Az aktuális migrációs hullám gazdasági hatásai Európában
3 perc olvasás
A Migrációkutató Intézet legújabb tanulmányában áttekintette a korábbi migrációs mozgások gazdasági hatásmechanizmusait és tapasztalatait. A migráció a múltban hozzájárulhatott a jólét összesített szintjének növekedéséhez, azonban a nyertesek mellett vesztesei is voltak a folyamatnak. A tavaly nyár óta Európára nehezedő migrációs hullám jellegéből fakadóan előnytelen a kibocsátó és a fogadó országoknak, illetve a kontinensre érkezőknek egyaránt. Az aránytalanul magas költségvetési terheket előrevetítő munkaerő-piaci integráció jövőbeli sikere kétséges; ráadásul a társadalmi feszültségekkel terhelt migrációs folyamat már messze nem csak gazdasági kihívást jelent Európa számára.
A Migrációkutató Intézet legújabb tanulmányában áttekintette a korábbi migrációs mozgások gazdasági hatásmechanizmusait és tapasztalatait. A migráció a múltban hozzájárulhatott a jólét összesített szintjének növekedéséhez, azonban a nyertesek mellett vesztesei is voltak a folyamatnak. A tavaly nyár óta Európára nehezedő migrációs hullám jellegéből fakadóan előnytelen a kibocsátó és a fogadó országoknak, illetve a kontinensre érkezőknek egyaránt. Az aránytalanul magas költségvetési terheket előrevetítő munkaerő-piaci integráció jövőbeli sikere kétséges; ráadásul a társadalmi feszültségekkel terhelt migrációs folyamat már messze nem csak gazdasági kihívást jelent Európa számára.
Az aktuális migrációs hullám kapcsán egyre gyakrabban találkozunk gazdasági érveléssel. Bizonyos nyugat-európai politikusok, közgazdászok „csodafegyverként", az Európai Unió demográfiai és gazdasági problémáinak jövőbeli megoldásaként, míg mások a tagállami szociális rendszerek fenntarthatóságát súlyosan veszélyeztető tényezőként tekintenek a jelenségre. A Migrációkutató Intézet áttekintette a témával foglalkozó tudományos munkákat, elérhető adatokat, és megvizsgálta a migráció általános múltbeli tapasztalatait. Az eredmények azt mutatják, hogy a migráció a múltban hasznos eszköze lehetett az országok közötti munkaerő-piaci súrlódások kezelésének, és összességében emelte a jólét szintjét (erre épül az EU egyik fontos vívmánya, a munkaerő szabad áramlása is). Ugyanakkor világosan látszik, hogy mindig is voltak győztesek és vesztesek: a hasznok és veszteségek nem egyenlően oszlottak meg a kibocsátó és a fogadó országok, illetve a migránsok között.
A pozitív összhatás elérésének elsőszámú feltétele, hogy az érkezők sikeresen integrálódjanak a fogadó ország munkaerőpiacába. Azonban e fontos előfeltétel a múltban sem teljesült minden esetben maradéktalanul, még akkor sem, ha a mostaninál lényegesen nagyobb arányban érkeztek magasan kvalifikált munkavállalók a fogadó országba. A jelenlegi migrációs hullám több tekintetben különbözik a korábban tapasztalt mozgásoknál. A tömegesen érkező, más kultúrájú, vélhetően zömmel alacsonyan képzett migránsok integrációja aránytalanul magas állami kiadásokat és több évtizedes, súlyos társadalmi feszültségekkel terhelt erőfeszítéseket vetít előre az EU és a tagállamok részéről. A jelenlegi folyamatban jelentős veszteséget szenvednek el a kibocsátó országok, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek maguk a migránsok, Európa pedig aránytalanul nagy terhekkel szembesül az elvárt hasznok kétségessége mellett.
