EGY 20. SZÁZADI POSZTIMPRESSZIONISTA MAGYAR MŰVÉSZ: HOLESCH DÉNES (Besztercebánya 1910 - Budapest 1983)

Fiatalkori önarckép

A szabadság rabságában címmel a Duna Televízió idén júniusban játszotta először a Holesch Dénes regényes életútjáról és műveiről szóló filmet, amelyet Katona Szabolcs rendezett. Operatőrei Körtési Béla és Mohi Sándor voltak. A fő érdem azonban Fekete Klári egykori modellé – ma újságíró -, aki sokéves, önkéntes kutató munkával tárta fel Holesch élettörténetét, félévszázados világjárását és megkésett hazatérését. Ő egyszerre a film producere és forgatókönyv írója. Tevékenységéről úgy nyilatkozik, hogy nem feladat, munka, hanem szüntelen örömforrás volt számára a világon mindenhol elismert, tehetséges posztimpresszionista magyar művész lenyűgöző sikertörténete és hazai megismertetése. Először 2001-ben egy művészetbarát anyagi támogatásával írta meg és adta ki a történetet Holesch – A szabadság rabságában címmel. A most elkészült portréfilm természetesen bemutatja az utóbbi évek újabb, a festővel kapcsolatos hazai és külföldi híreket is.

Fiatalkori önarckép

Kertészünk népviseletben

Holesch Dénes festőművész neve itthon egyelőre csak a gyűjtők és a kivételes művészetrajongók között ismert. Becslések szerint mintegy száz-százhúsz műve található ma Magyarországon, gyűjtők tulajdonában. Képei olykor feltűnnek hazai galériákban, kiállításokon, de a nagy magyar múzeumok, bár található náluk is egy-egy Holesch mű, kiállításon nem szerepeltek. Erről is szól a portréfilm. Az életmű nagyságáról, azaz mennyiségéről nincs adat, de a művész rendkívül termékeny volt. Egyre-másra bukkannak fel szerte a világban lappangó képei az aukciókon: Kínában, Ausztráliában, Amerikában és Európában.

Otthonunk Besztercebányán

Holesch művei azért szóródtak szét a világban, mert ugyan a festő még Magyarországon, Besztercebányán született 1910-ben, sok itthon festett képe van a rokonság és a felvidéki múzeumok birtokában, de a budapesti Akadémia (akkor még Képzőművészeti Főiskola) elvégzése után 50 évig külföldön élt, és csak meghalni tért haza 1983-ban.

Baba – a húga

Életútjáról Kubicska Kucsera Klára besztercebányai művészettörténész beszél a filmben. Holesch 1928-ban jött Budapestre, hogy – miután rajzversenyt nyert a középiskolában - a Képzőművészeti Akadémia (röviden: Főiskola) ösztöndíjasa legyen. Réti István volt a tanítómestere. Évfolyamelsőként Medici-ösztöndíjat kapott Rómába, de akkor éppen sorkatonai szolgálatra kellett bevonulnia csehszlovák hadseregbe. Leszerelése után reménytelennek látta a jövőt szülővárosában, hiszen Trianon után mindenüket elveszítették. 1933-ban Kínába ment, ahol kiállításaival, portréival komoly elismerést szerzett, de főleg megélhetést biztosított. Onnan a japán megszállás elöl 1936-ban Japánba érkezett, majd a Fülöp-szigetek fővárosába, Manilába vándorolt tovább. Azután Bali szigetére vetette a sors, itt építette fel – saját kezűleg – első, s egyben utolsó házát.

Joyce Greer

Ausztráliában megismerkedett Joyce Greer neves zongoraművésznővel, akinek megfestette az arcképét. Mindössze tíznapi ismeretség után összeházasodtak, többé nem váltak el, s két gyermekük született. Holesch közben gazdag, társaságbeli hölgyeket örökített meg – megrendelésre. Portréi jó áron keltek el. Később meghívást kapott egy észak-ausztrál expedícióra, ahol a tájat, az őslakosok életét ábrázolta képein és fotóin. A hagyatékában talált számtalan kritika írt a legnagyobb elismeréssel a "vendég magyar művészről". Utolsó Sidney-i kiállítása után, 1946-ban Amerikába hajóztak. Mint akkor sok sikerre éhes embert, őket is rabul ejtette az „amerikai álom". Európában a két háború között tombolt a világválság.

Holesch Amerikában a portrékon kívül agyag- és faszobrokat is készített, ám kedvenc tárgya mindig a ló maradt. 1950-ben ötezer dollárt is adtak egy-egy képéért. 1952-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, és a New Yorki Portréfestők Társaságának tagja lett. Szíve szerint csak lovakat festett és rajzolt volna, de a hollywoodi előkelőségek portréival fedezte a család utazásait, költséges életmódját. Összesen 15 országban fordult meg a családjával. Az európai kultúrán felnőtt, Amerikában mindig idegent a világ további felfedezni valói Angliába, Franciaországba, Németországba és Olaszországba hajtották

Epsomi Derby

1960 és 1970 között, tíz évig élt Franciaországban a családdal. Lovas képeivel meghódította a Montmartre-ot, valamint megismerte szakmai példaképét, Picassót, akinek 80. születésnapjára meghívták a Francia Riviérára. Itt készült vázlatai alapján születtek a bikaviadalos vásznai.

Madonna

1956 hírétől és az azt követő pártállami időktől megrettenve, nem mert hazajönni Magyarországra. Mivel vízumot nem kapott, örök fájdalmára elkéste édesanyja pozsonyi temetését. Bár gyötörte a honvágy, félt végleg hazatelepülni. Óvta a szabadságát, büszke volt arra, hogy félévszázadon át kizárólag művészetével kereste meg a kenyerét és tartotta el a családját. Itthoni rokonságát egy-egy hazaküldött festményével támogatta.

Először 1975-ben fivére temetésére látogatott Budapestre. Övéinek Londonba írt levelében elragadtatással beszélt Magyarországról, lenyűgözte a Magyar Nemzeti Galéria anyagának világszínvonala. A Galériának ajándékozott képeket az akkori igazgató, Pogány Ö. Gábor levélben köszönte meg.

Holesch utolsó hazatérésekor, 1983-ban a végleges letelepedést fontolgatta. Ám megbetegedett, és gyors lefolyású rákban 3 hét múlva meghalt. Ismeretlen emigráns festőként temették el Budapesten a Rákoskeresztúri temetőben.

Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria egykori főigazgatója elmondja a filmben, hogy Holesch született tehetségként remek érzékkel bírt a színekhez, a kompozícióhoz. Igazi európai, polgári festő volt, egyedi a figuratív festészetben. Alakja hiányzik a 20. század magyar művészettörténetéből: egy zseniális, de fél évszázadon keresztül idegenben alkotó festő életműve. Élete vándorlások sorozata volt.

Lovak és lovas

2010-ben szintén Fekete Klári rendezésében jött létre a centenáriumi Holesch-kiállítás a Magyar Kultúra Házában. A gyűjtőktől, rokonoktól kölcsönkért és kiállított művek mindegyike csodálnivaló: a gyerekkori évekről, a családról, az "édes otthonról", az utazások napfényes vagy megunt világáról, de főleg finom expresszionista rajzokon a gyönyörű lovakról. A mozgalmas, eleven ló-képek a festő nyugtalan lelkivilágát, belső szorongásait testesítik meg – nyilatkozik Feledy Balázs művészettörténész a tárlat megnyitóján – látjuk a portréfilmen. A 20. század a sebességről és a mozgásról szól, amit Holesch lovas témájú műveiben kivételes tehetséggel tudott megragadni.

A 2012-ben készült film Fekete Klári kutatásai nyomán Holesch Dénes egész munkásságát feltárja. A több évig készült filmet végül az NKA szerény támogatásával sikerült a Duna Televízióban bemutatni. Narrátora Papp Zoltán színész. Többször hangzik el benne beszélgetés König Frigyessel, a Képzőművészeti Egyetem rektorával. Emlékezik rá a festő fia, a rokonok, sőt megjelenik a zongoraművész feleség is egykori koncert felvételeivel. A film végén meghatódva olvashatjuk Holesch kedvenc Ady versét a Magyar messiásokról.

Értesüléseink szerint a filmet többször műsorára tűzi majd a Magyar Televízió, a Duna TV pedig megismétli 2013. augusztus 7-én. Így talán Holesch sikeres életútját, munkásságát a magyar művészetpártolók széles tábora is végre megismeri, hiszen ez volt a film elkészítésének nem titkolt célja. A honlapon (www.holesch.net) a film és a művek egy része is megtekinthető.

Vajon lesz-e valaha próféta a saját hazájában?

DOBI ILDIKÓ