A NÉPRAJZI MÚZEUM BÚCSÚJA

Az ujonnan a Ligetben épülő Néprajzi Múzeum egyik lehetséges látványterveA Néprajzi Múzeum hazánk egyik legrégebbi és legragyogóbb gyűjteményét őrzi a Kossuth tér 12. szám alatti épületben, de lassan inkább a búcsúzásáról kell beszélnünk, ugyanis 2017. november 30-án végleg bezárja kiállításait, tereit, majd a tervek szerint két-három év múlva költözhet be az új városligeti épületébe.

A Néprajzi Múzeum a Kárpát–medence néprajzi tárgyait állandó, az európai, ázsiai és tengerentúli kontinensek népeinek hagyatékát pedig váltakozó időszaki kiállításokon mutatta be. Az épületet visszakapja a Kúria, eredeti tulajdonosa.

Az épület története igen változatos múltra tekinthet vissza. A 19. században merült fel, hogy a Magyar Királyi Kúria, vagyis a legfelsőbb bíróság méltó házat kapjon, amit a Budapesti Királyi Ítélőtáblával együtt az Igazságügyi Palotában képzelték el. Elegáns környezetben, az Országházzal szemben gondolták elhelyezni. A tervezéssel 1891-ben Hauszmann Alajos építészt bízták meg. Az építkezés 1893-tól 1896-ig tartott. A két intézményt közös csarnok, az aula kötötte össze. Az előteret Köllő Miklós szobrász négy Atlasza tartja a vállán. A központi csarnokot az első emeleti üvegfestményekkel díszített hatalmas ablakok világítják meg. Az épületben helyet foglaló intézmények a kor ízlése szerint nagy változatosságot mutatnak. 1896-1948 között volt Igazságügyi Palota, amíg 1948-ban beköltözött a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága. Ám 1948-1955 között a Magyar Dolgozók Pártja Munkásmozgalmi Intézete és a Múzeumok Központi Igazgatósága foglalta el, közben 1953-1957 között a Magyar és Nemzetközi Munkásmozgalom Történeti Múzeumává tették.  1957-től 1989-íg az MSZP Politikatörténeti Intézete használta. Volt benne még 1957-73-ig a Magyar Nemzeti Galéria. 1973-tól napjainkig a Néprajzi Múzeum kapta meg.

A Néprajzi Múzeum Magyarország egyik legrégebbi kulturális intézménye, amely 1872-ben alakult meg a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztályaként. Első gyűjteményét Xántus János kelet-ázsiai gyűjteménye alapozta meg. Az 1880-as évektől kezdték kutatni a magyar nép kultúrájának eltűnőben lévő tárgyait, valamint a szomszéd és a rokon népek hagyatékait. Azután kiterjedt az érdeklődés más kontinensek műtárgyainak gyűjtésére. Így Európa egyik leggazdagabb néprajzi muzeális archívumát, könyvtárát és kollekcióját őrzi.

A búcsúzó sajtókávéház és a lábbeli-gyűjtemény bemutatóján vettünk részt. Lovas Judit osztályvezető számolt be a Néprajzi Múzeum jelen helyzetéről a Pedagógiai Foglalkoztatóban, ahol Bodnár Kata babáit csodálhattuk meg a falakon. Itt a Máltai Szeretetszolgálat segítségével hajléktalanoknak és a nappali melegedőkben tartózkodóknak mutatják be a néprajz kincsesházát, vendégül látják őket, és itt emberként kezelik őket. Legutóbb a farsangi ünnepkör bemutatásakor „kereskedelmi mennyiségű" farsangi fánkkal kedveskedtek nekik.

A múzeum jeles anyagát a Szabolcs utcai raktárépületben és Törökbálinton helyezték el. Emiatt műtárgyakat már nem kölcsönöznek más intézményeknek. Vázolta a Dózsa György úti új épület terveit, amelyben külön gyermekmúzeumot is létesítenek. Újjászervezik a Néprajzi Múzeum Baráti Körét. Ennek vezetője eddig Sebő Ferenc népzenész kutató volt. Öröm, hogy egyre több önkéntest tudnak foglalkoztatni. Állandó jelenlétet biztosítanak a Sziget Fesztiválon, az Ördögkatlan Fesztiválon és más sűrűn látogatott helyeken. Szuhai Péter folytatja a romakutatást, készül az április 8-i Roma Kultúra Világnapjára.

Az egykori Sztálin-szobor és a városligeti parkoló helyére, az 56-os emlékmű mellé képzelt épületük félig a földbe süllyesztett, fantasztikus látványterv a Napur Architect építészirodától. Valaha itt volt a vásárközpont.

A 140 éves múzeum vezetése reméli, a közönség nem felejti el a következő három év alatt, milyen értékes munkát végeztek a munkatársak Frazon Zsófia tudományos titkár közreműködésével.

Köszönet Demeter Juditnak, a sajtókávéház szervezőjének és Lovas Juditnak a látogatásért és az új kiállítás bemutatásáért! Utóbbiról külön cikkben számolunk be.

DOBI ILDIKÓ