A „Kedves”
3 perc olvasásA korabeli helyesírással „Kedves Espresso" Budapesti belvárosában nyílt meg a múlt század ötvenes éveinek elején. Nagyképűen szólva törzshelyünk volt. Próbáltam a pontos helyét rekonstruálni, valószínűleg a Váci utca 20. szám alatt lehetett, most egy kis olasz étterem van a helyén. Csak bámultam barátaimmal a Kedves soha nem hallott és fogyasztott cukrász különlegességeinek nevét. Parfé. Somlói halom. Stefánia. Rozalinda. Sarokház.
A korabeli helyesírással „Kedves Espresso" Budapesti belvárosában nyílt meg a múlt század ötvenes éveinek elején. Nagyképűen szólva törzshelyünk volt. Próbáltam a pontos helyét rekonstruálni, valószínűleg a Váci utca 20. szám alatt lehetett, most egy kis olasz étterem van a helyén. Csak bámultam barátaimmal a Kedves soha nem hallott és fogyasztott cukrász különlegességeinek nevét. Parfé. Somlói halom. Stefánia. Rozalinda. Sarokház.
Anyagilag nem álltunk valami jól. Zsebpénz, ösztöndíj, alkalmi munka és egy kis szélhámosság volt a forrásunk. Erre egy példa. A Múzeum körúton volt egy Ofotért, ahol külföldi színes fotóújságokat is árultak. Egyszer kiárusították a lapokat, ráírták 2 forint. Felvásároltuk a készletet, a kettes elé egyest írtuk. A néhány házzal odébb működő Központi Antikvárium az eladási ár 40 %-át fizette a könyveknek, folyóiratoknak. Odavittük az újságokat, a becsüs ránézett, 12 forint, adott érte 4,80-at.
Egyszer „nagyobb" összeghez jutván a sütemény és a kávé mellé egy deci vermutot rendeltem. Úgy éreztem ennél feljebb már nincs.
A Kedves igazi vonzereje azonban a zongorista volt, Cziffra György. Mindent tudott, Chopint, Lisztet, Brahmsot csakúgy, mint Gershwint, Horváth Jenőt, vagy éppenséggel Zerkovitzot. Virtuóz módon játszott. Vásáry Tamás mesélte egyszer, hogy amikor először hallotta lemezről Cziffrát zongorázni, meg volt győződve arról, hogy négykezes felvételt hall, mert ennyi hangszínt egyedül megszólaltatni lehetetlen.
Tudtuk róla, hogy csodagyerekként indult, Konzervatóriumot végzett, Dohnányi tanítvány volt, egészen fiatalon koncertezett. 1950-ben disszidálni próbált feleségével és kisfiával. Elfogták és kényszermunkára ítélték. Az építőiparban és kőfaragó üzemben kellett segédmunkát végeznie évekig, kezei a durva munkát megsínylették. De hát a zongora tudás nem a kézügyességen múlik, „fejben" dől el.
Nem volt „énekes zongorista", de fejből bármit eljátszott, amit a vendégek kértek tőle. Hálából sokan konyakot rendeltek az egészségére, természetesen teát hozott a pincér, így egészítette ki nem túl magas honoráriumát.
1956-ban családjával együtt elhagyta Magyarországot, szédületes karriert futott be Franciaországban, de ez már egy másik történet. Emléktábláját négy évvel ezelőtt helyezték el a Józsefvárosban, a Baross és Szigony utca kereszteződésében.
Emlékére február 21-26 között Cziffra György Fesztivált rendeznek a MOM Kulturális Központjában. Fellép a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Jandó Jenő, Rost Andrea, Lajkó Félix, Vásáry Tamás és mások.
Láng Róbert