IMPRESSZIONISTA ÉS POSZTIMPRESSZIONISTA REMEKMŰVEK

Földszinti termek2013. október 13-ig láthatjuk a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszinti termeiben azt az egyedülálló csodát, amit a francia és a magyar festészet legnagyobbjai alkottak – ráadásul most először együtt. A fenti cím csupán a kiállítás alcíme, az eredeti ez: MONET, GAUGUIN, SZINYEI MERSE, RIPPL-RÓNAI… Az biztos, hasonló összeállítás még soha, sehol nem volt!

Földszinti termek2013. október 13-ig láthatjuk a Magyar Nemzeti Galéria C épületének földszinti termeiben azt az egyedülálló csodát, amit a francia és a magyar festészet legnagyobbjai alkottak – ráadásul most először együtt. A fenti cím csupán a kiállítás alcíme, az eredeti ez: MONET, GAUGUIN, SZINYEI MERSE, RIPPL-RÓNAI… Az biztos, hasonló összeállítás még soha, sehol nem volt!

A jeruzsálemi Izrael Múzeum és a Szépművészeti Múzeum együttműködéséből már született 2009-ben egy tárlat A Szentföld öröksége címmel. A mostani kölcsönzést annak köszönhetjük, hogy a jeruzsálemi múzeumot átépítik, ezért tudják nélkülözni és nálunk biztonságban tudni a nagy francia mesterek legjobb alkotásait – mondta a megnyitón James S. Snyder igazgató, akinek egyéb kötődése is van Budapesthez, innen származott az édesanyja.

Plesznivy Edit és Gergely Mariann kurátorok mutatták be a rendkívüli összeállítást. Az impresszionizmus irányzat a nevét Édouard Monet: Impresszió, felkelő nap című 1872-es képéről kapta. Az impresszió a 19. század második felében és a 20. század elején a látvány természethű visszaadása, a pillanatnyi benyomás gyors reprodukálása volt a festészet nyelvén, de már az 1860-as évektől kezdve formálódott a francia művészek körében. Bonyolult kompozíciók helyett az élet hétköznapi eseményeire, a hamar változó fényviszonyok megragadására fordította a figyelmét. Egyetemes, európai művészeti irányzat lett, amelyhez a magyar alkotók is jelentős művekkel járultak hozzá. A 20. századi budapesti kiállítótermekben már korán jelentkeztek az impresszionista és azt meghaladó posztimpresszionista mesterművek. Az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum az első világháborúig állandóan gyarapította impresszionista gyűjteményét.

Érdekesség Alfred Sisley: A Loing partján – Őszi hangulat című, 1881-ből származó képe, amit a Szépművészeti Múzeum 1907-ben vásárolt meg, majd 1916-ban elcserélte Manet: Hölgy legyezővel című remekművéért Berlinnel. A kép végül restitúció révén került Jeruzsálembe, és most, majd' száz év után újra láthatjuk Budapesten – bár csak kölcsönben.

Az impresszionisták 1874 és 1886 között nyolc közös kiállításon mutatták be munkáikat Párizs legdivatosabb helyszínein, de csak 1877-től nevezték magukat impresszionistáknak. 1886-ban a mozgalom már nem volt egységes, ez lett az utolsó ilyen nevű közös kiállítás.

A posztimpresszionisták a pillanat rögzítésén túl az elmélyültebb, tartalmasabb festészet hívei voltak. Az impresszionizmus tovább élt még Monet, Renoir, Degas munkásságában, valamint mély nyomokat hagyott elsősorban az európai, majd az amerikai művészetben. Magyarországon a francia hatásokat követték az 1870-es évektől, amikor a magyarok már kijuthattak Párizsba.

Szolnokon és környékén a 19. század közepétől működtek osztrák és magyar festők, akik megörökítették a város és az Alföld hangulatát, színes vásárait. E művek a korai plain-air festészet értékes darabjaivá váltak.

Szinyei Merse Pál (1845-1920) nyomdokain 1896-ban, a müncheni Hollósy Simon-kör művészeinek hazatelepülésekor alakult meg a nagybányai művésztelep. Az itt alkotók szakítottak a hagyományos akadémizmussal, azaz a hivatalos művészeti normákkal. Napfényes alkotásaikkal vállalkoztak a festészet akkori nyelvének korszerűsítésére. Egyeseket nevezhetünk naturalistáknak, másokat a plain-air híveinek, megint másokat impresszionistáknak.

Rippl-Rónai József (1861-1927) azon kevés hazai festők közé tartozik, akik szervesen betagozódtak francia kollégáik közé. A párizsi Julian Akadémián ismerkedett meg Denis, Bonnard, Sérusier, Vuillard, Guilloninon és mások munkáival, akik meghívták a Gauguin nyomában járó Nabis (héberül próféta) művészcsoport kiállítására. Ezt mondhatjuk Rippl-Rónai „fekete korszakának", amikor fekete kontúrokkal határolta el a színeket. Ő maradt a magyar Nabi.

Kivételes és egyedülálló alkalom most a Magyar Nemzeti Galériában együtt látni a leghíresebb francia mestereket, mint: Pissarro, Monet, Degas, Renoir, Cézanne, Gauguin vagy Van Gogh magyar kortársaikkal. Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Vaszary János, Fényes Adolf, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József legismertebb alkotásai párba állítva is állják az összehasonlítást az akkori világ élvonalával. Jó nézni!

A kiállításra a Galéria magyar és angol nyelvű katalógust adott ki. Gyerekek és felnőttek látogatását külön-külön audioguide-dal segítik, családi vezető és kifestő füzet is készült a jobb megértés érdekében. Mint minden kiállítás, ez sem működik támogatók nélkül. Jelen esetben a főtámogató a MOL.

DOBI ILDIKÓ