A FÖSVÉNY — Molière komédiája a Pesti Magyar Színházban

A világ egyik legnépszerűbb színpadi szerzője máig a francia drámaíró, rendező és színész: Molière, a modern komédia megteremtője. Eredetileg Jean-Baptiste Poquelin (1622-1673) volt, a Molière nevet a színpadon használta.

A világ egyik legnépszerűbb színpadi szerzője máig a francia drámaíró, rendező és színész: Molière, a modern komédia megteremtője. Eredetileg Jean-Baptiste Poquelin (1622-1673) volt, a Molière nevet a színpadon használta.

Művelt ifjúként 1643-ban hozta létre első színtársulatát, de két éven belül csődbe ment, s a szerző az adósok börtönébe került. Apja, a királyi kárpitos váltotta ki a fogságból, utána vándorszínészként igyekezett megélni. 1658-ban megint Párizsban találjuk. Szerencséjére magas pártfogója akadt, a király testvére, aki ráadásul beállt hozzá színésznek. 1659-ben érte el első sikerét a Kényeskedők című darabjával. Azután további 32 színdarabot írt – változó sikerekkel, illetve nem divatos realizmusa miatt sokszor nagy bukásokkal. 1664-ben írta a Tartuffe-öt, ami hatalmas felháborodást okozott. A fösvény 1668-ban keletkezett, s ezúttal a közönség ízlésével is találkozott. Molière rövid életét beárnyékolták a betegségek. 1673-ban A képzelt beteg előadásán összeesett, és néhány óra múlva meghalt. 1677-ben az ő színházából nőtt ki a Francia Nemzeti Színház, a Comédie Française.

A 18. század óta fordítják magyarra is Molière műveit. Valamelyik színház szinte évente előveszi egy-egy darabját. A fösvény eredeti fordítója Illyés Gyula volt, de a Pesti Magyar Színház Bognár Róbert fordításában modernebb nyelvezetű vígjátékot varázsolt belőle. A varázslathoz kellett még Lengyel Ferenc (Jászai-díjas) rendező számtalan nagyszerű ötlete, a szellemes koreográfia, a jó muzsika és a felülmúlhatatlan színészi gárda összhangja.

Láttuk már Harpagon szerepében a legnagyobb magyar színészeket, de ilyen hitelesen és mulatságosan talán még senki nem játszotta a zsugorit, mint Haumann Péter. Korát meghazudtolva ugrált, táncolt, kesergett vagy vert át mindenkit. Két gyermekét a saját két szülötte, Haumann Máté és Petra alakította – ragyogóan. A fösvény megkeseríti családja, cselédei életét, és ebben a féktelen őrjöngésben látszólag támogatóra is talál a lánya udvarlójának szerepében (itt Pavletits Béla). Az öreg zsugori ráadásul feleségül akarja venni a a fia szerelmét, Marianét (Móga Piroska). Feledhetetlen a házasságközvetítő hölgyet játszó Frosine (Soltész Bözse) pergő nyelve, kiváló színpadi mozgása és ruhája. Ám az öreg zsugorit még ő sem tudja „megfejni", holott ez általában sikerülni szokott neki. A fösvény a lányát, Élise-t egy gazdag özvegyembernek Anselme-nek (Rancsó Dezső) szánja, mert annak nem kell hozomány. A végén persze minden jóra fordul, „Deus ex machina", az öreg meg boldogan fedezi fel az eldugott kincses ládáját, azzal tetőzik a boldogsága. A kisebb szerepekben szintén nagyszerű színészeket és akadémistákat ismerhetünk meg. A néző lesz a legboldogabb a remek előadás után.

Említést érdemelnek Kovács Yvett Alida díszletei, jelmezei, Vecsei László kort idéző zenéje, természetesen a maszkmester, a fodrászok és a többiek csapatmunkája. Az előadásokat látássérültek számára is akadálymentessé tette a Sennheiser Audio Partner Kft. (akadalymentes@mszinhaz.hu).

A fösvény igazi örökérvényű vígjáték, főleg itt és most. Remélhetőleg sok előadást megér! Bármely korosztály számára ajánljuk!

DOBI ILDIKÓ