után szektorszinten is ismét veszteségessé vált. Emellett valamennyi szektorban egyre nagyobb a veszteséges intézmények száma, és a veszteség átlagos mértéke is emelkedik. Ez a belső tőkeképződés folyamatos zsugorodását jelenti, ami miatt nő a tulajdonosi elkötelezettség jelentősége. A negatív fejlemények ellenére a hazai bankrendszer – és a pénzügyi rendszer egésze – mind a tőke-, mind a likviditási helyzetét tekintve továbbra is stabil. A változások ugyanakkor az intézményi szerkezet átrendeződésében, elsősorban a fiókteleppé alakulásokban, a piacról történő kilépésekben, illetve a piaci pozíciók változásában is tükröződnek. Mindezek következtében – és az alkalmazkodási törekvések ellenére – a pénzügyi szektor egyre korlátozottabban képes a funkcióját hatékonyan betölteni, és a gazdasági növekedéshez hozzájárulni. A veszteséges szektorok jövedelemtermelő képességének javítása ezért kiemelkedően fontos.
A pénzügyi intézmények – hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások – esetében az aktivitás gyors szűkülése, a finanszírozási szerkezet változása, valamint a nemteljesítő állományok folyamatos növekedése jelenti az üzletszerű működés legfontosabb kockázatát. Az ezek következtében romló eredményességet a válságadók és a 2012. február 29-én lezárult végtörlesztés nettó hatása ugyancsak terhelte.
A hitelezési aktivitás mind a bankszektorban, mind a pénzügyi vállalkozások esetében nagymértékben visszaesett 2011-ben, és a szövetkezeti hitelintézetek is csak a végtörlesztés során nyújtott forint kiváltó hitelek révén tudták a hitelállományt növelni. A bankrendszerben a mérlegfőösszeg zsugorodását a mérlegszerkezet átrendeződése kíséri: a vállalati és lakossági hitelezés csökkenése mellett az államháztartással, mindenekelőtt a jegybankkal szembeni követelések folyamatosan nőnek. A tendencia Európában nem egyedülálló, azonban mértéke, valamint a tény, hogy a vállalatfinanszírozás visszaesése kifejezetten ellentétes a gazdaságpolitikai szándékokkal, kockázatot jelent mind a finanszírozást végző intézmények működése, mind a gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások tekintetében. A folyamatot a hitelkínálat és a hitelkereslet visszaesése azonos mértékben magyarázza. A hazaihoz hasonló aktivitás szűkülés kizárólag a balti államokban, valamint a korábbi túlzott hitelezés visszafogását kifejezetten ösztönző országokban jellemző. A kelet közép-európai régió országaiban ezzel szemben a hitelezés – és a gazdasági növekedés – változó mértékű erősödése tapasztalható.
Az aktivitás finanszírozása az anyabankok megváltozott üzleti stratégiájának köszönhetően szintén erőteljes átalakuláson megy keresztül. A külföldi, jelentős részben anyabanki források kivonását a belföldi források, elsősorban a betétek növekedése kíséri. A forráskivonás hozzávetőleg egyharmada a végtörlesztés következtében felszabadult finanszírozás visszavonását jelentette. A külföldi források csökkenése az eddigiekben még nem vezetett a hitelezés kényszerű szűkítéséhez, sőt a bankrendszer jelenleg is közel 2000 milliárd forint hitelezési kapacitással rendelkezik. A gazdasági növekedés és ezzel a hitelkereslet emelkedése azonban a jövőben kényszerű hitelkínálati korláthoz vezethet, ha a külföldi források – pl. a jövedelmezőségi problémák miatt – nem térnek vissza, és a belföldi források bevonására sem lesz lehetőség.
Mindeközben folyamatosan nő a nemteljesítő állomány valamennyi szektorban, és – a lakossági portfolió kivételével, ahol a Kormány és a Bankszövetség megállapodása kedvező változást hozhat – nem várható, hogy a növekedés a következő két negyedévben megáll. Bár az értékvesztés fedezettség valamennyi szektorban nőtt, ez jelentős részben a várható veszteségek növekedésével függ össze. Az átstrukturálások továbbra is a késedelembe eső állomány valamivel több, mint felénél tudják helyreállítani vagy megőrizni az adós fizetőképességét, azonban itt is folyamatosan nő az ismételten késedelembe eső ügyfelek száma és aránya.
A bankrendszer erőteljes alkalmazkodást hajtott végre a negatív hatások mérséklésére. A szektor fenn tudta tartani a nettó kamateredmény szintjét, jelentősen csökkentette a működési költségeket, növelte a nem kamatjellegű bevételeit és számos egyszeri eredményjavító lépést tett, miközben egyes intézmények a nyereséges működést is meg tudták őrizni. A mindezek ellenére kialakult szektorszintű veszteség erodálta a tőkét, és több esetben tulajdonosi tőkeemelést tett szükségessé. Bár a tőkeemelés a tulajdonosi elkötelezettség fontos jele, mértéke jellemzően csak a tőkehelyzet rendezésére elegendő, az aktivitás növelésére nem. Ezen túlmenően az anyabanki stratégiák a csoporton belüli tőke- és forrás újraallokálást tartalmaznak, amelyet elsősorban jövedelmezőségi alapon hajtanak végre. Ez egyértelműen hátrányba hozza a magyarországi leányvállalatokat a csoportokon belül.
A változékony piaci környezet ugyanakkor pozitívan hatott a befektetési aktivitásra, mind a saját számlás, mind az ügyfélmegbízásra teljesített forgalom vonatkozásában. Bár az alaptendencia, amely a befektetési vállalkozások esetében a befektetési szolgáltatási bevételek és a jövedelmezőség folyamatos csökkenését mutatja, nem tört meg, a 2011. közepe óta megélénkült piacon termelt eredmény mérsékelte ennek ütemét.
A vagyon- és portfoliókezelést a piaci változások, mindenekelőtt az árfolyamok alakulása mellett a végtörlesztés és a nyugdíjrendszer átalakítása érintette leginkább. Az árfolyamok trendszerű csökkenése következtében a befektetési jegyek visszavásárlása 2011 áprilisától növekedni kezdett. Ez a folyamat felerősödött a végtörlesztés időszakában, amikor a lakosság a befektetési jegyek egy részének visszaváltása révén teremtette elő a hitel visszafizetésének forrását. Tovább csökkentette a kezelt állományt az, hogy az Államadósságkezelő Központ megkezdte a korábbi magánnyugdíjpénztárak portfoliójában található befektetési jegyek visszaváltását. Az alapkezelők eredménye mindezen hatások eredményeként csökkent.
Hasonló tendenciák jellemzik a biztosítási szektort is mind az aktivitás, mind az eredményesség tekintetében. Az életbiztosítások megtakarítási formaként folyamatosan veszítenek jelentőségükből, miközben kissé erősödik a biztosítottság igényét szolgáló, valamint a befektetési célú biztosítások jelentősége. A nem életágban szintén csökkent a díjbevétel, itt azonban a változás fő oka a kockázatok csökkenése volt a gépjármű ágazatokban, és a 2010. évihez hasonló katasztrófák elmaradása az egyéb biztosítások esetében. Mivel ezzel párhuzamosan a költséghatékonyság nem nőtt a szektorban, a biztosítók jövedelmezősége is csökkent. A tőkehelyzet a szektorban stabil, a tőkefeltöltöttség továbbra is 200% feletti.
Alapjaiban alakult át a nyugdíjrendszer annak eredményeként, hogy a Kormány visszaállította az állami (társadalombiztosítási) nyugellátás elsődlegességét. A változások hatására a magánnyugdíjpénztári tagok döntő többsége az állami rendszerbe történő visszalépésről döntött 2011-ben. A maradó mintegy 100 ezer tag egynegyede a 2012-ben hatályba lépett változások hatására szintén visszalépett. Ennek következtében a magánnyugdíjpénztári taglétszám és vagyon a korábbinak töredékére esett vissza, csökkentve ezzel a vagyonkezelési bevételeket a vagyonkezelők – alapkezelők, biztosítók, közvetetten a bankok – esetében. A bevételek adományokra korlátozódása következtében a nyugdíjpénztárak összességében veszteségesek. Az öngondoskodás érdemi megerősödése a második pillér változása ellenére egyelőre nem látható, bár az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjbefizetések a taglétszám csökkenése ellenére valamelyest nőttek, vagyis az önkéntes nyugdíjpénztári tagok kissé megemelték az pénztári nyugdíjcélú megtakarításaikat. Az egészségpénztárak működése elsősorban a változó cafeteria szabályozástól függ. A szegmens működését egy egységes egészségpolitikai koncepció tudná stabilizálni, ami hosszútávra megjelöli, hogy az egészségpénztárak milyen szerepet töltenek be az egészségügyi ellátások és a prevenció finanszírozásában.
