A fenti címmel nyílt új időszaki kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Varga Benedek főigazgató szerint a múzeum kötelessége, hogy a híres magyar tudósok sorából három nagy névre felhívja a figyelmet: Semmelweis Ignác, Szent-Györgyi Albert és Selye János. A 20. századi nagy felfedezések sorából kiemelkedik mindennapi életünk sejtszintű biológiájának feltárásában Selye János neve. A fenti címmel nyílt új időszaki kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Varga Benedek főigazgató szerint a múzeum kötelessége, hogy a híres magyar tudósok sorából három nagy névre felhívja a figyelmet: Semmelweis Ignác, Szent-Györgyi Albert és Selye János. A 20. századi nagy felfedezések sorából kiemelkedik mindennapi életünk sejtszintű biológiájának feltárásában Selye János neve.
A fenti címmel nyílt új időszaki kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Varga Benedek főigazgató szerint a múzeum kötelessége, hogy a híres magyar tudósok sorából három nagy névre felhívja a figyelmet: Semmelweis Ignác, Szent-Györgyi Albert és Selye János. A 20. századi nagy felfedezések sorából kiemelkedik mindennapi életünk sejtszintű biológiájának feltárásában Selye János neve.
A főigazgató köszöntötte Selye itt megjelent két egykori munkatársát, akik mesterükre negyven év után is szívesen emlékeznek: Prof. Dr. Dr. h.c. Somogyi Árpádot (Gesellschaft für Natur-und Heilkunde, Berlin), valamint Prof. Szabó Sándort (MD, PhD, MDH, Dsc (h.c.) University of California, Irvine). Selye népszerűsége nem a véletlen műve, hiszen emberként és tudósként fantasztikus vonzerővel bírt. Holott nem volt „könnyű ember", az év 365 napjában keményen, szigorú napirend szerint dolgozott, három feleséget fogyasztott, keveset dicsért, sokat bírált. A múzeum a sokrétű életművet gazdag anyaggal tárja elénk egy nemzetközi orvos-konferencia zárásaként.
Selye János 1907-ben született Bécsben, és Komáromban nőtt fel. 1931-ben a prágai egyetemen szerzett doktori diplomát. 1945-től belgyógyászként, vegyészként Montrealban élt és dolgozott, s eközben az amerikai hadsereg sebészeti tanácsadójaként működött. 1928-tól kutatásait rendszeresen publikálta. 1982-es elhunytáig 40 könyvet írt, ebből hetet a nagyközönség számára népszerű formában; 17 monográfiát és 1700 tudományos közleményt adott közre – tudjuk meg a rendkívül érdekes kiállításon, amely nemcsak a szakmának, hanem misztikumok nélkül a laikus nézőknek is sok újdonsággal szolgál – dr. Szabó Katalin kurátor és munkatársainak jóvoltából.
Selye nevét tudományszervezőként és iskolateremtőként az egész világ nyilvántartja, sőt, a stresszről való kutatásait nagy tudományos műhelyekben tovább folytatják. Laboratóriumába mindenhonnan özönlöttek a gyakornokok. Tíz nyelven tartott előadásokat, 18 egyetem választotta díszdoktorává, 43 tudományos társaság pedig a tagjává. 1979-ben megalapította az International Institute of Stress-t. Azonban Nobel-díjat nem kapott! Kollégái így érvelnek: mert nagyon elvárta; mert kutatásai túl sokrétűek; mert 1950-ben a mitokondriumok kutatásáért vegyészeket tüntettek ki. Selye felfedezése ugyanis ezeknél sokkal komplexebb.
A stressz angolul idegfeszültséget jelent, azaz olyan biológiai reakciót, amely az élet és az egészség fenntartásához, normális helyreállításához nélkülözhetetlen folyamat, bár betegségek előidézője is lehet. Selye szerint kézben tartható jelenség. A kiállítás látványosan érzékelhetővé teszi a stressz működését a szervezetben a szervek és a hormonok viselkedésével, majd filmen láthatjuk Magyarországon elhangzott első előadását az eredményeiről. Így köszöntötte a közönséget: „Nem tudom, hogyan szokás Önöknél hivatalos formulák szerint köszönteni ilyen népes hallgatóságot. Ezért engedjék meg, hogy én köszöntsem Önöket, drága szülőhazám lakóit: szervusztok, magyarok!"
Selye János rengeteg szorgalmas kutatása, boncolása, mikroszkopikus és vegyi vizsgálata nyomán felfedezte az endokrin folyamatokat a mellékvese-agy-belek háromszögében a hormonok (timikolimfatikus rendszer) közvetítését, vagyis azt, ahogyan az izgalom/feszültség kialakul. 1928-tól rendszeresen közzétette tanulmányait. 1936-ban a rangos „Nature" folyóiratban összegezte először kutatásait, de akkor még nem nevezte el stressznek, csupán a szervezet reakció-együttesét írta le, a szervezet egyensúlyát megzavaró külső-belső körülményeket. Elkülönítette az idegfeszültségre adott pozitív és negatív válaszokat. A szervezet általában ugyanolyan tünetegyüttessel válaszol a környezet kihívásaira, ez a „generális adaptációs szindróma". „Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá" – írta később. A feszültség fázisai: alarm-reakció – rezisztencia – kimerülés állapota.
Felismeréseinek előzményeivel, vagyis az élőlények egyensúly-fenntartó képességével foglalkozott az ókorban Hippokrátész, aki leírta a pátosz (szenvedés) és a pánosz (erőkifejtés) viszonyát a betegségeknél, ami a test egészségének visszaállításához kell. Megsejtette John Hunter (1728-1793) is: a sérülés maga igyekszik gyógyítani önmagát. Claude Bernard (1813-1878) az élőlények a külső behatások ellenére is képesek fenntartani belső állandóságukat. Walter Bradford Cannon (1871-1945) a homeosztázis kifejezéssel illette az élőlények egyensúly fenntartó jelenségét.
Selye tudta, hogy a stressz urbanizációs betegség rohanó világunkban, amikor a lelki és a testi egyensúly felbomlik, a szervezet kilendül nyugalmi állapotából. Okozhatja félelem, veszélyérzet, szorongás, élethelyzet változás. Tüneteit is leírta: idegesség, az immunháztartás felbomlása, fogékonyság betegségekre, a szív- és érrendszeri bajok kialakulása.
A kiállításon megnézhetjük a stresszről szóló első angol nyelvű könyvét, majd az „Életünk és a stressz" című, 1964-ben százezer példányban (!) megjelent magyar nyelvű változatát és más kiadványokat. Selye ezután többször járt Magyarországon, szerepelt tévéműsorokban, tartott előadásokat a Magyar Tudományos Akadémián, a szombathelyi Markusovszky Kórházban, Debrecenben, Szegeden, Pécsett az egyetemeken. Népszerűsége máig töretlen a hazai és a külföldi közönség előtt.
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM), Könyvtár és Levéltár 2010-ben elnyerte az Év Múzeuma címet. Idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, amelyre 2015 novemberében a saját történetét feldolgozó kiállítással készül. A Várkert Bazár rekonstrukciójával együtt a múzeum teljes homlokzatát is felújították az I. kerület Apród utca 1-3. szám alatt.
2015-ben pedig a Millenniumi Díj kitüntetettje lett a szellemi világtulajdon napja alkalmából. Ennek története van: az ENSZ genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete 2000. évi közgyűlésén döntött arról, hogy április 26-át a világ társadalmi fejlődéséhez hozzájáruló műszaki, művészeti alkotók védelmének szentelt világnappá nyilvánítja. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala népszerűsíti e napot a Millenniumi Díjjal. A világnap budapesti ünnepségén a magyar szabadalmi rendszer 1895. évi megalkotásának 120. évfordulója alkalmából tüntették ki a Millenniumi Díjjal a SOM-ot, amely a betegségek, a gyógyítás és a test történetével kapcsolatos eszközök, dokumentumok és műalkotások gyűjtése, megőrzése, kutatása és hozzáférhetővé tétele a széles közönség felé elismerést aratott. Mára interaktív élményt is kínál. Jelenleg a stresszkutatás sejtszinten való magyarázatával szolgál a látogatóknak.
A múzeum nyitva tartása nyáron, március 2-től október 31-ig keddtől-vasárnapig 10-18 óráig lehetséges, péntekenként csak 17:30-ig. Télen, azaz november 2-től március 1-ig keddtől-péntekig 10-16 óráig, de péntekenként a pénztár 15:30-ig működik. Szombat-vasárnaponként 10-18 óra között. A teljes áru belépő 700 forint, diákoknak 350 forint, Hat éven aluliaknak és 70 év felettieknek díjtalan. Budapest Kártyával 20%-os kedvezmény érvényesül.
A múzeum könyvtára és levéltára a II. kerületi Török utcában található. Munkatársai felkészülten várják az olvasókat a nyitvatartási időben. (www.semmelweismuseum.hu)
DOBI ILDIKÓ
