Egy fénykép a múltból: Vészi Margit

 A 21 éves Vészi Margit 1906-ban ment feleségül a 28 éves Molnár Ferenchez. Fél évvel később már külön költöztek, de még sok évig küzdöttek egymással. A tehetséges festőnek és grafikusnak számító lány valójában dacból ment hozzá az íróhoz.

 A 21 éves Vészi Margit 1906-ban ment feleségül a 28 éves Molnár Ferenchez. Fél évvel később már külön költöztek, de még sok évig küzdöttek egymással. A tehetséges festőnek és grafikusnak számító lány valójában dacból ment hozzá az íróhoz.

Apja, a korszak befolyásos lapszerkesztője, Vészi József nem akarta, hogy lánya az általa korhelynek és megbízhatatlannak tartott Molnár felesége legyen. Egy udvarlót már sikerült távol tartania az aggódó apának: a még korhelyebb és még inkább megbízhatatlan Ady Endrét. A Vészi család dunavarsányi nyaralójában egymásnak adták a kilincset az írók és újságírók, köztük Ady, Molnár, Csáth és Kosztolányi. A modern gondolkodású főszerkesztő négy lánya kiskorától kezdve egyenrangú tagja volt a társaságnak.

 Margit még csak 13 éves volt, amikor először találkozott a náluk vendégeskedő Molnárral, aki bábjelenetet rögtönzött a szórakoztatására. A kamaszlány az írók szeme előtt nőtt fel, és egyáltalán nem volt megilletődve tőlük, hol nevetgélő csitriként, hol cigarettázó, nagyvilági dámaként jelent meg köztük. Ady és Molnár felváltva udvaroltak a művelt, csinos és tehetséges lánynak. A két férfi vonzalma végigkísérte Margit fiatalságát.

Először Adyba szeretett bele, különösen a férfi tekintetébe. Később feljegyezte azt is, mennyire megijedt attól, hogy a náluk vendégeskedő költő éjszakánként ordítva ébredt rémálmaiból. Vészi József szerette volna távol tartani lányát Adytól, akiről köztudott volt, hogy vérbajban szenved. Az apa ezért jobb meggyőződése ellenére megengedte, hogy Margit Párizsba mehessen festészetet tanulni. Mire hazatért, Ady már Lédával élt, de kapcsolatuk nem szakadt meg. Gyakran találkoztak és folyamatosan leveleztek. A levelek hiányosan maradtak fenn, a féltékeny Léda ugyanis elégetett belőlük egy egész paksamétát. Ady vonzalmának emléke a Margita élni akar című versciklus is.

 De nemcsak Léda figyelte féltékenyen kapcsolatukat, hanem Molnár Ferenc is. Molnár és Ady soha nem szerették egymást igazán, de kölcsönösen elismerték egymás tehetségét. Molnár elégtételnek érezte, hogy megszerezheti magának Margitot, ami Adynak nem sikerült. Újból udvarolni kezdett a lánynak, és hamarosan a kezét is megkérte. Már az eljegyzésük alatt kiderült, hogy nem illenek egymáshoz. Egy veszekedés alkalmával Molnár felpofozta menyasszonyát, aki hazarohant a szüleihez, és felbontotta az eljegyzést. Végül Ady – hogy Léda és Molnár előtt is bizonyítsa, semmi sincs közte és Margit között – újra összeboronálta a párt. Addig hozta-vitte a bocsánatkérő leveleket, míg végül kibékültek. Vészi József eközben mindent megtett, hogy az újabb veszélytől megmentse a lányát.

 Talán ha nincs az apai ellenállás, Margit sem akar oltár elé állni, de így csak azért is összeházasodott Molnárral. A fiatal pár Népszínház utcai lakása egy percig sem volt a béke szigete. Molnár Ferenc nem pártolta felesége művészi ambícióit, egyszerre dühítette a rendetlenség és az, hogy felesége nem tűri kicsapongó életét. Egy alkalommal, amikor vacsoravendégeik voltak, az író ollóval kivágta a nadrágja térdeit, és így jelent meg az asztalnál.

 Az elképedt vendégeknek annyit mondott: „A feleségem zseniális festőművésznő, ezért nincs ideje arra, hogy a férje nadrágjait megstoppolja." Margit sírva rohant ki a lakásból. Más alkalommal Molnár részegen jött haza, és belehányt a fürdőkádba. Az esetből tettlegességig fajuló veszekedés lett, a férj eltörte felesége kisujját. Margit végül négy hónapos terhesen elköltözött Molnártól. A viharos összeveszéseket még többször követte szenvedélyes békülés, de a házaspár soha többé nem élt együtt tartósan. Margit kislányával Párizsba költözött, ahol egy grafikájával díjat is nyert.

Adyval való kapcsolata nem szakadt meg, a költő neki sírta el bánatát, amikor Léda gyermeke halva született. A Budapesten maradt Molnár ezalatt megírta feleségének élete legjelentősebb színművét, a Liliom-ot, amely arról is szól, hogy ha egy férfi megüt egy nőt, attól még szeretheti. A darab megjelenését újabb kibékülés követte, immár az utolsó.

A házaspár 1910-ben hivatalosan is elvált. Egyszer még megmérkőztek egymással a nyilvánosság előtt: az első világháborúban mindketten haditudósítók voltak. Molnár kellő távolságban a fegyverropogástól, Margit lóháton az első vonalban. Hosszú évek után, Molnár New York-i halálos ágya mellett békültek ki egymással.

Készítette: Nyáry Krisztián