10. VeszprémFest
10 perc olvasás
_14.jpg "10. veszprémfest 3")
Jubileumi évhez méltó felhozatal az idei 2013. július 16-án kezdődő VeszprémFesten. (lásd: http://euroastra.hu/node/69537) Diana Krall, Marcus Miller, Craig David, Nigel Kennedy, és Paco de Lucía, valamint a korábbi években is sikeres rendezvények garantálják az idei VeszprémFest népszerűségét.
Jubileumi évhez méltó felhozatal az idei 2013. július 16-án kezdődő VeszprémFesten. (lásd: http://euroastra.hu/node/69537) Diana Krall, Marcus Miller, Craig David, Nigel Kennedy, és Paco de Lucía, valamint a korábbi években is sikeres rendezvények garantálják az idei VeszprémFest népszerűségét.
5 nap, 5 „világszám" művész, igazi húzónevek – ismerkedjenek meg velük.
2013. július 16. (kedd), 21:00 – Diana Krall
Veszprém Aréna
Diana Krall új, különleges albuma, a Glad Rag Doll (Verve Records, 2012) új hangzások, új hangszerelés és új zenészek izgalmas, kalandos felfedezése. A főszerepet egy énekes és zongorista játssza, az egészet átjárja a vagányság, a humor, ugyanakkor árad belőle egy újfajta gyengédség és meghittség.
„Mindannyian úgy álltunk hozzá, mintha a dalokat tegnap írták volna. Nem akartam egy külön korszakot bemutató vagy nosztalgia lemezt készíteni" – nyilatkozta lemezéről az énekesnő. Valójában ezek olyan dalok, amelyek Krallt mindig is foglalkoztatták. Ahogy egykor gyerekszobájában, jelenlegi otthonában is halomban állnak a 78-as fordulatszámú lemezek és dalszövegek, tele értékkel, csiszolatlan gyémántokkal, dalokkal, amelyek nem koptak meg a számtalan lejátszás után sem. Ha néhány szerzemény olyannak tűnik, mint a 20-as, 30-as évek dalai, akkor ez nem más, mint a 20-as, 30-as évek zenéje átültetve a 21. századba. S ugyanez mondható el Doc Pomus formabontóan feldolgozott klasszikusáról, az 50-es években megjelent Lonely Avenue-ról. Gene Austin Let It Rain című felvétele – Krall merengő, mai hangvételű interpretálásában – szinte visszhangzik Buddy és Julie Miller valamivel újabb, a spirituális vágyakozásról szóló balladájának, a Wide River to Cross-nak csodás újraértelmezésében.
Diana Krall 1964-ben született Kanadában, Nanaimo városában. Szülei nyomdokain haladva – édesapja zongorista és nagy lemezgyűjtő, édesanyja kórusban énekelt – 4 évesen már zongorázni tanult, 15 évesen pedig egy helyi étteremben lépett fel zongoristaként.
1999-ben a When I Look In Your Eyes című albumával robbant be a köztudatba, amivel jazz kategóriában Grammy-díjat nyert, és ez volt az első jazz album a világon, amit az Év Albuma díjra is jelöltek.
2009-es Grammy-díjas albuma, a Quiet Nights, amelyen Brazíliát tekintette zenéje kiindulási pontjának, a Billboard 200-as listáján a 3. helyet szerezte meg. Ez Diana Krall eddigi legjobb lista-helyezése, illetve ez a negyedik egymást követő albuma, amely az első tízben mutatkozott be.
A Glad Rag Doll Krall 11. stúdióalbuma. Lemezei milliós nagyságrendben fogynak, és díjak tucatjait nyerte meg – köztük három Grammy-t.
Közreműködnek:
Diana Krall – zongora/ének
Stuart Duncan – gitár/hegedű
Aram Bajakian – gitár
Dennis Crouch – bőgő
Patrick Warren – billentyűs hangszerek
Karriem Riggins – dob
Július 17. (szerda), 21:00 – Marcus Miller
Nagyszínpad, Szentháromság tér
Régóta váratott már magára a széles körben elismert „reneszánsz ember", Marcus Miller Renaissance című albuma. Miller két Grammy-díjával és 10, kritikusok által is elismert, műfajilag nem besorolható albumával a legirigyeltebb zenei karriert befutó előadók közé tartozik.
A Renaissance 13 érzelmekkel különösen átitatott dalt kínál, köztük 8 mélyen ihletett, eredeti szerzeménnyel, a klasszikusabb hangzástól a '70-es évek CTI Records kiadójának hangzásvilágát idéző dalon át ("CEE-TEE-EYE") az afrikai szigetről szóló, befelé forduló, reményteli, merengő "Gorée" (Go-ray) című dalig. A Renaissance másik 5 dala festőien sokszínű feldolgozás a WAR soul-jazz kulturális csapattól, a new wave-soul sztárjelölt Janelle Monáe-től, a New York-i jazz nagyság Weldon Irvine-tól, a brazil zenei nagykövet Ivan Linstől és a keresztény zeneszerző Luther "Mano" Hanestől.
Marcus Miller zenész családba született 1959-ben, édesapja templomi orgonista és kórusvezető, édesanyja jazz zongorista. 13 éves korára már klarinéton, zongorán, illetve basszusgitáron játszott, és dalokat is írt. Két évvel később már rendszeresen dolgozott New Yorkban, basszusgitározott és zenét szerzett Bobbi Humprey jazz fuvolásnak és Lonnie Liston Smith billentyűsnek. Miller hamarosan a legkeresettebb session zenésszé vált, játszott a világ jó néhány elismert zenészével számos országban rögzített, több mint 500 albumon – Frank Sinatrától Elton Johnon és Bill Withersen át LL Cool J-ig.
Profi filmzeneszerzőként Miller útja Spike Lee "School Daze" (Suli láz) című filmjéhez írt dalával, a "Da Butt"-tal indult és jutott el több mint 20 filmig.
Mint producer, író és zenész, ő volt az utolsó jelentős munkatársa a jazz legenda Miles Davisnek, és közreműködött abban, hogy a "Tutu" mint dal és mint album a kortárs jazz zene meghatározó alkotásává váljon.
Közreműködnek:
Marcus Miller – basszusgitár, basszusklarinét
Alex Han – szaxofon
Sean Jones – trombita
Adam Agati – gitár
Brett Williams – zongora, billentyűs hangszerek
Louis Cato – dob
Július 18. (csütörtök), 21:00 – Paco de Lucía
Nagyszínpad, Szentháromság tér
A flamenco zene legnagyobb élő legendája. Zenekarával az elmúlt 30 év szerzeményeiből játszanak fellépéseiken. Az előadást szólóban kezdi – ez a koncert egyik leggyönyörűbb pillanata. A mester és gitárja: az első hangtól varázslattal telik meg a terem. Egyenesen a hallgatóság szívébe gitározza magát. Olyan dalokat játszik, mint az Antonia (lányának ajánlva), az Entre dos Aguas, vagy a Zyriab, amelyeknél szinte tapinthatóvá válik a zene iránt érzett szerelme.
Első nagylemezét, a Dos Guitarras Flamencast 1965-ben rögzítette. 1975-ben Fuente y Caudal albumával vágott bele az improvizálásba, az Entre Dos Aguas-sal pedig a rumba világába lépett, az addig jóformán csak mellékszereplő flamenco gitárt jellegzetes, világhírű hangszerré emelve. A cajon dob bevezetésével, a basszus és ütőhangszerek szerepeltetésével egyszerűen áthelyezte a hangsúlyt az akkori flamenco hangzásról. Az Almoraima, amelyben határozottan felülmúlta tanítómesterei, Niño Ricardo and Sabicas hangzását, a Siroco, amelyben dallammal és harmóniával hódol a flamenco előtt, és a Luzia, amely élete egy sötét időszakának gyümölcse csak néhány mérföldkő, amely azt a forradalmi szellemet, ösztönt és tehetséget jelzi, amely Paco de Lucíát jellemzi.
Más zenei stílusok iránti nyitottsága – amelyre példa John McLaughlinnel és Al di Meolával közös munkája – ötvöződik kreativitásával és azzal az igyekezettel, amellyel a flamencót a mai világ részévé kívánja tenni. Paco de Lucía flamenco gitáros és az is marad, de törekvése, hogy a tradicionális flamencót új hangszerekkel és stílusokkal ötvözze, a spanyol zenészek egy teljes generációjára hatott.
Francisco Sánchez Gómez Algecirasban, Cadiz megyében (Spanyolország) született 1947. december 21-én. Attól a naptól kezdve, amikor 5 évesen kijavította apja, a hivatásos gitáros Antonio Sánchez játékát, Paco végleg elkötelezte magát a gitár mellett. 26 megjelent albuma, díjak százai és a kritikusok egyöntetű véleménye tanúskodik arról, hogy látványos zene forradalmat robbantott ki.
Közreműködnek:
Paco de Lucia
Antonio Sanchez – gitár
Antonio Serrano – billentyűs hangszerek, harmonika
Alain Perez – basszusgitár
Piraña – ütőhangszerek
Rubio – ének
David de Jacoba – ének
Farruco – tánc
Július 19. (péntek), 21:00 – The Nigel Kennedy Quintet
Nagyszínpad, Szentháromság tér
The Violin – FROM THE PAST TO THE FUTURE
Sztárvendég: Roby Lakatos
Tartson Nigel Kennedy hegedűművésszel, amint az öntörvényű szupersztár magával ragadja közönségét. Vidám utazása során egyesíti a legkülönbözőbb műfajok sajátosságait. Bach szólójától induva végiglátogat számtalan állomást: a klasszikusoktól indulva, a jazzen, a kelta, a rock- és a népzenén át eljut egészen a cigányzenéig, és még tovább!
Nigel Kennedy több mint 25 éve a világ egyik legkitűnőbb, legelismertebb hegedű virtuóza, hazájában pedig a legjelentősebb angol hegedűművészként tartják számon. Briliáns technikája, egyedülálló tehetsége és tömegeket vonzó játéka új távlatokat nyitott mind a klasszikus, mind a kortárs zeneművek számára. Ő minden idők legtöbb lemezt eladott klasszikus hegedűművésze.
Kivételes karrierjének és sokszínű nemzetközi televíziós szerepléseinek köszönhetően Kennedy világszerte a média érdeklődésének középpontjába került. Nyilvános és privát koncerteket adott az angol királyi családnak, s művészetét számos díjjal ismerték el (az Év férfi zenésze a UK Brit Awardson, Vivement Dimanch-Díj, számos Echo-Díj, Grammy-díjak, Svájc Arany Rózsája stb.).
Mérföldkövet jelentett számára Vivaldi: Négy évszak című zeneművének felvétele, amellyel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe; ez lett minden idők legnagyobb példányszámban eladott klasszikus műve. Több mint 2 millió példányt vásároltak belőle, és az album közel két évig vezette az angol klasszikus zenei sikerlistát.
A klasszikus zene mellett a jazz Kennedy másik szenvedélye. A 2009-ben megjelent A Very Nice Album (Egy nagyon jó lemez) hűen tükrözi különc, egyéni felfogását – Nigel egy rá jellemző, merész kirándulást tett, immár nem a klasszikus zenében. Míg korábbi Bluenote albumán klasszikus jazz szerzők műveit dolgozta fel, a Very Nice Albumon már saját szerzemények és improvizációk szerepelnek. 2010-ben SHHH! címmel jelent meg a Nigel Kennedy Quintet legutóbbi lemeze, amelyen főként eredeti Kennedy szerzemények hallhatók.
Nigel civilként nagy futballrajongó, amikor csak ideje engedi, mindig ott szurkol csapata, az Aston Villa meccsein. Korábbi kapcsolatából egy fia született, jelenlegi feleségével, a lengyel ügyvédnő Agnieszkával mindennapjaikat Lengyelország és Nagy-Britannia között töltik megosztva.
A kimondottan számára kialakított öthúros hegedűi mellett Kennedy a híres cremonai hegedűkészítő, Carlo Bergonzi 1732-ben készült hangszerén is játszik.
Közreműködnek:
Nigel Kennedy
Piotr Wylezol – zongora
Adam Kowalewski – bőgő
Tomasz Grzegorski – szaxofon
Krzysztof Dziedzic – dob
Július 20. (szombat), 21:00 – Craig David
Nagyszínpad, Szentháromság tér
Egyáltalán nem nevezhető átlagosnak, ahogy Craig David angol "garázs-művészből" a közismert és közkedvelt, milliós lemezeladást felmutató zenésszé vált. Az Ivor Novello-díjtól a több mint 13 millliós lemezeladásig, 2 listavezető és 13 első tízbe kerülő slágerrel, óriási sikerrel Amerikában és teltházas koncertekkel szerte a világon, Craig az angol zenei élet legsikeresebb férfi szóló "exportcikke". Díjak, elismerések, platina lemezek és zsúfolt nézőterek – és az énekes-dalszerző mégis azon kevesek egyike, aki képes megtartani az egyensúlyt a hihetetlen üzleti siker és a pénzben nem kifejezhető hitelesség között.
Az eladott albumok és megnyert díjak mellett Craig részt vett a brit popzene megújításában is. Évekkel azelőtt, hogy Tinchy, Chipmunk vagy N-Dubz feltűnt volna a Radio 1-en, Craig már többfajta stílussal megjárta az angol listákat; ide értve a UK garage-től kezdve a lecsupaszított akkusztikus hangzáson át az elketronikus beütésű R&B-t. 13 top 10-es dalával, köztük a Fill Me In, 7 Days, Walking Away, What's Your Flava, Hot Stuff (‘Let's Dance'), valamint Stinggel közös óriási duettje, a Rise and Fall révén Craig neve eggyé vált a megkérdőjelezhetetlen üzleti sikerrel, és bebizonyította, hogy az angol városi zene képes eljutni a popzene világába.
Mind a lemezipar, mind a rajongók elismerését kifejezi a három Ivor Novello-díj (köztük a két legtekintélyesebb, az Év dalszerzőjének, illetve a Legjobb jelenkori dalnak járó), a négy MOBO (Music of Black Origin) díj, két MTV EMA díj és három teltházas show a Wembley Arénában, továbbá a többszörös angol és Grammy-díj jelölés. Azt, hogy népszerűsége mit sem fakult, bizonyítja, hogy a nézők Craig Born To Do It lemezét a az MTV története második legnagyszerűbb albumának szavazták meg, közvetlenül Michael Jackson Thrillere mögött.
2013 februárjában Craig világturnét jelentett be, melynek során Indonéziát, Ausztráliát, Európát és Angliát érintve ad koncerteket. Jelenleg következő, már nagyon várt stúdió albumán dolgozik, melynek megjelenése még ez évben várható.
2013. július 16-20.
10. VeszprémFest
Lantai József
