Choi Duk Joo: Kézzel szőtt tájak
5 perc olvasás
A Koreai Kulturális Központ legújabb, egyben idei utolsó kiállításán Choi Dukjoo művésznő jogakbo alkotásai 2017. november 20. hétfőtől tekinthetők meg a központban. A látogatók számára már nem ismeretlen a tradicionális koreai foltvarrás, a jogakbo szépsége, története, technikája. Több jogakbo tematikájú kiállítást követően a központ ismét vendégül lát egy neves koreai művészt.
Choi Dukjoo 1999-ben, negyvenes évei közepén kezdett el a koreai hagyományos foltvarrás technikával, a jogakboval foglalkozni. Előbb a hímzéseiről híres kézműves mester, Kim Hyunhee vezette Koreai Hagyományos Kézműves Akadémia tanulója lett, majd 2000-ben a Koreai Nemzeti Múzeum tanfolyamán elkezdett ismerkedni a természetes textilfestési eljárásokkal.
A jogakbo a patchworkhöz hasonlóan haszontalanná vált anyagdarabok leleményes újra hasznosításaként született meg.
A mára önálló művészeti ággá fejlődött technika alapanyagaként kifejezetten erre a célra készülő szebbnél szebb matériákat használnak. Valódi mesterdarabok kerülnek ki olyan művészek kezei közül, akik jól ismerik az egyes textilfajták erősségeit és gyengeségeit. Az ilyen mesterek megérzik az egyes anyagdarabok “temperamentumát”, és ennek tudatában látnak munkához. Choi Dukjoo ezt felismerve mélyült el a textilgyártás és festés rejtelmeiben. Előszeretettel dolgozik olyan koreai textíliákkal, mint a hansan-i rami, andong-i kendervászon, sangju-i selyem, mivel ezek az anyagok magukban foglalják Korea esszenciáját. Kémiai festékek helyett kizárólag természetes színezőket alkalmaz, mint az indigó (kék), sáfrány (barack), gardénia (sárga), datolyaszilva (barna), fekete üröm (zöld), újhagyma (narancs) és tinta (fekete). A különféle növényi részekből kivont festékekkel a művész az elgondolásának leginkább megfelelő módon játszhat a színekkel. Choi kísérletezései eredményeként megtapasztalta, hogy a kívánt árnyalat és színerősség elérésének érdekében különös odafigyeléssel kell megválasztani a festés időpontját és az áztatás idejének hosszát is. Az eredményként kapott textíliák kifinomult ízlésre, mesteri érzékre és kitartó precizitásra vallanak.
A jogakboval készülő mestermunkák szépsége a geometriai alakzatok és a színek harmóniájában rejlik. Ez az, ami az egykor takarékosságból született technikát évszázadok alatt a művészeti ágak közé emelte. Korunk jogakbo mesterei a mai napig újra és újra merítenek az előző generációk örökségéből. Jogakbo munkákat szemlélve az az érzésünk támadhat, hogy egy rendkívül modern és absztrakt műalkotást látunk. Valójában ez a stílus évszázadokra nyúlik vissza a koreai történelemben. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a jogakbo absztrakt formái megelőzték a globális művészeti trendek alakulását. Choi szerint a ma jogakbo technikával dolgozó művészek egyik kiemelt feladata – egyben kihívása is – az, hogyan jelenítsék meg a hagyományos és modern elemek ezen különös szimbiózisát.
“A jogakbo rendkívül jól reprezentálja azt a Koreára annyira jellemző esztétikai minőséget, amit én koreai szépségnek hívok. Hogy mit is értek ‘koreai szépség’ alatt, azt Kim Busik a Három Királyság Krónikájában ragadja meg nagyon kifejezően, amikor egy pekcsei palotáról ír: “Szerény, mégsem alantas – elegáns, mégsem túlontúl kihívó”. Én is ezt a szépséget igyekszem megragadni a munkáimban.”
„Véleményem szerint Choi Dukjoo munkáit egyrészt lehetetlen, másrészt értelmetlen a szokásos hozzáállással munkáról munkára elemezni. Ahelyett, hogy egy-egy mestermunka előtt megállva bonyolult fejtegetésekbe kezdenénk azt javaslom, vegyük észre, milyen zseniális érzékenység és kifinomultság köszön vissza az anyagválasztásokban és a kompozíciók szerkezetében. Időzzünk el ezek előtt a más művészeti ágakban divatos trendektől oly eltérő színeket és formákat használó munkák előtt. Meseszép. Elbűvölő. Kevés árnyalatot használó, mégis gazdag színvilágot teremtő. Színes, de nem szemrontóan sokszínű, ez a kedvencem bennük. Szeretem a kompozíciók letisztult egyszerűségét. Remélem, hogy Önöket is megragadja Choi Dukjoo kiállítása és egy kellemes élménnyel gazdagodnak a tárlat megtekintése során. Ez éppen elég, nem is kívánhatok többet.” (Yoo Hongjun / művészeti kritikus, a Koreai Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának volt minisztere)
“A jogakbo a koreaiak hagyományos patchwork (foltvarrás) technikája. Az egymásra épülő geometriai alakzatok, vonalak és színek ritmusa adja meg az ezzel a módszerrel készülő tárgyak szépségét. A textíliák festésének folyamata egyfajta várakozás. A mester türelmét, elcsendesedését igényli, akárcsak az egyes darabok egymáshoz illesztése és a varrás lassú folyamata. Ahogyan varrok, gyakorlom a várakozást, és a lelkem megnyugszik. A munkámnak köszönhetően így folyamatosan formálódom.” (Choi Dukjoo)
Tanulmányai
- Szöuli Művészeti Középiskola, érettségi
- Sookmyung Női Egyetem Művészeti Tanszéke, diploma
- A Gongan Kutatóközpont munkatársa
- A Hagyományos koreai hímzés és bojagi technika elsajátítása Kim Hyunhee mester mellett
- A Kim Hyunhee Hagyományos Koreai Hímzés és Bojagi Művészeti Iskola tagja
Kiállításai
2011 Első csoportos kiállítás (Gana Forum Space, Szöul)
2002 Második csoportos kiállítás (Insa Művészeti Központ, Szöul)
2006 Harmadik csoportos kiállítás (Kulturális Örökségek Hagyományőrző Központja, Szöul)
2008 Negyedik csoportos kiállítás (Kulturális Örökségek Hagyományőrző Központja, Szöul)
2008 Csoportos kiállítás a koreai Nemzetközi Takarófesztiválon
2008 Choi Dukjoo – önálló Bojagi művészeti kiállítás (Lock Museum, Szöul)
2009 Tokiói Nemzetközi Takarófesztivál
2012 Kim Hyunhee Művészeti Iskola csoportos kiállítása (Koreai Kulturális Központ, Franciaország)
2013 Choi Dukjoo – Korea Bojagi Művészete (Koreai Kulturális Központ, Ausztria)
2015 Önálló kiállítás a bécsi koreai nagykövetségi rezidencián
- november 20. – 2018. január 25.
Choi Duk Joo: Kézzel szőtt tájak
Koreai Kulturális Központ
1124 Budapest, Csörsz utca 49–51.
Nyitva tartás: hétfő – péntek 9:30 –18:00
https://www.youtube.com/watch?v=_2cZFt9gdqQ
Lantai József
