AZ ÉVSZAK MŰTÁRGYA — 2013 nyár

2013. szeptember 5-ig a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye a groteszk világ műalkotásait állítja ki Reneszánsz Csarnokának egyik elkülönített vitrinjében, amelyben minden évszakban a művészettörténet antik korszakából egy-egy jellemző tárgyat mutat be – a megfelelő tudományos leírással.

2013. szeptember 5-ig a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye a groteszk világ műalkotásait állítja ki Reneszánsz Csarnokának egyik elkülönített vitrinjében, amelyben minden évszakban a művészettörténet antik korszakából egy-egy jellemző tárgyat mutat be – a megfelelő tudományos leírással.

Mihail Bahtyin, a 20. század kiemelkedő tudósa most az emberi test ábrázolásának két típusát állította szembe egymással. Az ókori klasszikus test általában a tökéletesség bemutatására vállalkozott, a másik típus a groteszk test, illetve annak ábrázolása. A groteszk mindig túlhangsúlyoz valami külső jegyet. Amíg a klasszikusan szép test határait kijelölték, a groteszk a nevetséges vonásokat emeli ki – máig.

A groteszk fogalmát a 16. század olasz művészetében határozták meg, mely a „grotta", azaz barlang szóból kapta a nevét. Nero császár római palotáját betemették a földbe, tehát barlangszerű freskóin figyelték meg a groteszk ábrázolásokat. Ennek ellenére az európai kultúrában szinte mindig jelen volt az ilyen ábrázolás. A Leonardo da Vinci rajzai után készült rézkarcok is tartalmazzák a túlhangsúlyozott vonásokat éppúgy, mint a hellenisztikus terrakották, amelyek lehettek akár obszcénok is, vagy mutattak bohócokat a vásári sokaságban, esetleg fájdalmasan kicsavart végtagokkal rendelkezőket.

A művészettörténészek a 18. század végén a groteszket inkább ijesztőnek, komornak vélték. A groteszk a hellenisztikus korszaktól kezdve azonban az emberi test vagy arc komikusságát hangsúlyozta, mint például Dionüszosz figurái (Kr. e. 630 körül). Itália a Kr. u. 4. században a színészeinek kölcsönzött groteszk maszkot vagy éppen túlméretezett falloszt és hasat.

A fellelt terrakotta szobrokból többnyire a fej maradt meg a rabló-ásatások után, a testet egyszerűen kidobták, így maradtak ránk a torzók. Néhány Kr. e. 5 századi vázán találtak pocakos, karikírozott arcvonásokkal és hatalmas fallosszal ábrázolt alakot. Vajon miért mutattak be csúf emberi vonásokat vagy öregasszonyokat az ókori Rómában? Egyes vélemények szerint azért, mert a vénasszony a termékenység szimbóluma lehetett, a nyomorék, beteg vagy törpe ábrázolások oktatási segédeszközként szolgálhattak. Mások szerint betegek fogadalmi ajándékai voltak. A túlzottan karikírozott alakok, akárcsak a maszkok színházi kellékek, esetleg ünnephez kapcsolódó tárgyak is lehettek. Az ókori színház a mainál sokkal profánabb szórakoztatóipar volt.

A sírmellékletekben talált groteszk szobrok Dionüszosszal hozhatók kapcsolatba, bajelhárító amulettként szerepelhettek, hiszen a rútság maga is elijeszti az ártó erőket.

HAJDU PÉTER és SÜVEGH ESZTER múzeumi ismertetőjéből

D.I.