Demokratikus Bibliarevízió – Beszélgetés Pecsuk Ottóval, A Magyar Bibliatársulat Főtitkárával

Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára2010 májusában és júniusában egy-egy revíziós próbakiadást jelentetett meg a Magyar Bibliatársulat a Reformátusok Lapja mellékleteként. Többen örömüket fejezték ki szerkesztőségünknek Mózes első könyvének és a Római levél revideált változatának közzétételéért, akadt azonban olyan is, aki megkérdőjelezte ennek szükségességét. Pecsuk Ottó főtitkárral, a revíziós munka koordinátorával beszélgettünk a bibliarevízióról és a próbakiadások jelentőségéről.

Alapvetően azért kell a Bibliát időnként újrafordítani illetve revideálni, hogy a Biblia üzenete azon a nyelven szólaljon meg, amelyet az adott korszak emberei beszélnek – fogalmaz Pecsuk Ottó. – A nyelv ugyanis, akár örülünk ennek, akár nem, együtt változik az emberrel. Az isteni Ige üzenete állandó a számunkra, de a kifejezési formája magyar nyelven szükségképpen mindig más. A szakirodalom szerint ezért 50-60 évente teljesen új fordítást kell készíteni. Nemzedékenként, tehát 25-30 évenként viszont szükség van az addig használt fordítás revíziójára, ami igazodik a nyelv változásaihoz. Mi most az 1975-ös protestáns új fordítás 1990-es revíziója utáni újabb revízióba kezdtünk bele, ami várhatóan 2013-ig elkészül.

Mi a célja az újabb revíziónak?

Azt szeretnénk elérni, hogy a munka befejezése utáni 25-30 évre olyan bibliai szövegünk legyen, amely a legaktuálisabb magyar nyelven tartalmazza Isten Igéjét. Emellett fontos, hogy könyvészetileg, a méretét és kötését tekintve is megfelelő Biblia legyen kezünkben, minden olyan méretben és formátumban, amire szükség van. Ehhez az is szükséges, hogy a Biblia szövege a legmodernebb digitális formában álljon rendelkezésünkre.

Mi teszi még aktuálissá a mostani munkát?

A magyar nyelv ugyan nem ment át nagyon radikális átalakuláson a kilencvenes évek eleje óta, de a revízió kezdetétől azért érezzük azokat a nyelvváltozásokat, amelyek jelzik, hogy ma mást értünk bizonyos fogalmakon, mint húsz évvel ezelőtt. A munkát az is aktuálissá teszi, hogy változik a bibliatudomány, bizonyos verseket – úgy véljük – már jobban, pontosabban értünk, mint korábban. Revíziók mindig is történtek, korábban is, legfeljebb akkor talán kevésbé látványos módon, mint ma. Amikor például az 1908-as revideált Károli megjelent, hosszú évekig cikkeztek az egyházi lapok arról, hogy a jó öreg, veretes szöveg helyett egy elfogadhatatlanul modern változatot kaptak. Ma ezt a modern szöveget nevezik sokan az „ódon" Károli fordításnak. A Biblia szövege teljesen érthető módon sokaknak személyes, érzékeny kérdés, ezért mi is azt valljuk, hogy nem szabad túl gyakran hozzányúlni. A gyakori változtatásokat sem nyelvészetileg, sem a bibliatudomány szempontjából nem lehetne igazolni.

Tehát a revideált könyveket nem folyamatosan cserélik, hanem a teljes revideált változat egyszerre jelenik meg?

Az új kiadáshoz meg kell várni, hogy a teljes munka befejeződjék. Valóban, menet közben nem lehet cserélgetni a bibliai könyveket. Egy ideig bizonyosan sokan fogják használni a mostani, 1990-es változatot, hiszen pár évig még ezt adjuk ki, majd párhuzamosan ezzel megjelenik az új kiadás, és végül már csak az újat jelentetjük meg. A szöveggondozás folyamatos munka a Bibliatársulatnál, de revíziót nem végzünk mindig. Az észrevételeket folyamatosan gyűjtjük és értékeljük, de csak a revízió során dolgozzuk fel azokat úgy, hogy összevetjük a jelenleg használt bibliafordítással.

Tehát ha például annak idején nyomdahiba került az aktuális kiadásba, akkor az akár évtizedekig benne maradhatott, és majd csak egy új fordítással vagy revízióval lehet kijavítani?

Sajnos ez így van. Ennek az is az oka, hogy a Biblia lapjait ma filmen tároljuk, így nehéz és költséges lenne kijavítani egy-egy betűhibát. A digitális könyvnyomtatás világában azonban már egyre kevésbé szükséges, hogy bármit filmen tároljunk, hiszen elektronikus fájlokban dolgozunk. A javítás tehát egyszerűbbé, szinte észrevétlenné válik. Ma a digitális technikával például a szövegkép élességének romlása nélkül lehet a méretet változtatni, és ugyanígy a magyarázatos Biblia jegyzetei is könnyebben beilleszthetőek, amikor ilyen kiadást tervezünk.

Mi az igazi különbség a fordítás és a revízió között?

Egy új fordítás elkészítése bizonyos értelemben talán könnyebb munka, mint a revízió, mert kevesebb megkötéssel kell dolgozniuk a fordítóknak-revizoroknak. Egy új fordítás esetén, ha meghatároztuk a fordítói elveket és a munkamódszert, attól fogva a fordítók szabadon dolgozhatnak. A fordítók és a nyelvi lektor együttműködéséből végül összeáll a teljesen új szöveg. A revíziónál azonban az a cél, hogy a szöveget bizonyos szempontok szerint fölfrissítsük. Itt is pontosan meg kell adni a célokat, hogy miben szeretnénk, ha az új szöveg jobb lenne, mint a régi. Például, hogy érthetőbb, a liturgiai felolvasás szempontjából jobban hangzó legyen, ezért meg kell tisztítani az archaizmusoktól vagy más nyelvekből átvett hatásoktól. Jelenleg a „régi" szöveg megoldásait alapvetően elfogadjuk és továbbvisszük, hacsak nem derül ki róluk, hogy valamilyen (nyelvi, stilisztikai, fordítási, exegetikai) szempontból tarthatatlanok. Egy egészen új fordítás célja, hogy egy adott nyelvi közegben a lehető legszebb és legpontosabb szöveget adjuk. Egy revíziónál azonban szempont lehet a fordítás idején elkészült állapot megőrzése.

Most mennyire fog változni az 1990-es új fordítás?

Úgy tűnik, hogy a mostani revízió mélyrehatóbb lesz, mint amilyenre az elején számítottunk. Fontos szempont a jó hangzás elérése. Annak idején sok kritika érte az új fordítást, hogy a Károlihoz képest a hangos szószéki felolvasásnál nem annyira szép a szöveg lejtése. Ez valamilyen szinten érthető is, hiszen az új fordítás elkészítésénél a közérthetőség volt a lényeg. Mi megpróbáljuk úgy megőrizni a szöveg érthetőségét, hogy közben fontos szempontként kezeljük azt is, hogy jól hangozzék.

Van olyan szövegrész, amihez nem lehet nyúlni?

Amióta a Károli Biblia megszületett, és azt az évszázadok alatt számtalanszor revideálták, bizonyos liturgiai szempontból gyakran használt szövegeken – például a szereztetési Igén, a Miatyánkon – csak meglehetősen óvatosan, „konzervatívan" változtattak. A mostani szempontok között azonban nem szerepel, hogy az ilyen szövegeken nem változtathatunk. Azt azonban kimondtuk, hogy szövegtöbblet vagy szöveghiány nem lesz az 1990-eshez képest, még akkor sem, ha ez indokolt lenne a legújabb tudományos szövegkiadások álláspontja szerint.

Kik és hogyan végzik a munkát?

A munkában a Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága vesz részt, amely a tagegyházak biblikus tanszékvezetőiből áll. Nem mindenki dolgozik a szövegen, a folymatos revíziós munkát egy szűkebb bizottság – Kustár Zoltán a debreceni, Vladár Gábor a pápai református, Bácskai Károly az evangélikus teológiáról, Tokics Imre az adventista főiskoláról – végzi. Vitás kérdésekben, nehezebben megoldható esetekben a Szöveggondozó Bizottság ülésein születik döntés, illetve a nemzetközi szervezetünk (United Bible Societies) fordítói konzultánsa, a nyelvi lektor valamint fordítói szakkönyvek és számítógépes programok is segítik a revíziós munkát.

A Bibliatársulat miért jelentette meg egyházi hetilapok mellékleteként a próbakiadást?

Revízió esetén nem járható út, hogy egyszer csak meglepetésszerűen megjelenik a revideált bibliakiadás, hiszen a bibliahasználat, az igeolvasás nagy hitközösséget érintő, az emberek számára igen személyes kérdés. A revíziós munkát végzőknek ezért valamilyen szinten párbeszédben kell lenniük azokkal, akik majd használják a Bibliát, mert szükséges, hogy a befogadók valóban befogadják a revideált változatot. Ezért elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció, a bibliaolvasók tájékoztatása a munka alakulásáról. Ezt a célt szolgálják a próbakiadások. A szakmában használatos az önálló próbafüzetek megjelentetése is, ezzel viszont az a probléma, hogy nehézkes eljuttatni az olvasókhoz. Ha azonban egyházi lapokban publikáljuk, akkor megoldott a terjesztés. Célunk, hogy minél többen formálhassanak véleményt.

Kiktől érkeznek vélemények?

A legszélesebb körből, a lelkészektől a laikus bibliaolvasókig. Csak ritkán ragadnak tollat azért, hogy leírják, minden úgy jó, ahogyan van: nyilvánvalóan a konkrét, nevesített észrevételek legnagyobb része kritikát fogalmaz meg. Ezeknek egy része jogosnak tűnik, más részük pedig nem állja meg a helyét. Ez utóbbiaknak is nagyon örülünk, mert azt mutatják, hogy a levélíró olvasta az új kiadást és foglalkoztatja annak a minősége. A próbakiadásban megjelent szövegre érkezett reagálásokat a revízió utolsó fázisában még egyszer feldolgozzuk. Az észrevételeknek tehát körülbelül 10 százalékát valóban érvényesítjük, de természetesen minden észrevételt komolyan veszünk. Ilyen demokratikusan szerintem még nem zajlott bibliarevízió Magyarországon. Három évig gyűjtöttük a javaslatokat, de még most is belekerülhet egy-egy jó javaslat. Az egyházi hetilapokban történő publikálás azonban nem lesz folyamatos, anyagi okokból évente mindössze két-három könyvet tudunk így megjelentetni. Az időközben elkészült többi könyvet elektronikusan, pdf formátumban lehet majd elérni a tagegyházak honlapjain.

T. Németh László