Aviva Képzőművészeti Díj hat jelöltjének kiállítása – Budapest Műcsarnok
2009. szeptember 2-án az Aviva Képzőművészeti Díj hat jelöltjének kiállítását Bartók János, az Aviva Életbiztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója és Dr. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója nyitotta meg. Korábban már részletesebben írtam az Aviva Díj létrehozásáról, ismertté váltak a jelöltek is, tekintsük át most a Díjra érdemes művészeket.
2009. szeptember 2-án az Aviva Képzőművészeti Díj hat jelöltjének kiállítását Bartók János, az Aviva Életbiztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója és Dr. Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója nyitotta meg. Korábban már részletesebben írtam az Aviva Díj létrehozásáról, ismertté váltak a jelöltek is, tekintsük át most a Díjra érdemes művészeket.
Benczúr Emese
A 90-es években jelentkező új művészgeneráció, az un. érzéki konceptualizmus reprezentatív képviselője. Alkotásaiban a hagyományos női szerepek átértelmezése a jellegzetesen női munkafolyamatok ironikus parafrazeálásával valósul meg. Legtöbb munkája a személyes idő megragadására és plasztikussá tételére tett kísérlet, amelyet egy általánosítható élethelyzet helyez kontextusba.
Új munkája – Find your place – a lehető legegyszerűbb (ipari) eszközökkel létrehozott, csaknem anyagtalan alkotás: kifeszített huzalokon meghatározott elrendezés szerint elhelyezett plexi korongok rendszere egy adott pontból nézve rajzolja ki a címadó feliratot. A látvány szemlélője számára olvasható, értelmező üzenetté áll össze a betűkép, amely arra szólít fel, hogy találjuk meg helyünket. A mű játékosan von be a műalkotás terébe. Ha látjuk a szöveget, biztosan jól választottuk meg pozíciónkat, jó helyen vagyunk.
Csákány István
Csákány István művészete az építészet, szobrászat és festészet határmezsgyéjén mozog. A műfajokat, mint egymás kritikai mércéjét használja, hogy megmutasson egy sokoldalú valóságot. Témái általában szociális kiindulópontúk, abban az értelemben, hogy a bemutatott valóság a közösségi szférát érintő kérdésekből rajzolódik ki. A művész munkái gyakran foglalkoznak magát a művészi alkotást körülvevő folyamatokkal, annak elő és utótörténetével. Ilyen mű „Az emlékmű emlékműve" című szobor, mely egy 20 méter magas lámpaoszlopon álló figurát ábrázol. A szobor, mely a művész önarcképe a kezében tartott napelemből begyűjtött napenergia által megvilágítja azt a hatalmas felüljárót, melyet a város építészei a szocialista éra alatt álmodtak Zilina központjába, ám mára teljesen elhagyottan áll.
„A holnap dolgozója" című művének legegyszerűbb olvasata, hogy a munkás mindig készen áll, hiszen egy tűzoltó felszerelést ábrázol, melyet vész esetén azonnal magára ránthat a tűzoltó. A művész ars poeticaja lett betonba öntve, mint levetett, de állandó készenlétbe helyezett munka-ruha.
Kaszás Tamás
Három nagyobb egységben mutatja be legújabb munkáját, valamint eltérő installációs formában és összefüggésben néhány korábbi művét. A retrospektív részben egy iskolai faliújságra emlékeztető szerkezeten elhelyezett grafikák és a videóanimáció, új kontextusba helyezi a hatalmi reprezentáció politikai szimbólumainak – címerek, zászlók, szlogenek, mozdulatok – elemeit. A következő egységben a mesediák formavilágát idéző narratív képsorokon mutatja be diasorozatát. A harmadik egység A Növények Tanácskozása egy bútorelemekből és újrafelhasznált anyagokból felépített monumentális építmény, a Műcsarnok irodáiból kölcsönvett cserepes virágok ideiglenes nagygyűlése.
Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint)
A művészcsoportot mindig foglalkoztatták a kis és nagyobb közösségeket összetartó szálak és csoportok dinamikája, a szobrászati kifejezésformát alapul véve emlékeztettek az elfeledett jelképekre, személyekre és eseményekre. Újszerű kérdéseket vetett fel 2003-ban a Velencei Biennálén való szereplésük, amelynek során kezdeményezték, hogy a Berlinben őrzött egyiptomi Nofertiti fej együtt, összerakva szerepeljen az általuk elkészített bronz női testtel.
Az utóbbi években már nemcsak a szobrászat, de az installáció is jellemzi alkotásaik műfaját, amelyek segítségével szélesebb eszköztárat és többféle művészeti nyelvet alkalmaznak.
Eddig nem látott nagy léptékű munkája a Márvány utca, amely egy épület homlokzat lenyomata.
Kokesch Ádám
A művész tárgyai a térben rejtőzködnek, tartalmuk színek és absztrakt alakzatokként megjelenő információ, és mint antennák várják a felvevőt, a dekódolót, a térbe belépőt. A kiállítótérben megjelenő tárgyak, melyeket kis szobroknak is nevezhetünk három sorozat képviselői: a fent antenna szerű tárgyakként jellemzett hinterglass technikával készülő művek, épületmakettek, és laboratóriumi lencse alá helyezett miniatűr képek, (a fotókon látható kis kockák kb. 3 cm-esek) melyeken szobabelsők tárulnak fel. A modernista dizájn hangulatelemeivel élő műtárgyak mögött megbújó kódként prezentált üzenet megfejtését ránk bízza a művész.
Uglár Csaba
Uglár Csaba műveinek meglehetősen lazán kapcsolódó csoportjait leginkább a műfajok közötti szabad átjárásban, anyaghasználatban, témaválasztásban megnyilvánuló személyes problémaérzékenység, valamit a sokszor ironikus, nem ritkán blaszfémikus szemléletmód kapcsolja össze. Egyik legutóbbi akciója – Social – során pénzre váltotta tehetségét: váltót és saját pénzt bocsátott ki, amely műalkotásra váltható be. A művész által tervezett és kibocsájtott pénzből vásárlók az elkövetkező öt évben a váltószerződés értelmében műtárgyra cserélhetik Uglár Csabánál az 50 social-osokat. A váltó ebben az értelemben befektetés a művész és művészetének jövőjébe. A művész egy már létező társas tevékenységformából és viszonyrendszerből indul ki, majd ezekbe helyezkedik bele. A szerződés (váltó) mint a gazdaság bevett működési formája egy szakmai tevékenység modellje, amelyet az alkotó eszközként használva a művészet keretein belül létrehozza kiindulási tevékenység, reláció replikáját.
Az Aviva Képzőművészeti Díj nyertesét a jelölteket állító hattagú zsűri konszenzusos döntése alapján a kiállítás végén hozza nyilvánosságra a szakmai grémium. Ezzel egy időben adják át azt a félmillió forint értékű közönségdíjat, amelyet a látogatók szavazatai alapján legjobbnak ítélt művész vihet haza.
A kiállítás 2009. szeptember 16-ig tekinthető meg a Műcsarnok összes termeiben.
Köszönöm a Műcsarnoknak és Petrányi Zsoltnak a fenti tájékoztatáshoz nyújtott szakmai segítségét.
Lantai József