A Bor és Az út Odáig

Napijegy és katalógus

Bezárta kapuit a 18. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál, melyről a címke-kiállítás kapcsán már esett szó az euroAstra virtuális hasábjain is (http://www.euroastra.hu/node/32013 ). A rendezvényt tulajdonképpen azon események sorába sorolhatjuk, melyek a kultúrált borfogyasztás népszerűsítését szolgálják. Ez, tekintve, hogy a borkészítés milyen hagyományokkal rendelkezik hazánkban mindenképpen dicséretes törekvés.

Napijegy és katalógus

Az ördög, mint annyi másszor nem is a cél-, és nem is mindig az eszköz részleteiben várakozik álmatlanul, hanem a körülményekben. Beleértve a szervezési körülményeket, de azokat is, melyek a rendezvényt körbeölelik. Mert egy, a Budai Várban megrendezésre kerülő nívós eseményt meg is kell közelíteni. Ez a megközelítés azonban esetenként igazi kihívás is lehet, ahogy az volt e sorok szerzőjének is a hétvége hajnalán, péntek este. A főváros és az ő közlekedési viszonyai ugyanis sajátos bevezetéssel tudtak szolgálni azoknak, akik a belváros felöl indulva kísérelték meg a feljutást a várba. A honlapon (http://www.aborfesztival.hu/index.php?page=altalanos_informaciok_2192 ) olvasható egyik megközelítési lehetőséggel élők ugyanis hamarosan egy 16-os busz vallatókamrájában érezhette magát a bátor borkóstoló-jelölt. A busz ugyanis elindul, de hamarosan megáll. Nagyjából öt méter megtétele után. Mert az út részlegesen felbontva az Erzsébet-tér környékén. Ezek a meg-megállások folytatódnak, és a megfülledt levegőben hamarosan a saját levében fő a nagyérdemű. S puhára is pácolódik, mire nagyjából húsz perc után eléri a busz a következő sarkon levő megállót.

Itt a sportosabb utazók lemenekülnek, és gyalog kísérlik meg a Vár, de legalább a Sikló megostromlását. A kevésbé sportosak és a kihívásokat keresők a buszon maradnak. Nekik jut osztályrészül, hogy a buszon éljék át a kétséges élvezetet a Dísz-térig. Itt a feladat már egyszerűbb, mert elegendő a tömeget követni. Bízva abban, hogy az utcakövezeten mégsem töri ki sem az utazó, sem a társaságának egy tagja sem a bokáját. Így ezt a megközelítési útvonal a szívbetegeknek és gyengébb látásúaknak nem ajánlott. Nekik a hegy megkerülésével rendelkezésre álló lift adódhat, ha mégis minőségi bort szeretnének kóstolgatni.

Ha a látogató a kapukhoz elért, akkor bejutás már egyszerű, és jól szervezett. A belépőjegyen vagy meglepődik, vagy nem. Nem okvetlenül, hiszen mindennek ára van. De meg is lepődhet, ha tavasszal a Városház téren megrendezett borbemutatóra gondol. Ott ugyanis külön belépőjegy nélkül is megközelíthetőek voltak a pavilonok. Igaz, kisebb számban. A belépőjegy magába foglal mindenek előtt egy karszalagot, mely feljogosít magára a belépésre. Ezen kívül az árban, a rendező Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. honlapján (http://www.aborfesztival.hu) olvashatóak szerint a következőket tekinthetjük beleértettnek:

1 db kristály kóstolópoharat;
1 kényelmes, könnyen használható pohártartó szütyőt;
ingyenes belépést a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum kiállításaira,
remek szórakozási lehetőséget a nívós Borfesztivál koncerteken, párhuzamosan 2 színpadon;
színvonalas borászati és gasztronómiai kínálatot;
varázslatos kilátást és hangulatot Magyarország egyik emblematikus történelmi helyszínén: a Budai Várban;
egynapos, szabad ki-be járásra jogosító karszalagot.

Ebből a karszalagról esett szó, a múzeumlátogatás opcionális, s mert a nyitva tartásuk olyan, amilyen, az este közeledtével érkezőknek még inkább az lehet. A kóstolópohár az említett tavaszi rendezvényen külön megvehető volt néhány száz forintért, a szütyő dekoratív, ha valaki a sötét színeket kedveli, és önmagában is reklámhordozó lehet(ne). Tulajdonképpen ez képviseli a belépőjegy ellenértékét, valamint az élelmesebb, és tömegben kígyóügyességgel a színpadig eljutó vendégek számára a színpadok műsorkínálata. A kilátás ugyanis rendezvénytől független adottság, a borászati és gasztronómiai kínálat pedig tényleg csak kínálat. A belépőjegy árából kereken nulla forint vásárolható le, váltható be kóstolójegyre.

Ez utóbbiak immár megszokottak, és jól bevált megoldásnak számítanak. Kényelmes a látogatónak, és könnyen kezelhető a kínálóknak. Mármint könnyen kezelhető lenne. De mert a már egyszer kifizetett jegyre vásárláskor nyugtaadási kötelezettség van, annyira nem is kényelmes és gördülékeny az a kóstolgatás. Noha van mit, mert már a honlapon előzetesen ismerkedve is meggyőződhettünk a kínálat sokszínűségéről. Elvégre sokak talán éppen emiatt csábultak oda. Dacolva a sokadalommal, és a közlekedéssel. Keleti szomszédunk Fekete Leánykáját éppen úgy megmustrálhatjuk, ahogy Pécs környékének fehér és vörös Ravasz-dijából is kóstolhatunk. De nem maradt üres pohárral az édes, a muskotályos borok iránt vonzódó látogató sem. Ahogy szinte természetes, hogy a kiragadott példákon kívül is végigkóstolhatóak a nagy borvidékek.

Összességében, ha valaki hosszabb időt tud rászánni, mindenképpen megérte a látogatás a bor őszi, vári fesztiválján. S csak kissé teszi keserűvé az első poharakat, például az odajutás nehézsége. Talán éppen azért, mert ez a probléma sajnos nem egyedi a főváros közlekedésében, melyben az ezért felelős vezetőket is szívesen látnának sokan egy-egy egész napos dugó-túrára. Hogy már az első dugóhúzásokig is kényelmesen, mosolygósan érkezzenek meg a vendégek.

Simay Endre István