Abortusz, eutanázia – jog vagy kényszer?

Carlo Cardia egyházjogász, a Roma Tre Egyetem professzora az Avvenire hasábjain arról értekezett, hogy a modern kor szabadságvágya miként homályosította el az emberi jogok fogalmát.

Carlo Cardia egyházjogász, a Roma Tre Egyetem professzora az Avvenire hasábjain arról értekezett, hogy a modern kor szabadságvágya miként homályosította el az emberi jogok fogalmát.

Megállapítja, hogy az emberi jogok mai értelemben vett felfogása kétféle betegségtől szenved. Egyrészt olyan sok emberi jog fogalmazódott meg, hogy ezek már nem mások, mint egyszerű egyéni érdekek. Ha minden egyes szükségletünk joggá válik, végül nem marad olyan emberi jog, amit valódinak tarthatunk – hangsúlyozza. A másik nagy baj, hogy az egyetemes emberi jogok tárgyalásai során kifogásolható, helytelen döntések születtek, amelyek belülről bomlasztják az olyan alapvető szabadságjogokat, mint a lelkiismereti és a vallásszabadság.

A lelkiismereti szabadság felívelő időszaka az volt, amikor elismerték a katonai szolgálatmegtagadáshoz való jogot, vagyis az ember megtagadhatta az igazságtalannak tartott törvényt, a vallási felekezetek jogot kaptak arra, hogy hitelveik szerint cselekedjenek. Ma azonban megfordult a helyzet. A terhesség megszakítása a nő „joga" lett. Ebből fakadt aztán, hogy kritikusan kezdték szemlélni az abortusz lelkiismereti okokból való, az egészségügyben dolgozók között egyre jobban elterjedt megtagadását – a politikai-kulturális erők akadályokat állítottak e jog gyakorlása elé. A lelkiismereti szabadság elleni erőszakos támadások közül az egyik legújabb az volt, amikor Angliában gyermekekkel foglalkozó vallási intézményeket arra köteleztek, hogy egynemű párokat is bízzanak meg a gyermekek nevelésével. Ez súlyosan sérti az egyházak és a hívek szabadsághoz való jogát, hiszen nem cselekedhetnek hitelveik szerint. Ráadásul innentől kezdve a polgárjogi szabályozás bármely elvét rá lehet kényszeríteni az egyházakra, hiába áll szemben alapvető erkölcsi elveikkel.

Barack Obama döntése minden munkáltatót, így az egyháziakat is arra kötelezte, hogy biztosítsák alkalmazottaik számára a fogamzásgátlást, sterilizációt és az abortuszt is. Ezt követően jogos a félelem, hogy a hatóságok akár a szerzetesrendek által fenntartott gondozóközpontokra is rákényszeríthetik az eutanázia alkalmazását. Ha az egyházaknak és a vallási felekezeteknek megtiltják, hogy alapelveikkel összhangban tevékenykedjenek, ugyan miféle vallásszabadságról beszélhetünk? – teszi fel a kérdést Cardia.

Megállapítja, hogy a modern szabadságjogok terjedésével éppen azok az ideálok vesznek el, amelyek ezek alapjául szolgáltak. Cardia szerint vissza kell térni ezekhez az alapokhoz, amelyek a keresztény gondolkodásból születtek meg, és amelyek a legfontosabb szabadságjogokat állítják előtérbe: biztosítani kell az alapvető emberi jogokat, nem szabad erőszakot tenni a lelkiismereten, biztosítani kell a vallásszabadságot. Ily módon a modern relativizmus törvénye is gyengülne: az abortuszhoz, az eutanáziához, a másfajta családhoz való jog elismerése valóban egyéni, szabad döntés lenne, nem pedig szinte kényszerű alkalmazkodás.

Magyar Kurír