Csík István – Válogatás az életműből

Csík Istvánnak, a kortárs képzőművészeti élet egyik rangos képviselőjének tiszteletére kiadott „Csík István – Válogatás az életműből" című könyvet néhány nappal ezelőtt mutatta be a „Társalgó" Galéria. A délelőtti órákban a nagy meleg ellenére sokan megjelentünk, barátai és a művészeti élet illusztris képviselői, megtisztelve a 79 esztendős mestert.

Csík Istvánnak, a kortárs képzőművészeti élet egyik rangos képviselőjének tiszteletére kiadott „Csík István – Válogatás az életműből" című könyvet néhány nappal ezelőtt mutatta be a „Társalgó" Galéria. A délelőtti órákban a nagy meleg ellenére sokan megjelentünk, barátai és a művészeti élet illusztris képviselői, megtisztelve a 79 esztendős mestert.

A vendégeket Borsos Mihály, a „Társalgó" Galéria, és a rendezvény házigazdája köszöntötte. Az album bemutatása mellé kísérőprogramként egy kamara kiállítást nyújtottak, melynek koncepciója olyan művek bemutatása, amelyek terjedelmi okokból nem fértek a könyvbe, ezzel akarván kényeztetni a mestert és a meghívottakat.

Bereczky Loránd az album bevezető köszöntőjének szerzője kedves szavakkal méltatta Csík István munkásságát. „A magyar képzőművészetben teremtett és hagyott olyan nyomokat és értékeket, amelyek jelesül kitüntetett részei a kortárs művészetnek. Mi nem tegnap születtünk és a mi szocializációnk másfajta kulturális fundamentumhoz kötődött, nekünk még mindig ez a maradandó: a Könyv. Ez rangot ad, és ez dokumentum, a művekről szól és illusztrálja, hogy egy munkás élet eredményeként hogyan lehet áttekinteni a pályát. Művei ünnepet adnak a szemnek."

Valóban, aki kezébe veszi az albumot, az egy igényesen összeállított keresztmetszetet kap a művész életművéből.

		Csík István

„Az ötvenes évek közepén a leegyszerűsödő – és részben művészeten kívüli normarendszert érvényesítő – kultúrpolitika uralkodásának idején fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán az a nemzedék, amelynek tagjai pályára kerülve hamarosan fontos szerepet vállaltak. A kor enyhülésével ez idő tájt a kultúrpolitikában is új programot hirdettek, s az elsősorban a minősítésben és az oktatásban éreztette hatását. Ez az új példaképként állított „Domanovszky-Bernáth-Kerényi vonulat" lehetőséget adott arra, hogy a pályakezdők válogathassanak legalább a magyar képzőművészet eredményeiből és hagyományaiból. Az ekkor végzettek és az őket követők éltek is ezzel, s pályájuk indulása beletorkollott a forradalom, illetve a forradalom utáni korszak szabadabb szellemű kulturális közéletébe.

Csík IstvánCsík István festőművész ennek a nemzedéknek a tagja. 1955-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, és mesterei olyan meghatározó jelentőségű művészek voltak, akik különféle szemléletet, stílelemeket közvetítettek a fiataloknak. Kmetty János a konstruktív szemléletet, Pap Gyula a Bauhaus tanulságokon érlelődő és szocreállal színezett realizmust mutatta fel, Hincz Gyula pedig a gyors reagálásra képes grafikai tevékenysége mellett a festészetben az expresszív hagyományokat közvetítette. Csík István mind a háromból merített. Legmeghatározóbb hatással Kmetty János személyisége és művészete bírt. Elég hamar kialakította egyéni látásmódját, kereste, természetelvűségből kiindulva a látvány struktúrájának törvényszerűségeit. Ezek a kutatások és kezdeti eredményi meghozták számára a szakmai sikert is, 1963-ban Derkovits ösztöndíjat kapott. S miután következetesen és igényesen követte ars poeticájának programját, a művészeti közélet és a hivatalos minősítés 9 év elteltével, 1972-ben Munkácsy-díjjal ismerték el tevékenységét.

Csík István és Bereczky LórándAz azóta eltelt több mint három évtizedben Csík István művészete kiteljesedett úgy, hogy eszköztára rendszereződött, mondandója súlyosabb lett, és egyre tisztuló kompozícióiban még nagyobb szerepet kapott a szerkezet esztétikai értékeinek bemutatása. Ennek a programnak előzményei a XX. század elejéig nyúlnak vissza, hiszen az analitikus kubizmus megközelítése volt hasonló, csak itt már a XX. század vége felé a látvány teljes mértékben eltűnik és csak a formák, színek és teret kitöltő hangsúlyos vonalak maradnak. Ha a figurativitást a felismerhető látványhoz való kötődéseként értelmezzük, akkor Csík István festményei nonfiguratív művek, mert ugyan formák vannak rajtuk, ezek a formák vagy geometrikusak vagy organikusak, és egy-egy mű tulajdonképpen mondandója a formák, színek rendszerének harmonizációjából fakadó tiszta esztétizálás. Hihetetlenül fontos dolog, hiszen arra apellál, hogy a néző a vizualitás alapmodulja szerint képes egy jelrendszert dekódolni, annak tartalmát megérteni, s ha a maga kulturáltsága nyitottá teszi az ilyen jellegű közlés befogadására, akkor katarzis élménye is lehet. Biztos, hogy Csík István szándékában is benne van a tanítva ható szépség megteremtésében a gyönyörködtetési szándék, de emellett talán fontosabb azt hangsúlyozni, hogy ez a fajta vállalás, ez a fajta gondolati program szolgálat. Szolgálat a tekintetben, hogy a néző számára elvont formákban, rendszerekben benne rejlő gondolatokat próbál vizuális eszközökkel közvetíteni. Összhang teremtődhet a világ jelenségeire való reagáláson át különböző oldalak között a verbális vizuális és a „világ-feldolgozás" útjainak összetalálkozására. Nem biztos, hogy ezt az alkotói programot hangos siker övezi, mindazonáltal jelentősége és fontossága letagadhatatlan, mert egységről szól, integrációról szól, minden mű, ha áttételesen is az atomizálódott világ ellen emeli fel szavát. A művészetnek végső soron hivatása, hogy ami az értelemmel felfogható azt különféle ágazatok értékeivel átélhetővé is tegye. Tehát nem ábécéskönyv szerint kell olvasnunk a formák, színek kavalkádjában , hanem érzelmi ráhangolódást követően kell kulturáltságunk, műveltségünk által determináltan megértenünk a művész szándékát és üzenetét.

Embert próbáló pálya a művészeti hivatásnak való megfelelés, különösen akkor, ha az alkotó tisztességgel elkerüli a könnyebbik utat. Azokat a könnyű sikert ígérő leegyszerűsítési megoldásokat, amelyek a felszín csillogását adják. Csík István a magyar képzőművészetben szinte uralkodóan jellemző expresszív irányultság mellett, azt megértve és fejlesztve, egy kevésbé sikeres, de ugyanakkor nagy mesterek által művelt vonulathoz kötődött akkor, amikor a szerkezet, a konstrukció törvényeit feltárva az emberi lét törvényeire tudott értékben kifejezett példákat adni. Tiszteletre méltó és eredményes vállalkozás, amely maradandó művekkel van jelen a XX-XXI. század magyar képzőművészetben."

Bereczky Loránd (az album bevezetője ez a Köszöntő)

Az album 71 alkotást tartalmaz, a „Társalgó" Galéria kiadványa az MFB és az RTL Klub támogatásával, Ocsovai Dorka és Tepes Ferenc tervezésében, a fotókat Borsos Mihály (Misi) készítette, közreműködött Fige Zsuzsanna valamint a francia fordítást Ocsovai Dorka végezte.

Végezetül szeretném felhívni a tisztelt olvasók figyelmét – van, aki nem ismeri? – a Társalgó Galériára, érdemes a http://www.tarsalgo-galeria.hu/  lapjukat megtekinteni, de addig is:

A „Társalgó" Galéria kortárs képzőművészek bemutatásával foglalkozik, kuratóriumi tagjai a minőség elkötelezett hívei, szakmai kvalitásuk megkérdőjelezhetetlen, az ott kiállító művészeket alkotói pályájukon segíti.

Csík István : Válogatás az életműből fotók Borsos Mihály [francia ford. Ocsovai Dorka] Budapest "Társalgó" Galéria, 2009 ISBN: 978 963 06 7211 5 Terjedelem: 79 p. : ill. ; 25 cm Felelős kiadó: Horváth György a „Társalgó" Galéria elnöke. Nyomdai munkálatok a Demax Művek Nyomdaipari Kft. Megjegyzések: Bibliogr.: 73. p.

Lantai József